Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-09 / 1659. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. december 9. Diplomáciai vereség (Vi.) Ezeket a híreket alig le­hetett kivenni a lapokból, de megírták, csak nem mindegyik, valamint egyik jobban tudta azt leplezni, mint a másik. De a té­nyek azt mutatják, hogy az amerikai diplomácia vereséget szenvedett több helyen. Franciaországban: akiket már annyira agyonijesztett az ame­rikai háborús készülődés, vala­mint az a tervezet, hogy ezen készülődés háborúhoz vezet. A kormány nem mert belemenni abba, hogy a németeket felfegy­verezzék, mert tudta, hogy azu­tán biztos bukás elé néz. Nyíltan beismerik, hogy a francia nép többsége semleges szeretne maradni, ha Amerika háborúba keveredne Oroszor­szággal. Ugyan ez áll Olaszor­szágra is, ezt is beismerik kerü­lő utakon az amerikai tőkések által nagyon is ellenőrzött lapok­ban is. Németországban: arról tár­gyaltak, vitatkoztak már régeb­ben, hogy a népet lehet-e újból fegyverbe kényszeríteni és az amerikaiak mellé megbízható csapatokká szervezni ? Az angol- amerikai-francia kormán y o k küldöttei Washingtonba tárgyal­tak erről, anélkül, hogy meg­kérdezték volna a németeket, hogy akarnak-e katonáskodni a nyugati hatalmak érdekében. Most erre hivatalos választ kaptak. Két államban, Essenben és Wurtenberg-Badenben tar­tott választásoknál. Ahol a leg­főbb pont az volt, hogy a több­ségben levő Keresztény Demok­raták akarták, hogy felfegyve­rezzék a németeket és a nyuga­tiak mellé állítsák őket. A szo­ciáldemokraták meg azt mond­ták, ők nem akarnak fegyver­kezni amig nem szabadok. Ezzel azt is bizonyítják, hogy a néme­tek nem érzik magukat szabad nemzetnek, amig a megszálló csapatok ott vannak. Hiába úgy állítják be őket az amerikai pro­paganda, hogy azok szabadok. Eddig a Keresztény Demok­raták voltak többségben mind a két Házban, most meg a fegy­verkezést ellenző szociáldemok­raták kerültek többségbe az amerikai diplomácia csúfos ve­reségének bizonyítása képen. Iránban: Ahol az amerikai dollárokat és tanácsadókat na­gyon is bőségesen szolgáltatták, a kormány beszüntette az Ame­rika Hangját, valamint az angol rádió leadásokat is. Innen legin­kább az oroszok ellen agitáltak és orosz nyelven is, valamint az összes arab országoknak azok­nak a nyelvén. Erre nagy felháborodás tör­tént a dollárok urai között. Na­gyon háládatlannak tartják Iránt. Úgy cselekednek, mint azon gyerekek, akik megmond­ják, hogy kikaptak, de azt nem hogy miért. Pe valószínű — ám­bár a lapokban nem adták meg az okokat —- azért szüntették be az Amerika Hangját, mert az irániai kormány már nem bírta lenyelni azon hazugságok töme­gét, melyeket azon akartak úgy az araboknak, mint az oroszok­nak kitálalni. Valamint az ázsiai népek ellen is nagy propagan­dát fejtettek ki. Az iráni nép között nagyon sokan vannak, akik jártak Oroszországban, ismerik az ot­tani viszonyokat, tudják, hogy az Amerika Hangja mennyire hazudik, ferdít, uszít azok ellen. Tudják, hogy ha Amerika meg­kezdene egv háborút az oroszok ellen, akkor nekik legjobb volna semlegesnek maradni, vagy az oroszok hamarosan elfoglalnák egész Iránt, ezen népek segítsé­gével. Tudják, hogy úgy Iránt, mint minden más ázsiai országot az amerikaiak, az angolok csak ki­zsákmányolják gazdag olajme- zőit, nagy hasznot vonnak ki és a népet nyomorba hagyják. A természet által olyan bőven meg­áldott olajmezőkből a népnek csak a pár centes