Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-18 / 1618. szám
6 oldat 1950. február 18. BÉRMUNKÁS Cári ukáz a bányászok ellen Egy pillanatig sem gondoltuk, hogy a mi jó “demokratikus” kormányunk gépezete az elnyomott, kizsákmányolt bányász rabszolgák jogos követelése mellett foglal állást. Nem! Soha, sehol a világon a tőke és a munka harcában nincsen arra példa, hogy a termelő hadsereg igazságos követelését fogadták volna el. A 380,000 puhaszén bányász ellen, akik még ma is úgy gondolkodnak, hogy ők egy szabad állam szabad polgárai, és akkor dolgoznak és olyan feltételek mellett, ámely biztosítja számukra, hogy félig-meddig emberek módjára éljenek. Csiga lassúsággal ráfognak ébredni, hogy keservesen csalódtak eme felfogásukban és a “szabad Amerika szabad polgárai” helyett, a régi cári Szibériában vannak, ahol az állam fegyveres erejével kényszeritették a bányászokat profitot termeim az orosz imperializmus számára. Megindult az államgépezet lavinája a bányászok és azok szervezete ellen. Washington egyik szövetségi bírája kiadta a tiltóparancsot a bányászok ellen, de nem csak a sztrájkja, hanem azok élet-halál harcának jogos követelései ellen is. A szövetségi kormány Hitler megszégyenítő ukáza utasítja a bányászokat, hogy azonnal szüntessék be a sztrájkot és február 21-ig heti ötnapos munkahét mellett vonuljanak vissza a bányákba. Eme 10 napos törvényes rendelet egy manőverezés arra, hogy a bányászokat visszatereljék és a 10 nap lejárta után a Taft- Hartley rabszolga törvény alapján újabb 80 napra a bányabárók és a U.S. Chamber of Commerce lelketlen igájába hajtsák. A Hitler szellemben intézkedő szövetségi bíró utasította a bányász szervezet vezetőségét, hogy a bányabárókkal haladéktalanul vegyék fel a megegyezésre és a széntermelés akadálytala- nuli folytatására a tárgyalásokat. Ugyan akkor megtiltotta, hogy a bányász szervezet követelésébe foglalja mindazokat, amelyért ma a sztrájk folyik, törvénytelennek nyilvánította a “szervezett telepet”, az aggkori, beteg és baleset biztosítást nem követelhetik kizárólagosan a U.M.W. szervezet tagságának számára. Nem követelhetik szerződéseikbe, hogy a “bányász csak akkor dolgozik, amikor arra képes, vagy amikor akar.” Nem tarthatnak megemlékezési vagy gyászünnepélyt a bányabárók profitéhsége által meggyilkolt bányászok tiszteletére, nem folytathatják a sztrájkot részletekben vagy teljes egészébe. Ez a bírói ukáz a bányászok ellen, a bányabárók érdekében. A bányászok szervezetének vezetősége kénytelen meghajolni eme cári ukáz előtt és a szervezet elnöke* táviratilag értesítette a kerületek vezetőségeit a tiltóparancs tartalmáról és felszólítja őket, hogy vegyék fel a munkát. Az állam minden részében elterülő bányavidékeken leírhatatlan az elkeseredés a. bányabárók és azok közegei, a TaftHartley törvény alkalmazói ellen. A Taft-Hartley törvény életben van, mert a mi szakszervezeti basáink úgy kívánják azt, hogy a baloldali munkásszervezeteket tönkretegyék, megsemmisítsék és amikor Murray és Green elérik undok céljaikat, módosítani fogják eme “demokratikus” munkás rendszabályozást. A bányabárók nem követeltek mást, mint amit a szövetségi kormány “pártatlan” bírája kiszabott a bányászok és azok szervezete ellen. Ézsau szőrös kezével irta alá a tiltóparancsot a biró, amely rabszolgaságba kívánja tartani az elnyomott, kizsákmányolt bányász bérrabszolgákat. Az elkövetkező napok fényes vagy szomorú történelmet Írnak az amerikai munkásosztály elkeseredett harcában. Amint a jelek mutatják, a bányászok országszerte egyhangú véleményen vannak és azt mondják, hogy a kormány által kinevezett “tényeket felülvizsgáló bizottság” és a “Taft-Hartley törvény alkotói és fentartói a bányabárókkal egyetemben vonuljanak a bányákba és hozzák felszínre a szenet, ők nem hajlandók szerződés nélkül egy napot sem tovább dolgozni.” Harc! Osztályharc dúl Amerika bányatelepein. Élet-halál harc a szervezet fentartásáért, a bányász bérrabszolgák emberségesebb viszonyaiért, s amikor eme harc folyik, Amerika 18-20 millió szervezett munkássága tétlenül nézi, hogy hogyan véreznek el, hogy kötik gúzsba, Amerika harcos szellemű bányász munkásait. Eme testvér árulásnak Reu- ther, Murray, Green és a többi Iskariot judásai a főszereplői. Kizáratnak, deportáltatnak és megsemmisítenek minden olyan egyént vagy szervezetet, amely a tőke és a munka harcát a bérrabszolgák javára igyekeznek gyümölcsöztetni. Egy ilyen iparilag fejlett országban, mint az Egyesült Államok, szinte elképzelhetetlen, hogy a munkásosztály, a bérrabszolgák milliói, milyen tunya, közömbösek saját osztályéredekeik és osztálytársaik megvédésében. Ezért van Taft-Hartley törvény! Ezért van tiltóparancs! És mindaddig is lesz, “amig a munkásosztály mint osztály szervezkedik és birtokába veszi a földet, termelő eszközöket és meszünteti a bérrendszert.” TELEFON: A CIO szervezetéhez tartozó telefon alkalmazottak szervezetének vezetősége hónapokon keresztül tárgyalt a társaság megbizottaival, hogy bérjavitást, türhetőbb munka- viszonyokat eszközöljenek ki. A társaság kereken visszautasította a munkások követeléseinek sarkalatos részét és elhatározták, hogy február 8-án sztrájkkal felelnek követeléseik kivívása érdekében. A tizenegyedik órában, amikor a munkások elszántsága, összetartása a legmagasabb fokot érte el, a kormány közbelépett és a szervezet vezetősége elhalasztotta a sztrájkot február 24-ig. Most aztán a kormány és a sztrájkvezetőség boszorkány konyhájában főzik a tervet, hogy n ii- képen csillapítsák le a kizsákmányolt telefon alkalmazottakat. A telefon alkalmazottak szervezetének vezetősége eme eljárása egy arculcsapás nem csak a telefon munkások, hanem a bányászok magatartása és követelései ellen is. Ilyen szervezeti balkezes manőverezések azok, amelyek bátorságot adnak a kormány és annak közegeinek az elszánt harcok tiltóparancsai való megtörésére. A telefonhálózat 11 billió dolláros befektetéssel nem csak az Egyesült Államok területét vonja be, hanem az egész világ telefon, távirati hálózatát kontrolálja. Magyarországi képviselőjét Mr. Wogelert, kémkedésért tartják fogva és a napokban keiül tárgyalás alá. Ezek a judások nem csak a társaságot képviselik, hanem a társaságon keresztül kémkedési szolgálatokat is telj esitenek. Á telefon társaság alkalmazottai heti harmincöt órás munkahetet, emberségesebb munka- viszonyokat és bérjavitást követelnek. Erre szükségük van a telefon alkalmazottaknak, ezt tudják a szervezet vezetői is, miért kell elodázni, huzni, halasztani, a kormány beavatkozására bízni a munkások sorsát. A telefon társaság alkalmazottai vannak hivatva arra, hogy megállapítsák, hogy emberisé- gesebb viszonyok és megélhetésre szükségük van és ezt ha kell, a munkásosztály egyetlen fegyverével a sztrájkal kényszeiit- sék ki. Az ilyen szakszervezeti eljárások azok, amelyek a sztrájk hatásosságát csorbítják és a munkást arra nevelik, hogy a kormány közegei azok, akik szépen, simán elintézik az ő szervezeti ügyeiket. Az acélipari munkások követeléseit is elintézték a kormány beavatkozása által. A bér javítás és szabad mozgás helyett odakötötték az acélipari bérrabszolgákat egy és , ugyanazon társasághoz, ahol 25 j esztendeig kell robotolnia és ezen idő alatt átlagosan évi háromezer dollárt keresnie, hogy a társadalmi biztosítás által előirt összeget száz dollárra egészítsék ki azok számára, akik betöltötték a 65-ik életévüket. Nem volt érdemes a kormány beavatkozását igénybe venni ? De igen, az acéltársaságoknak Az előjelek azt mutatják, hogy a telefon alkalmazottak követelése is ugyan ezen sorsra fog jutni. AUTÓ iparban a Chrysler telep munkásai a sztrájk harmadik hetében, távolabb állnak az egyezségtől, mint a sztrájk kezdetének napján. A társaság nem hajlandó, hogy a nyugdíj alap kezelésébe vagy annak mikénti szétosztásába a szervezetnek is legyen beleszólása és a megkötendő szerződést, a fizetés emelés vagy leszállítás kikapcsolásával, a következő öt esztendőre Írják alá. A Chrysler telepek 90 ezer bérrabszolgái, az alkatrészeket gyártó más 25 ezer bérrabszolgával egyetemben várják, hogy a társaság jószívűsége megkönyörül rajtuk. Az autóipari munkások szervezetének központi elnöke Reut her, titkár-pénztárosa Carey, akik a katolikus legényegyletekbe, vagy a náci berkekbe kívánják vinni az amerikai munkásosztályt, kénytelenek sztrájkot alkalmazni az autóipar egyik telepén, mig a többi telepein túlórázásokkal folyik a munka. A sztrájkoló munkások a piketvonalakon és ösz- szejöveteleiken éneklik, hogy “Solidarity for ever”, de csak éneklik, annak értelmét nem viszik a gyakorlatba. Vezetőségeik kénye-kedve szerint táncolnak, mint a tudatlan majmok. Köhler. —A-----KATOLIKUS MÓDSZER TOKYO — Douglas MacAr- thur generális betiltatta azon kis füzet terjesztését, amelyet a japánok tanítására irt Edward Ackerman, a Chicago Egyetem tanára. Ebben a füzetben professzor Ackerman megmagyarázza, hogy a pár kis szigeten nem élhet meg olyan sok nép, mint Japán jelenlegi lakossága. Azért a szülés korlátozását ajánlja s ismerteti annak módszereit. Az “American Catholic Women” nevű egyesület erélyesen tiltakozott a füzet terjesztése ellen, mire MacArthur beltiltotta a füzet további terjesztését, noha közismert dolog, hogy Ackerman professzor az igazat irta. A katolikusok azonban tiltják a szülés korlátozást tekintet nélkül a következményekre. EMELKEDIK A MUNKANÉLKÜLISÉG WASHINGTON — A keres- kedelmügyi minisztérium jelentése szerint az Egyesült Államokban január hó közepén a munkanélküliek száma 4,480.000 volt. Charles Sawyer kereske- delmügyi miniszter úgy véli, hogy a munkanélküliek számának emelkedése csak időleges, a “szezon” eredménye, mert ebben az időben a rossz időjárás miatt szünetelnek az építkezések, valamint a farm-munkák is és igy sok embert tettek le. Ezen iroda jelentése szerint december hónapban 56,947,000 ember volt alkalmazásban, ami az előző havihoz hasonlítva 1,- 609.000 esést mutat. HAZAHOZZÁK AZ AMERIKAIAKAT KÍNÁBÓL SHANGHAI, Kina, — Az itteni lapok információja szerint az Egyesült Államok március első hetére egy hajót küld ide, hogy hazaszállítsa a Kínában rekedt mintegy 800 amerikai privát egyént és konzulátusi tisztviselőket. A beavatottak szerint a hajó nem jön be a kikötőbe, hanem megáll a nyílt tengeren, ahová kínai kis hajók viszik majd ki az utasokat. így nem kell a hajó kikötésére engedélyt kérni a kommunista kormánytól, ami részleges elismerést jelentene. Az Egyesült Államokban 24 várost vagy falut neveztek el Abraham Lincoln tiszteletére.
