Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-22 / 1640. szám

/

6 oldal_______________________________________BÉRMP NEÁS

“Koreai szemmel nézve”

(Vi) Az alábbi cikket vezércikk formájában közölték a detroiti Free Pressben:

“A koreai helyzet, melyet Thomas Mac Clure alezredes vázolt, aki négy évet töltött Koreában mint a délkoreai kormány tanácsádója, igazán sötétnek

látszik.

MacClure ezredes mondta, hogy nyíltan beszélve, a délkoreaiak gyűlölnek bennünket. Gyűlölnek legtöbb fehér embert.

“Kibővítve még a következőket mondta: A legnagyobb veszély a csapatainknak a szabotázs és meglepetésszerü rajtaütések lesznek. A délkoreai nappal a rizsmezőkön fog dolgozni, olyan békésen amint azt elvárhatjuk, de éjjel összeállnak csoportokba megrongálni a felszereléseket és megölni minden amerikait, akit megfoghatnak.

“Mi azt szeretnénk hinni, hogy MacClure ezredes túlságosan cinikus. Lehet, hogy ő egyénileg elkeseredett. De a tények bizonyítják a kezdettől fogva ezen feltevéseket. Sok tudósitó hasonló formában irt, minden eredmény nélkül.

“Két arca van ezen helyzetnek. Nem minden ok nélkül az ázsiai nép úgy tekinti a nyugatiakat, mint kizsákmányoló imperialistákat. A koreaiak nem egyedül állnak az ázsiaiak között, akik gyűlölnek legtöbb fehér embert. Ha a délkoreai politikailag nem is helyesli az északiak, a félszigetük felének kormányát, nekik van egy régi és az agyukba bevésett gyanújuk

a nyugatiak ellen, azok céljai és a hazájukban való háborúskodás miatt.

“Azt is gyanúsíthatják, hogy a délkoreai paraszt nem nagyon lelkesedik a kormányáért. Az nagyon reakciós és amint eddig a látszat mutatja, a kommunisták északon jobb ellenkormányt állítottak fel.

“Ha a kommunisták a jármot a nyakukra tennék, akkor másképpen látna, de most látja, hogy északon a földet odaadták az azt megmunkáló parasztoknak, délen nem volt semmiféle lényeges földreform.

“így arra lehet következtetni, hogy a koreaiak szemében ezen megbízhatatlan nyugatiak háborút viselnek az uj jövevények ellen, akiknek még nem volt idejük bebizonyítani imperialista visszaéléseiket.

“Az amerikaiaknak az a rögeszméje, hogy a demokrácia csak magyarázatot igényel, hogy megnyerjék az olyan népek hűségét, akik soha nem ismerték azt. Nem bírják megérteni és emlékezet óta olyan kormányzatot támogatnak, melyet a demokráciák rosszabbnak, kevésbé áldásosnak tartanak.

“Még mi sem tökéletesítettük a demokráciát, nem is vagyunk képesek illusztrációkkal alátámasztani a magyarázatainkat, amely hitelre találna az ellenpropaganda és a jobban ismert rendszerük ellen.

“így a délkoreaiak szemében, mi nem védjük őket, hanem háborút folytatunk a saját érdekeinkért, a saját északi testvéreik ellen.

“A harc szükségessége talán vitán kívül van. Ha megakarunk maradni az előretörő kommunista imperializmussal szemben, nekünk muszáj kijelenteni, hogy “eddig és ne tovább”.

“Lehet, hogy ez a nap eljött. De amint a múlt héten kimutattuk, nem volt lényeges próbálkozás kimutatni a világnak de különösen a koreaiaknak, hogy az Egyesült Államok nem egy nemzeti háborúba kezdett. Nincs megfogható bizonyíték, hogy ez az Egyesült Nemzetek rendőri akciója, a békét megvédeni, -gy nemzet egységét megmenteni igyekszik.”

