Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-18 / 1622. szám
Emelkedik a munkanélküliség MÁR A KERSEKEDELMÜGYI MINISZTER IS KÉNYTELEN BEVALLANI A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMÁNAK IJESZTŐ EMELKEDÉSÉT. WASHINGTON —- A Census Bureau jelentése szerint az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma február hónapban újra emelkedett és oly rekordot ért el, aminőhöz hasonló nem volt 1941 óta. A Census Bureau adatai szerint februárban a munkanélküliek számát 5,620,000-re jelentették. A Census Bureau külön kihangsúlyozza, hogy a munkanélküliek sorába nem vették fel a *— sztrájkoló bányászokat s azon munkásokat, akiket esetleg a bányász sztrájkból kifolyólag tettek le munkából. A februári munkanélküliek száma 204 ezerrel nagyobb, mint az előző hónapban volt. Munkanélküliek alatt azokat értik, akik egyáltalán nem dolgoznak, vagyis nem számították bele a hetenként csak pár napot dolgozó, vagyis részleges munkanélkülieket, noha ezeknek a száma is tetemes. Charles Sawyer kereskedelmü- gyi miniszter eddig állandóan minimizálta a munkanélküliséget. Beszédeiben úgy nyilatkozott, hogy azt csak a szezon okozta és hamarosan végetér. Most azonban már a kereske- delmügyi minisztérium is elismeri, hogy a munkanélküliség állandó emelkedést mutat. A közhangulat felbátorít á s á r a azonban azt hangoztatják, hogy ez természetes, amennyiben a munkások száma emelkedik. Kimutatják, hogy a dolgozó munkások száma nem esett, hanem inkább emelkedett valamivel, de a munkások száma sokkal gyorsabban emelkedik, mint a munkaalkalmak száma. A kereskedelmügyi minisztérium adatai szerint februárban 56,953,000 munkás dolgozott, ami az előző hónaphoz viszonyítva 6000 emelkedést mutat, de ugyanezen idő alatt a munkások száma az iskolákat elhagyó fiatalokkal 210,000-rel emelkedett. A nem-agrár munkások száma némi emelkedést, a föld- mivelésben alkalmazott munkások száma pedig nagy esést mutat. Amig a múlt év februárjában 6,993,000 ember dolgozott a farmokon, az idei februárban már csak 6,223,000. Tüntetnek a német nácik NEM ENGEDIK LEROMBOLNI A FEGYVERGYÁRAKAT. — MEGTÁMADTÁK AZ ANGOL TISZTVISELŐKET. — ÖSSZEROMBOLTÁK AZ ANGOL DARUKAT. BRUNSWICK, Németország — A United Press hírszolgáltató vállalat tudósítójának állítása szerint több mint 1500 német gyűlt össze és tüntetett a Herman Gbering Acélgyár leszerelése ellen a közeli Watenstedt Salzgitter-ben, ahol az angolok le akarták bontani a nagy fegyvergyárat, amely tisztán csak háborús felszerelést készített. Az angolok a fegyverletételi szerződés értelmében rendelték el ezen gyártelep leszerelését. A gépeket el akarták vinni jóvátétel gyanánt, a kohókat pedig fel akarták robbantani, mint azt az egyezségben megszabták. A németek azonban az utóbbi időkben mind hangosabban tüntettek a leszerelés ellen. Az elégedetlenséget a nácik, akiket a kommunista-ellenes jelszavaikért az angol-amerikai hatóságok felbátorítottak, — jól kihasználják a további izgatásra. Ennek az izgatásnak a következménye végre az lett, hogy a fenyegető magatartást mutató tömeg elkergette a Hermann Goering gyár leszerelésén dolgozó munkásokat, összeromboltak 10 angol automobilt és a 180 láb magas daru-tornyot, kidobálták az angolok irodájából az Írógépeket, a telefont és egyéb felszerelést. A nácik által felbőszített tömeg olyan fenyegetően viselkedett, hogy a helyi német rendőrség nem mert szembeszállni velük, gyorsan elbújtatták tehát az angol tisztviselőket s angol katonaságért telefonáltak. A tüntetésnek csak az angol csapat felvonulása vetett véget. A németek állítása szerint a gyárak lerombolása elveszi a megélhetési lehetőségüket. A szövetségesek már többször re- vidiálták a lerombolásra kijelölt gyárakat s állítólag most már csak azokat szerelik Je, amelyek tisztán csak fegyvergyártásra ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . Két olyan eseménynek voltunk figyelői, melyeket érdemes I bonckés alá venni, hogy megtudjuk helyesen állapítani, mennyiben függnek össze olyan igazságos társadalmi rendszerrel, melynek mi vagyunk hivei és hirdetői. Az angol és görög választásokról akarok egyet-mást elmondani valamint a saját véleményem hozzáfűzni és a “mi” szócskát csak azért használom, mert feltételezem, hogy van legalább “egy” olyan olvasója ennek a rovatnak, aki csevegéseimmel megegyezik. Szóval “én” aki írok és “egy” aki olvas igv értelmezendő a “mi” véleményünk. Az események bírálatánál aztán a mi irányelvünk, mindig az a meggyőződésünk, melyben megingathatatlanul hiszünk, hogy csakis a munkásosztály gazdasági felszabadulása hozhatja meg azt a demokráciát, ahol az általunk ielképzelt általános és igazi emberi szabadság létrejöhet. Az ilyen bírálatoknál azonban mindig az adott helyzet logikus bírálata kell legyen az irányadó, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy néz ki, mintha a mi elvi irányunk egyetlen helyes végcéljától letértünk volna. Mi egyáltalán nem hiszünk a politikai pártok létjogosultságában, sőt inkább csak károsnak tartjuk a politikai pártakeiókra elfecsérelt minden energiát, de mivel ez a mi akaratunk ellenére mégis megvan, csak a legfanatikusabb elfogultság kéne ahoz, ha azt mondanánk, hogy inkább a nagytőke legreakciósabb pártjai legyenek hatalmon, mint egy reakciósnak ismert munkáspárt. Senki jobban nem ostorozta az angol Labor Party megalkuvó és legtöbbnyire az uralkodó osztályt képviselő intézkedéseit mint mi, de azért ha Angliában éltünk volna, mégsem mondhattuk volna az angol népnek, szavazzatok Churchill pártjára, mert úgyis mindegy, hogy melyik kerül a politikai bársonyszékbe. Bármilyen igazság is, hogy nem sok a külömbség a kettő között, ha ezt tettük volna, vak elfogultsággal az angol uralkodó osztály malmára hajtottuk volna a vizet. Más elbírálás alá esnek aztán az angol választásokban részvett válók. A mindjobban erőre kapó nácik azonban éppen az ilyen gyárakhoz ragaszkodnak legjobban és izgatnak a leszerelés ellen. kommunisták, akiknek választási platformjuk egyik sarkalatos ütőkártyája volt, akár a Labor Party akár a Tory Párt, mindkettő egyformán a nagytőkét képviseli, szavazzatok miránk, mi vagyunk az angol nép érdekeinek az igazi képviselői. Nem mondhatjuk ezért rájuk, mint ahogyan ugyanezen megállapításért mireánk mondhatták volna, hogy az uralkodó osztály érdekeit támogatták. Szóval még a pártpolitikában is, mindenkor az adott helyzet logikus bírálata rajzolja meg, a követendő párt taktikát, mennyire inkább igy van ez a gazdasági szervezetnél, mint az IWW. Ahogyan külön elbírálás alá esik az angol kommunista párt az angol választásoknál, úgy olyan kivételes elbírálás alá kéne tegyék a már politikai hatalmon levő kommunista pártok, más országok pártjait és szervezeteit. Mert például az olyan pártdiktatura, ami tegyük fel Magyarországon helyes és jó, esetleg Amerikában a leghelytelenebb és a legrosszabb volna. Vagy az olyan tervgazdaság, ahol a dolgozók továbbra is mint bérért dolgozók csak munkaadó változtatásban részesülnek, még talán csak átmenetileg is erős ellentállást szülnének. Nem lehet és nem szabad az eseményeket egy kaptafa irány szerint bírálni, még akkor sem, ha a cél ugyanaz is volna, még akkor is az adott körülmények parancsoló hatása alatt kell minden ország gazdasági helyzetéhez ará- nyitva a munkásosztály harci taktikáját megszabni. Különösen arra kell vigyázni a különböző irányban haladó pártoknak és szervezeteknek, hogy ne essenek abba a hibába mint a múltban annyiszor, hogy elfogultságukban egymás ellen harcolva, akaratuk ellenére is az uralkodó osztálynak tettek szolgálatot. A görög választásokra térve ez volt az a mérő eszköz, mely- lyel az egész világot megtéveszteni számították és mint a “demokrácia” példaképét állították oda a vüág szeme elé. Hogyisne lett volna ott a legteljesebb demokrácia, amikor majdnem any- nyi párt vett részt a választásokban, mint amennyi szavazó volt. Egyes jelentések szerint több mint száz politikai párt volt a választási listán, több mint 27 ezer jelölttel veresenyez(Folytatás a 6-ik oldalon) lUNOARIAN UKGAiN OF THE INDUSTRIAL V\ OKKEK> Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. i ihii* OF THE WORLD under the Act af March H. 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 MARCH 18 / ' ‘f 'Q NO. 1622 SZÁM IN TI KRÓMKA
