Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-15 / 1639. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 15. Egyről-Másról • ELMONDJA : J. Z._______ AKI TŰZZEL JÁTSZIK, MEGÉGETI MAGÁT HOSSZÚ idő óta nagy ellen­szenvei néztük azt az őrült fegy­verkezést, amely az egész vilá­gon folyamatban van, mert az volt a balsejtelmünk, hogy azok a fegyverek előbb-utóbb haszná­latba kerülnek. Ennek nem is le­hetett más következménye, mint ami most Koreában bekövetke­zett. Ezen őrült fegyverkezés következtében a világ békéje puskaporos hordón nyugodott és csak egy véletlen szikrára volt szükség, hogy az felrobban­jon. Ez a robbanás most bekövet­kezett. Ily esetekben minden em­bernek, minden országnak arra kellene törekedni, hogy ezt a pusztitó tüzet elojtsák, azonban Koreában ennek éppen az ellen­kezője történik. Nem hogy olta­ni igyekeznének a tüzet, hanem olajjal öntözik, hogy valahogy ki ne aludjon. A koreai eseményekről érkező hirek annyira zavarosak és el­lentmondóak, hogy azokból a va­lóságot megállapítani, csak tü­zetes vizsgálattal lehetséges. Az első ideérkező hirek szerint, észak Korea Szovjet Oroszor­szág “utasítására és támogatá­sával” megtámadta dél Koreát. Ez a hir nagyon alkalmas volt a hisztérikus fegyverkezés igazo­lására és a hírszolgáltató eszkö­zök rögtön félreverték a haran­got és órákon belül az egész or­szág lázban volt. A hivatalos személyek, akik a weekendet Washingtonon kívül töltötték, rögtön repülővel igye­keztek vissza a városba a teen­dők “megbeszélésére” ami egyébként már papíron megvolt,, mert minden jel szerint ez a “tá­madás” nem is olyan “váratlan” volt. Annak előkészítése már hónapok, sőt évek óta folyt és csak a pontos idő megállapítása hiányzott. Később azonban olyan hirek érkeztek, hogy a “támadást” nem az észak, hanem a dél kore­aiak kezdték és amig a hivatalos körök azt nem ismerték el, nem is tagadták, vagy meg nem cá­folták. Egyébként is a hivatalos kö­rök előtt nem fontos, hogy me­lyik oldalról történt a “táma­dás”, a fontos az, hogy megtör­tént és a “demokrácia védelme” ürügy alatt a beavatkozás “iga­zolva” van a világ előtt. KOREA a távolkeleten Ázsiá­ban van és igy Manchuria s egy­ben “vörös” Kina szomszédságá­ban. Korea az utóbbi négy évti­zedben a japán vassarok uralom alatt nyögött és a második vi­lágháború végén a “győzelmes” Egyesült Nemzetek hadseregei “szabadították” fel a japán rab­szolgaság alól. Mivel a “felszabadításban” Oroszország is résztvett, abban állapodtak meg a “felszabadí­tók”, hogy Korea északi része orosz, mig a déli rész a nyugati, de leginkább az Egyesült Álla- rhok fenhatósága alá kerül. Ha­tárvonalnak a 38-as Egyenlítő vonalat állapították meg és igy került forgalomba a North (észak) és South (dél) Korea elnevezés. Korea két részében a fejlődés éppen oly vonalon haladt, mint a világ többi részein, ahol a ma­gán és államkapitalizmus vias­kodik egymással. Észak Korea orosz fenhatóság alatt “Demok­ratikus Népköztársaság” nevet vette fel és azaz ismert folya­mat ment végbe, ami a kelet európai országokban, vagy Kí­nában. A földet felosztották a parasztság között, az iparokat államosították és a kormányzás m i n d n a g yobb mértékben a “kommunisták” kezébe került. Dél Koreában viszont az Egye­sült Államok támogatásával a magánkapitalizmust ismét talp­raállították — amely a japán uralom alatt nagyrészben a ja­pánok kezébe volt — és a “de­mokratizálás” mint Görög és más országokban teljes brutali­tással folyt. A