“Truman elnök azon állítása, hogy MI nem vagyunk háborúba, nagyon üresen hangzik itt is, de leginkább Koreában. Ez nem valami gyönyörű helyzetbe sodort bennünket”

AZ ÉPÍTŐ MUNKÁSOK SZTRÁJKJA

LOS ANGELES — Délcali- forniában többszáz millió értékű építkezésen megakadt a munka az AFL-hez tartozó 40,000 ácsmunkás sztrájkja folytán.

A munkabeszüntetés oka bér- diferencia, amit az egyre fokozódó élelmi és más megélhetési cikkek áremelkedése kényszerit ki a munkások részéről.

Truman elnöknek az elmaradt országok felsegélyezésére vonatkozó négy pontú programja már leapadt két pontra: vajat és fegyvereket nekik! Ebből a két pontból a törvényhozók kihagyják a vajat.

1950. julius 22,

CLEVELAND VÁROS EMELI A KÖZLEKEDÉS ÁRÁT

______

CLEVELAND — Néhány esztendeje, hogy Cleveland város átvette a belterületen közlekedő villanyos és bus járatokat, -amely idő alatt az 1.25-ös utazási jegy árát 1.80-ra emelték fel.

A Transite Board most újabb engedélyt adott a heti viteldij- nak 20 centel való felemelésére. Julius 23-tól kezdve Clevelandon a heti pass ára két dollár lesz. A heti pass vásárlók száma

91.000.

EMELKEDIK AZ AUTÓ GYÁRTÁS

DETROIT — A General Motors félévi jelentése az autó gyártásról az amerikai és kanadai telepein 386,934 autó és truck készítése junius hónapban. Az elmúlt félévben 1,883,902 személy és teherautó készült. Félmillióval több, mint a múlt év ezen időszakában.

Herbert Hoover volt elnök naponként imádkozik, hogy a koreai háború ne fejlődjön újabb világháborúvá, — mondotta Emporia, Kans. városból leadott rádió beszédében. De ugyanakkor azt sürgeti, hogy a United Nation szervezetet ujja kell szervezni az oroszok és a népi köztársaságok kizárásával, ami természetesen az újabb világháború propagandáját jelenti. — Ez a ‘‘great engineer” most mit gondol? Az isten a háború elleni imájára, vagy a háborúért folytatott propagandájára hall- gat-e?

TÁRCA

Tudós ember ne

menjen a vízre

Irta: KIRÁLY DEZSŐ

Zakár Imre, nyilvános, rendes, sőt nagyon rendes egyetemi tanár, az élettan európai hirü tudósa elégedetten szemlélte csónakjából a csendes csalitos kis dunai szigetecskét, kiszállt a csónakból és leheveredett a fövényre, hogy kissé kipihenje magát. A negyvenöt éves, zömök, erőteljes férfi haja a halánték körül már ezüstösen csillogott, tekintetében volt valami állandó, kedves, gyermekes csodálkozás és az volt a legnagyobb öröme, ha a vikendet a vizen tölthette. Kellemesen csengő hangon ráköszönt valaki:

— Jónapot, tanár ur!

A professzor megtörőlte szemüvegét és csodálkozva tekintett fel. Fiatal, barnára sült, telt- karcsú leány állt előtte, fekete- szemű, feketehaj u, mosolygó kis vizitündér, akiben egyik tanítványát vélte, agnoszkálni.

— Jónapot, kisasszony ... Ön ugyebár a Weidmann?

A leány hangja ezüstösen kacagott.

— Majdnem el tetszett találni, professzor ur.

— Oh, bocsásson meg kedves kisasszony, kissé rossz a névmemóriám ... De ugyebár a tanítványom ?

— Hogyne ... — mosolygott a leány és nagyon élvezte, hogy a hires tudós elpirult zavarában, ami egy kissé meg is hatotta, Istenkém, komoly, meglett férfi, aki még pirulni tud . . .

— Na látja, — örvendezett a férfi, hogy végre szilárd talajra ért — nyomban megismertem, csak a neve nem jutott hirtelen az eszembe ... De tudom, hogy dupla Wé-betüvel kezdődik, — tette hozzá nagybüszkén.

