Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-23 / 1661. szám

1950. december 23. BÉEMVNK,S 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A PECSENYE SÜTŐK A hidegháború alaposan fel­melegedett, vér, nagyon sok amerikai vér folyik el messze, 6000 mérföldre Amerikától. Min­den emberséges ember rettegve gondol arra, hogy ez a koreai vérfolyam, amelyet amerikai, koreai és kínai vér táplál, duz­zaszt, nem-e fog kiönteni abból a mederből, nem-e teszi vérten­geré, romhalmazzá az egész vi­lágot. A vérfolyamnak, az esetleges vér tengernek, meg vannak nem csak a szenvedői, hanem a ha­szonélvezői is. Vannak akik dögre habzsolják magukat, a fi­uk véréből, az anyák könnyei­ből. A közgazdasági rovat beszá­molóiból láthatjuk, hogy a ha­talmas hadi gyárak profitjai mi­ként emelkednek felhőkig. A hadiszer gyárosokon kívül van­nak kis, nyavajás hiénák, dög­keselyűk is, akik az égő váro­sok lángjainál akarják megsüt­ni a kis pecsenyéjüket. Sokszor irtunk már az úgy­nevezett D.P. banda háborús uszításairól, akik az amerikai fiuk millióit áldozzák fel, hogy gyilkolják le a fajtájukat, rob­bantsák, gyújtsák fel az orszá­guk városait és falvait, csak hogy még egyszer uralomra ke­rülhessenek, hogy rettenetes bosszút álhassanak a népükön, mert megszüntette az urak év­tizedes uralmát, parazita életét. A koreai eseményekkel kap­csolatban, egyes szenzációt haj­szoló lapok megkérdezték az itt élő kínaiakat, hogy mi az állás­pontjuk a mai kínai uralommal szemben, hogy viseljen-e Ameri­kai háborút Kina ellen, hogy használják-e az atombombát Kí­na ellen. Ezek a háborús hisztéria által megriasztott mosoda, restaurant tulajdonosok, opium árusítók, kivétel nélkül elitélték a Vörös ságot okozzon, jóelőre kisajátí­totta magának a karácsonyi ün­nepet, Jézus születésének ün­neplését. De nem ért célt, mert ime a keresztény papok lelep­lezték és visszavették ezt az ün­nepet, amit a Sátán meg a Mith- ra hívek csak bitoroltak. Elég szégyen, hogy több száz éven át gyakorolhatták ezt a gonoszsá­got. BIBLIAI ADATOK Az összehasonlító vallástör­ténelem irói mind elismerik, hogy a Jézus születésével és fel­támadásával kapcsolatos szer­tartásokat a keresztények a Mithra vallásból vették át. Sőt azt is elismerik, hogy a hét első napjának a nevét (Sun-day) szintén a Mithra vallástól kap­ták. Ezek nevezték ezt a napot a Napisten napjának, amiből lett a Nap-napja (Sunday). A komoly irók természetesen csak mosolyognak Justin Martyr apátnak Sátánt leleplező agya­fúrt okoskodásán. Kínát, helyeselték mint támadó ellen a háborút, de nem akadt közöttük egy sem, aki ne tilta­kozott volna az atombomba használata ellen. Az európai D.P. már éppen az ellenkezője. Szemben az an­gol, francia kormányokkal, a vörösfaló Churchillel, Európa, (Nyugat Európa) legkiválóbb tudósaival, művészeivel, papjai­val, akik azt állítják, hogy Európa nem akar háborút, nem fognak résztvenni egy háború­ban, hogy Európát “felszabadí­tani” csak a világ teljes elpusz­tításával lehet, kik mind tilta­koznak az atombomba haszná­lata ellen, ezek az ide importált, tényleges és jövőbeli gyilkosok, habzó szájjal követelik a hábo­rút és főleg az atombombát, csak egy feltételük van, hogy az ő hitvány bőrük ne legyen ve­szélyben és az atombombát meg­előzőleg, sürgősen szállítsák ide a még Európába kódorgó, gyil­kos urakat. De vannak még más pecse­nye sütögetők is, akik a kom­munisták ellen hozott hisztéri­ás törvényeket akarják a ma­guk javára