Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-15 / 1639. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. ÉLETSZÍNVONALAT, SZ ÉLESEBBKÖRÜ SZABADSÁGOT ÉS ÁLTALÁBAN BOLDOGABB ÉLETET BIZTOSÍTANI KÖVETŐINEK. Fegyveres összecsapás helyett ezt a versengést használják. Egy-két évtized megmutatná az eredményt s akkor a népmilliók választanának dacára a mindenféle hazug szellemi felvilágosításnak. Igazán sajnálatos, hogy ez a nagyon is észszerű ajánlat csak ábránd marad! “Undeclared War” Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Szellemi harc Az amerikai törvényhozók felsőházának külügyi bizottsága egy albizottságot küldött ki, amely a napokban tárgyalta a külföldi államok felfegyverzésének költségvetését. Arról volt szó a bizottság előtt, hogy tekintettel a koreai eseményekre elegendő lesz-e az az 1,222,500.000 dollár, amit a jövő évre a külföldi államok katonai erejének támogatására előirányoztak. Ebből ugyan csak 10 milliót szabtak ki Korea részére, de az elnök felemelheti 200 millióra minden újabb törvényhozás nélkül. Erre az ügyre vonatkozólag a bizottság kikérte Dean Ache- son külügyminiszter, George C. Marshall volt külügyminiszter és volt vezérkari főnök, tovább Dwight D. Eisenhower, volt főparancsnok és volt vezérkari főnök véleményeit. A két generális és a külügyminiszter temészetesen pártolták a külföldi felfegyverzés programját, de azonkívül mind a hárman helyeselték azt az uj eszmét, amit pár szenátor vetett fel. Ez a három valóban nagyon disztingvált amerikai férfiú megegyezett abban, hogy a jelenlegi nagy harcban a fegyverkezés és a fegyveres győzelem már nem elegendő, mert most már nem egy ország, — mondjuk Oroszország — ellen harcolunk, hanem inkább egy eszme, a KOMMUNIZMUS ESZMÉJE ellen. Ezért Acheson külügyminiszter azt ajánlotta, hogy az egész világra kiterjedő “igazság” mozgalmat kell indítani a “hazug kommunizmus” ellen. Acheson és a két generális is pártolólag beszéltek azon javaslatról, amelyet WUliam Benton (D. Conn.) szenátor terjesztett be és amely elrendelné az egész világra kiterjedő “olyan nevelő program kifejlesztését, amely ellensúlyozná a kommunista propagandát”. Ez a javaslat tehát a fegyveres háború mellett a “szellemi harcot” is megindítaná. Eddig 12 szenátor jelentette be, hogy hive a “szellemi háborúnak”. Nem habozunk kijelenteni, hogy mi is hive vagyunk a “szellemi csatározásnak”. Sőt annyira hive vagyunk, hogy azt nem csak mint a tényleges, fegyveres háború kísérőjét és kiegészítőjét akarjuk látni, hanem örömmel vennénk, ha az teljesen helyettesítené az ágyukat, a tankokat, a bombázó repülőgépeket, sőt még az “A” és a “H” bombákat is. Tulajdonképpen az emberek között másféle harcnak már nem is volna helye, hiszen a civilizációnak éppen az ész oly nagymérvű fejlődése a lényege, hogy az ellentéteket már nem állatias, brutáüs erőszakkal, hanem az értelem alapján, érvelés ütján intézik el. Igazán őszintén óhajtjuk tehát, hogy a fegyvereket lomtárba dobva az emberiség “szellemi harcokban” intézze el a felmerülő ellentéteket. Kívánjuk ezt, pedig nagyon jól tudjuk, hogy az IGAZSÁG zászló alatt folyó szellemi harcban még mutatónak sem találunk igazságot. Nincs még egy olyan szó az összes szótárakban sem, aminek értelmét annyira kiforgatták volna, mint ennek. Nincs az a képtelen hazugság, amit fel nem sorakoztatnának mint szent igazságot és nincsen olyan igazság, amire rá nem fognák, hogy HAZUGSÁG. Itt van példának maga az a politikai irány, amit a KOMMUNIZMUS szóval jelölnek. A hazugság, ferdítések és félrevezető érvek micsoda piszkos árját zúdították a világra ezen politikai irány “megmagyarázására”. Avagy nézzük azt az érvelést, amivel a déli százpercentes hazafiak igazolják a négergyülöletet. Jól látjuk mi az ilyen “szellemi harc” csúnya oldalát és összes veszélyeit; jól tudjuk, hogy ilyen “szellemi érvelés” szülte meg a pogromokat és előzi meg a genoside név alatt ismert népirtást is. De mégis azt mondjuk, hogy azt a látszólag áthidalhatatlan nagy ellentétet, amely a tőkés termelőrendszer és az uj kollektiv termelőrendszer között fenáll és amelyet a látszat szerint most az emberi ész által kitalálható legborzalmasabban pusztító fegyverekkel akarnak elintézni, csak a SZELLEMI CSATÁROZÁS UTJÁN KELLENE MEGOLDANI. Mi úgy látjuk, hogy erre a készülő fegyveres összecsapásra már semmi szükség sincs. Az uj rendszer már befészkelte magát akkora területre, hogy meg tudja mutatni, mire képes. És ugyanakkor a régi rendszer is elég nagy területen maradt még gyakorlatban. Mi most azt ajánljuk, — tesszük ezt jól tudva, hogy a mi szavunk nem hangzik messzire, — hogy a két rendszer egymást békében hagyva mutassa meg, melyik TUD MAGASABB Dacára a minden oldalról jövő állítólagos “őszinte” békevágynak, jelen sorok írásának idején már jiemcsak három hete folyik az “undeclared war”, vagy a hadüzenet nélküli háború. Eddig csak kétféle háborúról tudtunk, — a meleg és a hidegháborúról. Kisült, hogy van a háborúnak egy harmadik válfaja is, a nem hivatalos, az álháboru, vagy mint itt Amerikában mondják: az “undeclared war”. Nem tudjuk, hogy azon sok-sok ezer ember, akik már eddig is elestek a hevenyészett frontokon, avagy akiket a repülőgépekről dobott bombák öltek meg, könnyebben váltak-e meg az élettől abban a tudatban, hogy hiszen nem igazi háború, hanem csak valami álháboru áldozatai lettek? És akiket ebben a koreai háborúban Mars isten nem végzett ugyan ki, hanem csak örök életre nyomorékká tett, könnyebben viselik-e fájdalmaikat, ha tudják, hogy nem igazi háborúban, hanem csak a béke védelmében nyerték sebeiket? Mert dacára annak, hogy már hetek óta folyik a vagyon — és az emberpusztitás, nem csak hogy háborús deklarációt nem hallottunk, de valójában nem is tudjuk, hogy miért folyik ez a “béke-védelem” ? Mert az eddigi információk és nyilatkozatokból csak a következőket tudtuk meg: 1) A háború végén, amikor a japán erők összeomlottak, az addig japán megszállás alatt álló Korea félszigetet a 38-as szélességi fokkal két részre osztották. Az északi részt az oroszok, a délit az amerikaiak szállták meg. Később mindkét részen külön kormány alakult, mindkét rész hadsereget szervezett a “rend fentartására” arra az időre, amikor a megszálló csapatokat visszavonják. Az északiak az oroszoktól, a déliek Amerikától kapták a fegyvereket, A múlt évben mindkét részről visszavonták a megszálló hadseregeket, mire a tényleges hatalomért versengés indult meg az északi és a déli kormányok között. Ez a versengés most fegyveres ösz- szecsapáshoz vezetett. 2) Az első ágyulövés elhangzása után az amerikai hivatalos körök azt állították, hogy Észak-Korea az oroszok parancsára indította meg a háborút. Ezzel szemben az oroszok Dél-Koreát vádolják a kezdeményezéssel. Truman elnök nem várt semmi bizonyítékra, az első összecsapás hírére azonnal elrendelte, hogy az amerikai haderő segítsen Dél-Koreának az északiak visszaverésében. 3) Hillenkoeter admirális kijelentette, hogy eddig (az összecsapás első két hetében) egyetlen orosz katonát sem öltek meg vagy fogtak el, avagy láttak a koreai frontokon. “Sőt mi több”, — mondotta az admirális a szenátoroknak, akik részére jelentett, — “nem is számitok arra, hogy találni fogunk orosz katonákat”. Ugyanakkor a Dél-Koreában harcoló amerikai haderő első parancsnoka, John Church, brig, generális azt üzente, hogy az amerikai hadseregre komoly feladatok várnak,” mert a dél-koreai haderő azonnal SZÉTMÁLOTT, mihelyt az északiak megérkeztek. 4) Összegezve az előbbieket úgy néz ki, mintha ez az összeütközés pusztán csak a koreaiak belügye lenne, noha elvitázhatat- lan, hogy a Szovjet Unionnal szimpatizálók az északiak győzelmét remélik, de eddig a fegyvereken kivűl más támogatást nem adtak. Ezzel szemben Amerika nem csak beleavatkozott a látszólagos polgárháborúba, hanem teljesen átvette az egyik oldalt, amennyiben ott a benszülöttek harcolni nem akarnak. Ezért előbb csak repülő és tengeri haderőt Ígértek, de amikor látták a déliek meg- futamodását, megkezdték a gyalogsági csapatok szállítását is és jelenleg a háború, — vagy “béke-védelem” Észak-Korea és az Egyesült Államok között folyik. 5) A koreai viszonyokat ismerő szakértők szerint Dél-Korea népe már annyira megutálta a / amerikaiak által támogatott Syng- man Rhee korrupt kormányt, hogy örömmel fogadta az északiak invázióját és azért málott szét oly gyorsan a déli hadsereg, amelyet pedig az amerikaiak annak idején jól felfegyvereztek. Ezért vette át MacArthur generális az egész koreai háborút az egyszerű támogatás helyett. Ezen információk alapján, — amelyek valóban nem az oroszoktól, hanem az amerikai hazafias sajtó révén és a rádióleadásokból kerültek nyilvánosságra, — jogosan kérdezhetjük, hogy vájjon nem-e az amerikai külpolitika felelős ezért a “nem hivatalos” háborúért? Nem-e érvényesült már itt is az a külpolitikai irányelv, amit a szenátor William F. Knowland (R. Cal.) vezetése alatt álló szenátusi csoport azon terve fejez ki legeklatánsabban, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett nyújtson segítséget a különböző szövetségekbe vont országoknak. így például Angliának levágnák a segélyét 50 százalékkal, ha nem csatlakozik a karteleket visszaállító Schuman tervhez; más országokat viszont megfenyegetnek azzal, hogy megvonják tőlük a segélyt, ha elismerik a kínai győztes (kommunista) kormányt. Ha ez nem jelenti a más országok belügyeibe való beavatkozást, akkor mi igazán nem tud juk, hogy mit is kell érteni ezen ki-
