Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-01 / 1624. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ........................ 1.00 ".gyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c "somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Élöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás livatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Országos Lapbizottság Lapunk január 28-iki számában jelentettük, hogy az év elején tartott értekezletünk egy Országos Lapbizottság életrehivását ajánlotta. Szükségessé vált egy ilyen bizottság megteremtése, mert a háború alatt az amerikai munkásmozgalom idegenajku csoportjainak működése megszűnt és a bevándorlás megszorítása következtében nincs remény arra, hogy azt újból meglehetne kezdeni. Ennek következtében a Bérmunkás irányítása tisztán csak a clevelandi munkástársakból választott Lapbizottság kezében maradt s nekik kellett dönteni a lappal kapcsolatos azon problémákban, amelyeket azelőtt a különböző csoportok a gyűléseiken megvitattak s az ott hozott határozatok szolgáltak Útmutatóul a szerkesztőnek és az írógárda'tagjainak. Növelte a bajt* hogy a szerkesztő és az írógárda tagjai az ország különböző részem laknak, — New Yorktól Californiáig elterülő roppant távolságokban, — egymással nem érintkeznek, egymástól teljesen függetlenül imák, nincs alkalmuk arra, hogy véleményeiket kicseréljék még a felmerülő legfontosabb kérdésekben sem. Azért alakítottuk meg tehát az Országos Lapbizottságot, hogy mozgalmunk régi s egyszersmint legaktívabb tagjai, valamint az irógárdisták módot nyerjenek véleményeik kicserélésére. Ez a szervezet tehát igy részben pótolni fogja a már megszűnt nyelvicsoportok működését. Különös fontos szerep vár az Országos Lapbizottság nem- irógárdista tagjaira. Neküt kell ellenőrizni a lap irányvonalát és szellemi tartalmát. Forradalmi őszinteséggel az irók tudtára kell adniok a cikkekre vonatkozó véleményeiket, — a kedvezőt és kedvezőtlent egyaránt, mert az irók csak úgy vehetnek tudomást arról, hogy Írásaik müyen eredményt értek el. Azon munkástársak, akik a lapbizottsági tagságot elvállalták ezentúl élesebb, erősebben kiritikai szemmel figyeük majd a lapot és időközönként észrevételeiket tudatják a központi lapbizottsággal, amely azokat a szerkesztő bizottsághoz juttatja. Abban a reményben jelentjük olvasóinknak az Országos Lapbizottság megalakítását és működésének megkezdését, hogy ezen szervezet lapunkat még jobbá fogja tenni és igy még nagyobb szolgálatot tehetünk osztályunknak, — a munkásosztálynak. lést, tehát megszüntessék magát a munkásosztály kizsákmányolását. Mi ezt nem titokban, HANEM NAGYON IS NYÍLTAN HIRDETJÜK. Igazán nem busulunk azon, hogy ezt valamelyik jól fizetett kém kikutatja és nagy titkolódzás közepette jelenti fellebb- valóinak. Hiszen mi is arra törekszünk, hogy minél nagyobb publicitást adjunk szervezetünknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy örömmel fogadjuk a kémeket. Úgy vágyunk mi a kémekkel, mint a meghűléssel; vigyázunk, hogy meg ne kapjuk, de ha mégis megkaptuk, nem esünk kétségbe, hanem igyekszünk megszabadulni tőle. Meg kell szabadulni a kémektől is, hacsak lehet, mert álcázott alakban betölthetik az AGENT-PROVOKATŐR szerepét. Egyszerű megfigyelés és árul- kodás helyett tényleges szerepet vihetnek a mozgalmakban, olyan kijelentéseket tehetnek, vagy cselekményekre vihetik rá a mozgalmat, amelyek nem csak törvénybeütközők, hanem egyben ellenkeznek a mozgalom nagj többségének akaratával is. Ez az egy eset, amikor a kém sokat árthat bármely mozgalomnak. Az agen-porokatőr szerepet játszó kémet azonban hamar fel lehet ismerni egyrészről arról, hogy erőszakoskodva akar olyan dolgokat elfogadtatni, amelj ellentétben áll a mozgalom alapelveivel, másrészről pedig a kém mozgalmi múltjáról. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nekünk nincsenek titkaink, amelyek után az ipari kémeknek kutatni érdemes lenni. De ha ennek dacára mégis küldtek közénk is kémeket, csak arra kell ügyelnünk, hogy azok közöttünk az agent-provokatőr szerepet be ne tölthessék. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) melynek eredményekép a királyt bizonyos kerületekben leszavazták és a végeredményben csak olyan többséget kapott, mely egy belső forradalom kirobbanásának veszélyét tárta föl. Így a király inkább lemondani akart az ifjú trónörökös javára, de valahogy a belga nép még ezt sem hajlandó elfogadni, ahogyan megéltek 5-6 év óta király nélkül, most már majdnem a nagytöbbségnek az a véleménye, hogy a pokolba vele. De ebbe aztán nem nyugszanak bele a belga nép az Amerikai Magyar Szövetséghez hasonló és szintén a nyilas múltra visszatekintő vezérei, akik a pápokkal szövetkezve, mindenáron visszaakarják vinni a királyt a nép nyakára. Jó néhány hét óta folynak a tárgyalások és mégsem tudtak kormányt alakitani, mig végre aztán egy erőszakos csalétekkel olyan kormányt akartak nyélbeütni, mely a király visszaülteté- sét jóváhagyná. Erre aztán a belga munkásnép tovább nem teketóriázott és nem is várt újabb parlamenti intézkedésre, hanem egyszerűen hozzányúlt egyetlen hathatós erejéhez a munkaerejéhez és a királyság ellen általános sztrájkot prokla- mált. így aztán újra megláthattuk azt, hogy a munkásnép gazdasági szervezett erejével politikai cselekvésre képes, sőt az ilyen akció nyomán az eredmény nyomban érezhető. Ugyanakkor amikor az Amerikai Magyar Szövetség nyilas-renegát alakjai a magyar királysági rendszerért tüntettek, Petőfi szelleme zudult végig a belga nép általános sztrájkján “akasszátok fel a királyokat” Petőfi száz év előtti óhaját gyakorlatilag fölidézve. Kenneth S. Wherry republican party szenátor már Dean Acheson külügyminisztert is a “bad security risk” csoportba helyezte, akikben nem lehet bízni, mert el akarják adni a United Statest a Szovjet Unionnak. Kémek mindenfelé Ma már nyilvánvaló és csak a politikaüag vakok és tudatlanok nem látják, hogy a már évek óta húzódó idegháborut az ösz- szes országok által alkalmazott igen nagyszámú kémek tartják fenn és erősbitik. Mint megírtuk egy előző számunkban is, száz és száz millió dollárt költenek kémekre, akiknek természetesen valamit produkálni kell a nagy fizetésekért. Az amerikai sajtó nem használja a “kémek” (spy) kifejezést, ehelyett mindig csak az “intelligence service”-ről hallunk. De azt azután elismerik, hogy a rendkívül felduzzasztott “intelligence service” emberei nem csak a külföldet lepték el, de elhelyezték őket a munkásmozgalom minden ágában, sőt a fontosabb ipartelepeken és műhelyekben is. Kitűnt ez a 11 kommunista tisztviselő ellen indított pörben, valamint a Bridges elleni és hasonló politikai pörökben, amelyeknél egymásután ültették a tanuszékbe az ilyen belföldi kémeket. Feltehetjük tehát a kérdést, hogy vájjon vannak-e kémek az Industrial Workers of the World (IWW) szervezetben is? Bizonyára vannak. Semmi okimk sincs feltételezni, hogy éppen a mi szervezetünket hagyták volna ki Minket azonban ez a dolog nem ejt kétségbe, valójában nem valami sokat ttörődünk vele. Nem ejt kétségbe, valójában nem valami sokat törődünk vele. Nem törődünk pedig azért, mert nekünk NINCSENEK TITKAINK. Az IWW (Világ Ipari Munkásai) a munkásoknak olyan gazdasági szervezete, amely iparok szerint szervezi a munkásokat egyrészről azért, hogy már a mindennapi előnyökért folyó harcaikban is hathatósabban tudjanak küzdeni, másrészről pedig azon végcél felé tekintve, hogy maguk az iparok is a munkások tulajdonába kerüljenek és ezzel megszüntessék a profitra való termeELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