kamatoztatni. Ezek a kis magyarnyelvű papirosok, most a kommunista lapolvasó­kat akarják elhalászni, ijesztik, riasszák őket, hogy az amerikai kormány hetediziglen fogja azt büntetni, aki kommunista ujsá- gélyző tagja, amelyik valami kö- gélyző tagja, amelyik valami kö­zösségben van a kommunisták­kal. Szégyenletes ez a minden em­beri és újságírói tisztességgel — ha ilyen egyáltalában létezik a polgári és ál-munkás lapoknál — amit ezek a magyar lapok müveinek, hogy egy-egy kom­munista lap előfizetőt elhalász- szanak. Ennek a nagyon is üzleties hajszának az élén Himler Már­ton volt lapja, a Bányász Újság áll, amelynek vígan kontráz a Wallace Stockwell “A Shield Has Two Sides” cimü müvében találjuk ezt a paragrafust: “Az Uj Testamentum (Bib­lia) állítása szerint Jézus He­réd király uralkodása idején született. A történelmi rekord azt mutatja, hogy Heréd a mai időszámítás előtti 4-ik évben halt meg. Ugyancsak az Uj Tes­tamentum szerint Jézus Bethle- hemben született, ahová a szü­lei adózás miatt mentek. Megint csak a római rekord szerint lát­juk, hogy a rómaiak a mai idő­számítás 7-ik évében rendelték el először a zsidók összeírását, hogy adót szedjenek tőlük. Krisztusnak sem születése, sem a halála napjáról nincsenek pontos adatok a bibliában. Az egyiket karácsonykor, a mási­kat husvétkor ünneplik, amely két ünnep teljesen összeesik Mithra isten ünnepeivel. Ez nem véletlen. A keresztények tuda­tosan csinálták igy Mithra híve­inek elhóditására. (gb.) “forradalmi”, tiszta “Marxista” A Munkás. Lehet, hogy eredmé­nyes az a törekvésük, hogy egy pár tucat gyengébb idegzetű ol­vasót, a lap lemondására kész­tessen, de nem hisszük, hogy sok hasznuk legyen belőlük, mert annyira még ezeket sem tudja megijeszteni, hogy a dol­lárjaikat, amit eddig a kommu­nista lap támogatására adtak, hogy nekik juttassák. Meg va­gyok győződve arról, hogy ezek­nek az uraknak a denunciálása üzletileg nem fog kifizetődni. Elfelejti Fischer ur és társai, hogy Hitler és Horthy is igy kezdték, azok is csak a vörösök­nél kezdték, csak azután került a sor a rózsaszínű, álszocialis­tákra és a sárga liberálisokra és válogatás nélkül a zsidókra. Jó lesz ha erre gondolnak a szerkesztő urak, ne hogy újra krokodil könnyeket kelljen szór­ni fajtájuk, családjuk kürtása miatt. A GYARMATOSÍTÁS uj FORMÁJÁNAK BUKÁSA A két világháború után a tő­kés termelési rendszerre felépí­tett társadalmi rendszer, újabb és uiabb megrázkódtatásokat él át.“ A tőkés termelési rendszer betöltötte a hivatását, mind ke­vésbé tudja megoldani a felme­rülő ellentmondásokat. A tőke felveszi a monopólium jellegét, mind kevesebb kezekbe kerül, a technikai fejlődés meggyorsu­lása újabb és újabb gazdasági válságokat idéz fel, mind na­gyobb tömegek élnek a bizony­talanságban, nagy tömegek ke­rülnek az utcára. A tőke uj pia­cok után néz, de miután a pia­cok nagy része már lefoglalt, csak erőszakkal tud uj területe­ket szerezni, igy mind inkább imperialista jelleget vesz fel, amely előidézi az egymás közöt­ti összeütközéseket, ilyen im­perialista törekvések váltották ki a világméretű háborúkat. Az első háború után uj erők jelentek meg a világ színpadán. A feltörekvő munkásosztály for­radalmi hulláma elsöpréssel fe­nyegette a régi társadalmi rend­szert, hogy egy uj társadalmi rendszert építsen fel. A sikeres orosz forradalom éppen úgy, mint az elbukott magyar, né­met és finn forradalmak jelen­tik azt, hogy a magát túlélt ka­pitalista rendszert kell, hogy felváltsa a kollektiv termelési rendszer. 