Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-22 / 1640. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1950. julius 22.

Egyről-Másról

____________ELMONDJA: J. Z.

ÍGY “SZTÄJKOLNAK” A SZAKSZERVEZETEK

NÉHÁNY héttel ezelőtt foglalkoztunk a vasúti mozdony tüzelők harcával, akik a független “Brotherhood of Engineer and Firemen” szervezet tagjai és akik már évek óta “követelik”, hogy a multiple-unit Diesel mozdonyokon két tüzelőt alkalmazzanak, mert egy képtelen a komplikált gépezet üzembe tartására anélkül, hogy úgy a vonat személyzetet, mint az utasokat állandóan ne fenyegetné az életveszedelem.

Miután az évekig tartó tárgyalásokon semmi eredményt nem hoztak és két “fact finding” bizottság elutasitotta a tüzelők jogos, de a vasúttársaságok és az elnök által kinevezett “fact finding“ bizottság szerint jogtalan követelését, a mozdony tüzelők beszüntették a munkát.

A sztrájk közel két hétig tartott és a kormány által kinevezett “békéltetők” éjjel-nappal dolgoztak, hogy meggyőzzék a munkásokat, hogy követelésük “jogtalan”. A munkásokat persze nem tudták meggyőzni, de az őket képviselő szakszervezeti basákat igen és igy abban állapodtak meg, hogy a vitás kérdést döntőbiróságra (arbitration) bizzák, amelynek határozata döntő mindkét félre és ezen az alapon a tüzelők, követelésük teljesítésének legkisebb biztositéka nélkül visszatértek a munkára.

Rámutattunk akkor, hogy ennek az eredménytelenségnek kizárólag szakmai széttagoltságuk az oka; a szolidaritás hiánya, mert a mozdonyvezetők és a többi forgalmi személyzet, mintha misem történt volna, szépen a munkahelyen maradtak és segítették leverni munkástársaik harcát.

ALIG telt el egy hónap, amihogy eme borzalmas és elháríthatatlan embermészárlás, megfogja szülni azt a társadalmi rendszert, amelyben nem lesznek elnyomók és elnyomottak, nem lesz magántulajdon és nem lesz bérrendszer. Ennek elérésére kell, hogy a világ bérrabszolgái megtanulják, magukévá tegyék, hogy “A munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincsen, nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

“E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.”

Ennek elérésére, a jogaiért harcoló munkásosztály, olyan eszközöket fog használni, mint amilyet a mai társadalmat védő horda ki fog belőle kényszeríteni.

Köhler.

kor a vasutakon ismét munkabeszüntetés volt, ez alkalommal az AFL kötelékébe tartozó Switchmen’s Union tagjai — a váltóőrök — szüntették be a munkát. Követelésük a más iparokban már csaknem általános 40 órai heti munkaidő 48 óra helyett és megfelelő összegű bérjavitás, hogy a heti bérösszegben ne álljon be esés, vagyis 40 órai munkáért, 48 órai bér.

A vasúttársaságok tudva azt, hogy a vasúti forgalomnál több mint két tucat szakszervezetbe vannak széttagolva a munkások és szolidaritásról szó sem lehet, természetesen megtagadták a váltóőrök követelését is.

Most 13 napi sztrájk után a háború hisztéria hatása alatt a kormány is a vasúttársaságok mellé állt nyíltan és tiltóparancsai utasította a váltóőröket a sztrájk beszüntetésére.

A sztrájk öt nyugati és középnyugati vasúttársaság ellen volt folyamatba és a tiltóparancs rendeletére a szervezet négy ellen azonnal beszüntette a sztrájkot, mig a Rock Island Railroad ellen nem.

A szervezet elnöke, Arthur J. | Glover kijelentette, hogy a tiltó-! parancs “jogtalan” mert maga Truman elnök is ismételten kijelentette, hogy: “az Egyesült Államok nincs háborúba. Hogyan mondhatja egy demokratikus ország demokrata elnöke, hogy a vasúti szakszervezet nem vezethet legális sztrájkot békeidőben”.

