Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-09 / 1659. szám
1950. december 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Szeretnénk valamilyen uj elnevezést találni a magyar szótárban, mellyel pontosan visszaadni lehetne a lényegét annak az őrült helyzetnek, mely a világ irányításnál látható. Azt nem mondhatjuk, hogy őrültek kezében van a világhelyzet irányítása, mert azért a világhatalmi vezetőkre nem mondhatjuk csakúgy egyszerűen, hogy közönséges őrültek. Azt sem mondhatjuk, hogy őrülten irányítják a világot, mert ezzel is azt mondanánk, hogy őrültekkel állunk szembe. így hát minden elnevezés nélkül maradnak az olyan őrültnek látszó intézkedések, melyek napjainkban is történnek, nem is beszélve azokról, melyeknek a múltban voltunk szemtanúi. Nézzük csak meg pl. a legutóbbi ilyen intézkedést, amikor bejelentik, hogy Franconak, akit hivatalosan nem ismerünk el, Hitlerék táborába végzett em- bermészárlási tisztsége miatt, de viszont a nemzetközi bank utján sürgősen kiutalunk a részére 62 és félmillió dollárt. Ez az egyik diktátori főgyilkos, akinek kezéhez nem csak a spanyol nép ezreinek kiontott vére tapad, de aki ténylegesen részt- vett a Hitlerék ellen harcoló amerikai fiuk legyilkolásában, nem méltó arra, hogy hivatalosan diplomáciai elismerésben részesüljön, ellenben azt mondjuk neki, te piszkos embergyilkos gazember, tartsd jól a markod, hadd tegyünk bele 62 és fél millió dollárt. Ezért nem találunk elnevezést erre az intézkedésre, sőt még abban sem vagyunk egész biztosak, hogy vájjon az “őrült” megnevezés kellően tükrözi-e vissza ennek az intézkedésnek a lényegét. Mert mit mondhatnánk tegyük föl arra az apára, akinek a fiát a rablógyilkos megölte, de pénzt nem tudott elrabolni tőle. Erre az apa nagy büszkén kijelentené a “fiam gyilkosával nem állok szóba, de pár ezer dollárt azért adok neki”. Az ilyen apát egész biztos, hogy vagy a börtönbe szállítanák mint rablógyilkossal összerendezkedésünknek, a mi demokráciánknak. És ahelyett, hogy segítenének, Taft-Hartley törvényeket hoznak, melyekkel guzsbakötik a bérrabszolgák millióit, mert ez a mi társadalmi rendszerünk, mert ez a mi demokráciánk. Amerika nagynevű nemzet- gazdászai jósolgatják, hogy az ipari pangás jónéhány hónapot vesz igénybe, amíg a “békés” termelési módszert átalakítják a demokrácia védelmére, 1951 végére jósolnak egy olyan prosperitást, amelyet nem látott a világ. A termelés és szétosztásban foglalkoztatott bérrabszolgák számát 64 és fél millióra becsülik. De hogy a munkanélküliek milliói, családtagjaikkal egyetemben mit csináljanak addig, arról sem a nemzetgazdá- szaink sem honatyáink nem adnak feleletet. Köhler esküvőt, vagv pedig az őrültek házába vinnék azonnal. Ép ezért nem találunk elnevezést a világpolitika intézőire, mert ami privát életben a biztos elnevezést s következményt jelentene a részükre, az vezéri pozícióban szóba sem kerülhet. Mert az biztos, hogy sem az egyik vagy másik vezérpolitikus sem fog a börtönbe vagy az őrültek házába kerülni azért, mert Franconak véres kezébe az amerikai néptől elszedett verej- tékes milliókat nyomja bele. Erre a pontra sülyedt le a világ- politika, amire még elnevezést is nehéz találni, hát milyen jövő reménycsillaga tündökölhet a világ népei fölött, melynek kiformálását az üyen vezérpolitika irányítja? Ahogyan nincs elnevezés erre az intézkedésre, ellenben van az emberiség jövő reményének elérésére