Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-11 / 1617. szám

1950. február 11. bérmunkás 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HOVÁ—MERE? A háború elején együtt dol­goztam egy west virginiai Hill- Billy-vel, aki az első félórába feltette a kérdést, hogy “te me­lyik templomba jársz?” Nagyon elcsodálkozott amikor azt mon­dottam, egyikbe se. “Az nem lehet” — mondotta — “minden­kinek keU valahová tartozni”. Sok idő kellett ahoz, hogy meg­értse, hogy lehet máshová is tartozni, nem csak a templom­hoz. Manapság mindenkinek oda­szegezik a nagy kérdést, hogy hová tartozol? A világ jobban mint valaha két részre oszlott. Az egyik oldalon áll a régi, ma­gát túlélt monopol kapitalizmus az imperialista törekvéseivel, amely köröm szakadtáig védi a rendszerét, a másik oldalon az uj rend hivei sorakoznak fel, akik a történelmi fejlődés tör­vényei szerint, a már hivatását betöltött profitrendszer helyébe egy uj társadalmi rendszert akarnak felépíteni, amely az emberiség nagy bajait; háború, munkanélküliség, bűn, nyomor, kizsákmányolás, a profitra való termelés eredményeit, egy csa­pásra megoldaná. Mert a ma­gántulajdon megszüntetésével, megszűnnének a fenti bajok is, amelyeknek az okozója a mai gazdasági rendszer. E két részre oszlása a világ­nak, bármilyen nevet is adnak neki, nem más, mint a kiélese­dett tiszta osztályharc, amely a két osztály, a kapitalista és a munkásosztály között a végső fázisához érkezett el. Ebben a helyzetben senki sem lehet semleges, mert az akár akarja, akár nem, a kapitalista * frontot erősiti. Senki sem mehet a középuton mert az a két ellenfél között morzsolódik fel. Nincs semleges­ség, nincs középút. New Yorkba a veteránok hí­vására 150 országos szervezet jött össze, köztük a két nagy unió központja, az egyházak országos szervezetei, a kimon­dottan fasiszta és antiszemita alakulaltok együtt a Chamber of Commercel, a polgári liberáli­sokkal, kik nem csak azt hatá­rozták el, hogy a legélesebb har­cot indítanak meg a vörösök el­len, hanem felszóllitották a kor­mányt arra, hogy sokkal erélye­sebben üldözzék a kommunis­tákat, mint eddig. A londoni Világ Szakszerve­zeti alakulatnak, sem más a programja, mint a fentinek, ezért érthető, hogy a gyárosok szervezetei éppen úgy mint a Vatikán, meleg szeretettel üdvö­zölte az uj alakulást, amelyre jellemző az, hogy a CIO fő-dele­gátusa büszkén jelentette ki, hogy az uj szövetségnek semmi köze sincs a szocialista mozgal­makhoz, igy az nem más, mint a Marshall terv egyik segítő or­ganizációja. A “Szabad Szak- szervezeti Szövetség”, a huligá­nok gyülekezete. Clevelandon a Holy Name tár­sulat tartott országos kongresz- szust, amelyen a Szent Nevet megcsufolva, háborút követel­tek a főpapi szónokok a vörösök ellen és helyeselték a Hidrogén bombára való költségek megsza­vazását, mert arra szükség van a “védekezésre”. A szociáldlemokraták úgy itt, mint Európába, szőröstől-bőrös- től eladták magukat a kapitalis­ta frontnak, vad gyűlöletük na­gyobb mint bármely kapitalis­táé. Az osztályharc másik front­ján állnak azok a népek, ame­lyek komolyan veszik a szoci­alista tanokat és azt igyekez­nek gyakorlatba átvinni. Ez a front folyton erősödik, mind na­gyobb területen szüntette meg a kapitalista termelési rendszert és lép rá arra-az útra, amely szerintük elvisz a végcélhoz a szocialista társadalmi rendszer­hez. Ma már 7-8 száz millió ember él az uj rendszer alatt és Euró­pába, valamint Ázsiába hatal­mas tömegek igyekeznek erre az útra vinni országukat. Ezek az országok, köztük a szülőhazánk Magyarország is, a kommunista vonalon állnak, amelyeknek az irányvonalát, mint első, legnagyobb és legfej­lettebb ország, Szovjet Oroszor­szág adja meg. A mi elgondolásunk, a társa­dalmi rendszer megváltoztatá­sát, felépítését illetőleg, mint az az Elvinyilatkozatunkba le van fektetve, egészen más, mint az a mód és ut, amelyen a Szov­jet, a Népi Demokráciák és Kí­na halad. Az ők hatalmas ere­jük, elért sikereik dacára is hiszünk a mi útvonalunkban és megvagyunk győződve annak célirányos voltáról, de nem va­gyunk sem szektáriánus önimá­dók, sem sárga irigységtől meg­zavart köldök vizsgálók