órabér, ideig­lenes munka, nyomorúság s ha­zugságokon alapuló propagan­da jut részül. Korea, Formosa, Vietnam, In­donézia, Kina népének ez a sorsa. Ezek elleni .harcok meg­mutatják az iráni népeknek is, hogy mit várhatnak jutalmul az amerikaiaktól, ha azoknak sza­bad kezet adnak. Valamint tud­ják, hogy Amerika célja a har­madik háború megkezdése, ha másképen nem .tudja célját elér­ni, a gyarmatokat megtartani. TERROR CSAPATOK MŰKÖD­NEK KOREÁBAN (Vi.) Ezt mi tudtuk, hiszen minden ellenforradalomban úgy szokott az lenni. Most az ameri­kai lapokban is beismerik, ám­bár nem terror csapatoknak, ha* nem fegyveres politikai propa­gandistáknak nevezik őket. De már annyira ártalmasak lettek Észak-Koreában, hogy az ame­rikai hadvezetőség követelte Rheetől, hogy vonja vissza őket. Ezeket a széphangzásu Nem­zetvédő Ifjúsági Pártnak neve­zik. Olyanok mint a magyar éb­redők, az olasz feketeingesek, a német nácik. Azt is elismerik, hogy ezeket Sygman Rhee vé­delmére szervezték, nem csak a vörösöket, hanem minden ellen­zéket lebunkóznak. Mi tudjuk mit jelent az ilyen fegyveres politikai agitáció, lát­hattuk az amerikai lapokban is, a tömeges, minden törvényke­zés nélküli kivégzéseket. Ha nem Írták ki pontosan, de ké­pekben kimutatták, hogy polgá­ri egyéneket, munkásokat töme­gesen végeznek ki. Nem csak a háború előtt, annak kezdetén, hanem most is az ilyen felfegy­verzett politikai propagandis­táknak nevezett, terror csapa­tok. Chicago — Az Illinois Egye­tem tudósai egy uj electronic műszer segélyével megmérték az arany atomjának az átmérő­jét és úgy találták, hogy egy incs hosszú vonalban 33 trillió arany-atom helyezhető el. New York — Az American Research and Education Foun­dation 5 millió dollárba kerülő kísérleti intézetet rendez be, hogy az egyszerű nátha gyógyí­tására végre valamilyen orvos­ságot találjanak. Katolikus papok a békeért és a szocializmusért in. Egyházunk magatartásának meg kell változnia Népköztársaságunk iránt — Erről van itt szó és. ezért jöttünk mi itt össze. Senkitől sem kényszerítve, sokaktól gáncsolva, lebeszélve és elijesztve és csak kevesektől bátorítva, hiva és akarva. És hogy mégis ilyen szép számmal jöttünk össze, ez mutatja, hogy ez a mi mozgal­munk, a népből jövő, a néppel együtt menetelő, a néppel együtt akaró, a néphez hűséges papok megmozdulása spontán és auto­nóm, a szónak abban az értelmében, hogy az idő és a józan ész és az Isten kegyelme érlelte ki bennünk és csorditotta most ki belő­lünk egy hömpölygő akarattá, mely, hisszük, hogy Egyházunk és hazánk javára célba is ér. — Mozgalmunk örömmel üdvözli a kormány és a püspöki kar tárgyalását és várja, hogy ez minél előbb és sikeresen befeje­ződjék. A maga részéről is erkölcsi hátteret ad hozzá és szép si­kert kíván. Az a meggyőződése, hogy már régen kellett volna, amikor még nem jutottunk zsákutcába. De jobb későn, mint so­ha. Értekezletünk azért jött össze, hogy kimondja: Egyházunk magatartásának meg kell változnia Népköztársaságunk iránt, hogy kijussunk abból a zsákutcából, amelybe egyes katasztrófa­politikát folytató egyházfők, a haladás elleni elfogultságukban és értetlenségükben a régi rendszert visszakivánva — katolikus Egy­házunkat juttatták. Azt várja, hogy ezzel rgyuttal végeszakad annak az áldatlan felfogásnak és gyakorlatnak, mely a lelkiismereti szabadságot semmibevéve, elfojtott, üldözött és megtorolt a papoknál minden állásfoglalást, megnyilatkozást, kifejezetten a politikai