Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-18 / 1618. szám

* oldal

li i; K M U N K Á s

1950. február 18.

A groundhog tanácsa

A BÉRMUNKÁS KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓJA MEGINTEKVJU- OLTA A FÖLDALATTI VERMEK BÖLCS LAKÓJÁT.

— CSIGA POSTÁVAL KÜLDÖTT TUDÓSÍTÁS —

Mióta Columbus példáját követve én is felfedeztem Amerikát, állandó tisztelője és bámuló ja vagyok a “groundhog” (földikutya) nevű, ürge-életet élő rágcsáló állatnak, amelyet a telet földalatti vermébe húzódva alussza át. Ez a bámulatom csak fokozódott, amikor meghallottam, hogy az amerikai nép hite szerint ez az állat február második napján feljön földalatti lakásából, egyet ásit, kettőt terpeszkedik, aztán kö-i

rülnéz, hogy látja-e az árnyékát. Ha látja, — vagyis napsütéses az idő, — akkor visszabujik a lyukba és még további hat hetet alszik, mert további hat heti rossz idő várható.

Február 2-án már kora reggel elbújtam a groundhog-lyuk közelébe álló fa mögé. Sokáig kellett várnom s már-már el- szunditottam a kellemes tavaszi melegben, amikor hallom a neszt a kis földturás felől. Kikukucs- kalok a fa mögül, hát látom, hogy a groundhog már dörzsöli a szemét, ásitozik, majd terpeszkedik, egészen az előirás szerint. Barna bundájú állat állt előttem, jóval nagyobb a nyúlnál, inkább kisebb kutyához hasonló. Most azonban már a máskor mindig tömött hasa kicsit beesettnek látszott és nyújtózkodás közben a két igen nagy első foga rémesen csikorgóit, majd pár lépést tett előre.

Ahá! — Most biztosan az árnyékát keresi, gondoltam magamban. És ha meglátja, mindjárt visszamegy a lyukba. Vigyázva odasompolyogtam tehát s a lyuk nyílására tettem a kalapomat. Akármilyen kis zajt okoztam is, mégis meghallotta, megfordult s meglepődve nézett rám.

— Mr. Groundhog, — kezdtem barátságosan, — én a Bérmunkás kiküldött tudósitója vagyok, azért jöttem, hogy meg- intervjuoljam.

— Mit akar? — kérdezte zor- donan. — Hiszen maga is látja, hogy milyen idő van. Különben is már nem foglalkozom idő jóslással.

— Oh kérem, hiszen nem is az időjárásra vonatkozó bölcs tanácsát akarom kikérni, vannak már nekünkAdőjelző irodáink.

— És azok meg tudják jósolni az időt? — kérdezte kíváncsian. „

— Egészen olyan pontosan mint ön, — feleltem neki, — nekem azonban nincs szükségem az ilyesmire.

— Hogyan, hát az ön lapjának olvasóit nem érdekli az idő— Én ? — kérdezte csodálkozva. Láttam, hogy jól esik neki a hízelgés, noha hozzátette: — Kérdés, hogy akarok-e segíteni és megérdemlik-e ?

— Hát nem éppen az emberek kedvéért, — kezdtem a magyarázathoz, — de tudja ön is, hogy kéz kezet mos . . .

— Helyesebben láb lábat mos, — javított ki.

— Hát legyen úgy, hagytam helyben. — Ugy-e önök szeretik a jó, friss lóherét?

— Az a kedvenc-ételem.

— Nos, az emberek kitalálták az atombombát, meg a pokolbombát, amivel elpusztítják az összes lóherét, mindenféle más növényeket, az állatokat, sőt még önmagukat is.

— Ugyan ne túlozzon, — intett le a groundhog, — hiszen a múlt tavaszon egy este, amikor találkoztam a Skunkkal, kaptam tőle egy pokolbombát, de azért nem pusztultam bele. Az igaz, hogy a lakásunk heteken át szörnyű bűzös volt.

— Oh ez a pokolbomba még annál is rosszabb, — siettem a magyarázattal. — Ez olyan nagy meleget fejleszt, hogy mindent eléget vagy megolvaszt.

— De hát miért csinálnak olyan bombákat az emberek?

— Legfőképpen azért; hogy egymást irtsák vele.

— Egymást? Ha-ha-ha, — röhögött a groundhog, ahogy csak a két hosszú foga megengedte. — Hát nem tudják mással eltölteni az időt?

— Dehogyis nem, sok mindent kellene csinálniok, de azt már nagyon sokáig tartana elmondanom. Elég az hozzá, hogy a pokolbomba nagy melege ellen csak olyan földalatti lakásokban védekezhetünk, mint ami önöknek van. A földalatti lakásokra és a földalatti életre vonatkozólag akarok tehát tanácsokat kérni, hiszen ebben a kérdésben ön igazi szaktekintély lehet.

— Hm, ez már érdekes. Aztán kik ajánlják az embereknek a földalatti életet?

járás?

— De igen, azonban már legtöbbjének van tyúkszeme vagy köszvénye s azok úgyis megmondják, hogy lesz-e eső. Nekem pedig még arra sincs szükségem, mert a szomszéd hallgatja a rádiót, neki az időjóslás a legfontosabb, tehát nekem is bejelenti mindjárt, ha időváltozásra van kilátás. Az igazat megválva engem már egészen beteggé tesz ez az időjósolgatás.

— Hát akkor mit akar tőlem ?

— Nézze kedves Mr. Groundhog, — kezdtem hozzá behízelgő hangon, — most maga nagyon sokat segíthetne az embereken?

— Akik az atombomba gyártását szorgalmazzák: a bankárok, a muníció gyárosok, a főpapok, a politikusok és a militaristák, meg a féreg fasiszták.

— Nagyon cifra nevük van, nem tudom, kik lehetnek. Hanem mint szakértő, annyit mondhatok, hogy akinek egy kis esze van, nem ajánlhatja a földalatti életet. Látja, mi is alig várjuk a tavaszt, hogy a napfényre jöjjünk, önök meg a napfény elől is a föld alá akarnak menni ? “fiát miért tartják önök magukat eszes állatnak?

— Ne értsen félre Groundhog I ur, mi nem akarunk a föld alá : menni, hanem csak azok tanácsolják, akiket felsoroltam, illetve azok kényszerítenek rá.

—- Oh, most már értem, azok nagyon sokan vannak, önök pedig kevesen.

— Dehogy, dehogy! Azok vannak nagyon kevesen s mi vagyunk nagyon sokan.

— Hát akkor igazán nem tudok tanácsot adni, — mondta a groundhog a lyuk bejárata felé

sompolyogva. — De azt mondhatom, ha nálunk, állatoknál történne ilyesmi, akkor mi, a sokak kényszeritenénk a földalatti lakásokba a keveseket. Ott tartanánk őket pár évig, aztán megkérdeznénk tőlük, hogy miként szeretik?

Közben elérte a kalapomat, nagyot rúgott rajta s gyorsan eltűnt a lyuk sötétjében.

HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL

MOZIAUTÖ A FALVAKBAN

Amikor a székesfehérvári Népnevelési Központ moziautója begördült Pákozd községbe, percek alatt körülvette a község apró népe. Az autó a nagyvendéglő előtt állt meg és a két gépkezelő bevitte a vetítőgépet az üres bálterembe. Közben néhány felnőtt is összeverődött s egyikük a gép felé bökve megkérdezte :

— Mire való az a masina, tessék mondani?

Filmet vetítünk rajta. Jöjjenek el magiüt is hét órára.

El is jöttek szépszámmal s mire az óra elütötte a hetet, zsúfolásig megtelt a nagyterem.

A falut járó moziautókig nagyon hosszú volt az ut. A falu- moziszolgálat tavaly április 17- én kezdődött meg s az első időben bizony szekéren, meg vasúton vitték a gépeket, filmeket. Volt úgy is, hogy szamárfogaton. Ma már egyedül Fejér-megyét két gépkocsi járja négy hangosgéppel s április óta 846 előadást tartottak. A legtöbb helyen a lakosság 50-60 százaléka nézi meg a filmeket és olyan község is akad, ahol egy-egy nap 4-5 előadást kell tartani.

Negyed nyolckor kezdődött az előadás. Előtte a kocsi kísérője rövid ismertetést tartott a vetítésre kerülő filmről. Azután elsötétült a terem és amikor az első fénysugár rávetődött a vászonra, olyan csönd támadt, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.

— Ünnep volt ez kérem — jelentette ki Hegedűs Imre 7 holdas gazda.

Nehezen mentek haza aznap este a pákozdiak. Legszívesebben azt vették volna, ha a mozikocsi ott marad náluk örökre.

EGER FELÉBREDT

Egerben a hároméves terv végrehajtása során több, mint két kilométer hosszú vízvezetéki hálózatot építettek. Most is ásnak, csatornákat fektetnek le épitőálványok emelkednek itt is. ott is, ácsolnak, téglahalmokat raknak le a járdák szélén. Az ilyesmi szokatlan volt a múlt ban itt. Eger a csend város' vólt és csak a sürü harangozás- szakította félbe az élettelensé get. Megállott az idő, illetve inkább megállították, hogy ne za varja a bárok paloták hangulatát. Pedig éltek ott munkások és nincstelen parasztok is elég számosán, az ő sorsuk azonban nem érdekelte a város urait.

Egerben egy darab feudális kort dédelgettek dicsekvően és mutogatták is idegenforgalmi látványosságként. Népi demokráciánk azonban felébresztette

ezt a várost is évszázados, dermedt álmából. Azóta más itt az élet, uj hangok, színek teszik egyre elevenebbé. A volt hitbizományi robotosok immár szabad munkások. Szemináriumra jár a béres, szakmunkás lett a kanászfiuból s a napszámosok asszonyai, leányai a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) tanfolyamaira járnak.

Egerben immár a munka hangja zeng egyre diadalmasabban. Ásnak, kalapálnak építenek, kivül-belül újjáépítik a várost, amely azelőtt csak a múlton merengett.

Épül az ország

A Dombegyházi dolgozó parasztok közül többen kötöttek gyapottermelési szerződést. Csa- nád-megye dolgozó parasztjai borsfüre, ricinusra és gyapotra kötöttek termelési szerződéseket jelentős számban.

Tolna megyében ebben a hónapban 28 helyen indítottak tanfolyamot a még irni-olvasni nem tudók részére.

Csorvás uj artézi kutakat kap az ötéves terv első esztendejében. Erre a célra 600.000 forintot szánnak.

Szarvason az ötéves terv végrehajtása során szülő- és csecsemőotthon építésére 272,000, tüdőgondozó intézetre 165,000, napközi otthonra 200,000, szociális otthon létesítésére 45,000, fürdőre 84,000 forintot költenek.

A Bajai vasúti Duna-hid építése egyike az ötéves terv legjelentősebb építkezésének. A hid vasszerkezetének szerelését még ebben a hónapban megkezdik, az álványozáson már dolgoznak. Az uj Duna-hidat ez év végén átadják a forgalomnak.

A Szegedi talajtani intézet mintegy 20,000 hold szegedkörnyéki szikes talajt tesz termőképessé. Foglalkoznak a Szovjetunióból hozott szakállas rizs meghonosításával is.

Szabolcsmegyében a hároméves terv során 30 község kapott villanyt. Az ötéves terv első esztendejének első hónapjában újabb hat község villamosítását végezték el.

Vas megyében megint elkészült két vasbeton hid: a Mar- cal-Szergény-Vinári hídja és a Pornóapáti Pinka-hid.

A Zemnlénmegyei Alsóberecki és Karos községekben tejfeldolgozó üzemet létesítenek. .A tejüzemek nagy segítségére vannak a dolgozo parasztságnak, mert a tejet többé nem kell a városba szállítani, hanem azt helyben a mindenkori napi áron adhatják át.