Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-07 / 1650. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1950. október 7. hírek magyarorszAgból A BUDAPESTI FÖLDALATTI GYORSVASUT Nagybudapest megalkotása, a budapesti ipar gyorsütemü fejlődése és a dolgozók számának állandó növekedése a főváros közúti közlekedésének nagyméretű fejlesztését teszik szükségessé. A növekvő forgalom lebonyolítására egyedül földfeletti közlekedési hálózat fejlesztésével biztosítani nem lehet. A budapesti közlekedés fejlesztése érdekében az ötéves tervről szóló törvény alapján a minisztertanács az alábbiakat határozta: 1. Budapesten földalatti vasúti hálózatot kell építeni. A földalatti hálózat két átlós — kelet-nyugati és észak-déli és ezeket összefogó körgyűrű fővonalból álljon. A földalatti gyorsvasut vonalai közül az első ötéves terv során a kelet-nyugati átós fővonalat kell az újonnan épülő Népstadion és a Déli pályaudvar között megépíteni. A kelet-nyugati fővonal építését 1950-ben kell megkezdeni és az építkezést úgy kell ütemezni, hogy a Népstadion és a Sztalin-tér (Deák-tér) közötti szakaszon a forgalom már 1954-ben meginduljon, az egész fővonal pedig 1955-ben készüljön el. 2. Az állomások elhelyezése a következő: 1. Népstadion, 2. Keleti Pályaudvar, 3. Blaha Lujza-tér, 4. Sztalin-tér, 5. Kossuth Lajos- tér, 6. Batthyány-tér, 7. Széli Kálmán-tér, 8. Déli pályaudvar. A földalatti vasút állomásait a szocialista művészet alkotásaival kell díszíteni és ezzel is kifejezésre kell juttatni, hogy a földalatti gyorsvasut szocializmust építő népünk hatalmas müve. A közlekedés és postaügyi miniszter a főváros tanácsával együtt dolgozza ki a villamos, autóbusz és helyiérdekű vasutak csatlakozását a földalatti gyorsvasúttal oly módon, hogy a dolgozók minden állomáson közvetlen csatlakozási és átszállási lehetőséghez jussanak. 3. A vonalak és állomások építését a moszkvai Metrónál alkalmazott legújabb technika alapán kell elvégezni. A vonalak mélyvezetéssel készüljenek, fu- rópajzsos eljárással. Az alagút belső átmérője 5 méter, az állomások hossza 120 méter legyen. Az állomásokat a föld felszínével mozgólépcsők kössék össze. A földfeletti forgalom teljes zavartalanságát az építkezés egész ideje alatt biztosítani kell. A földalatti gyorsvasut vonalain négytengelyes, 19 méter hosszú, egyenként 240 utas befogadására alkalmas kocsikból álló vonatok közlekedjenek; egy-egy vonat 2-4, illetve 6 kocsiból álljon. A vonatok legnagyobb menetsebességének óránként 70 kilométert, az utazási sebességnek — a megállásokat is beleszámítva — óránként 36 kilométert, vagyis a jelenlegi villamosközlekedés háromszorosát kell elérnie; a Népstadion és a Déli pályaudvar közötti utat a vonat tehát 16 perc alatt tegye meg. A hálózaton olyan térközbiztositási berendezéseket kell létesíteni, hogy a vonatok kétpercenként követhessék egymást. 4. A földalatti gyorsvasut építésének irányítására a közlekedés és postaügyi miniszter felügyelete alatt Földalatti Vasút Beruházási Vállalatot kell létesíteni. A minisztertanács a vállalat vezetőjévé dr. Széchy Károly Kossuth-dijas mérnököt nevezi ki. Az építkezés terveit a Mélyépítési Tervező Vállalat készítse el. 5. A kelet-nyugati fővonal beruházásainak összköltsége 2000 millió forint, amelyből 1550 millió forint mélyépítésre, 450 millió pedig jármüvekre és gépészeti berendezésekre jut. Az építés során 1,000,000 köbméter földmunkát kell elvégezni. Az Országos Tervhivatal gondoskodjék arról, hogy az építéshez szükséges anyagok rendelkezésre álljanak. Ehhez elsősorban biztosítani kell 85.- 000 tonna öntöttvasat, 30,000 tonna betongömbvasat, 150,000 tonna cementet és 600,000 köbméter gavicsot. RIZSARATÄS A KUNSÁGI SZIKESEN A kunsági pusztán, az egykor terméketlen szikföldeken, ahol a határ még nemrég messziről fehérlett a sziksótól, most dús rizstáblákon folyik az aratás. Kenderes és Tiszagyenda között csatornahálózat szeli át a széles síkságot s azokon keresztül jut el az életet adó, termékenyítő viz Tiszabőtől 10 kilométerre, a Tiszától a siksák minden zegé- be-zugába. Gigászi harcot viv itt az ember a természettel s nem sikertelenül. Olyan földeken, ahol a rozs, a búza meg nem maradna, vagy legjobb esetben szak szalmát hozna, a rizs büszkén tartja nem egyszer 120-140 magból álló kalászait. Munkaversenyben folyik a rizs aratása a tiszagyendai állami gazdaságban. A jól összeszokott munkacsapatok magasan túlteljesítik a normát. A rizstáblák között már ott áll a nagy sárgásbarna cséplőgép, pöfög a traktor, a lendkerék sebesen viszi a szíjat. A cséplőgép nyeli szüntelenül a rizskévéket és a nyitottszáju zsákok sorra telnek meg. Tiz, húsz, harminc és ki tudja hány. Már ott áll a teherautó is, nem is egy, hanem kettő, egyenesen a mázsától szállítja a megkövé- redett rizses zsákokat a vasútra. Egyedül ebből az állami gaz- gaságból 30 vagont indítanak el naponta az ország minden részébe. Zsíros Mihály szemébe huzza széleskarimáju kalapját, hogy a tűző nap ne zavarja a szemét az olvasásban. Mert a kezében levő papírról adatokat sorakoztat fel olyan diadalittas hangon, mintha valami győzelmi jelentésről számolna be. Nem csoda, hiszen a vad szik most aranyat ad púpozott hátú rizses zsákokban. A dús, bő termést jelenti. — Húsz mázsát irányoztunk elő a tervünkben — igy mondja Ardai József, az állami gazdaság vezetője és hozzáteszi —, de a termés messze felülmúlta legszebb elképzeléseinket is. Valóban, ha végignézzük a cséplési naplót, a bennerejlő számok, feljegyzések nem csak a mostani eredményeket mutatják, de nagy távlatokat is nyitnak a jövőre. Az eddig elcsépelt rizs holdankénti átlaga 10 mázsával magasabb, mint a tervben előirányzott. Több mint 2 ezer hold rizsföld tartozik a tiszagyendai állami gazdasághoz s a többtermelés csak ezen a környéken 20.000 mázsa. Nem kis szám. Ezrek és tízezrek jobb életszínvonalának előhírnöke. Zsíros Mihály azonban elvezet bennünket olyan teleprészekre is, ahol nem csak 30, de 35, 40, sőt 48 mázsát is megadott Holdanként a rizs. Ezeken a helyeken olyan sűrűn állnak egymás mellett a rizskalászok, hogy szinte lehetetlenség átgáz< >lni rajtuk. Letéptünk egy kalászt, megolvastuk: 194 szem. — Jófajta magból van -— mondja elégedetten a telep-vezető —, nem akármilyenből. Dunkhem Sáli a neve, többezer kilométerről jött hozzánk, a Szovjetunióból. A régebbi rizsek 70-80 szemet adtak kalászonként, az ebből a magból termett rizs pedig legalább másfélszer annyit. Érdemes lehajolni az egyik táblánál és felmarkolni annyi földet, amennyi elfér az ember kezében. Puha, egészen porha- nyós a föld. Ki hinné, hogy néhány évvel ezelőtt még csaknem terméketlen, rögös, szikes talaj volt. — Három éve egyfolytában termeltünk ebben a táblában rizst és ime az eredmény — mondja a telepvezető —, mintha itt sohasem lett volna szik. A viz és rizs együttes erővel csodát művel s ha most takarmányfüveket vetünk a talajba, megterem utána szépen a rozs is, a búza is. Ismét néhány ezer holdat meghódítottunk a terméketlen pusztaságból. Egy csepp ugyan a tengerben, de ebben a cseppben benne van az egész tenger, az egész jövő, az első kezdeti lépések a természet átalakítására. GYAPOTSZÜRET MEZŐHEGYESEN Az újat az emberek néha bizalmatlanul fogadjak. így voltak