Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-16 / 1660. szám
1950. december 16. BARMUNK.S 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI DUNAPENTELE — INOTA A hazafiságnak van egy formája, amely minden emberben benne van, amely viszont nem sérti más nép érzelmeit, érdekeit. A jingo hazafiság, amelyet a mai rendszer iskoláiban tanítanak, amelynek a lényege az, hogy az én fajtám kiilömb minden más fajtánál, az emberiség legnagyobb átka. Jól emlékezhetünk az iskolai tanításra, a “nemes, lovagias, harcias”, stb. magyar nemzetről, amely tanítás gyűlöletre nevelt minden más nemzet, vagy nép iránt. Pedig a magyar dolgozó éppen olyan elnyomott, kizsákmányolt, koldus szegény volt, mint a román, tót, vagy a ruthén testvére, de a fajgyűlölet ébren tartása alkalmas volt arra, hogy a külömböző nyelvű dolgozók egymásba lássák az ellenséget, nem pedig azokban, akik mindannyi- ukat elnyomják, kizsákmányolják. , , A világ egy nagy részén mar megszűnt ez a tanítás, ott már jól tudják azt, hogy minden ember testvér, fajra, színre való tekintet nélkül. Az ellenség az, aki újra elnyomni, kizsákmányolni akarja a felszabadult dolgozókat. Egy uj hazafiság teremtődött meg, amelynek a lényege a szülőföld és népének a szeretete. Egymással összefogva nemes versenyre kelni a többi népekkel, hogy melyik tud nagyobbat és szebbet alkotni a nagy emberi közösség javára. Valami ilyenfajta hazafiság fog el engem, ha a a szülőhazám valami nagyot alkot. Ha egy magyar tudós vapv művész alkotása, jobbá, szebbé teszi az emberiség életét. Azt hiszem, hogy minden gondolkodó emberiséget szerető egyén, hasonló képen gondolkozik, büszke a fajtája- beli kiváló tudósokra, művészekre, ha mód van rá mindannyian szívesen kihangsúlyozzuk, hogy Semmelweis, az anyák megmen- tője, Munkáchy a nagy festő, Liszt a nagy zeneszerző, magyar volt. Büszkék vagyunk Dózsára, Rákóczira, Kossuthra, kik a maguk idejében harcoltak a népük szabadságáért, mint ahogyan büszkék vagyunk arra is, hogy a háborúba szétrombolt Magyarországot a magyar nép nem csak újra építette, de mesz- sze túlhaladta alkotásaival a háború előtti viszonyokat és ezt mind a saját erejéből, minden Marshall segély nélkül csinálta. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nép is megszabadult az ezeréves elnyomatás alól és nagy léptekkel halad a szocialista társadalom felé. SZÜKEBB HAZÁM Mindenki fokozottabb figyelmet szentel a szükebb hazájának, a megyének, a falunak, ahol született, ahol az életének egy részét leélte. Az én szükebb hazám, ahol születtem, ahonnan gyermek koromban elkerültem, ahol az elődeim három évszázadon át éltek, az Fehér megye. Ismerem jól, nem csak a tájat, de a társadalmi és gazdasági viszonyait is. Alacsony dombjaival, jó zsíros fekete földjében, jól megtermett a búza, jó volt a szöllője, erős a bora. Zichy és Festetich grófok birodalma volt a megye, ők uralták az ezer holdjaikkal, a kastélyaikkal a megyét. Pár tucat gazdag gentry, pár száz zsíros paraszt és sok-sok ezer urasági cseléd és zsellér, földnélküli paraszt nyomorgott, robotolt a grófoknak, gentryknek és a gazdag 100-200 holdas “kulá- koknak”. Jól emlékszem a tágas, tiszta, világos grófi istálókra, ahol féltő gondozással vigyáztak a tehenek, lovak egészségére és jól táplálkozására, de ugyan olyan jól emlékszem a cseléd lakások zsúfoltságára, ahol egy nagy szobában két, nem ritkán négy béres család élt együtt. Sokszor 10-15 gyermek senyvedt a kis férőhelyen, a tenyérnyi kis ablakokon szűrődött be egy kis világosság. De sok kis koporsót csinált az apám a korán elhalt béres gyerekeknek, kiket elvitt a rosszul tápláltság folytán az angolkór és főleg a tüdővész. Nagyon elmaradt megye volt Fehér megye. Egyetlen városával, minden gyáripar nélkül, csak nyomorgó fél-paraszt kisiparosok jelentették nem csak a falvakban, hanem városban is az ipart. Kultúrának hire sem volt. Újság csak a jegyzőnek, a boltosnak járt, a legfőbb olvasmány a kalendárium volt. Évszázadokig semmi sem változott a megyében, úgy nézett ki, hogy oda a kultúra, a technika soha sem hatol be. Az ezerholdasoknak nem kultúrára, hanem olcsó cselédekre, napszámosokra volt szüksége és ők jól tudták, mennél tudatlanabb a nép, annál jobban kizsákmányolható, pofozható, urtisztelő marad. UJ ÉLET A felszabadulás uj életet hozott a falvakba, megszűntek az ezer holdak, megszűnt a falut terrorizáló szolgabiró, jegyző, csendőr uralom. Villanyvilágítás, olvasókör, mozi, újság, traktor, arató és cséplőgépek, uj egészséges házak százai változtatták a falu képét, sőt amint mostanában olvasom, a megyébe is megindult az iparosodás, nem csak a megye székhelyén Székesfehérváron, de kint a falvakban is. Inota nyomorúságos kis község, kopár területén, hatalmas villanytelep létesült, amely nem csak a megyét és a környező megyéket látja el vülamos energiával, de jut belőle Budapest ipartelepeinek is. De még ennél is nagyobb csoda az, amely Dunapentelén, ebben a Duna parti községben valósul meg. Eddig vagy egy tucat kisiparos élt a községben, most már hónapok óta épül egy hatalmas gyárváros, Magyarország legnagyobb acéltelepe épül Dunapentelén, ahol 1 év múlva 14 ezer munkás fogja megduplázni Magyarország eddigi vas és acéltermelését. Hónapokkal ezelőtt még kukoricaföld, marhalegelő volt, ma már a gyárral párhuzamosan modern, két szoba, előszoba, fürdő és konyhás lakások ezrei épülnek. Ahogy előre haladnak a lakások építésével, úgy szaporodnak az építő munkások százai. November végén már öt ezer építő munkás építi Közép- Európa legnagyobb acéltelepét. A gyártelepet nagy erdő övezet fogja elválasztani a várostól, amelyben parkok, játszóterek, színház, mozi, spotpálya, iskolák, gimnázium, kórház épül. A magyar nép, különösen a fiatalság, óriási lelkesedéssel fogadta a Dunai Acélváros építésének a tervét. A kormány felhívására a fiatalság, férfiak és nők ezrei jelentkeztek az építő munkára, amely a legmodernebb technika alkalmazásával folyik. Hat mérnök jelent meg először a mérő eszközeikkel, utána hét- ről-hétre százával szaporodott az építők száma. Ugyan akkor átképző iskolát létesített a kormány, amelyekben áz építésen dolgozókat az épülő gyár vezetőivé, technikusaivá képezik ki. A fiuk és lányok százai járnák erre a tanfolyamokra. A tegnapi földművesekből, épitőmunkásokból, mire a gyár felépül, esztergályosok, öntők, irodai munkások, munkavezetők lesznek, amely lehetővé teszi, hogy az üzem fen- akadás nélkül indulhasson meg. Fehér megyében és a többi megyékben folyik a nagy szocialista építő munka. A tegnap elmaradt falvaiból, modern ipari város lesz, ahol egészséges; lakásokban, boldog uj generáció nevelődik fel, amely már megszabadult a kizsákmányolástól, a holnap bizonytalanságának a rémétől. Uj ország, uj nép létesül a régi magyar földön, ahol ma nem Verbőczy, hanem Dózsa népe uralja a földet, a bányát, a gyárat. Erre az uj Magyarországra, amely békét akar, hogy építhessen, amely testvériséget akar a föld minden népével, büszkék vagyunk és féltő szeretettel kisérjük gigászi munkájukat. Ez a büszkeség, együttérzés, amely nem sérti más népek érdekeit és érzelmeit, az uj hazafiság, amelyet minden nemzetköziségünk mellett is készséggel vallunk magunkénak és éppen oly büszkék és boldogak volnánk, ha a fogadott hazánk is már azon az utón haladna. BÉKÉS SZÁNDÉKOK? Mr. Attlee, az angol miniszter- elnök, iderepült az elnöknek arra a kijelentésére, hogy az atombomba használatát fogja elrendelni a koreai háborúban. A világ népei reménykedve néztek a két “nagy” tanácskozása elé, várva, hogy abból a változott helyzetet figyelembe véve, megadódik annak a lehetősége, hogy a világ feje felől el- ; múljon a világháború veszélye, í Az angol kormány tagjai, sőt maga Churchill is kijelentették, hogy az atombomba használata elkerülhetetlenné tenné a világháborút, amelyből ők nem kérnek, mert abban az esetben “egy héten belül egész Európa a Szovjetek és szövetségesei megszállása alá kerülnének. A szovjet csapatai a csatornánál állanak, pár atombomba elpusztítaná az angol hajóhadat és a nagy városokat és Európa nem óhajt olyan “felszabadítást”, amilyenbe Korea részesült, amely egész Európa pusztulását jelentené. A francia miniszterelnökkel való tanácskozás után azt javasolta Mr. Attlee, hogy a UN csapatai vonuljanak ki Koreából és kezdjenek tárgyalásokat Kínával és a Szovjetekkel az ellentétek elsimítására. A több napos tárgyalás eredménye, bizony nagyon messze van a Mr. Attlee javaslatától. Ha meg is Ígérte Mr. Truman, hogy reméli, hogy lesz olyan helyzet, hogy az atombombát kelljen hasznániok, hogy készek a tárgyalásokra, de nagyon rosszul néz ki egy olyan béketárgyalásra való helyzet, amely azzal záródik, hogy a kényszer helyzet miatt (a koreai vereség) ugyan hajlandók tárgyalni, de engedményeket nem adnak és a megegyezés után, fokozottabb méretekben fognak fegyverkezni, még nagyobb hadseregeket építenek fel, hogy azután sikeresebben szállhassanak szembe a “kommunista agresszióval”. Ez a határozat, amely igy végződik, nagyon lehütötte a békét óhajtók reménységét, úgy látszik, hogy a háborús profitálók hatalma ma még korlátlan és súlyosabban esik a latba, mint a több mint * 100 ezer fiatal amerikai élete,' kik most Koreában pusztulnak halomra. Többet jelent a háborús párt szava, mint a világ minden részéből a legkiválóbb tudósok, művészek, papok, iparvállalatok vezetőinek a szava, akik a táviratok ezreiben kérik a véregzés befejezését, minden idegen katona — beleértve a kínaiakat is — kivonását Koreából. Hiába sírnak az amerikai anyák ezrei, most Amerika tekintélyét kell szerintük megmenteni, mindenen keresztül és minden áron. De ezt az árat Amerika népének kell megfizetnie vérben és dollárban. A koreai beavatkozás megmutatta, hogy Amerika nem számíthat a szövetségeseire, elfogadják, kikövetelik a nagy billiós segítségeket ezek a szövetséges országok, az amerikai nép pénzén fel is építik a tőkéseik profitját, de katonai segítséget nem adnak, mert nem tudnak adni, mert olyan hatalma nincs ezeknek a kormányoknak, hogy a népeiket háborúba vigyék. Félnek felfegyverezni a népeiket, mert jól tudják, hogy a fegyverek visszafelé sülnének el. Ezt meg kell látnia Amerika népének addig, amig nem késő, nehogy az egész világot átfogó csatatéren mindenütt az amerikai fiatalság millió pusztuljanak el azért, hogy Ázsiába és Európába megmentsenek egy magát túlélt, menthetetlen gazdasági rendszert. MOST MÁR TUDJUK Országszerte szerveződnek az
