Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-15 / 1639. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. ÉLETSZÍNVONALAT, SZ ÉLESEBBKÖRÜ SZABADSÁGOT ÉS ÁLTALÁBAN BOLDOGABB ÉLETET BIZTOSÍTANI KÖVE­TŐINEK. Fegyveres összecsapás helyett ezt a versengést használják. Egy-két évtized megmutatná az eredményt s akkor a népmilliók választanának dacára a mindenféle hazug szellemi felvilágosítás­nak. Igazán sajnálatos, hogy ez a nagyon is észszerű ajánlat csak ábránd marad! “Undeclared War” Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Szellemi harc Az amerikai törvényhozók felsőházának külügyi bizottsága egy albizottságot küldött ki, amely a napokban tárgyalta a kül­földi államok felfegyverzésének költségvetését. Arról volt szó a bizottság előtt, hogy tekintettel a koreai eseményekre elegendő lesz-e az az 1,222,500.000 dollár, amit a jövő évre a külföldi álla­mok katonai erejének támogatására előirányoztak. Ebből ugyan csak 10 milliót szabtak ki Korea részére, de az elnök felemelheti 200 millióra minden újabb törvényhozás nélkül. Erre az ügyre vonatkozólag a bizottság kikérte Dean Ache- son külügyminiszter, George C. Marshall volt külügyminiszter és volt vezérkari főnök, tovább Dwight D. Eisenhower, volt főpa­rancsnok és volt vezérkari főnök véleményeit. A két generális és a külügyminiszter temészetesen pártolták a külföldi felfegyver­zés programját, de azonkívül mind a hárman helyeselték azt az uj eszmét, amit pár szenátor vetett fel. Ez a három valóban nagyon disztingvált amerikai férfiú meg­egyezett abban, hogy a jelenlegi nagy harcban a fegyverkezés és a fegyveres győzelem már nem elegendő, mert most már nem egy ország, — mondjuk Oroszország — ellen harcolunk, hanem inkább egy eszme, a KOMMUNIZMUS ESZMÉJE ellen. Ezért Acheson külügyminiszter azt ajánlotta, hogy az egész világra kiterjedő “igazság” mozgalmat kell indítani a “hazug kommunizmus” ellen. Acheson és a két generális is pártolólag beszéltek azon ja­vaslatról, amelyet WUliam Benton (D. Conn.) szenátor terjesztett be és amely elrendelné az egész világra kiterjedő “olyan nevelő program kifejlesztését, amely ellensúlyozná a kommunista propa­gandát”. Ez a javaslat tehát a fegyveres háború mellett a “szelle­mi harcot” is megindítaná. Eddig 12 szenátor jelentette be, hogy hive a “szellemi háborúnak”. Nem habozunk kijelenteni, hogy mi is hive vagyunk a “szel­lemi csatározásnak”. Sőt annyira hive vagyunk, hogy azt nem csak mint a tényleges, fegyveres háború kísérőjét és kiegészítőjét akarjuk látni, hanem örömmel vennénk, ha az teljesen helyettesí­tené az ágyukat, a tankokat, a bombázó repülőgépeket, sőt még az “A” és a “H” bombákat is. Tulajdonképpen az emberek között másféle harcnak már nem is volna helye, hiszen a civilizációnak éppen az ész oly nagymérvű fejlődése a lényege, hogy az ellenté­teket már nem állatias, brutáüs erőszakkal, hanem az értelem alapján, érvelés ütján intézik el. Igazán őszintén óhajtjuk tehát, hogy a fegyvereket lomtár­ba dobva az emberiség “szellemi harcokban” intézze el a felmerü­lő ellentéteket. Kívánjuk ezt, pedig nagyon jól tudjuk, hogy az IGAZSÁG zászló alatt folyó szellemi harcban még mutatónak sem találunk igazságot. Nincs még egy olyan szó az összes szótárak­ban sem, aminek értelmét annyira kiforgatták volna, mint ennek. Nincs az a képtelen hazugság, amit fel nem sorakoztatnának mint szent igazságot és nincsen olyan igazság, amire rá nem fognák, hogy HAZUGSÁG. Itt van példának maga az a politikai irány, amit a KOMMU­NIZMUS szóval jelölnek. A hazugság, ferdítések és félrevezető érvek micsoda piszkos árját zúdították a világra ezen politikai irány “megmagyarázására”. Avagy nézzük azt az érvelést, amivel a déli százpercentes hazafiak igazolják a négergyülöletet. Jól látjuk mi az ilyen “szellemi harc” csúnya oldalát és összes veszélyeit; jól tudjuk, hogy ilyen “szellemi érvelés” szülte meg a pogromokat és előzi meg a genoside név alatt ismert népirtást is. De mégis azt mondjuk, hogy azt a látszólag áthidalhatatlan nagy ellentétet, amely a tőkés termelőrendszer és az uj kollektiv terme­lőrendszer között fenáll és amelyet a látszat szerint most az em­beri ész által kitalálható legborzalmasabban pusztító fegyverek­kel akarnak elintézni, csak a SZELLEMI CSATÁROZÁS UTJÁN KELLENE MEGOLDANI. Mi úgy látjuk, hogy erre a készülő fegyveres összecsapásra már semmi szükség sincs. Az uj rendszer már befészkelte magát akkora területre, hogy meg tudja mutatni, mire képes. És ugyanakkor a régi rendszer is elég nagy területen maradt még gyakorlatban. Mi most azt ajánljuk, — tesszük ezt jól tudva, hogy a mi szavunk nem hangzik messzire, — hogy a két rendszer egy­mást békében hagyva mutassa meg, melyik TUD MAGASABB Dacára a minden oldalról jövő állítólagos “őszinte” béke­vágynak, jelen