A törvény azonban a kizsákmányolok oldalán van és természetesen a törvény végrehajtói is és a következő lépés az volt, hogy az elnök — aki egysze- mélyben a hadsereg főparancsnoka is — utasította a hadsereg forgalmi osztályát, hogy a Rock

ÜZEN A SZERKESZTŐ:

L. J. Milwaukee, Wis. — Gondosan átnéztem a kéziratát és ahelyett, hogy levélben imám meg a véleményemet, — mint ahogyan kérte, a szerkesztőüzenetben válaszolok, mert úgy vélem, hogy az alábbi dolgok más munkástársakat is érdekelni fognak.

*Először is megállapítom, hogy munkástársnak elég jó megfigyelő képessége van ennélfogva elég érdekes lenne a mondanivalója is, ha LE TUDNÁ ÍRNI. A baj az, hogy nem tudja leírni, pedig úgy vélem, hogy akinek ilyen megfigyelő képessége van, az kevés gyakorlattal el tudná sajátítani az irásmüvészetet is annyira, hogy szabatosan ki tudná fejezni gondolatait. Önnek például az alábbi dolgokat kellene gyakorolni.

1. Ne használjon hosszú, ösz- szetett mondatokat. Ez csak a gyakorlott Íróknak való. A kezdő iró a hosszú mondat végén már elfelejti, hogy mit akart mondani, az állítmánya nem vonatkozik az egész mondatra és igy annak értelme zavaros lesz. Azért írjon csak rövid mondatokat, figyelje, hogy mindegyikIsland vasútvonalat vegye ellenőrzés alá és helyezze üzembe.

Erre természetesen a váltóőrök ezen a vonalon is visszatértek a munkára és egy hónapon belül ez a második eredménytelen sztrájk a vasutakon.

Ezzel azonban még nincs vége a szakszervezeti komédiának a vasutakon, mert éppen e sorok Írásakor egy harmadik sztrájk kitörése esedékes éspedig a Brotherhood of Railroad Trainmen és az Order of Railway Conductors szervezetek tagjainak sztrájkja. Ezen szervezetek követelése hasonló a váltóőrökéhez: 40 órás munkahét, 48 órai heti fizetéssel.

Arról még hallani sem akarnak a szakszervezetek basái, hogy ha ezen sérelmek orvoslását és követeléseiket egyszerre, egy időben nyújtották volna be, a vasúttársaságok látva a munkások összetartását, talán még sztrájk nélkül is teljesítették volna, de alig hihető, hogy sztrájk esetén kitérhettek volna azok teljesítése elől.

Ilyesmit elvárni a szakszervezetektől igazán nagy optimizmusra vall. Azok megvárták amig a tüzelők elvéreztek, aztán a váltóőrök, most aztán a kalauzok, fékezők és a vonat többi személyzete. Most ha majd az utóbbiak is elvéreznek, majd jönnek a mozdonyvezetők. Mert azoknak is van ám követelésük és pedig: hogy a Diesel motoros mozdonyokon két mozdonyvezetőt alkalmazzanak, mert a száz mérföldes gyorsaság mellett, amelyen ezek a mozdonyok ‘repülnek” képtelen egy mozdony- vezető minden vészjelzőt és vál- tőlámpát megfigyelni és az utasok életveszedelembe vannak a vasutakon.

így sztrájkolnak a szakszervezetek és ha ez nem a legmeggyőzőbb dokumentuma a szakmai szétszervezési módszer rothadtságának, akkor a szakszervezetek tagsága megérdemli sorsát.

nek legyen állítmánya, vagyis “ihondjon valamit”. Ne féljen attól, hogy sok pontot használ.

2. És figyeljen arra is, hogy az alany és az állítmány összhangban legyenek, vagyis ha az egyik egyes számban van, akkor a másik is úgy legyen.

