Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-14 / 1651. szám
1950. október 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal az Osztályharc Irta: G-I — T-A n. De mindezek a rendszabályok sem használtak. A rokoni és nemzeti kötelékek hiányát a közös szenvedés és a közös sors felett érzett fájdalom pótolta, amely minden más köteléknél is erősebb. így egyesültek már akkor is az egymással szemben idegen rabszolgák, hogy közösen harcolhassanak elnyomóik ellen. Véres harcokhoz vezetett ez, amelyeket sokszor éveken át folytattak. A mindig újra kiújuló, újra visszatérő harcok nem kevéssé járultak hozzá a római birodalom összeomlásához, amely birodalomban a rabszolgaság különösen kifejlődött volt . . . Fel kell vetnünk itt a kérdést: miféle harcok voltak ezek a harcok a rabszolgatartók és a rabszolgák között? A rabszolgatartók azt mondták akkor: “Az izgatok izgatása.” Mi, akik ezeknek a harcoknak történetét és előzményeit pontosan ismerjük, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy nem. Ezeket a harcokat nem “igzatók” idézték elő, ezeket a harcokat maguk a viszonyok keltették életre. Természetes harcok voltak ezek, egyfelől az elnyomók osztálya, másfelől az elnyomottak osztálya között. Egyszóval: osztályharcok voltak. Persze, már az akkori időben is voltak “vezetők”, ahogyan akkor nevezték őket, akik felvilágosították társaikat és harcra lelkesítették őket, de sohasem vezethetett volna ez lázadásokhoz vagy felkelésekhez, ha a rabszolgák nincsenek elnyomatásban s ha nem az ő saját érde- küg kényszeritett volna őket lázadásra. Mert ahol osztályok és osztályellentétek vannak, ott osztályharcoknak is kell lenniük. OSZTÁLYOK ÉS OSZTÁLYHARCOK A KÖZÉPKORBAN 1 .A falvakban — A rabszolgaság megszűnt. ^ x A rabszolgaság helyébe a középkorban a jobbágyság lépett. A jobbágynak saját kunyhót, lakást és egy darab földet adtak, amelyen a saját hasznára gazdálkodhatott. A földbirtokos jogai a jobbágy személye felett már jobban korlátozottak voltak. így a legtöbb országban nem volt szabad a jobbágyot eladni, anélkül, hogy a birtokosok a földbirtokot is el ne adták volna. Korlátlan joga volt azonban a földesurnak a jobbágy munkája és munkájának hozadéka felett, amelyet magának tulajdonított, a legnagyobb részben. A jobbágyok igy kötelesek voltak a földesur földjét megművelni, hetenként egy vagy több napot a földesur szolgálatában tölteni és azonkívül még saját gazdaságukból is a legkülönfélébb címeken adóztak a földesurnak. Hogy mi mindent adtak a jobbágyok és kellett adniok az uraságnak, arról pompás képet ad nekünk Lassale, egy akkori történetíró közlése nyomán: “Képzelje magát — Írja — egy akkori szolgáltatása nap szellemébe, amikor a nemes feudális uraság a jobbágyaitól átveszi a szolgáltatásokat. Az udvar nyüzsög a sokféle szolgáltatási cikkektől: árpa, rozs, tyuk, sonka, ökör, disznó, tojás, vaj, gyümölcs, vi- aszk, méz és gyertya, amit mind a jobbágyok hoztak kötelező szolgáltatás fejében: de hoztak még ezenkívül kalácsot és virágcsokrot is. A szabók, a cipészek ruhát és cipőt hoztak, amelyet ama napokon készítettek az uraság cselédsége vagy családja részére, amely napokat az uradalom szolgálatában kellett volna el tölteniük. Nem kevésbé dolgoztak az ő számára, az ő szükségleteire a keztyüsök, az ácsok, a lakatosok, a kovácsok, a serleg- készitők, a szűcsök és mindmegannyi mesterember, minden bér nélkül; szállítottak neki elegendő kályhát, reszelőt, szeget, láncot és egyéb szükségleteket.” “Ha a mészáros egy ökröt vágott le, akkor ebből a földesurat