sorok írásának idején már jiemcsak három hete folyik az “undeclared war”, vagy a hadüzenet nélküli háború. Ed­dig csak kétféle háborúról tudtunk, — a meleg és a hidegháború­ról. Kisült, hogy van a háborúnak egy harmadik válfaja is, a nem hivatalos, az álháboru, vagy mint itt Amerikában mondják: az “undeclared war”. Nem tudjuk, hogy azon sok-sok ezer ember, akik már eddig is elestek a hevenyészett frontokon, avagy akiket a repülőgépek­ről dobott bombák öltek meg, könnyebben váltak-e meg az élet­től abban a tudatban, hogy hiszen nem igazi háború, hanem csak valami álháboru áldozatai lettek? És akiket ebben a koreai hábo­rúban Mars isten nem végzett ugyan ki, hanem csak örök életre nyomorékká tett, könnyebben viselik-e fájdalmaikat, ha tudják, hogy nem igazi háborúban, hanem csak a béke védelmében nyer­ték sebeiket? Mert dacára annak, hogy már hetek óta folyik a vagyon — és az emberpusztitás, nem csak hogy háborús deklarációt nem hallottunk, de valójában nem is tudjuk, hogy miért folyik ez a “béke-védelem” ? Mert az eddigi információk és nyilatkozatokból csak a következőket tudtuk meg: 1) A háború végén, amikor a japán erők összeomlottak, az ad­dig japán megszállás alatt álló Korea félszigetet a 38-as szélességi fokkal két részre osztották. Az északi részt az oroszok, a délit az amerikaiak szállták meg. Később mindkét részen külön kormány alakult, mindkét rész hadsereget szervezett a “rend fentartására” arra az időre, amikor a megszálló csapatokat visszavonják. Az északiak az oroszoktól, a déliek Amerikától kapták a fegyvereket, A múlt évben mindkét részről visszavonták a megszálló hadsere­geket, mire a tényleges hatalomért versengés indult meg az északi és a déli kormányok között. Ez a versengés most fegyveres ösz- szecsapáshoz vezetett. 2) Az első ágyulövés elhangzása után az amerikai hivatalos körök azt állították, hogy Észak-Korea az oroszok parancsára in­dította meg a háborút. Ezzel szemben az oroszok Dél-Koreát vá­dolják a kezdeményezéssel. Truman elnök nem várt semmi bizo­nyítékra, az első összecsapás hírére azonnal elrendelte, hogy az amerikai haderő segítsen Dél-Koreának az északiak visszaverésé­ben. 3) Hillenkoeter admirális kijelentette, hogy eddig (az össze­csapás első két hetében) egyetlen orosz katonát sem öltek meg vagy fogtak el, avagy láttak a koreai frontokon. “Sőt mi több”, — mondotta az admirális a szenátoroknak, akik részére jelentett, — “nem is számitok arra, hogy találni fogunk orosz katonákat”. Ugyanakkor a Dél-Koreában harcoló amerikai haderő első pa­rancsnoka, John Church, brig, generális azt üzente, hogy az ame­rikai hadseregre komoly feladatok várnak,” mert a dél-koreai haderő azonnal SZÉTMÁLOTT, mihelyt az északiak megérkeztek. 4) Összegezve az előbbieket úgy néz ki, mintha ez az össze­ütközés pusztán csak a koreaiak belügye lenne, noha elvitázhatat- lan, hogy a Szovjet Unionnal szimpatizálók az északiak győzelmét remélik, de eddig a fegyvereken kivűl más támogatást nem adtak. Ezzel szemben Amerika nem csak beleavatkozott a látszólagos polgárháborúba, hanem teljesen átvette az egyik oldalt, amennyi­ben ott a benszülöttek harcolni nem akarnak. Ezért előbb csak repülő és tengeri haderőt Ígértek, de amikor látták a déliek meg- futamodását, megkezdték a gyalogsági csapatok szállítását is és jelenleg a háború, — vagy “béke-védelem” Észak-Korea és az Egyesült Államok között folyik. 5) A koreai viszonyokat ismerő szakértők szerint Dél-Korea népe már annyira megutálta a / amerikaiak által támogatott Syng- man Rhee korrupt kormányt, hogy örömmel fogadta az északiak invázióját és azért málott szét oly gyorsan a déli hadsereg, ame­lyet pedig az amerikaiak annak idején jól felfegyvereztek. Ezért vette át MacArthur generális az egész koreai háborút az egyszerű támogatás helyett. Ezen információk alapján, — amelyek valóban nem az oro­szoktól, hanem az amerikai hazafias sajtó révén és a rádióleadá­sokból kerültek nyilvánosságra, — jogosan kérdezhetjük, hogy vájjon nem-e az amerikai külpolitika felelős ezért a “nem hivata­los” háborúért? Nem-e érvényesült már itt is az a külpolitikai irányelv, amit a szenátor William F. Knowland (R. Cal.) vezetése alatt álló szenátusi csoport azon terve fejez ki legeklatánsabban, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett nyújt­son segítséget a különböző szövetségekbe vont országoknak. így például Angliának levágnák a segélyét 50 százalékkal, ha nem csatlakozik a karteleket visszaállító Schuman tervhez; más orszá­gokat viszont megfenyegetnek azzal, hogy megvonják tőlük a se­gélyt, ha elismerik a kínai győztes (kommunista) kormányt. Ha ez nem jelenti a más országok belügyeibe való beavatko­zást, akkor mi igazán nem tud juk, hogy mit is kell érteni ezen ki-

Next

/
Thumbnails
Contents