— Úgy körülbelül, — nevetett a leány. — Ugyanis Kovács Magda vagyok.

— Persze, persze ... A Kovács . . .

Valami derengett a profesz- szor agyában. Ez az a kis feketebogár, aki ott szokott lábatlan- kodni a demonstrációknál a tanteremben . . .

Még váltottak néhány szót, aztán a férfi elköszönt a leánytól, úszott néhány száz métert, majd kifeküdt a napra. Pihenéséből néhány fiatalember harsány hancúrozása riasztotta fel. Három huszonötév körüli, vidám, izmos fickó vívott a vízben ádáz fröcskölési harcot a leánynyal és Zakár elismerően állapította meg, hogy a leány alig marad el úszásban a fiuktól.

— Biztos a lovagjai —. gondolta magában és maga sem tudta miért, de egy kis lehan- goltságot érzett.

A leány kissé csalódottan látta, hogy Zakar csónakja hatalmas csapásokkal suhan Surány

felé. A három fiú kajánul ugratta a leányt:

— Halló, Magdi, meglépett a deresedő, zömök bonvivánod — mondotta Péter.

— Először is nem .bonviván, másodszor, sajnos nem az enyém, harmadszor pedig nem is olyan zömök. Ami pedig az őszülő haját illeti, az nagyon érdekessé teszi a fejét.

— Ajaj — vihogott Marci, a másik fiú —, Magdi beleesett az érdekes őszülő mufucba.

— Majom vagy — pattogott a leány —, ez nem mufuc, hanem nyilvános, rendes egyetemi tanár.

— Ne mond — ugratta a harmadik, akit Gábornak hívtak és a leány ikerbátyja volt — nyilvános és rendes?

— De még milyen rendes . . . — sóhajtotta kissé elábrándozva Magda. Azután kiadta a vezényszót, hogy minde'nki a fedélzetre és elindították a vidáman pöfögő motorost. Mert az úgy van a Dunán, hogy az idősebb korosztály még komolyan veszi a sportolást, de a fiatalok már gépesített vadevezősök. Magda ült a kormánynál s többórás, céltalannak látszó manőverezés után, a budai part felől megkerült egy nagyobb szigetet, majd a csónakot annak egyik tisztása felé irányította. Csodálatos véletlen folytán, valamivel előbb ugyan ennek a szigetnek egyik délibb tisztásán vert éjszakai tábort Zakár professzor. Vagy lehet, hogy nem is volt véletlen, és a leány a motorosról

szemmeltartotta őt? Ki tudná megmondani ? Hiszen már a régi föníciaiak is megállapították, hogy nehéz a nő szivébe látni, feltéve természetesen, hogy van neki és ezt a megállapítást az azóta feltűnt és elmerült civilizációk során még sohasem cáfolták meg.

Másnap reggel vidám csengő leányhang ébresztette fel a professzort:

— Nahát, milyen érdekes véletlen. Tanár ur is ezen a szigeten éjszakázott? — És mire Zakár észbekapott volna, a leány már biológiai szakkérdésekről csevegett vele. A három fiú, a fák mögül leste a dolgot, Marci szólalt meg először:

— Figyeltétek Magdánkat? A szeme se rebbent, amikor azt mondta, hogy, “milyen érdekes véletlen”.

— Hm. Az nagy baj —, düny- nyögte Gábor.

— Ne féltsd te Magdát.

— Nem is őt féltem —, mondotta Gábor —, hanem a nyilvános rendest!

Marci kissé elszontyolodva morogta:

— Mondhatom, nagy hólyag a testvérhugod. Ahelyett, hogy hozzámjönne feleségül, beleesik egy ilyen nyilvános rendes aggastyánba.

— Engem is kikosarazott — panaszolta Péter.

Gábor, testvérbátyi minőségében jóízűen vigyorgott:

— Az jo ízlésre vall. Tőlem örökölte . . .

Közben a leány és a profesz-