Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-12-09 / 1659. szám

1950. december 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Szeretnénk valamilyen uj el­nevezést találni a magyar szó­tárban, mellyel pontosan vissza­adni lehetne a lényegét annak az őrült helyzetnek, mely a vi­lág irányításnál látható. Azt nem mondhatjuk, hogy őrültek kezében van a világhelyzet irá­nyítása, mert azért a világha­talmi vezetőkre nem mondhat­juk csakúgy egyszerűen, hogy közönséges őrültek. Azt sem mondhatjuk, hogy őrülten irá­nyítják a világot, mert ezzel is azt mondanánk, hogy őrültek­kel állunk szembe. így hát min­den elnevezés nélkül maradnak az olyan őrültnek látszó intéz­kedések, melyek napjainkban is történnek, nem is beszélve azok­ról, melyeknek a múltban vol­tunk szemtanúi. Nézzük csak meg pl. a legu­tóbbi ilyen intézkedést, amikor bejelentik, hogy Franconak, akit hivatalosan nem ismerünk el, Hitlerék táborába végzett em- bermészárlási tisztsége miatt, de viszont a nemzetközi bank utján sürgősen kiutalunk a ré­szére 62 és félmillió dollárt. Ez az egyik diktátori főgyilkos, akinek kezéhez nem csak a spa­nyol nép ezreinek kiontott vére tapad, de aki ténylegesen részt- vett a Hitlerék ellen harcoló amerikai fiuk legyilkolásában, nem méltó arra, hogy hivatalo­san diplomáciai elismerésben ré­szesüljön, ellenben azt mondjuk neki, te piszkos embergyilkos gazember, tartsd jól a markod, hadd tegyünk bele 62 és fél mil­lió dollárt. Ezért nem találunk elneve­zést erre az intézkedésre, sőt még abban sem vagyunk egész biztosak, hogy vájjon az “őrült” megnevezés kellően tükrözi-e vissza ennek az intézkedésnek a lényegét. Mert mit mondhat­nánk tegyük föl arra az apára, akinek a fiát a rablógyilkos megölte, de pénzt nem tudott el­rabolni tőle. Erre az apa nagy büszkén kijelentené a “fiam gyilkosával nem állok szóba, de pár ezer dollárt azért adok ne­ki”. Az ilyen apát egész biztos, hogy vagy a börtönbe szállíta­nák mint rablógyilkossal össze­rendezkedésünknek, a mi demok­ráciánknak. És ahelyett, hogy segítenének, Taft-Hartley tör­vényeket hoznak, melyekkel guzsbakötik a bérrabszolgák millióit, mert ez a mi társadalmi rendszerünk, mert ez a mi de­mokráciánk. Amerika nagynevű nemzet- gazdászai jósolgatják, hogy az ipari pangás jónéhány hónapot vesz igénybe, amíg a “békés” termelési módszert átalakítják a demokrácia védelmére, 1951 végére jósolnak egy olyan pros­peritást, amelyet nem látott a világ. A termelés és szétosztás­ban foglalkoztatott bérrabszol­gák számát 64 és fél millióra becsülik. De hogy a munkanél­küliek milliói, családtagjaikkal egyetemben mit csináljanak ad­dig, arról sem a nemzetgazdá- szaink sem honatyáink nem adnak feleletet. Köhler esküvőt, vagv pedig az őrültek házába vinnék azonnal. Ép ezért nem találunk elne­vezést a világpolitika intézőire, mert ami privát életben a biztos elnevezést s következményt je­lentene a részükre, az vezéri po­zícióban szóba sem kerülhet. Mert az biztos, hogy sem az egyik vagy másik vezérpolitikus sem fog a börtönbe vagy az őrültek házába kerülni azért, mert Franconak véres kezébe az amerikai néptől elszedett verej- tékes milliókat nyomja bele. Er­re a pontra sülyedt le a világ- politika, amire még elnevezést is nehéz találni, hát milyen jö­vő reménycsillaga tündökölhet a világ népei fölött, melynek ki­formálását az üyen vezérpoliti­ka irányítja? Ahogyan nincs el­nevezés erre az intézkedésre, el­lenben van az emberiség jövő reményének elérésére