Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-30 / 1661. szám

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI UNIONIZMTJS SZOLGALATABAN , under ^ Act #f March 3 187g Atrocitások Koreában SYNGMAN RHEE PRIBÉKJEI TÖMEGMÉSZÁRLÁSOKAT RENDEZNEK. — HIÁBA TILTAKOZNAK ANGOL ÉS AME­RIKAI TISZTEK. — ASSZONYOKAT ÉS GYERMEKEKET GYILKOLTATOTT LE A DÉL-KOREAI KORMÁNY. SEOUL — Angol és amerikai katonatisztek erélyes tiltako­zása dacára is a dél-koreai kormány Syngman Rhee elnök rende­letére tömegmészárlásokat rendeztetett. Úgy az angol, mint az amerikai katonák borzalommal vették tudomásul, hogy a dél­koreai kormány ezrével öleti le azon politikai foglyokat, akiket a kommunistákkal való kooperálással, vagy szimpátiával gyanú­sítanak. Akiket ilv gyanú alatt“ elfognak, semmiféle tárgyalás­ban sem részesülnek. Seoul közelében egy dombot elneveztek “Kivégző dombnak”. Ide hajtják a gyanustitott sze­rencsétlen embereket, akikkel sekély mélységű árkot ásatnak, abba letérdepeltetik, majd ha­lomra lövik őket s rájuk túrják a kiásott földet. A legyilkoltak között igen sok asszony és gye­rek is volt — mondják az angol tisztek. A tömeggyilkolás első hire már december első napj aiban ki­pattant, mire angol és amerikai papok elmentek Syngman Rhee elnökhöz, hogy rávegyék a tö­megmészárlás beszüntetésé r e, miután úgy értesültek, hogy csu­pán a “Kivégző halmon” napon­ta 800 körüli áldozatot temet­nek el. Syngman Rhee azonban nem engedte maga elé a papo­kat, akik ekkor a United Nation figyelő bizottságához fordultak. HALOMRA HÁNYT HULLÁK Ezen borzalmas kivégzések­ről állitólag az angol és ameri­kai hadvezetőség mitsem tudott. Sőt nem is akarták elhinni s ez­ért a 29. ezred parancsnoka, Tom Brodie elrendelte egy ilyen sirgödör kiásását s borzadva lát­ták a halomra szórt holtteste­ket. Négy ilyen nagv gödröt vizsgáltak meg, mire Comman­der Brodie kijelentette, hogv nem tűrheti tovább az ily besti­ális kegyetlenkedést. Hasonló jelentést küldött az angol Bill Ellery kapitány is. El- lerv jelentése szerint a sirgöd- rökben a halottak négy réteg­ben feküdtek. Az amerikaiak azzal védekeznek, hogy a ^ dél­koreai katonai rendőrség távol­tartott mindenkit a kivégzések­től és igy arról az idegen nem­zetiségű katonák mitsem tud­tak. Amikor a délkoreaiakat meg­kérdezték, hogy miért követik el ezen tömegyilkolásokat, azt felelték, hogy a börtönök na­gyon tele vannak kommunisták­kal és szimpatizálókkal és miu­tán már nincs hely az újabb igy kivégzik foglvok részére, őket. Az angol katonák azt állítják, hogy a tömegkivégzésekről már referáltak Londonba, de onnan figyelmeztették őket, hogy ne avatkozzanak a délkoreaiak “magánügyeibe”. És az is tény, hogy egy amerikai újságíró is megirta, már hetekkel ezelőtt, pár amerikai lapban írtak is né­hány szót róla, de ugylátszik felsőbb helyen nem törődtek a dologgal. Ezen amerikai tudósí­tó szemtanúja volt a kivégzések­nek s amikor egy jajveszékelő, sikoltozó asszonyt is agyonlőt­tek, megkérdezte a délkoreai őrt, hogy mi volt a bűne annak az asszonynak. Erre azt a választ kapta, hogy az illető valami me­leg ruhát adott egy kommunista katonának, amikor az északiak első ízben elfoglalták ezt a te­rületet. AMIT NEM LEHET ELVITATNI San Francisco, Cal. — A szö­vetségi kerületi fellebviteli bíró­ság ellentétben az alsó bíróság határozatával kimondotta, hogy a bevándorlási hatóság köteles megindokolni, hogy miért nem helyezi bail ellenében, szabadláb­ra azon egyéneket, akiket de- portálási eljárás címén tart fog­va. A los angelesi kerületben de- portálási eljárás címén fogva tartják Mrs. Mariam C. Steven­son és Harry Carlisle british alattvalókat, továbbá Frank Carlson lengyel és David Hyum koreai alattvalókat, akiket a be­vándorlási hatóság nem volt hajlandó baü ellenében szabad­lábra helyezni addig, amig ügyük végzés alá kerül. De ugyanakkor azt hangoztatták, hogy az ily eljárást, miután nem polgárokra vonatkozik, nem is kell megindokolni. Az alsóbb bí­róság elfogadta ezt az érvelést, a fellebbviteli bíróság azonban elvetette s kötelezte a bevándor­lási hatóságot, hogy eressze sza­badon a vádlottakat, vagy indo­kolja meg, miért szükséges fog- vatartani őket. A HÉT HÍREI amiket érdemes tudomásul venni Washington — Az Egyesült Államok 100 billió dollárt köl­tött eddig a “hidegháborúra”. Ebből 1946 óta tisztán csak ha­dicélokra 57,357,000,000 dollárt adott ki, tehát körülbelül 13 bil­liót évente. És dacára ezen hor­ribilis kiadásnak Lawton Collins generális, Army Chief of Staff, jelentése szerint ezidőszerint az Egyesült Államok jelenleg csak egy divíziót tud Koreába külde­ni. Azért a republikánus szená­torok vizsgálatot akarnak indí­tani, hogy hová tűnt el a renge­teg sok billió? Egyenlőre ter­mészetesen afelett folyik a vita, hogy vájjon az ilyen vizsgálat, — ami hasonló lenne ahoz, amit a múlt háború alatt Truman sze­nátor vezetett, — nem-e ártana a háborús erőkifejtésnek. Harry Truman azon bizottság vizsgá­latánál tűnt fel és juttatta őt az elnöki tisztséghez, majd az el­nöki székbe. New York — A biztositó tár­sulatok vezetői izgatott gyűlé­seket tartanak, hogy milyen ál­lást foglaljanak el az atombom­ba kérdésében. Ezeket természe- sen csak az érdekli, hogy miként bújhatnának ki a fizetés alól atombombázás esetén. A 228 billió dollárt kitevő életbiztosí­tási kötvényekre a biztositó tár­sulatoknak 64 billió dollár va­gyonuk van, az atombomba tö­meghalálozás tehát tönkrete- hetné ezen társulatokat. Egyéb­iránt Carrol M. Shank, a Pru­dential Insurance Co. elnöke ki­jelentette, hogy az eddigi inflá­ció máris nagyon megkárosítot­ta a biztosítottakat, mert a biz­tosítási összeggel, amit most kapnak, nem tudnak annyit vá­sárolni, mint amire a kötvény kivételénél fizettek. Washington — Sorozási direk­tor, Gén. Hershey kétszáz tag­ból álló polgári bizottságot szer­vezett, amelynek tagjai a soro­zásra kerülő ifjak közül ki fog­ják válogatni az “eszesebbeket”, akiket nem hívnak be katoná­nak. Ezt persze nem azért te­szik, mintha az eszesebb ifjú már nem ülene be a katonák kö­zé, hanem azért, hogy ezek to­vább tanuljanak, nehogy az or­szág hiányt szenvedjen majd tu­dósokban és egyéb tanult embe­rekben. Detroit — A detroiti újságok szerint az ottani sorköteles if­jak levelet kaptak, amelyben arra buzdítják őket, hogy ne hagyják magukat külföldre szál­lítani és hogy inkább lázadja­nak fel. — Az első világháború idején is volt ehez hasonló eset, amiről kiderült, hogy az ily lá­zitó körlevél a háborúra uszító túlzó hazafias csoport provoká­tor munkája volt. Valószínűleg most is a kommunisták elleni izgatást célozza. Quebec, Canada — A Nova Mink Company panasza alapján az alsóbbfoku bíróság 10,000 dollár kártérítésre Ítélte a Trans Canada Air Lines repülő- társaságot, mert a repülők za­ja annyira megijeszti a mink (nyest) anyákat úgy, hogy azok felfalják kölykeiket. Most a No­va Scotia Supreme Courtnak kell eldönteni, hogy vájjon a mink valóban ilyen félős állat-e ? Albany, N.Y. — Thomas De­wey kormányzó a 74 éves Joe R. Hanley volt alkormányzót a veteránok ügyét kezelő iroda tanácsosává nevezte ki. Ilyen tisztség eddig nem volt, ameny- nyiben ennek az irodának az igazgatója, aki évi 14,000 dollár fizetést kap, nem szorul ilyen tanácsadásra. Hanley az uj ál­lásban 16,000 dollár fizetést kap. A választásokat mégelőzőleg Hanley pályázott a kormányzói tisztségre, de amikor Dewey meggondolta a dolgot és újra pályázott, rávette Hanleyt, hogy álljon félre és majd gondosko­dik róla. A megegyezésről szóló botrányos levél nyüvánosságra került s Dewey ennek dacára is beváltotta az Ígéretét; az állam­mal évi 16 ezer dollárt fizettet a 74 éves öreg embernek a neki tett szívességért. Máskülönben azonban semmiféle törvénysér­tést sem követtek el. Kitty Hawk, N. C. — Decem­ber 17-én volt 47 éve annak, hogy a Wright testvérek levegő­nél nehezebb géppel első ízben levegőbe emelkedtek. Az évfor­duló ünneplésében számos repü­lőgép vett részt, közöttük “jet” gépek is, amelyek több mint 600 mérföldes óránkénti sebesség­gel repültek. A Wright testvé­rek az első repülésnél csak 59 másodpercig voltak a levegő­ben, 952 láb utat tettek meg, ami körülbelül 9 mérföldes se­bességnek felel meg.

Next

/
Thumbnails
Contents