határozott megnevezés és ut, “az ipari szervezkedéssel légy a saját sorsodnak a kovácsa”. Volt aztán a múlt heteknek még egy hasonló eseménye, melyre szintén nehéz elnevezést találni. Ugyanis a UN beinvitálta Vörös Kínát a tárgyaló asztalhoz tanácskozásra Formosa szigetének az ügyében. Mint ismeretes, Vörös Kínát a UN éppen az amerikai presszió folytán nem ismeri el, ellenben a Formosa szigetére menekült Franco- hoz hasonló gentleman képviselőit simerik el mint a kínai nép képviselőit, akik akárcsak a magyar nemzeti bizOCSMÁNY saját magukat képviselik. A dologban aztán még az is érthetetlen valami, hogy addig mig vagy 16 ország, melyek a Vörös Kínát már hivatalosan elismerték külön-külön, bent a UN-ben üldögélve szintén tiltakoznak Kina elismerése ellen. Erre aztán megint nem találunk szótári elnevezést. Ott van pl. Anglia, az elsők között volt Vörös Kina elismerésében s ugyanakkor leghangosabb ellenzője a Vörös Kina elismerésének az UN-ben. Vájjon passzol-e rájuk az, hogy őrültek és gonoszok kezében van a világpolitikai intézése. Nem akarunk arról vitatkozni, hogy kinek van több bűne, a kínai vörösöknek avagy annak az úriembernek, aki Formosa szigetén MacArthur felügyelete alatt éli napjait. De ahogyan mondják és ahogyan már elvitathatatlan factum, 450 milliónyi nép fölött mégis a vörösök kormányoznak s állítólag ezzel az elismeréssel meglehetett volna menteni a koreai népgyilkolást is. S ha szabad volt ezt megtenni mondjuk az amerikai pénzen éldegélő Angliának, úgy miért nem lehetett azt Amerikának és azon keresztül a UN-nek megtenni. Ha pedig a Vörös Kina mint nem létező hatalom Amerika és a UN szerint, akkor miért kell őket beinvitálhi Formosa ügyében tartandó tárgyalásokra? Ezek mind olyan cselekmények, melyekre uj szótári megnevezéseket kell keresni és találni. Ameddig ennyire össze-viszsza kuszáit formában vannak intézve a világ összes népeire kiható intézkedések, egy pillanatra sem vagyunk olyan biztonságban, hogy azt mondhatnánk, na most már békében fogunk élni és az országok keretében már megszokott midennapi kenyérért folytatott csatározásokat majd csak valahogy elintézzük. Vagy inkább azt mondjuk, hogy az országok keretén belül a győzelmesen megoldott kenyérharc vége fogja meghozni az igazi és állandó világbékét. Az tény, hogy a világbékét véglegesen a kenyérharcért folytatott küzdelem befejezése fogja meghozni, de ugyanakkor ennek a küzdelemnek befejezéséhez elsősorban szükséges a háborúk mindenkorra való kiküszöbölése. Milyen jó is volna, ha ahogyan nem találunk szótári szavakat a jelenlegi világhelyzet intézésére, ha eljönne az az idő, MOST VASÁRNAP! délután 3 órai kezdettel TARSAS DÉLUTÁN lesz a Bérmunkás javára a west sídéi Munkás Dalárda emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. Részvételi jegy ára 75 cent, amiért szendwich, kávé és sütemény lesz felszolgálva. A Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívjuk. A Rendezőség. hogy a “háború” megnevezés is kikerülne a szótárból és a világ emberisége mint valóban emberhez méltó lény jólétben és boldogságban élhetne a földön. Ha olyan emberek kezében volna a világhelyzet intézése, akik ezt a célt mélységesen átérzik s nem felső parancs és egyéni érdekek alantos szolgáiként cselekednének, hamarosan valóra I válna az örökbéke álma. NAPTARUNK örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a Bérmunkás idei naptára közel áll a befejezéshez és rövidesen kiküldjük előfizetőinknek. Mint az előző években, úgy most is igen élvezetes, tanító, taltalmas könyvet adunk, amit semmi szin aiatt sem szabad összetéveszteni a hirdetésekkel telitett, szezont jelző kiadványokkal. Nyomatékosan kihangsúlyozzuk, hogy a Bérmunkás naptáraiban a versek és esetleg egy-egy novella kivételével csupa eredeti cikket, vagy fordítást kap az olvasó, — szóval olyasmit, ami magyar nyelven Itt lát napvilágot első Ízben. A Bérmunkás 1951-es naptárában például ily cikkeket talál az olvasó: Századunk nagy küzdelme; a jelen háborús feszültség okait magyarázó terjedelmes cikk. Albert Maltz, a szabadságjogok védelmében börtönbe tett hollywoodi irók egyikének “A boldog ember” cimü kitűnő elbeszélése. E. T. Ether- ton; “Sivatagon át” cimü cikke azon nagy változásokat tárja elénk, amiken a sivatagok az utóbbi években átmennek. “Három elfelejtett költő” a cime azon cikknek, amely Omar Khayyám, perzsa, Edward Fitzgerald angol és Abet Adám magyar költők együttes munkáját mutatja be. Dr. William C. Lieb “A hosz- szu élet titkai“ cimü cikke valóban nagyon észszerű és megfontolni való tanácsokat ad az 50 éven felüli embereknek. Kalmár A. E. “Babonák az amerikai magyarságról” cimü cikkében leleplezi azon meséket és gyakran ostoba hazugságokat, amelyekkel a túlzó hazafiak nemzeti hiúságukat legyezgetik. Ge- réb József "Szeretkező istenek” ciia alatt ismerteti azon dogmákat, amiket a keresztények átvettek ? pogány vallásokból. Dr. J. C. Sehacley “Csillagok világa” az asztronómia köréből nyújt nagyon érdekes ismereteket. Visi István “A természeti erők igábafogása” címen ismerteti, hogy az emberiség életszínvonalát milyen mértékben lehet emelni a természeti erők köz- használatba vételével. Albert E. Kahn most megjelent kitűnő müvéből közöljük a “Sztrájktörő király” cimü fejezetet. Eusebiu Camilar kiváló romániai iró “Csizma és a bocs- kor” cimü novellája igen élvezetes olvasmány. Úgyszintén nagyon derűs irás Rideg Sándor “Levélírás” cimü visszaemlékezése is. Ezeken kívül még az “Osztálytudat” cimü cikk kiri- kus szemmel analizálja az ame- ! rikai munkások szervezkedési módjait. A “Civilizáció-naptár”, “Hidrogénbomba”, “A viz-prob- léma”, “Plútó, a legifjabb bolygó”, “A tavak párolgása”, stb. adnak értékes ismereteket. A háború utáni magyar költészetből vett mutatványok, továbbá számos érdekes kép egészítik ki a naptár tartalmát. Az itt felsorolt minden egyes cikk, novella vagy vers, busás jutalmat ad az olvasóknak a naptárra költött összegért és időiért. Éppen azért nem a szokást követve, hanem valóban őszintén ajánljuk olvasóinknak, hogy ezt a naptárt adják ajándékul a Bérmunkást nem olvasó rokonaiknak és barátaiknak. ATTLEE LEGÚJABB ÁRULÁSA Hogy a Franco fasiszta kormányát félig-meddig elismerték és nagy összegeket adnak nekik az amerikai urak, nagyban köszönhetik az áruló angol kormánynak, Attlee vezetése alatt. Ez az Attlee, akinek a neve alatt angol munkások harcoltak Franco ellen, az igazi szabadságáért, a polgárháború alatt meglátogatta Madridot. Ott többek között két hozzá hasonló langymeleg szocialista vezetővel — miniszterrel — beszélgetett, megígérte nekik, hogy az angol munkásság és Munkáspárt, soha sem fogja a spanyol népet elárulni. Most nyugodtan tehette az árulást Attlee, mert azt a két szocialista vezért, akiknek az ígéretét tette, kivégeztette már Franco, nem élnek, igy nem tehetnek Attleenek szemrehányást.