határo­zott megnevezés és ut, “az ipari szervezkedéssel légy a saját sorsodnak a kovácsa”. Volt aztán a múlt heteknek még egy hasonló eseménye, melyre szintén nehéz elnevezést találni. Ugyanis a UN beinvitál­ta Vörös Kínát a tárgyaló asz­talhoz tanácskozásra Formosa szigetének az ügyében. Mint is­meretes, Vörös Kínát a UN ép­pen az amerikai presszió folytán nem ismeri el, ellenben a Formo­sa szigetére menekült Franco- hoz hasonló gentleman képvise­lőit simerik el mint a kínai nép képviselőit, akik akárcsak a magyar nemzeti bizOCSMÁNY saját magukat képviselik. A dologban aztán még az is érthetetlen valami, hogy addig mig vagy 16 ország, melyek a Vörös Kínát már hivatalosan el­ismerték külön-külön, bent a UN-ben üldögélve szintén tilta­koznak Kina elismerése ellen. Erre aztán megint nem találunk szótári elnevezést. Ott van pl. Anglia, az elsők között volt Vö­rös Kina elismerésében s ugyan­akkor leghangosabb ellenzője a Vörös Kina elismerésének az UN-ben. Vájjon passzol-e rájuk az, hogy őrültek és gonoszok ke­zében van a világpolitikai inté­zése. Nem akarunk arról vitatkoz­ni, hogy kinek van több bűne, a kínai vörösöknek avagy annak az úriembernek, aki Formosa szigetén MacArthur felügyelete alatt éli napjait. De ahogyan mondják és ahogyan már elvi­tathatatlan factum, 450 millió­nyi nép fölött mégis a vörösök kormányoznak s állítólag ezzel az elismeréssel meglehetett vol­na menteni a koreai népgyilko­lást is. S ha szabad volt ezt megtenni mondjuk az amerikai pénzen éldegélő Angliának, úgy miért nem lehetett azt Ameriká­nak és azon keresztül a UN-nek megtenni. Ha pedig a Vörös Ki­na mint nem létező hatalom Amerika és a UN szerint, akkor miért kell őket beinvitálhi For­mosa ügyében tartandó tárgya­lásokra? Ezek mind olyan cse­lekmények, melyekre uj szótári megnevezéseket kell keresni és találni. Ameddig ennyire össze-visz­sza kuszáit formában vannak in­tézve a világ összes népeire ki­ható intézkedések, egy pillanat­ra sem vagyunk olyan bizton­ságban, hogy azt mondhatnánk, na most már békében fogunk él­ni és az országok keretében már megszokott midennapi kenyér­ért folytatott csatározásokat majd csak valahogy elintézzük. Vagy inkább azt mondjuk, hogy az országok keretén belül a győzelmesen megoldott kenyér­harc vége fogja meghozni az igazi és állandó világbékét. Az tény, hogy a világbékét véglege­sen a kenyérharcért folytatott küzdelem befejezése fogja meg­hozni, de ugyanakkor ennek a küzdelemnek befejezéséhez első­sorban szükséges a háborúk mindenkorra való kiküszöbölé­se. Milyen jó is volna, ha aho­gyan nem találunk szótári sza­vakat a jelenlegi világhelyzet intézésére, ha eljönne az az idő, MOST VASÁRNAP! délután 3 órai kezdettel TARSAS DÉLUTÁN lesz a Bérmunkás javára a west sí­déi Munkás Dalárda emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. Részvételi jegy ára 75 cent, amiért szendwich, kávé és sü­temény lesz felszolgálva. A Bérmunkás olvasóit ezú­ton is meghívjuk. A Rendezőség. hogy a “háború” megnevezés is kikerülne a szótárból és a világ emberisége mint valóban em­berhez méltó lény jólétben és boldogságban élhetne a földön. Ha olyan emberek kezében vol­na a világhelyzet intézése, akik ezt a célt mélységesen átérzik s nem felső parancs és egyéni ér­dekek alantos szolgáiként csele­kednének, hamarosan valóra I válna az örökbéke álma. NAPTARUNK örömmel jelentjük olvasóink­nak, hogy a Bérmunkás idei nap­tára közel áll a befejezéshez és rövidesen kiküldjük előfizető­inknek. Mint