illette a nyelv és a láb, hasonló részesedést kapott a bor, a sör és más italokból. Mit csináljon azonban a borral és sörrel, ha nincs hordója? És igy hordókat, kocsikat, pántokat, üstöket, vasból és vörösrézből készülteket, tetőzsindelyeket és más javításra való anyagokat is kellett szolgáltatni a jobbágyoknak.” “Természetes, hogy a nők sem vonhatták ki magukat az őket megillető kötelezettségek alól. Nekik kellett malátát készíteni, vásznat szőni, gyapjút mosni és kenyeret sütni.” Eleinte ezek a szolgálatok bizonyos mértékben még a kártalanítás jellegével bírtak, azokért a háborús szolgálatokért, amelyeket a nemes emberek teljesítettek, amiért ellenséggel szemben védelmezték a népet. Idővel azonban, egyre ritkábbak lettek a háborúk, a népességet pedig egyre jobban bevonták a katonáskodásba; a jobbágyi szolgáltatások azonban továbbra is f en- maradtak a földesurak részére. így oszlott a népesség a középkorban is a földesurak osztályára, akik mások munkájának rovására éltek fényűző és egyre gazdagabb életet és a jobbágyok és parasztok osztályára, akik dolgoztak és fáradtak, de nem saját, hanem a mások érdekeiért. így oszlott a népesség a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak, az elnyomók és az elnyomottak osztályára. Mi volt ennek a következése? Az, hogy a középkor is sok parasztfelkelésről és lázadásról tud nekünk mesélni, amikor véres harcok folytak a földesurak és jobbágyaik között. Nem feladatunk ezeknek a parasztfelkeléseknek az ismertetése. Csak annyit legyen szabad megjegyezni, hogy változó sikerrel folytak és nagyon sokban hozzájárultak a jobbágyi szolgáltatások eltörléséhez;, de ami a leglényegesebb, az az, hogy ismét beigazolódott e felkelések nyomán, hogy ahol osztályok és osztályellentétek vannak, ott az osztályharcok is elkerülhetetlenek. A középkor megtanít bennünket azonban arra is, hogy az osztályharcoknak nem kell mindig okvetlenül véres lefolyású- aknák lenniök, hogy az osztályharcoknak más lefolyása is lehetséges. Az itt következőkből ez világosan nyüvánvaló lesz. 2. A városokban — Mig a falvakban a parasztok a földbirtokosok kastélyait gyújtották fel és rombolták le, a földesurak életét sem kiméivé sok esetben, addig a városokban egy másik harc más eszkozö'kkel játszódott le a mesterek és a segédek között. A mester és a segéd között való viszony a középkor elején tisztán családi jellegű volt. Az inast a mester családjába vették és mint a család bármelyik tagja, a házi fegyelem alá tartozott, a családfő felügyelete és uralma alatt állott. A mester az inas egész élete fölött rendelkezett, az inast megbüntethette, sőt bántalmazhatta is, kötelessége volt őt a mesterségben tanítani, ellátást és lakást adni a részére és betegsége esetén gyó- gyittatni. Ámbár minden, amit az inas és később a legény munkájával keresett, a mestert illette meg, mégis a legény ezt nem vette zokon, mert tudta, hogy bizonyos évek elteltével ő is mester lehet majd. Idővel persze ez is megváltozott. A mesterek arra a belátásra jöttek, hogy sokkal kellemesebb és hasznosabb, ha a legények állandóan az ő számukra dolgoznak, mintha mesterré válnak és aztán az ő konkurrenseik lesznek. Ezért mindig több és nehezebb feltételekhez kötötték a mester jog megszerzését. így pl. megkövetelték a mesterjogot megszíerezni akaró legénytől a mestermunka elkészítését, a törvényes származás, a jó hírnevet és azt, hogy helybeli születésű legyen stb. Kivételt tettek ez alól a mester fiával, akik előnyben részesültek, mert végül is a mesterjogot örölköhetőnek tartották; ezt oly tökéletességre fejlesztették, hogy utóbb már csak a mestercsalád családtagjaiból lehettek mesterek, a többiek pedig örökös legények és szolgák maradtak a mestereknél. A mesterek hovatovább egészen visszavonultak a munkától, többek foglalkoztak a közügyekkel és az egész munkát a legényekre hárították át, akiknek munkájából meggazdagodtak. És igy alakult ki egyre jobban a városokban is a két osztály: a kizsákmányolok a mesterek osztálya és a kizsákmányoltak, a legények osztálya. Az osztályok kialakulása után pedig már az" osztályharc sem váratptt soká magára. Ameddig a legényeknek megvolt az a reményük, hogy idővel mesterek lehetnek, addig még tűrték a kizsákmányolást, tűrték a hosszú munkaidőt és a rossz munkabéreket. De nem tűrhették továbbra is, amidőn már belátták, hogy ők a mesterek örökös szolgái kell, hogy maradjanak. Ezért, amiként a falvakban a parasztok és föld- birtokosok között, a városok- 1 ban is lángra lobbant az osztályharc a mesterek és legények között, de — ahogy már említettük — egészen más formában. A segédek harci eszközeiben nem jutott szerephez a gyújtogatás, a rombolás, a rablás vagy a gyükolás. Sokkal modernebb, egyszerűbb és sokkal hathatósabb fegyverük volt a segédeknek. Ez a fegyver volt: a szervezet. A segédek tudvalévőén legényegyletekben egyesültek és sztrájkok és bojkottok révén sok esetben rá tudták kényszeríteni a mestereket arra, hogy jobb munkabéreket fizessenek, hogy minden héten egy szabad napot biztosítsanak részükre (az úgynevezett Blaumontagot) és hogy a pénzbírságokat megszüntessék; egyszóval, hogy a munkaviszonyokat megjavítsák. Ezek a történeti tények a legnagyobb jelentőséggel bírnak számunkra, mert látnivaló belő- lőlük, hogy ha mindenkor voltak is osztályharcok, ahol osztályok és osztályellentétek is voltak, ezeket az osztályharcokat azonban különböző időkben egészen különböző eszközökkel lehetett megvívni. (Folytatjuk) KÉMKEDŐ KÉPVISELŐ BERLIN — Európai körutat tevő Thurmond Chatham (D. N. C.) amerikai kongressman N. Carolina államból, dicsekedve mesélte az újságíróknak, hogy 50 mértföldnyi kémlelő utat végzett Berlin város orosz övezetében. A képviselő saját bevallása szerint cigarettával, csokoládéval és nájlon harisnyákkal megvesztegetett egy orosz tisztet, akit még a háborúból ismert s most véletlenül találkozott vele. Ez a tisz orosz tisztiegyenruhába öltöztette őt is és aztán a repülőterek és egyéb szigorúan tiltott helyek felülvizsgálására vitte. Chatham dicsekedve mondotta, jól tudta, ha felismerik, akkor elfogják, sőt talán még agyon is lövik az oroszok. ÉPÍTŐ-GÁRDA 1950-1951 évre:-Bikó Teréz, Cleveland....... 3.00 Buzay János, Cleveland .... 2.00 Dolgos József, So. Bend .... 2.00 Farkas Imre, Akron ......... 1.00 Gáncs Lajos, Carolina ___12.00 Gáncs Lajosné, Carolina .12.00 Hering Pál, Buffalo ......... 1.00 Kollár József, Cleveland .... 1.00 Köhler Sándor, Chicago .... 2.00 Kovách Ernő, «Cleveland .. 1.00 Kozsán János, Saratoga S. 10.00 Kucher András, Pittsburgh 2.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 2.00 Lelkó András, Pittsburgh 1.00 Mácsay János, Detroit__ 2.00 Mogor József, Cleveland .. 2.00 Molnár Antal, Cleveland .. 2.00 Munczv József, Cleveland.. 2.00 Páll Lajos, Ambridge ....— 2.00 Phillips István, So. Bend .. 5.00 South Bendi Proli ............. 3.00 Szilágyi János, Cleveland .. 1.00 Székely Sándor, Cleveland 1.00 Török István, Miami......... 2.00 Vass Károly, N. Brunswick 2.00 Visi István, Lincoln Park .. 2.00 Vízi József, Akron ....-........ 2.00 Zára János, Chicago------- 2.00