800 MILLIÓ KOLLEKTIV RENDSZERBEN A második világháború meg­mutatta azt, hogy az uj gazda­sági felépítményben élő orosz nép, milyen hatalmas erőt je­lent. A vörös hadsereg győzel­mei elősegítették, hogy Közép- Európa népei megdöntsék a megvert uralmi rendszert és ki­alakítsák a Népi Demokráciák megalakulását. Az úgynevezett nyugati tőkés termelési orszá­gok megriadva látták, hogy nem csak Közép-Európában győze­delmeskedett a nép forradalma, hanem hatalmas forradalmi erők jelentkeznek szerte a vilá­gon, a nyugati hatalmak felleg­várai, Francia és Olaszország­ban milliós tömegek törekedtek felépíteni az uj társadalmi rend­szert. Történelmi fordulópontot je­lentett a munkásosztály világ­méretű harcában a Kínai Nép- köztársaság teljes győzelme. A 470 milliós lakosú Kínának a felsorakozása a már meglevő kollektiv termelési rendszerű országokhoz, hatalmasan meg­növelte nem csak ezeknek az or­szágoknak az erejét, ellenálló képességét, nem csak uj ösztön­zést adott a felszabadulásra tö­rekvő népek harcának a fokozá­sához, de erős reakciót váltott ki a kapitalista országok ural­kodó osztályából is, amelyek fokozták a fegyverkezést, mind élesebben kerültek szembe a fel­törekvő erőkkel. Belpolitikában még a leg-“demokratikusabb” országok is nagy léptekben ha­ladnak a nyílt fasizmus felé. Amerika, Anglia, Franciaország, Olaszország és más “nyugati” országok kormányai drasztikus törvényekkel igyekezik elszedni a munkásosztály jogait, hogy lehetetlenné tegyék a küzdelme­iket. A fegyveres leszámolás, ame­lyet annyira sürgetnek a hábo­rús uszítok, csak azért késik, mert Európa népei a legnagyobb ellentállást tanúsítanak minden háborús törekvéssel szemben, másrészt a Marshallizált kormá­nyok is félnek egy háborútól. Egyrészt amióta tudják, hogy az ellenfélnek is van atombom­bája, másrészt tudják, hogy két héten belül egész Európa a szov­jet és szövetségesei hatalma alá kerülne és végül, de nem utol­jára, a szerencsétlen koreai há­ború óta rettegnek attól a gon­dolattól, hogy a tengeerentuli hadseregek amúgy, koreai mód­ra szabadítsák fel őket. GYARMATI VESZEDELEM A Szovjetek és a volt félgyar­mati Népköztársaságok, vala­mint Kínának a felszabadítása a kapitalista iga alól, nem csak az európai dolgozó tömegekre volt erős kihatással, hanem az ázsiai és afrikai gyarmatokra is. Mindenütt erős megmozdu­lás történt, hogy megszabadul­janak a gyarmatosító hatalmak­tól. A fő gyarmati hatalmak, Anglia, Franciaország, Hollan­dia, nem különben Amerika is, úgy akarták levezetni a töme­gek megmozdulását, hogy lát­szat függetlenséget adtak egyes gyarmatoknak, míg mások ha­sonló ígéreteket kaptak. Ez a “függetlenség” csak látszólagos volt, mert a gyarmatok urai to­vábbra is a kezükben tartották a gyarmatok gazdasági erejét, a megvesztegetett benszülött bur­zsoáziából alakított kormányok katonai bázisokat biztosítottak és szolgaszerüen követik a gyar­mat hatalom külpolitikáját is és főleg biztosították továbbra is a korlátlan kizsákmányolását a dolgozó tömegeknek. Nem sok idő kellett ahoz, hogy a gyarmatok népei rájöj­jenek arra, hogy az igy nyert “függetlenség” egyáltalán nem függetlenség, a sorsuk ha lehet még súlyosbodott. Nagyon ha­mar megtanulták azt, hogy függetlenség és felszabadulás ott kezdődik, ha a volt gyarma­ti hatalom minden befolyásától függetlenítik magukat és fel­szabadulnak nem csak a gyár-

Next

/
Thumbnails
Contents