a mezőhegyesi “Törekvés” termelőszövetkezeti csoport tagjai is, amikor a Növénytermeltető Nemzeti Vállalat gyapottermesztésre hívta fel figyelmüket. Elcsodálkoztak, mert a gyapot meleg égövi növény és ezért Magyarországon eddig sohasem termesztették. Igen lelkiismeretes és türelmes munkára van szükség ahhoz, hogy a gyapot megmaradjon, sőt teremjen is. Eleinte húzódoztak attól, hogy nekivágjanak: “úgy sem terem meg”, “ráfizetés lesz belőle” — mondogatták, de aztán a bátrabbak — akiknek már szélesebbre tágult a szemük is — felemelték hangjukat és határozottan igy szóltak: — Megpróbáljuk! Sikerülni fog. A csoport 4 hold fődön ültetett gyapotot. Szakemberek segítségével és útmutatásával folyt a munka. A gyapotnak a gubók kipattanásáig 160 napfényes, meleg napra van szükségé. A csoporttagok előre kiszámították a legapróbb részleteket s úgy határoztak: Március végén ültetik, amikor az erős fagyveszély már elmúlt. A gyapot az elültetés percétől kezdve igen nagy érdeklődést váltott ki. A falu lakossága a csoporttagokkal naponta járt ki a határba, megnézni, kibujt-e már a gyapot a földből, kell-e kapálni, avagy mikor kell már ritkítani. A gyapottermesztés munkájának minden mozzanata újdonság volt. Habár útmutatást kaptak, mégis folyton aggódtak érte. — Milyen nagy öröm volt látni, hogy fejlődik — mondotta Fegyverneki József, a termelőcsoport elnöke, Ápoltuk, gondoztuk és minél többet foglalkoztunk vele, annál jobban megszerettük. Maga a növény tanított meg bennünket, hogy gondozzuk, minden- nan felfedeztünk valami újat. Fegvverneki József elmondotta azt is, hogy a gvaDot virágzása mennvire megtréfálta őket. Nem tudták, hogv a gyapot virágzás közben három színváltozáson megy át. Nagv volt az öröm, amikor az első krémszínű virágot megpillantották. Néhánv nap múlva azonban legnagyobb meglepetésükre a virág rózsaszínű lett. Amikor harmadizben jártak kint megnézni, — már sötétlila virágokat találtak. — Egészen meglepődtünk — mondják a gyapotmunkát végző brigád tagjai. — Találgattuk, mi baja történhetett? Mit hibáztunk a munkában? Pár napig a csoport tagjai egészen lehangoltak voltak, — mekkora volt azonban az öröm, amikor a virág elhullása után meglátták a gyapotgubót! A türelmes munka meghozta az eredményt. Segített a jó meleg nyári idő is és igy a bevetett mennyiség 70 százaléka beérett. Kipattantak a gubók és a napokban megkezdődött a hófehér gyapott szüretelése. Az első hold földről behozott gyapot négy mázsát tett ki. Amikor az eredményt látták, a csoporttagok úgy határoztak, jövőre 30 holdon termelnek gyapotot. Az idén még csak az első lépést tette a “Törekvés” termelő- szövetkezet a gyapot termesztése terén. Jövőre azonban már fel tudják használni az idei tapasztalatokat, külön brigád alakul, amelynek tagjai egész évben a gyapot gondozásával foglalkoznak. Borbély Rozália és Tegyi Ilona, hogy minél jobban elsajátítsák a gyapottermesztés fortélyát, már be is iratkoztak szaktanfolyamra. A gyapottermés országszerte szép eredményt hozott mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Az ötéves terv során elkövetkezendő évek folyamán egyre megszokottabb kép lesz, ha a búzatáblák között hófehér gyapotföldek virítanak. Ez azt jelenti, hogy a jövőben több ruha, több pamutáru kerül az üzletekbe. A magyar Népköztársaság ezzel is értékes valutát takarít meg, amelyből uj gyárak, uj gépek és uj lakóházak születnek és igy a magyar gyapot termesztése az életszínvonal további emelkedését segíti elő. Gyálarét a szegedi járásban elsőként szocialista község lett. A község valamennyi dolgozó parasztja a társasgazdálkodás útjára lépett.
