Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-25 / 1619. szám
1950. február 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MEG KELL ÉS MEGLEHET NYERNI Pár hónappal ezelőtt még hazaárulással vagy legalább is a “vörös” bélyeggel volt azonos, ha valaki azt merte javasolni, hogy a fegyverkezés, de főleg az atombomba kérdésében meg kell egyezni a Szovjetekkel. De a változott körülmények, mind több és több jelentős embert késztetnek arra, hogy meglássák azt a borzalmas katasztrófát, amit az atomháború jelentene az emberiségre. Tudósok, protestáns papok, irók, művészek, jobb érzésű politikusok hangoztatják és viszik be a köztudatba azt a tényt, hogy az atomháború nem. csak aljas és embertelen tömeggyilkosság volna, amelyhez képest Hitler 6 milliós emberirtása csak szelid majális lenne, de megértetik azt is, hogy ebben az esetben mellékes az, hogy Amerika ismét győzne-e, vagy veszitene. Egy kétségtelen, hogy Amerika nagy ipari városai romokká válnának, amelyek maguk alá temetnék asszonyaink, gyermekeink millióit is. Megértik azt, hogy az egész emberi civilizáció, sőt esetleg az egész emberiség pusztulását jelentheti az uj H-bomba használata. Amerika népe eddig közömbösen nézte a nagy hadi készülődést, elhitte azt a gőbelsi kijelentéseket, hogy a háború ismét az amerikai partoktól távol fog lefolyni. Ma még hatalmas erők uszítanak a hidegháború folytatására, a fegyverkezés minden fajtájának a fokozására, ezek egyrészt a háború haszonélvezői, másrészt pedig a világi hatalmát vesztett egyház az, amely ma még gátolja a megyezést az atombomba törvényen kívüli helyezésének és a meglevő készletek megsemisitését. De az egymásra torlódó tények ereje végül is a tárgyaló asztalhoz kényszeríti a feleket és ott már nem térhetnek ki a megegyezés elől. VÁLTOZOTT A HELYZET Kétségtelen, hogy Amerika éveken keresztül óriási előnyben volt, legalább is abban a hitben ringatta magát. Mérhetetlen gazdagságé v a 1 valósággal meg akarta vásárolni a világot a kapitalista rendszer védelmére, a szocialista gazdasági rendszer elpusztítására. Truman doktrína, Marshall terv, az Atlantic paktum, rengeteg billiókat emésztett fel és ha ma lemérjük az eredményeket, azt kell látni, hogy —„ami természetes — a düledező, magát túlélt tőkés termelési rendszer, rosszabb állapotban van, mint a tervek megkezdése előtt. A tőkés termelési rendszerben élő államokban, a beléjük tömött billiók dacára is, a munkanélküliség katasztrofálisan nő, a tömegek életnívója a mélypont alá sülyedt, a feltörekvő forradalmi erők hatalmasabbak, elszántabbak mint bármikor a múltban. Anglia termelése csődben van, a nagy világbirodalom összeomlás előtt áll. Franciaország és Olaszország a polgárháború határához ért el, amelyet egy háborús lépés feltétlen kirobbantana. Az ázsiai gyarmatok nyílt lázadásban állanak. Magában Amerikában is a teljes munkanélküliségben levők száma elérte hivatalos kimutatás szerint is az 5 milliót, nem is beszélve a részleges munka- nélküliek ennél sokkal nagyobb számáról. Az évi deficit több mint 5 billió dollár, mig az államadósságok csillagászati számokat értek el. A MÁSIK OLDAL A Szovjetekben és a Népi Demokráciákban, a munkanélküliség teljesen megszűnt, a lakosság fokozódó életnívója, termelő erők hiányát idézte elő, ezek a hatalmak szilárdan állanak, mind kevesebb azoknak a száma, akik szembe állnak az uj rendel. A 460 milliós kínai birodalom felzárkózása, hatalmasan megnövesztette a Szovjet blokk morális és gazdasági erejét. Katonailag ez a blokk legalább is olyan erős, mint az Amerika által vezetett “nyugati” blokk. A szovjetnek is meg van az atombombája és az amerikai hivatalos jelentések szerint a hidrogén-bomba gyártására is készen áll. Repülőgép parkjai egyenlő az amerikai repülőgép erejével, a tengeralattjáróinak száma nagyobb mint az egész világhatalmaké együttvéve. Minden más katonai felszerelés tekintetében az első helyen áll. Az emberanyaga, beleértve a szövetségeseit is, kimeríthetetlen. Ezeket a tényeket nem mi állapítjuk meg, hanem a hivatalos amerikai jelentésekből tűnik ki. EGYENLŐ ERŐK Miután Amerika fölénye, amely talán meg sem volt, eltűnt, el kell fogadni a tényeket és úgy kell leülni a tárgyaló asztalhoz, hogy ott nem diktálhatjuk a feltételeket, hanem az ész- szerüség alapján meg kell egyeznünk, oly módon, hogy az egyik félre se legyen sértő. A Szovjet ismételten kijelentette, hogy hajlandó belegyezni, hogy az atomenergia termelése nemzetközi ellenőrzés alá kerüljön, de ennek az előfeltétele, az atombomba törvényen kívül való helyezése és a meglevő készletek megsemmisítése. Ez a feltétel logikus és miu- . tán most már a Szovjetnek is van atombombája, Amerikának is életérdeke, hogy azok meglegyenek semmisítve. A másik kikötése a Szovjetnek, hogy az atomenergiát a termelésben szabadon használhassa. Ez veszélyt .jelenthet a kapitalista termelési rendszerre, mert az atomenergiának a termelésben való felhasználása, el nem képzelt magasságba emelné a szovjetek és szövetségesei termelését s ezzel a nép jólétét, mig azt a kapitalista termelési rendszer éppen a profitra való termelés miatt nem tudja megtenni, de ez nem lehet ok arra, hogy a szocialista államrendszerek azt ne használják. Amerika adja fel a kapitalista rendszerek védőbástyájának szerepét. A billiókat fordítsák a nép jólétének az emelésére, lakóházak, iskolák, kórházak építésére, az életnívó emelésére, így még talán meghosszabithat- ják az amerikai tőkés termelési rendszer életét, de a fejlődés törvénye, amelynek ma már gátja a profitra való termelés, előbb-utóbb a gazdasági rendszer megváltoztatására kényszeríti'ezt az országot is. A közeljövő megmutatja, hogy az észszerüség, az emberiesség emelkedik-e fölül a kapzsiságon, az elvakultságon, hogy a haladás, a béke erői nagyobbak-e, mint a maradiságé és gonoszságé. Ha az utóbbi erők kerekednének fölül, ha a haladás erői gyávák lennének, akkor búcsút mondhatunk mind annak, amit az emberi ész, találékonyság évezredeken át felépített. BOOK REVIEW — KÖNYVSZEMLE Pár héttel ezelőtt az amerikai liberális folyóiratok egyikében nagyhangú hirdetésen akadt meg a szemem, amelyben egy szenzációs regény megjelenését jelentik be. A hirdetés szerint ez a regény az Industrial Workers of the World szervezet követőinek az életét, szenvedéseit, harcát és az általuk elért eredményeket mutatja be “szenzációsan érdekes történet keretében.” Gondolván, hogy a Bérmunkás olvasóit bizonyára érdekelni fogja az IWW-ről, avagy a “wobblykról” irt regény, kértem egy példányt, hogy szemlét Írjak a Superior Publishing Company, Seattle, Wash, által kiadott “The Color of Ripening” című munkából, amelynek szerzője Matthea Thorseth. A könyv ára $3.00. Nagy várakozással kezdtem a regény olvasásához, mert az ajánlásból és a bevezető sorokból azt tudjuk meg, hogy a szerző olyan norvég-amerikai család származéka, amely család jelentékeny részt vett az IWW szervezethez tartozó erdőmunkások harcaiban s a forradalmi ipari unionizmus eszméit az anyatejjel szívta magába, — ha szabad ezt a kifejezést használnom. A regényhez fűzött várakozásomban azonban nagyon csalódtam. Nem mondhatom ugyan, hogy a szerzőnő ellenszenves a wobblykkal, de annyi bizonyos, hogy az IWW mozgalomról csak nagyon de nagyon felületes ismeretei vannak s amikor az olvasó a 350 oldalas regény végére jut, éppen annyit tud, vagy nem tud, a forradalmi ipari uni- onizmusról, mint amikor hozzákezdett. kérdésekkel sohasem foglalkozott, soha hírét sem hallotta az osztályharcnak s az angol nyelvet is csak alig beszélte, az észak-nyugati erdőségekben dolgozó vándormunkások között egy-kettőre hires IWW szervező lesz. Ez a szervezés abból áll, hogy tucatnyi kótyagosfejü emberrel “kommunizmusban” élnek a vándorlók (hóbok) által látogatott helyeken s módon. Dolgozni ha csak lehet nem dolgoznak, kéregetnek, vagy lopnak, esetleg a pool-roomokban kockáznak, stb. Noha ezen regény-karakterek állandóan az IWW-ról beszélnek, de az olvasó soha meg nem érti, hogy mit, annyira misztikussá teszi a szerzőnő ezt a mozgalmat, amivel elárulja, hogy maga sem érti. Az egész regényben semmi egyéb valóságot nem találunk az IWW-ra vonatkozólag, mint a hátterül használt “Everetti Mészárlást”, 1916 november 5- én, amikor a Verona nevű hajón jövő wobblykra sortüzet adtak a lumberérdekeltség bérencei. Ez azonban nem volna baj, ha a regény eseménye máskülönben érdekes lenne, ha a szereplők iránti érdeklődést, szimpátiát vagy gyűlöletet a szerző ki tudná váltani az olvasóból. Szerintem a szerző ezt nem érte'el és azért a könyve csak amolyan hatodrendü olvasmánnyá lett. A cim, — mint értelmezem, — azt akarja mondani, hogy a hős pár évi “bum” élet után rájön, hogy mégis csak a marxista Marxa- nát és nem a prostituált, de hozzá nagyon ragaszkodó Sybilt szereti. A “JÓ” MUNKÁLTATÓ A REGÉNY MESÉJE De maga a regény “sztorija” sem érdekes. Olav Brekke, — a regény hőse, — egy fiatal, jókedvű, inkább bolondos, mint okos norvég fiatalember, kijön Amerikába. Két évet tölt Mchi- gan állam felső részébe egyik nagybátyjánál, akinek fűrész- malma van. Innen Oregon, majd Washington államba megy és dacára annak, hogy szociálista Egyetlen élvezetes jelenetet találtam a könyvben. Ez az, mikor Mons Brekke, michigani fü- részmalom tulajdonosa útban Californiába, megáll Centralia, Wash, városban, alaposan berúg s miután meglátja, hogy az egyik utcában a járdának lerakott padlók meglazultak, magaköré gyűjt egy csomó munkanélkülit, akiknek azt mondja, hogy a várostól felvállalta a padlók rendbehozását. Összevásárol két kalapácsot, pár lapátot, szöghuzó