Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-18 / 1618. szám

6 oldat 1950. február 18. BÉRMUNKÁS Cári ukáz a bányászok ellen Egy pillanatig sem gondol­tuk, hogy a mi jó “demokra­tikus” kormányunk gépezete az elnyomott, kizsákmányolt bá­nyász rabszolgák jogos követe­lése mellett foglal állást. Nem! Soha, sehol a világon a tőke és a munka harcában nincsen arra példa, hogy a termelő hadsereg igazságos követelését fogadták volna el. A 380,000 puhaszén bányász ellen, akik még ma is úgy gon­dolkodnak, hogy ők egy szabad állam szabad polgárai, és akkor dolgoznak és olyan feltételek mellett, ámely biztosítja szá­mukra, hogy félig-meddig embe­rek módjára éljenek. Csiga las­súsággal ráfognak ébredni, hogy keservesen csalódtak eme felfo­gásukban és a “szabad Ameri­ka szabad polgárai” helyett, a régi cári Szibériában vannak, ahol az állam fegyveres erejével kényszeritették a bányászokat profitot termeim az orosz im­perializmus számára. Megindult az államgépezet lavinája a bányászok és azok szervezete ellen. Washington egyik szövetségi bírája kiadta a tiltóparancsot a bányászok ellen, de nem csak a sztrájkja, hanem azok élet-halál harcának jogos követelései ellen is. A szövetsé­gi kormány Hitler megszégye­nítő ukáza utasítja a bányászo­kat, hogy azonnal szüntessék be a sztrájkot és február 21-ig he­ti ötnapos munkahét mellett vo­nuljanak vissza a bányákba. Eme 10 napos törvényes rende­let egy manőverezés arra, hogy a bányászokat visszatereljék és a 10 nap lejárta után a Taft- Hartley rabszolga törvény alap­ján újabb 80 napra a bányabá­rók és a U.S. Chamber of Com­merce lelketlen igájába hajtsák. A Hitler szellemben intézkedő szövetségi bíró utasította a bá­nyász szervezet vezetőségét, hogy a bányabárókkal haladék­talanul vegyék fel a megegyezés­re és a széntermelés akadálytala- nuli folytatására a tárgyaláso­kat. Ugyan akkor megtiltotta, hogy a bányász szervezet köve­telésébe foglalja mindazokat, amelyért ma a sztrájk folyik, törvénytelennek nyilvánította a “szervezett telepet”, az aggkori, beteg és baleset biztosítást nem követelhetik kizárólagosan a U.M.W. szervezet tagságának számára. Nem követelhetik szer­ződéseikbe, hogy a “bányász csak akkor dolgozik, amikor ar­ra képes, vagy amikor akar.” Nem tarthatnak megemlékezési vagy gyászünnepélyt a bánya­bárók profitéhsége által meg­gyilkolt bányászok tiszteletére, nem folytathatják a sztrájkot részletekben vagy teljes egészé­be. Ez a bírói ukáz a bányászok ellen, a bányabárók érdekében. A bányászok szervezetének vezetősége kénytelen meghajol­ni eme cári ukáz előtt és a szer­vezet elnöke* táviratilag értesí­tette a kerületek vezetőségeit a tiltóparancs tartalmáról és fel­szólítja őket, hogy vegyék fel a munkát. Az állam minden részében el­terülő bányavidékeken leírha­tatlan az elkeseredés a. bányabá­rók és azok közegei, a Taft­Hartley törvény alkalmazói el­len. A Taft-Hartley törvény élet­ben van, mert a mi szakszerve­zeti basáink úgy kívánják azt, hogy a baloldali munkásszerve­zeteket tönkretegyék, megsem­misítsék és amikor Murray és Green elérik undok céljaikat, módosítani fogják eme “demok­ratikus” munkás rendszabályo­zást. A bányabárók nem követeltek mást, mint amit a szövetségi kormány “pártatlan” bírája ki­szabott a bányászok és azok szervezete ellen. Ézsau szőrös kezével irta alá a tiltóparancsot a biró, amely rabszolgaságba kí­vánja tartani az elnyomott, ki­zsákmányolt bányász bérrab­szolgákat. Az elkövetkező napok fényes vagy szomorú történelmet Írnak az amerikai munkásosztály elke­seredett harcában. Amint a je­lek mutatják, a bányászok or­szágszerte egyhangú véleményen vannak és azt mondják, hogy a kormány által kinevezett “té­nyeket felülvizsgáló bizottság” és a “Taft-Hartley törvény al­kotói és fentartói a bányabárók­kal egyetemben vonuljanak a bányákba és hozzák felszínre a szenet, ők nem hajlandók szer­ződés nélkül egy napot sem to­vább dolgozni.” Harc! Osztályharc dúl Ameri­ka bányatelepein. Élet-halál harc a szervezet fentartásáért, a bá­nyász bérrabszolgák embersége­sebb viszonyaiért, s amikor eme harc folyik, Amerika 18-20 mil­lió szervezett munkássága tétle­nül nézi, hogy hogyan véreznek el, hogy kötik gúzsba, Amerika harcos szellemű bányász mun­kásait. Eme testvér árulásnak Reu- ther, Murray, Green és a többi Iskariot judásai a főszereplői. Kizáratnak, deportáltatnak és megsemmisítenek minden olyan egyént vagy szervezetet, amely a tőke és a munka harcát a bér­rabszolgák javára igyekeznek gyümölcsöztetni. Egy ilyen ipa­rilag fejlett országban, mint az Egyesült Államok, szinte elkép­zelhetetlen, hogy a munkásosz­tály, a bérrabszolgák milliói, milyen tunya, közömbösek saját osztályéredekeik és osztálytár­saik megvédésében. Ezért van Taft-Hartley törvény! Ezért van tiltóparancs! És mindaddig is lesz, “amig a munkásosztály mint osztály szervezkedik és bir­tokába veszi a földet, termelő eszközöket és meszünteti a bér­rendszert.” TELEFON: A CIO szerveze­téhez tartozó telefon alkalma­zottak szervezetének vezetősége hónapokon keresztül tárgyalt a társaság megbizottaival, hogy bérjavitást, türhetőbb munka- viszonyokat eszközöljenek ki. A társaság kereken visszautasítot­ta a munkások követeléseinek sarkalatos részét és elhatároz­ták, hogy február 8-án sztrájk­kal felelnek követeléseik kivívá­sa érdekében. A tizenegyedik órában, amikor a munkások el­szántsága, összetartása a leg­magasabb fokot érte el, a kor­mány közbelépett és a szerve­zet vezetősége elhalasztotta a sztrájkot február 24-ig. Most aztán a kormány és a sztrájk­vezetőség boszorkány konyhá­jában főzik a tervet, hogy n ii- képen csillapítsák le a kizsákmá­nyolt telefon alkalmazottakat. A telefon alkalmazottak szerve­zetének vezetősége eme eljárá­sa egy arculcsapás nem csak a telefon munkások, hanem a bá­nyászok magatartása és követe­lései ellen is. Ilyen szervezeti balkezes manőverezések azok, amelyek bátorságot adnak a kormány és annak közegeinek az elszánt harcok tiltóparancsai való megtörésére. A telefonhálózat 11 billió dol­láros befektetéssel nem csak az Egyesült Államok területét von­ja be, hanem az egész világ tele­fon, távirati hálózatát kontro­lálja. Magyarországi képviselőjét Mr. Wogelert, kémkedésért tart­ják fogva és a napokban keiül tárgyalás alá. Ezek a judások nem csak a társaságot képvise­lik, hanem a társaságon keresz­tül kémkedési szolgálatokat is telj esitenek. Á telefon társaság alkalma­zottai heti harmincöt órás mun­kahetet, emberségesebb munka- viszonyokat és bérjavitást köve­telnek. Erre szükségük van a telefon alkalmazottaknak, ezt tudják a szervezet vezetői is, miért kell elodázni, huzni, ha­lasztani, a kormány beavatko­zására bízni a munkások sorsát. A telefon társaság alkalmazot­tai vannak hivatva arra, hogy megállapítsák, hogy emberisé- gesebb viszonyok és megélhetés­re szükségük van és ezt ha kell, a munkásosztály egyetlen fegy­verével a sztrájkal kényszeiit- sék ki. Az ilyen szakszervezeti eljárások azok, amelyek a sztrájk hatásosságát csorbítják és a munkást arra nevelik, hogy a kormány közegei azok, akik szépen, simán elintézik az ő szer­vezeti ügyeiket. Az acélipari munkások követeléseit is elintéz­ték a kormány beavatkozása ál­tal. A bér javítás és szabad moz­gás helyett odakötötték az acél­ipari bérrabszolgákat egy és , ugyanazon társasághoz, ahol 25 j esztendeig kell robotolnia és ezen idő alatt átlagosan évi há­romezer dollárt keresnie, hogy a társadalmi biztosítás által elő­irt összeget száz dollárra egé­szítsék ki azok számára, akik betöltötték a 65-ik életévüket. Nem volt érdemes a kormány beavatkozását igénybe venni ? De igen, az acéltársaságoknak Az előjelek azt mutatják, hogy a telefon alkalmazottak követe­lése is ugyan ezen sorsra fog jutni. AUTÓ iparban a Chrysler te­lep munkásai a sztrájk harma­dik hetében, távolabb állnak az egyezségtől, mint a sztrájk kez­detének napján. A társaság nem hajlandó, hogy a nyugdíj alap kezelésébe vagy annak mikénti szétosztásába a szervezetnek is legyen beleszólása és a megkö­tendő szerződést, a fizetés eme­lés vagy leszállítás kikapcsolá­sával, a következő öt esztendő­re Írják alá. A Chrysler telepek 90 ezer bérrabszolgái, az alkatrészeket gyártó más 25 ezer bérrabszol­gával egyetemben várják, hogy a társaság jószívűsége megkö­nyörül rajtuk. Az autóipari mun­kások szervezetének központi elnöke Reut her, titkár-pénztáro­sa Carey, akik a katolikus le­gényegyletekbe, vagy a náci berkekbe kívánják vinni az ame­rikai munkásosztályt, kénytele­nek sztrájkot alkalmazni az autóipar egyik telepén, mig a többi telepein túlórázásokkal fo­lyik a munka. A sztrájkoló mun­kások a piketvonalakon és ösz- szejöveteleiken éneklik, hogy “Solidarity for ever”, de csak éneklik, annak értelmét nem vi­szik a gyakorlatba. Vezetősége­ik kénye-kedve szerint táncol­nak, mint a tudatlan majmok. Köhler. —A-----­KATOLIKUS MÓDSZER TOKYO — Douglas MacAr- thur generális betiltatta azon kis füzet terjesztését, amelyet a japánok tanítására irt Edward Ackerman, a Chicago Egyetem tanára. Ebben a füzetben pro­fesszor Ackerman megmagya­rázza, hogy a pár kis szigeten nem élhet meg olyan sok nép, mint Japán jelenlegi lakossága. Azért a szülés korlátozását ajánlja s ismerteti annak mód­szereit. Az “American Catholic Wo­men” nevű egyesület erélyesen tiltakozott a füzet terjesztése ellen, mire MacArthur beltiltot­ta a füzet további terjesztését, noha közismert dolog, hogy Ackerman professzor az igazat irta. A katolikusok azonban tiltják a szülés korlátozást te­kintet nélkül a következmények­re. EMELKEDIK A MUNKANÉL­KÜLISÉG WASHINGTON — A keres- kedelmügyi minisztérium jelen­tése szerint az Egyesült Álla­mokban január hó közepén a munkanélküliek száma 4,480.000 volt. Charles Sawyer kereske- delmügyi miniszter úgy véli, hogy a munkanélküliek számá­nak emelkedése csak időleges, a “szezon” eredménye, mert eb­ben az időben a rossz időjárás miatt szünetelnek az építkezé­sek, valamint a farm-munkák is és igy sok embert tettek le. Ezen iroda jelentése szerint december hónapban 56,947,000 ember volt alkalmazásban, ami az előző havihoz hasonlítva 1,- 609.000 esést mutat. HAZAHOZZÁK AZ AMERIKA­IAKAT KÍNÁBÓL SHANGHAI, Kina, — Az it­teni lapok információja szerint az Egyesült Államok március első hetére egy hajót küld ide, hogy hazaszállítsa a Kínában re­kedt mintegy 800 amerikai pri­vát egyént és konzulátusi tiszt­viselőket. A beavatottak szerint a hajó nem jön be a kikötőbe, hanem megáll a nyílt tengeren, ahová kínai kis hajók viszik majd ki az utasokat. így nem kell a hajó kikötésére engedélyt kérni a kommunista kormány­tól, ami részleges elismerést je­lentene. Az Egyesült Államokban 24 várost vagy falut neveztek el Abraham Lincoln tiszteletére.

Next

/
Thumbnails
Contents