Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-01 / 1624. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ........................ 1.00 ".gyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c "somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Élöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás livatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Országos Lapbizottság Lapunk január 28-iki számában jelentettük, hogy az év elején tartott értekezletünk egy Országos Lapbizottság életrehivását ajánlotta. Szükségessé vált egy ilyen bizottság megteremtése, mert a háború alatt az amerikai munkásmozgalom idegenajku csoportjainak működése megszűnt és a bevándorlás megszorítása következtében nincs remény arra, hogy azt újból meglehetne kez­deni. Ennek következtében a Bérmunkás irányítása tisztán csak a clevelandi munkástársakból választott Lapbizottság kezében ma­radt s nekik kellett dönteni a lappal kapcsolatos azon problémák­ban, amelyeket azelőtt a különböző csoportok a gyűléseiken meg­vitattak s az ott hozott határozatok szolgáltak Útmutatóul a szer­kesztőnek és az írógárda'tagjainak. Növelte a bajt* hogy a szer­kesztő és az írógárda tagjai az ország különböző részem laknak, — New Yorktól Californiáig elterülő roppant távolságokban, — egymással nem érintkeznek, egymástól teljesen függetlenül imák, nincs alkalmuk arra, hogy véleményeiket kicseréljék még a fel­merülő legfontosabb kérdésekben sem. Azért alakítottuk meg tehát az Országos Lapbizottságot, hogy mozgalmunk régi s egyszersmint legaktívabb tagjai, vala­mint az irógárdisták módot nyerjenek véleményeik kicserélésére. Ez a szervezet tehát igy részben pótolni fogja a már megszűnt nyelvicsoportok működését. Különös fontos szerep vár az Országos Lapbizottság nem- irógárdista tagjaira. Neküt kell ellenőrizni a lap irányvonalát és szellemi tartalmát. Forradalmi őszinteséggel az irók tudtára kell adniok a cikkekre vonatkozó véleményeiket, — a kedvezőt és ked­vezőtlent egyaránt, mert az irók csak úgy vehetnek tudomást ar­ról, hogy Írásaik müyen eredményt értek el. Azon munkástársak, akik a lapbizottsági tagságot elvállalták ezentúl élesebb, erőseb­ben kiritikai szemmel figyeük majd a lapot és időközönként észre­vételeiket tudatják a központi lapbizottsággal, amely azokat a szerkesztő bizottsághoz juttatja. Abban a reményben jelentjük olvasóinknak az Országos Lap­bizottság megalakítását és működésének megkezdését, hogy ezen szervezet lapunkat még jobbá fogja tenni és igy még nagyobb szolgálatot tehetünk osztályunknak, — a munkásosztálynak. lést, tehát megszüntessék magát a munkásosztály kizsákmányo­lását. Mi ezt nem titokban, HANEM NAGYON IS NYÍLTAN HIR­DETJÜK. Igazán nem busulunk azon, hogy ezt valamelyik jól fi­zetett kém kikutatja és nagy titkolódzás közepette jelenti fellebb- valóinak. Hiszen mi is arra törekszünk, hogy minél nagyobb pub­licitást adjunk szervezetünknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy örömmel fogadjuk a kéme­ket. Úgy vágyunk mi a kémekkel, mint a meghűléssel; vigyázunk, hogy meg ne kapjuk, de ha mégis megkaptuk, nem esünk kétség­be, hanem igyekszünk megszabadulni tőle. Meg kell szabadulni a kémektől is, hacsak lehet, mert álcázott alakban betölthetik az AGENT-PROVOKATŐR szerepét. Egyszerű megfigyelés és árul- kodás helyett tényleges szerepet vihetnek a mozgalmakban, olyan kijelentéseket tehetnek, vagy cselekményekre vihetik rá a moz­galmat, amelyek nem csak törvénybeütközők, hanem egyben el­lenkeznek a mozgalom nagj többségének akaratával is. Ez az egy eset, amikor a kém sokat árthat bármely mozga­lomnak. Az agen-porokatőr szerepet játszó kémet azonban hamar fel lehet ismerni egyrészről arról, hogy erőszakoskodva akar olyan dolgokat elfogadtatni, amelj ellentétben áll a mozgalom alapelve­ivel, másrészről pedig a kém mozgalmi múltjáról. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nekünk nincsenek titkaink, amelyek után az ipari kémeknek kutatni érdemes lenni. De ha en­nek dacára mégis küldtek közénk is kémeket, csak arra kell ügyel­nünk, hogy azok közöttünk az agent-provokatőr szerepet be ne tölthessék. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) melynek eredményekép a királyt bizonyos kerületekben leszavaz­ták és a végeredményben csak olyan többséget kapott, mely egy belső forradalom kirobba­násának veszélyét tárta föl. Így a király inkább lemondani akart az ifjú trónörökös javára, de va­lahogy a belga nép még ezt sem hajlandó elfogadni, ahogyan megéltek 5-6 év óta király nél­kül, most már majdnem a nagy­többségnek az a véleménye, hogy a pokolba vele. De ebbe aztán nem nyugszanak bele a belga nép az Amerikai Magyar Szövetséghez hasonló és szintén a nyilas múltra visszatekintő vezérei, akik a pápokkal szövet­kezve, mindenáron visszaakar­ják vinni a királyt a nép nya­kára. Jó néhány hét óta folynak a tárgyalások és mégsem tudtak kormányt alakitani, mig végre aztán egy erőszakos csalétekkel olyan kormányt akartak nyélbe­ütni, mely a király visszaülteté- sét jóváhagyná. Erre aztán a belga munkásnép tovább nem teketóriázott és nem is várt újabb parlamenti intézkedésre, hanem egyszerűen hozzányúlt egyetlen hathatós erejéhez a munkaerejéhez és a királyság el­len általános sztrájkot prokla- mált. így aztán újra megláthat­tuk azt, hogy a munkásnép gaz­dasági szervezett erejével politi­kai cselekvésre képes, sőt az ilyen akció nyomán az eredmény nyomban érezhető. Ugyanakkor amikor az Amerikai Magyar Szövetség nyilas-renegát alak­jai a magyar királysági rend­szerért tüntettek, Petőfi szelle­me zudult végig a belga nép ál­talános sztrájkján “akasszátok fel a királyokat” Petőfi száz év előtti óhaját gyakorlatilag föl­idézve. Kenneth S. Wherry republi­can party szenátor már Dean Acheson külügyminisztert is a “bad security risk” csoportba helyezte, akikben nem lehet bíz­ni, mert el akarják adni a United Statest a Szovjet Unionnak. Kémek mindenfelé Ma már nyilvánvaló és csak a politikaüag vakok és tudatla­nok nem látják, hogy a már évek óta húzódó idegháborut az ösz- szes országok által alkalmazott igen nagyszámú kémek tartják fenn és erősbitik. Mint megírtuk egy előző számunkban is, száz és száz millió dollárt költenek kémekre, akiknek természetesen va­lamit produkálni kell a nagy fizetésekért. Az amerikai sajtó nem használja a “kémek” (spy) kifejezést, ehelyett mindig csak az “intelligence service”-ről hallunk. De azt azután elismerik, hogy a rendkívül felduzzasztott “intelligence service” emberei nem csak a külföldet lepték el, de elhelyezték őket a munkásmozgalom minden ágában, sőt a fontosabb iparte­lepeken és műhelyekben is. Kitűnt ez a 11 kommunista tisztviselő ellen indított pörben, valamint a Bridges elleni és hasonló politikai pörökben, amelyeknél egymásután ültették a tanuszékbe az ilyen belföldi kémeket. Feltehetjük tehát a kérdést, hogy vájjon vannak-e kémek az Industrial Workers of the World (IWW) szervezetben is? Bizo­nyára vannak. Semmi okimk sincs feltételezni, hogy éppen a mi szervezetünket hagyták volna ki Minket azonban ez a dolog nem ejt kétségbe, valójában nem valami sokat ttörődünk vele. Nem ejt kétségbe, valójában nem valami sokat törődünk vele. Nem törődünk pedig azért, mert nekünk NINCSENEK TITKAINK. Az IWW (Világ Ipari Munkásai) a munkásoknak olyan gaz­dasági szervezete, amely iparok szerint szervezi a munkásokat egyrészről azért, hogy már a mindennapi előnyökért folyó harca­ikban is hathatósabban tudjanak küzdeni, másrészről pedig azon végcél felé tekintve, hogy maguk az iparok is a munkások tulaj­donába kerüljenek és ezzel megszüntessék a profitra való terme­ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents