Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-04 / 1620. szám

s olöai B É I i M LI N K A S 1950. március 4. Hazugságok bizonysága abet ä d ám (Vi.) A mult nyáron a CIO vezérek beutazgatták egész Európát és agyondicsőitették ezt az állítólagos amerikai de­mokráciát. Arra biztatták a franciákat, németeket és más népeket, hogy ezt utánozzák. Ezen utazgató vezérek között volt Walter Reuther is több UAW vezérrel együtt. Most a UAW hivatalos lapjá­ban vezércikkben ütik agyon ezen hazug állításokat, hogy itt demokrácia van, vagy hogy a demokráciához szükséges szólás és sajtószabadság megvolna. Azon siránkoznak, hogy nagyon sok korporáció kéhyszeriti a munkásokat fizetett időben ar­ra, hogy a propagandistáikat meghallgassák. A General Mo­tors, Alles Chalmers, Mueller Brass, Swift és sok más iparte­lepeken folytatták ezen kény­szer gyűlés látogatását. Erre vo­natkozólag a vezércikkben a kö‘ vetkezőképen siránkoznak: Ez a rendszer azt eredményezi, hogy a munkásokat munka közben, vagy fizetett túlórán arra kény­szerűik, hogy felbérelt szónoko­kat hallgassanak, kik kiöntik a gyárosok propagandáját a Z1 a:” gatóságnak, amely nem tiid el­szaladni, visszabeszélni vagy kérdezni.” “Ezen technika és propagan­da mértékei nem csak egyedüli veszély ezen hadjáratban,^ ha­nem azon szervezetek, egyenek, akik annak a hátamögött állnak éppen olyan veszélyesek, mint amilyen rendszert hasznainak. Az ameriki lapok urai átadtak ezen hadjáratnak az irányítását a főreakciós egyéneknek, szer­vezeteknek, melyeknek a feldí­szítése, szaga, hasonlít a bennszü­lött amerikai fasizmushoz. Ezeket Írták a januári hivata­los lapszám vezércikkében. A februári lap vezécikkében meg nagyon, szinte elvitathatatlan bizonyítékot adnak arról, hogy itt nem csak demokrácia nm- sen, de még szólás és sajtósza­badság sincs. Ezt eí'tényt a kö­vetkező képen siratják el A Chrysler sztrájk első heteben a UAW akart rádió leadási időt vásárolni a WWJ detroiti News- tól, melyben 15 perces leadások­ban értesítették volna a munká­sokat, a hallgató közönségét a sztrájk és a tárgyalások állásá­ról Hosszabb halasztás, vára­kozás után, a következő elutasí­tó választ kaptuk, az állomás se­géd-igazgatójától: A WWJ nem adhat időt, ha csak a korporá­ció is nem vásárol ugyan annyi időt. Hosszasabb tanácsko­zások és levélváltások után meg­írták. hogy gadják a levegő használatot, a Chrvsler korporáció es a WWJ Süködése" folytán” Mert a gyárosoknak nem volt tanácsos rádió időt venni, azaltal lehető vé tenni az union propaganda^ Sok mást is megmondhattak volna az union vezérek ezen es sok más vezércikkben. Többe között azt, hogy a sajtó, radio, iskolák, egyetemek, mind a kor­porációk, nagybankarok hatol ma alatt működnek M| a ni van hüségeskut letett vezerea nekíem engedik meg olyasmit) mondani, amivel arthatnanak ezen nagytőkés érdekeknek, csak a vörösre festett munkás- falást, rágalmazást engedik szí­vesen meg, sőt arra ők adnak és adtak ingyen rádió időt a hű­séges vezér uraknak. Amig a union vezérek sirán­koznak azon, hogy a gyárosok fizetett idő alatt arra kényszerí­tik a munkásokat, hogy union és minden haladó szellem elleni propagandájukat meghallgas­sák, az ellen nem tiltakoztak, hogy még az otthonokban is, csak azt lehetett hallgatni, amit ezen benszülött amerikai fasiz- ták megengednek, akiknek a Gyárosok Szövetsége átadta a hadjárat vezetését, minden ha­ladó törekvés ellen. Ezen siránkozó union vezérek segítettek ennek az Allis Chal- mersnék sok jó harcos munkást, közöttük Kristófért és másokat vörösre festeni és úgy a union- ból mint a gyárból eltávolítani. Most sok bérharc, osztályharc van folyamatban, melyben a Chrysler üzem munkásai csak részt képeznek. Amióta eltávolí­tották a harcos tagokat a harci kedv is elment velük és csak az a remény tartja a munkásokat össze, hogy sikerül a nyugdijat megkapni és 65 éves korukban talán nem fognak éhenhalni, de éppen ezt nem akarják ezen de­mokrata gyárosok rendszere megadni. “A hazug embert és a sánta kutyát könnyű utolérni.” A SZABADSAJTÓ? PORTLAND, Oregon — A National Labor Relation Board bűnösnek találta Portland leg­nagyobb áruházának tulajdono­sát, a Meier and Frank céget abban, hogy erőszakos módsze­rekkel igyekszik megakadályoz­ni alkalmazottai szervezkedé­sét. Az NLRB döntéséről szóló hirt a város egyik napilapja, az “Oregonian” megírta, mire bün­tetésül az áruház beszüntette a heti hatezer dollárt kitevő hir­detéseket. Az újság szerkesztő-kiadója az olvasók elé tárta a sajtósza­badság ellen irányuló ily brutá­lis támadást, mire a város libe­rális elemei a szervezett munká­sok vezetésével állandó gyűlé­sekkel és tiltakozásokkal napi­renden tartják ezt az ügyet. Az 1930-ban tartott Asztro- nómusok Nemzetközi Egyesüle­tének határozata értelmében az égbolton 88 nagyobb csillagcso­portot (Konstelláció) különböz­tetnek meg. A Harmadik Világháborút nem jelentik be előre hadüzene­tekkel. Igen sok szereplő majd csak a másvilágon hall róla va­lamit, — ha ugyan hall. Az elmúlt év december havá­ban az Egyesült Államok összes szénbányáiban 50 halálos kime­netelű baleset történt. Az egész évi halálos balesetek száma (a Bureau of Mines jelentése sze­rint) 593 volt. Ugyan ezen év­ben sérülést szenvedett 38.200, a halottak és sebesültek össze­sen 38.793 volt. Több mint hat évtizeddel eze­lőtt az akkor még gyenge ma­gyarországi szocialista sajtóban, amelynek akkor legfőbb célja a magyar munkásság öntudatra ébresztése volt, számos szép, buzdító, harcias költemény alatt láttuk ezt az aláírást: Al>et Adám. Bizonyára légiót tesz ki azon magyarajku osztály tuda­tos munkások száma, akiket a szocializmus zászlaja alá Abet Adám harcias költeményei ver­buváltak be. Ez a kiváló magyar proletár költő pár hónappal ezelőtt meg­halt itt, Amerikában anélkül, hogy a magyar munkássá.: tó megemlékezett volna róla. E so­rok írója tudta ugyan, hogy a 82 éves Abet betegeskedett az utóbbi időkben, de nem volt al­kalma meglátogatni s most, ami­kor mégis eljutottunk Phoenix Ariz. városba, már csak arról értesültünk, hogy ez a tehetsé- gas proletár költő és iró, még a múlt év szeptember havában el­halt. Abet Adám 1867 december 26- án született az akkor még Ma­gyarországhoz tartozó Nagyvá­radon. Abet valóban korán ár­vaságra jutott, az apja elhalt még az ő születése előtt, az anyja pedig nem sokkal később. A kis Adám rokonokhoz került, akik már 9 éves korában szabó­inasnak adták. Kitanulta a sza­bó mesterséget, de a tudásszom­jától hajtva állandóan a köny­veket bújta és igy pótolta az is­kola hiányát. Az élénk eszü fiú figyelmét hamarosan megragadták a szo­cialista eszmék. Nem csak felis­merte az osztályharcot, hanem nem mindennapos költői tehet­ségét is annak szolgálatába állí­totta. Fiatal éveinek első korsza­kában irt költeményeit az erő­teljes harciasság jellemzik. A “Fordított Világ” cimü versé­ben például igy szól a munkás­hoz: Ha önmagad nem lész sorsod kovácsa, Ki tudja meddig s mennyit éhezel ? Rajtad múlik, hogy borult szemedből Az égő könny örökre tűnjék el. Kovácsold meg sorsod jövő alakját, Hisz nálad van a nehéz pöröly, Ha rávered a korhadt világra, Az menydörögve, zúgva összedől. Abet életének ez a korszaka 1890-ig tartott, mikor kivándo­rolt Amerikába. Itt New York­ban, majd Bridgeporton tartóz­kodott pár éven át. Az amerikai magyar munkásmozgalom akko­riban indult göröngyös útjára. Abet tevékeny részt vett ebben a mozgalomban, egyike volt azoknak, akik létrehozták az Amerikai Magyar Népszavát, (amely később a Berkó D. Gé­za kezére jutott, a szélső reak­ció szócsöve lett s maradt nap­jainkig) hogy legyen lapjuk az amerikai magyar munkásoknak is. Abet zsenialitására jellemző, hogy hamarosan annyira meg­tanult angolul, hogy ezen a nyel­ven kezdett Írni nem csak pró­zában, de számos költeményt is irt. Még Bridgeporton megszer­vezte a Cooperativ Publishing Companyt, amely kiadta a “So­cial Concience”, “Caballa and Monocracy”, “Sonnetts on Friendship” és egyéb munkáit. 1926-ban otthagyta Bridge- portot s feleségével, Évával elin­dultak Floridába, majd onnan Californiába tartottak. Útköz­ben Phoenix, Ariz. városban baleset érte őket, Éva megsebe­sült és azért az utazgatást ott meg kellett szakitaniok. Ez a megszakítás azonban végleges lett, letelepedtek Phoenixben, ahol Abet biztosítási ügyekkel kereste kenyerét, a megmaradt idejét pedig a költészetnek, az irodalomnak szentelte egészen élete végéig, 1949 szeptember 17-ig, amikor 51 évi boldog há­zasság után özvegyen hagyta hűséges élettársát. A huszas években kezébe ke­rült a hires perzsa költőnek, Omar Khayyám-nak “Rubái- yat” cimü filozófiai költeménye, amelyet Edward Fitzgerald for­dított igen kitünően angol nyelv­re. A vers misztikus filozófiája és Fitzgerald bámulatos szép zenei nyelvezete elbűvölték az excentricizmusra hajlamos Abe­tet, hozzáfogott tehát a fordí­táshoz és valóban kitűnő fordí­tásban adta vissza a Khayyám- Fitzgerald müvét. A magyar és angol munkának együttes, ösz- szehasonlitó olvasása valóban nagy élvezetet nyújt a verseket kedvelő s a verseket értékelni tudó olvasónak. És ezt a szegényes kis mélta­tást a munkásmozgalom eme ki­váló pionérjárói nem is fejezhet­ném be méltóbban, mint a Ru- báiyat-ból vett eme sorok idé­zésével : Elindult elmémből a gondolat Megtudni, mi üdv s mi kárho- zat? Sokára visszajött és hirülho- zá: Menny és pokol székhelye vagy magad! Oh pokol réme, Ígért menny, malaszt! Az egy igaz, hogy nap napot szalaszt; Az egy igaz, a többi mind mese, Ha rózsa hűlt, — örökre tet- I te azt. A léthatárt átlépték annyian, Miért csak egy is vissza nem suhan Bizonylat lámpáját függesz­teni, Hol sötét kétely kínos árnya van? Nem gyászoland mentemkor a vidék, Majdha költözök úgy, mint megjövék, — Pedig alkotásaim némelyike Halom aranynál külömb hagyaték. (gb.)

Next

/
Thumbnails
Contents