rabszolgaság el­len lázadó koreaiakat a legna­gyobb terrorral üldözték, bebör­tönözték és ezrével végezték ki “hivatalosan” és nemhivatalo- san, csak úgy csőcselék módra. Észak Koreában a fejlődés gyors iramba ment, mig a déli részen a legreakciósabb elemek irányítása alatt mesterségesen visszatartották, aminek követ­kezménye a két rész közötti sú­lyos gazdasági diferenciák. Mig az északiak gazdasági viszo­nyai állandóan javultak, a déli­ek éppen ellenkezőleg mindig nagyobb nyomorba kerültek és csak természetes, hogy az éh­séglázadások gyakoriak voltak. Többször történtek kísérletek egész Korea területére közös kormány megalakítására, azon­ban ezek minden esetben kudar­cai végződtek az Egyesült Álla­mok támogatását élvező dél ko­reai reakció gáncsolása követ­keztében. Ugyancsak gyakori kísérlet- történt, hogy a megszálló hatal­mak vonják ki a hadseregeiket és bízzák Koreát a koreaiakra, azonban ezelől az Egyesült Álla­mok mindig kitért és végül 1948- ban Oroszország kivonta a meg­szálló sereget Koreából, tekintet nélkül, hogy az Egyesült Álla­mok mit fog csinálni. Dél Korea “elnöke” a reakci­ós Syngman Rhee, akit az Egye­sült Államokból plántáltak Dél Korea trónjára, állandóan elle­nezte a megszálló (amerikai) hadsereg kivonását, attól tart­va, hogy anélkül képtelen a lá­zadó dél koreaiak felett uralkod­ni, azonban 1949-ben a hadsereg nagyobb részét mégis kivonták, melyet Dél Korea egyes részein általános lázadás követett a re­akciós kormány ellen. Acheson külügyminiszter a közelmúltban azt a kijelentést tette, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül a dél koreai kormány három hónapon belül összeomlik és ennek megakadá­lyozására a kongresszus 100 mil­lió dollár segítséget szavazott meg Dél Korea támogatására, 1950 junius 6-án. Ez dióhéjba foglalt történel­me Koreának a “támadás” nap­jáig­MINT osztálytudatos munká­sok természetesen a leghatáro­zottabban ellenezünk minden gyilkoló fegyver használatát, mert a világ bármely részén tör­ténik is az, a mi testvéreinket — munkásokat — gyilkolnak azok­kal. De ne essen senki tévedésbe, mi nem vagyunk “pacifisták”; mi a harc emberei vagyunk — az osztályharc katonái — és az a határozott meggyőződésiink, hogy a munkásosztály célját el­érheti anélkül, hogy egy lövés eldördüljön és egyetlen munkás élete pusztuljon el igy. A munkásság fegyvere sok­kal hatalmasabb és sokkal hatá­sosabb a gyilkos fegyvernél és ez nem más, mint szervezett erő, amelyet a munkásság úgy sze­rezhet meg, ha a termelés szín­terén, az iparok termelő ért jét egyesíti az Egy Nagy Szervezet­be. De sajnos ez a szervezett erő ma hiányzik a munkásságnak és ami még sajnálatosabb, hogy az elnyomottak túlnyomó többsége nem ismeri a szervezett erő ha­talmát és a jelen társadalmi — kapitalista — rendszerben, ahol a társadalom minden intézmé­nye azt szolgálja, hogy a mun­kásság fel ne ismerje azt az erőt ami kezében van, pillanatnyilag kevés reményt fűzhetünk ahoz, hogy az osztályharc ily utón ha­ladjon. Az évezredes elnyomatás ter­he pedig mind súlyosabb lesz és amikor az elnyomottak már szemmel látják és füleikkel hall­ják, hogy más országokban a ki­zsákmányoltak már megszaba­dultak rabszolgatartóiktól, min­den terror kevésnek bizonyul őket leigázni. És igy van Koreában is. Ami­kor a déliek látják, hogy az észa­kiak az uj rendszerben mily ha­ladást tettek az utóbbi években, csak természetes, hogy ők is vá­gyakoznak az után és minden áldozatra készek, hogy rabszol­gatartóiktól