az előző években, úgy most is igen élvezetes, taní­tó, taltalmas könyvet adunk, amit semmi szin aiatt sem sza­bad összetéveszteni a hirdeté­sekkel telitett, szezont jelző ki­adványokkal. Nyomatékosan ki­hangsúlyozzuk, hogy a Bérmun­kás naptáraiban a versek és esetleg egy-egy novella kivéte­lével csupa eredeti cikket, vagy fordítást kap az olvasó, — szó­val olyasmit, ami magyar nyel­ven Itt lát napvilágot első Ízben. A Bérmunkás 1951-es naptá­rában például ily cikkeket talál az olvasó: Századunk nagy küz­delme; a jelen háborús feszült­ség okait magyarázó terjedel­mes cikk. Albert Maltz, a sza­badságjogok védelmében bör­tönbe tett hollywoodi irók egyi­kének “A boldog ember” cimü kitűnő elbeszélése. E. T. Ether- ton; “Sivatagon át” cimü cikke azon nagy változásokat tárja elénk, amiken a sivatagok az utóbbi években átmennek. “Há­rom elfelejtett költő” a cime azon cikknek, amely Omar Khayyám, perzsa, Edward Fitz­gerald angol és Abet Adám ma­gyar költők együttes munkáját mutatja be. Dr. William C. Lieb “A hosz- szu élet titkai“ cimü cikke való­ban nagyon észszerű és megfon­tolni való tanácsokat ad az 50 éven felüli embereknek. Kalmár A. E. “Babonák az amerikai magyarságról” cimü cikkében leleplezi azon meséket és gyak­ran ostoba hazugságokat, ame­lyekkel a túlzó hazafiak nem­zeti hiúságukat legyezgetik. Ge- réb József "Szeretkező istenek” ciia alatt ismerteti azon dogmá­kat, amiket a keresztények át­vettek ? pogány vallásokból. Dr. J. C. Sehacley “Csillagok vilá­ga” az asztronómia köréből nyújt nagyon érdekes ismere­teket. Visi István “A természeti erők igábafogása” címen ismer­teti, hogy az emberiség életszín­vonalát milyen mértékben lehet emelni a természeti erők köz- használatba vételével. Albert E. Kahn most megje­lent kitűnő müvéből közöljük a “Sztrájktörő király” cimü feje­zetet. Eusebiu Camilar kiváló romániai iró “Csizma és a bocs- kor” cimü novellája igen élveze­tes olvasmány. Úgyszintén na­gyon derűs irás Rideg Sándor “Levélírás” cimü visszaemléke­zése is. Ezeken kívül még az “Osztálytudat” cimü cikk kiri- kus szemmel analizálja az ame- ! rikai munkások szervezkedési módjait. A “Civilizáció-naptár”, “Hidrogénbomba”, “A viz-prob- léma”, “Plútó, a legifjabb boly­gó”, “A tavak párolgása”, stb. adnak értékes ismereteket. A háború utáni magyar költészet­ből vett mutatványok, továbbá számos érdekes kép egészítik ki a naptár tartalmát. Az itt felsorolt minden egyes cikk, novella vagy vers, busás jutalmat ad az olvasók­nak a naptárra költött összeg­ért és időiért. Éppen azért nem a szokást követve, hanem való­ban őszintén ajánljuk olvasó­inknak, hogy ezt a naptárt ad­ják ajándékul a Bérmunkást nem olvasó rokonaiknak és ba­rátaiknak. ATTLEE LEGÚJABB ÁRULÁSA Hogy a Franco fasiszta kor­mányát félig-meddig elismerték és nagy összegeket adnak nekik az amerikai urak, nagyban kö­szönhetik az áruló angol kor­mánynak, Attlee vezetése alatt. Ez az Attlee, akinek a neve alatt angol munkások harcoltak Franco ellen, az igazi szabad­ságáért, a polgárháború alatt meglátogatta Madridot. Ott töb­bek között két hozzá hasonló langymeleg szocialista vezető­vel — miniszterrel — beszélge­tett, megígérte nekik, hogy az angol munkásság és Munkás­párt, soha sem fogja a spanyol népet elárulni. Most nyugodtan tehette az árulást Attlee, mert azt a két szocialista vezért, akiknek az ígéretét tette, kivégeztette már Franco, nem élnek, igy nem te­hetnek Attleenek szemrehá­nyást.

Next

/
Thumbnails
Contents