vonatko- zásuakat, amelyek a demokrácia, a népi demokrácia felé pozitivek voltak. Nagyon sok papi tragédia örvényei nyíltak fel előttünk eddig is, már régóta, de most is, a hozzánk befutó levelekben és személyes panaszokban, élet-kitárulásokban. Vannak dolgok, amelyekben egység kell: a hitelvek és az er­kölcsi törvények. De vannak szabad dolgok: igy elsősorban a po­litikai magatartásban, amelyekben: ki-ki a lelkiismerete szerint foglal állást. És hiába emlegetem én a szabadságot, ha ezt a sza­badságot én töröm össze a saját hatáskörömben, nap mint nap. Legyen vége annak a némelyek által vallott felfogásnak és gyakorlatnak, hogy az a teljesértékü pap, aki osztja a reakciós politikai elveket. És gyanakodva néznek a demokratikus gondol­kodású, a néphez és a nép életéhez hűséges papra, aki érzi, tudja, hogy itt valami nagy és sorsdöntő történik. Miért nézik ezt ki, mi­ért járnak el vele szemben, miért kelljen neki állandóan megaláz­tatásokat elviselnie? Ennek a felfogásnak és gyakorlatnak egyszersmindenkorra véget kell vetnünk. Örömmel látjuk, hogy már sokkal többen vannak a papság soraiban a józanok, az okosak, a gondolkozók, azok, akik halad­ni akarnak a korral és nem karják visszfelé fordítani az idő kere­két, hiszen ez úgy is összetöri az ilyen kísérletezőt. Ezek azok, akik belátták és érzik, hogy súlyos időkben nem elég tisztán egy messzelebegő irányitó akaratnak a szava, hanem ki-ki maga látja és tudja a bajait, nehézségeit, küzdelmeit, lehe­tőségeit és ezekhez a maga józan eszével és hozzáértésével is kell közelednie. Ezek azok, akik tudják, hogy súlyos időkben kinek - kinek magának is vállalni kell a felelősségből ráeső részt. Ezek azok, akik tudják, hogy sokszor csak a gondolatszegénység palás­tolására való az az egyetlei érv, hogy fő az egység. A hitelvekben az erkölcsi törvényekben, az Egyházhoz való hűségben megvan. De hogy nincsen meg éppel egy elmaradott, reakciós, szerencsét­len politikai állásfoglalással kapcsolatosan: éppen ez a jó és ez a vigasztaló. Ez mutatja, hogy egészséges és friss az elkölcsi érzék, a keresztény lelkiség nagyon, de nagyon sokakban. Mozgalmunk a haladó gondolkodású papok nagy tömegétől, azoktól, akik szo­ciális gondolkodásúak és népünkkel egyek a szocializmus építésé­ben, el fogja választani azt a kisebbszámu csoportot, mely nem enged elmaradt reakciós politikai rövidlátásából. És igy majd meg lesz a lehetőség arra, hogy ne áltlánositsanak, hogy ne mondják azt, hogy minden pap amer ikai ügynök, háborús uszító és minden jót lecsepülő ittmaradt ósdiság — hanem, hogy majd azt mond­hassák, hogy ez és ez a pap és amaz és amaz a pap ilyen és saj­nos, hogy ilyen és nem olyan mint a többi. “KATOLIKUSOK VAGYUNK ÉS AZOK IS MARADUNK” Mozgalmunkkal nem állunk egyedül. Ugyanilyen erjedés és uj kikristályosodás indult meg a szomszéd népi demokráciák ka­tolikus papsága körében is. Nem vagyunk egyedül. És jó ezt tud­nunk. Testvéreink, a romániai, csehszlovákiai, a lengyelországi papok ugyanúgy keresik az utat a lengyel papok és lengyel püs­pökök, akik már hivatalosan is megmutatták, ,hogy lehet tenni valamit. Valami okosat és megértőt. Az utat, amelyen elindultunk, nekünk kell tovább törnünk. Nem sima, nem széles és nem kitaposott ez az ut. De egyszer, a mi munkánk, verejtékünk irán, az is lesz. A gondolat nem uj, hi­szen voltak legjobbjaink között, akik már régóta ezt képviselik. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents