Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-22 / 1640. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ..1....... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A tőkés termelés védői Az immár hetek óta folyó koreai háború számos meglepetést hozott különösen azon amerikaiak számára, akiket a háborúra uszító álhazafias sajtó és rádió már évek óta hazug módon informál mindazon kül- és belföldi eseményekkel kapcsolatban, amelyekkel a tőkés termelőrendszer árnyoldalára vetnek világot. Ezek között természetesen első helyen szerepelnek azon rágalmak és hazugságok, amelyeket a kollektív termelésre áttért Szovjet Unionról és az úgynevezett népi köztársaságokról tálalnak fel. Ezen hazugságok között a legáltalánosabb, a leggyakrabban használt az, hogy ha a világ bármely részén valamely ember- csoport elégedetlenkedik a tőkés rendszerrel, vágj7 annak bármely intézményével, akkor azonnal rámondják, hogy az elégedetlenkedőket a kommunisták vezetik, méghozzá Moszkva rendeletére. Ez már annyira általánossá lett, hogy mihelyt valahol meg akarnak szabadulni valami aljas, korrupt tisztviselőtől, az Ulető mindjárt elorditja magát: “Moszkva rendeletére áskálódnak ellenem!” Akik bedőltek ennek az otromba hazugságnak, — hej, pedig de nagyon nagy a számuk! — úgy képzelték, hogy az északkoreai hadseregnek legalább a háromnegyed részét orosz katonaság alkotja. És ime, most meglepetve hallják az amerikai tisztektől, amerikai újságíróktól, hogj7 eddig még egyetlen orosz katonára sem akadtak a koreai harcmezőkön. A tény, hogy orosz gyártmá- nju tankokat, ágjukat, repülőgépeket és egyéb fegyvereket használnak, sőt az is valószínű, hogy ezen fegyverek használatára az oroszok tanították be őket, de mindez mit sem érne, ha HIÁNYOZNA NÁLUK A HARCIKÉSZSÉG. Mert a hazafias hírforrás alapján úgy tudtuk, hogy az észak- koreaiakat elnyomják az oroszok, ott rabszolgaságot teremtettek, így joggal vártuk, hogy mihelyt az elnyomott északkoreaiaknak alkalmuk nyílik fellázadnak és leöldösik az elnyomó oroszokat. És ehelyett mit hallunk?! Azt, hogy az északkoreaiak bámulatos bátorsággal harcolnak anélkül, hogy az oroszok hátuk mögött állnának gépfegyverekkel és kergetnék őket a tüzvonalba. Sőt mi több, magasrangu amerikai katonatisztek kénytelenek bevallani, hogy a koreaiak valamennyire már “túlságos jól” harcolnak, annyira jól, hogy nagy veszteségeket okoznak az amerikai haderőnek. Pedig arra számítottak, hogy mihelyt a koreaiak meglátják az első amerikai katonákat, azonnal cserben hagyják az orosz élnyomó diktatúrát és csatlakozni fognak az amerikai demokrácia haderejéhez. Bizony nem igy történt a dolog. Annyira nem igy, hogy mondhatjuk, éppen ellenkezőleg történt. Ellenkezőleg, mert nem az északkoreai, hanem a délkoreai hadsereg szaladt szét, vagy csatlakozott az északiakhoz. Másszóval a koreai csapatok közül azok, amelyek “átpártoltak”, nem az orosz diktatúrától mentek át az amerikai demokráciához, hanem éppen fordítva. Számos amerikai parancsnok keserűen panaszkodott, hogy délkoreai katonák lőttek az amerikaiakra és hogy Délkorea egyszerre tele lett guerilla harcosokkal, ami azt jelenti, hogy délkoreai polgárok előszedték az elrejtve tartott fegyvereiket, amelyeket a délkoreai hadsereg maradványai és az amerikai katonaság ellen fordítottak. Ezen tényeket nem az ujjainkból szoptuk ki, olvashattuk az összes lapokban, mert annyira meglepő dolgok voltak, hogy minden hírszolgáltató vállalat kénytelen volt hozni. És éppen azért, mert annjűra meglepő dolgok, kellene, hogy elgondolkozzunk felettük. Kellene, hogy őszintén kutassuk a feleletet erre a kérdésre: Mi az oka annak, hogy a koreai nép ilyen elszántan harcol az amerikaiak által pártfogolt kormány lerázásáért? Miért harcoltak éppen ilj7en hősiesen a kínaiak is az Amerika által fentartott Chiang Kai-Shek kormán ja ellen? Miért vívtak olyan elkeseredett élethalál harcot a görögök az angol-amerikai szövetség által támogatott görög kormánj7 ellen? Miért harcoltak olj7an elszántan Viat Nam népei Hátsóindiában a Bao Dai kormány ellen? Miért kell kommunistáknak bélyegezni és kegyetlenül elnyomni a Phillippi-1 nes szigetek azon polgárait, akik President Quirino kormánya ellen harcolnak? , Végre is mindezen kormányok az amerikai kormány védelme 1950. julius 22, i alatt állnak, nem csak pénz és fegyvereket kapnak innen, de ha ; már nagy veszéljbe kerülnek, amerikai katonák, amerikai véráldozattal védik meg őket a SAJÁT ALATTVALÓIKKAL SZEMBEN. Illene ezt a dolgot megvizsgálni, hiszen nyilvánvaló, hogy itt valami nincs rendben. Mert ugyebár nagyon nevetséges az az állítás, hogy Moszkvában egyet füttyentenek, mire Koreában, Viat Namben, Kínában vagy a világ bármely más részén is a KOMMUNIZMUST ELLENZŐ NÉPEK fegyvert ragadnak saját DEMOKRATIKUS KORMÁNYAIK ELLEN? Legalább hagjnák abba az ilyen gjerekes beszédet. Ha azon “elmaradt népek” olyan könnyen hallgatnak az idegen propagandára, hát miért nem követelik az amerikai propagandát? A délkoreai nép már öt éve él amerikai szellemi táplálékon, miért szimpatizál tehát inkább az északiakkal, (ami természetesen a hazafiak szerint az “oroszokkal” való rokonszenvet jelenti), miért nem az amerikaiakkal? Azt mondottuk, hogy ezen kérdésekre választ kellene keresni. Helyesebb, ha mindjárt megmondjuk; ezen kérdésekre NEM KELL keresni a választ, MERT MÁR JÓL TUDJUK, HISZEN SOKSZOR HALLOTTUK, méghozzá valóban ARRA HIVATOTT EGYÉNEKTŐL. Nehogy félreértsen az olvasó, nem kommunista forrásból, még csak nem is liberális egyénektől hallottuk, hanem számos magasrangu kormány tisztviselőtől, vagy volt tisztviselőktől. Többek között például George C. Marshall volt vezérkari főnök és volt külügyminisztertől, Stillwell generálistól és hozzájuk hasonló egyénektől, akik alapos heljszini vizsgálat alapján állapították meg, hogy a szóbanforgó területeken Amerika csupa végtelenül korrupt egyénekből álló, a népet elnyomó, kiuzsorázó kormányokat támogat. A még mindig feudális vagy gyarmati viszonjok között élő népek, amelyek a második világháborúban anyagi és véráldozatot hoztak a fasizmus leverésére úgy gondolták, hogy ezen borzalmas pestis kiirtásával egyidőben < »nmagukat és felszabadítják, megszabadulnak saját nemzeti elnj »móiktól. A legtöbbjük nem gondolt kommunizmusra, hiszen ezen fogalom alatt annyi sok mindenfélét értenek, hogy a professzionális ’’szakértőkön” kivül más nem is tudja, hogy milyen fán terem, hanem csak valami olyanféle demokráciáról ábrándoztak, mint aminőnek hírét hallották a gazdag és hatalmas Amerikából. De olyan demokráciát nem érhettek el a fasisztákat is kiszolgáló, vágj7 a még azoknál is korruptabb kormányaik alatt. Fel akarták, tehát azokat cserélni becsületes, demokratikus érzelmű egyénekkel. És akkor érte őket az alapos meglepetés; Amerika a becstelen, csaló, kiszipolyozó kormányok segítségére sietett. Miért? — kérdezzük. A válasz keresésénél nem kell követnünk a névosztogatókat, a sardobálókat. Sőt mi határozottan tagadjuk, hogy ennek okát az amerikai államférfiak jellemgyengeségében találjuk meg. Ennek bizonyítéka az, hogy az egjmásután változó külügyminiszterek, államtitkárok és egyéb elviirányt megszabó magasrangu tisztviselők mind egyformán viselkednek. Csak a tudatlanság, vagy a rosszakarat állíthatja, hogy ezen emberek jellemtelenek, megvesztegethetők, vágj* nem őszinték. Sőt ellenkezőleg, mi azt látjuk, hogj7 az amerikai államférfiak igen is őszinték. Jól látják, hogj7 a nevezett országokban a két egymással ellentétes termelőrendszer került összeütközésbe s ők őszintén a tőkés termelőrendszer védelmére kelnek. Arról már igazán nem tehetnek, hogy a feudális és a gyarmati országokban a tőkés termelő rendszert csak az erkölcsileg lezüllött, a nép által gyűlölt kis klikk tartja fenn. Nincs tehát más ut a számukra, mint a korrupt kormányok támogatása. “Vannak esetek,” — mondja az álszenteskedő Christian Science Monitor, — “hogy a körtáncnál nem mindig azzal táncolunk, akit szeretünk, de néha azzal is, akit gyűlölünk. Úgy vagyunk most az általunk támogatott kormányokkal is”. Lehet, hogy a körtáncnál igy van és nem is érdemes zúgolódni érte: A háború azonban nem körtánc. Mert a szóbanforgó s erkölcsileg kifogás alá eső kormányokkal most nem élvezetet nyújtó körtáncra sorakozunk fel, hanem végtelenül komoly élet-halál harcra, amely mindannjiunk elpusztulásához vezethet. Jól lesz tehát még idejében szemügyre venni azokat a partnerokat, érdemes-e értük magunkra venni ezt az óriási kockázatot? Még nyíltabban mondva, illene megvizsgálni, hogy vájjon ezen korrupt kormányok feladásával nem-e lehetne megnyitni az utat a mai nagy feszültség elsimítására és a békés fejlődés lehetőségének az érvényesülésére? A nagy titok A koreai harctérről érkező hírek közül az amerikai nép nem az egyre emelkedő veszteségekről szólókat fogadta ingerülten, hanem azt, hogy az amerikaiak által betanított és felfegyverzett dél koreai hadsereg mindjárt az első puskalövések után szétszaladt. De azonkívül maga a dél koreai nép is ellenséges magatartást tanúsít az amerikaiakkal szemben és guerilla harcosok mutatkoznak olyan helyeken, ahol legkevésbé várták őket. Az amerikaiak nem tudták magjarázatát adni a dél koreai nép ilyen magatartásának. Végre is az amerikaiaktól nagy anyagi segítséget kaptak és azonkívül azt hirdették nekik, hogy Amerika védi a szabadságukat az elnyomó Oroszországgal szemben. A józanész diktálása szerint tehát arra számítottunk, hogy háború esetén még az észak kroeaiak is örönmiel csatlakoznak majd az