megszabaduljanak. De látva a 38-as egyenlítő vo­naltól délre történő eseménye­ket, az északiak sem érzik ma­gukat biztonságban, mert nem tudják, hogy melyik pillanatban csapnak le rájuk, hogy az eddig elért eredményeiket lerombolják és visszaállítsák az általuk jól­ismert vassarok uralmat, amely­ben részük volt az utóbbi évekig és amelyben déli testvéreiknek még mindig részük van. És lát­va az Egyesült Államok “atyás- kodását” a déli koreaiak felett, minden okuk meg van a félelem­re. A FENTI tényeket és sok más körülményt figyelembe véve, anélkül, hogy “fegyvercsörte- tőknek” vagy a fegyveres hábo­rú — akár országok között, vagy országhatárokon belül — dicsőítőinek csapnánk fel, szim­pátiánk kétségtelenül az északi koreaiak, és a déli korai elnyo­mottak mellett van, akik jobb módszer hiányán igy- igyekeznek megszabadulni rabszolga tartói! - tói. NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE munkástársaink figyelmét föl­hívjuk az ez évi második CSALÁDI KIRÁNDULÁSRA mely a közismert Edenwald Erdőben lesz, JULIUS 23-ÄN VASÁRNAP melyre kérjük az I.W.W. tag­jai és Bérmunkás olvasói meg­jelenését. Lehetőleg mindenki kérje fel jóbarátait és ismerő­seit s ez alkalommal legyenek körünkben. Minden jó innivalóról gon­doskodva van, de ennivalót hozzon magával. Esős idő ese­tén a rá következő. vasárnap lesz megtartva. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” subway a 180-ik utcáig és onnét át- szállni a Dyre Ave. magasva- sutra és a végállomásig utaz­ni. Ott kiszállva néhány perc séta az erdőbe, ahol a labdá­zótér mellett levő dombon ta­lálkozunk. Minden gyűlölet propaganda dacára, ma már nyilvánvaló, hogy a “támadást” nem Orosz­ország kezdte és Oroszország katonailag nincs érdekelve a ko­reai forradalomban. Ez áll még annak dacára is, hogy az észak koreaiak “orosz fegyverekkel, tankokkal, repülőgépekkel” van­nak felszerelve. Ez csak termé­szetes, mert melyik más ország volna hajlandó ellátni a “vörös” Koreát ily védelmi eszközökkel? Egy azonban bizonyos és ez pe­dig, hogy orosz katonaság nincs Észak Koreában és nem “az oro­szok támadták meg Dél Kore­át”. Egészen másként áll azonban a helyzet a másik oldalon. Az Egyesült Államok a “támadás” első jelére repülőgépekkel szál­lította a katonaságot a közeli Japánból. Hadihajók parancsot kaptak, hogy az irányt Korea fe­lé vegyék. A Japánban felhalmo­zott muníciót, tankokat, repülő­ket és minden öldöklésre hasz­nálható eszközöket, haladékta­lanul útnak indítottak Korea fe­lé és még több katonaságot, amilyen gyorsan csak lehetsé­ges. Történik mindez annak da­cára, hogy Truman elnök ismé­telten kijelentette, hogy Koreá­ban “nincs háború” és az Egye­sült Államok nincs “háborús vi­szonyban” Oroszországgal. Mi történik tehát Koreában? A koreai elnyomottak fellázad­tak elnyomóik ellen és a lázadó­kat le kell gyilkolni. Amint a hi­rek hozzák, a déli koreaiak sem­mi ellentállást nem tanúsítanak és minden lehető módon segítik az északiakat és az amerikaia­kat viszik oda leverni a forradal­mat. Ez tehát az a bizonyos “de­mokrácia védelmezése” ? Lehet, hogy a “demokrácia” ily értelmezése megfelel az ame­rikai kapitalizmus talpnyalóinak — közöttük a szoc. demeknek is — akiknek mottója: megvédel­mezni a kapitalizmus kiváltsá­gos jogait, de előttünk, osztály­tudatos munkások előtt ez a forradalom leverése (buck the revolution, instead of backing it). Ma, éppen e sorok írásakor • julius 4-én, ünnepli Amerika a

Next

/
Thumbnails
Contents