3. A cikk ‘felépítésénél’ (megírásánál) sorrendet kell követni. A bevezető sorokat nem lehet a cikk közepére hagyni. (Az ilyesmit csak nagyszabású müveknél, pl. regényeknél vagy színdaraboknál alkalmazzák.) Közönséges újságcikkeknél a bevezető sorok után elmondjuk az adatainkat aztán a konklúziót. Ettől a sorrendtől csak a nagyon képzett írónak szabad eltérni, mert annak “művészi érzéké” mutatja, hogyan alkothat jó dolgot uj utakon haladva is.

4. Ne használjon fölösleges szavakat. Ne ismételjen meg egyes fogalmakat különböző szavakkal, ha arra semmi ok nincs. Az ilyesmit csak akkor használjuk, ha a szinonim (rokonértel- mü) szavakkal fokozni akarunk valamit. Pl. “megy, fut, rohan a száműzött! ”

5. Ne használja a szenvedő formát (germanizmus), ha csak el lehet kerülni. Ne Írja, hogy

NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE

munkástársaink figyelmét fölhívjuk az ez évi második

CSALÁDI KIRÁNDULÁSRA

mely a közismert Edenwald Erdőben lesz,

JULIUS 23-ÄN VASÁRNAP

melyre kérjük az I.W.W. tagjai és Bérmunkás olvasói megjelenését. Lehetőleg mindenki kérje fel jóbarátait és ismerőseit s ez alkalommal legyenek körünkben.

Minden jó innivalóról gondoskodva van, de ennivalót hozzon magával. Esős idő esetén a rá következő vasárnap lesz megtartva.

Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” subway a 180-ik utcáig és onnét át- szállni a Dyre Ave. magasva- sutra és a végállomásig utazni. Ott kiszállva néhány perc séta az erdőbe, ahol a labdázótér mellett levő dombon találkozunk.

“az adó fel lesz emelve”, vagy a gyűlés meg lett tartva”. Ezek helyett Írja: Az adót felemelik, a gyűlést megtartották, (vagy a gyűlést ekkor és ekkor tartották).

6. Idegen szavakat csak akkor használjon, ha szükség van rá, de akkor is csak úgy, ha biztosan tudja az értelmüket.

7. A tények felsorolásánál nevezze meg a forrásokat. Végre is ön csak munkásember és nem “általános nagytudásu tudós”, akinek kisujjában vannak mindenféle statisztikai, fizikai, kémiai és egyéb tudományos adatok. A forrás megnevezése csak emeli a cikk értékét.

8. Ugylátszik, hogy önnek nehezére esik a “j” és az “ly” meg az “1” hangok megkülönböztetése, azért “sülyed” helyett “sü- jed”-et ir és a “lány” ön szerint csak “jány”. Figyelje ezen szavakat az újságokban és a könyvekben s kis gyakorlattal kiküszöbölheti ezt a hibát. Vannak akik a “p” és a “b” hangokat tévesztik igy össze.

9. Egy másik hibája (amit szintén mások is elkövetnek), hogy felcseréli az igék jelentőmód egyes szám harmadik személyének ragozását a parancsoló mód hasonló esetével. Például ön igy irta: “Ez az eset aztán majd megmutassa . . .” Ez a parancsoló mód: mutassam, mutassad, mutassa! Pedig ön csak a jelentőmódot akarta használni, igy: Ez az eset aztán majd megmutatja . . .

10. Az igekötőt nem Írjuk ösz- sze az igével, ha közbejön valamely segédige. De nem írjuk ösz- sze a segédigével sem. Pl. “Akkor aztán megfogjuk látni . . .” Ez nem helyes, helyesen ezt igy Írjuk: “Akkor . aztán meg fogjuk látni . . .” (Az ige; meglátni, de közbetettük a segédigét s igy nem Írjuk egybe.)

Ha munkástárs csak egy-egy órán át gyakorolná az itt felsorolt pontok mindegyikét, — hetenként elég lenne két óra, — akkor pár hét múltán olyan értelmes és értékes cikket tudna írni, hogy önmagát is meglepné.

Hiába, ez már igy van, ingyen semmihöz sem jutunk, még a tudáshoz sem, fáradni kell érte.