és éppen mert teljesen ^ függetlenek va­gyunk a fenti országokat irányi­tó pártoktól, velük semmiféle kapcsolatunk nincs, igy elfogu­latlanul állapítjuk meg^ hogy ezek az országok, ha más elvi alapon is mint a mienk, hatal­mas lépést tettek a szocialista társadalom felé. Miután onnan jöttük, ismer­jük az ottani viszonyokat, bát­ran állítjuk, hogy Kelet-Európa népei felmérhetetlen nagy fej­lődésen mentek kérészül úgy gazdaságilag, mint kulturális vonalon. Tudjuk, hogy ma még a dol­gozók bérért dolgoznak, de azt is tudjuk, hogy nem a privát ka­pitalista viszi el az értéktöbblet által elért profitot, hanem abból építik az országot, emelnek gyá­rakat, gépesítik a mezőgazdasá­got és nem utolsó sorban ezt az értéktöbbletet használják fel munkáslakások, jóléti intézmé­nyek, iskolák, kórházak, üdülő helyek építésére. Tudjuk, hogy a gyárak, bá­nyák, az egész termelés és köz- igazgatás élén, nagyrészt ipari munkások és dolgozó parasztok állnak. Ennek tudatában, nem kétsé­ges, hogy hol a mi helyünk, egy életen keresztül rendületlenül harcoltunk a munkásosztály fel- szabadulásért. Önmagunkat, harcos múltúnkat tagadnánk meg, ha nem az osztályharc, a kapitalizmust megdöntő orszá­gok vonalán állnánk és nem a legmelegebb bajtársi álláspon­tot foglalnánk el velük szem­ben. A Bérmunkásnak és az írógár­dájának nem kell, de nem is le­het feltenni a kérdést, hogy “me­lyik templomba jársz?”, mert ma is mint mindenkor, az osz­tályharc vonalán áll és ez a tény kijelölte az utunkat, az osztály­harc útját, amely mindenkor a munkásosztállyal és soha sem a kapitalista osztállyal jár egy utón. Sem fenyegetés, sem hangza­tos szólamok, jobb és baloldali frázisok minket erről a vonalról le nem térítenek. Kevesen vagyunk, megöreged­tünk, de helyünkön, amelyet ma­gunk választottunk maguknak, rendületlenül állni fogunk mind­végig, bármily megpróbáltatást is hoz a jövendő. 50 MILLIÓ AMERIKAI Az elmúlt hét izgalommal tele volt, a Hidrogénbomba gyártása nem hogy megnyugtatta volna a kedélyeket, hanem még felizgat­ta, az emberek mintha kezdenék meglátni azt a szörnyű katasz­trófát, amely már az H-bomba gyártásával is rászakad az em­beriségre. Ma már elmúlt az az idő, ami­kor még azt hittük, hogy pár jó helyre ledobott atombombá­val el lehet intézni az egész Sziv- jetet. Ma már tudott dolog, hogy a botnak két vége van és a Szov­jet legalább is úgy vissza tud ütni, nem csak Amerika Euró­pai szövetségeseire, de magára Amerikára is. A repülésügyi államtitkár, Mr.. Symington jelentése szerint a Szovjet hadsereg erősebb mint Amerika és a szövetségesei együttvéve, nem csak létszám­ban, de felszerelésben is. A re­pülő állománya legerősebb a vi­lágon és nekik van a legnagyobb tengeralattjáró flottájuk. A kongresszus atombizottsá­gának elnöke McMahon szená­tor kijelentette, hogy a Szovjet pár pillanat alatt 50 millió ame­rikait ölhet meg atom támadá­sával. Londonban letartóztatták Dr. Fuchs atomtudóst, aki tökélete­sen ismeri az atombomba min­den titkát, még a hidrogén bom­báét is. Dr. Fuchs állítólag a Szovjet kéme és az összes titko­kat átadta a Szovjetnek. Ezek a tények és a felébredt emberi érzés adta az atom tudó­soknak azt az elhatározást, hogy kötelező Ígéretet kérjenek az elnöktől, hogy az H-bombát Amerika nem fogja használni először, csak abban az esetben, ha azt előzőleg az ellenség hasz­nálná. Szenátor Connally és szenátor Wandenberg sürgetik az elnö­köt, hogy uj tárgyalásokat kezd­jenek az atombombák használa­tának a megtiltására. Már a jingo lapok háborús uszítása is alábbhagyott, úgy nézett ki a dolog, hogy a köz­hanglat nyomása alatt mégis csak történik valami, ami elhá­rítja az emberiség feje fölül azt a borzalmat, amit az atomborh- ba jelent. Kétségtelen, hogy ma Ameri­kán múlik a háborús őrület el­hárítása. Az európai szövetsége­sek kétségbeesve látják, hogy Európát polgárháború fenyege­ti háború esetén, ma már nem csak a francia, olasz munkások lépnek fel támadólag a háborús készülődés ellen és tagadják meg a hadiszerek gyártását és szállítását, de az elterjed az egész világon, igy ezek a kormá­nyok kénytelenek megegyezést keresni. Ebbe a békülékeny hangulat­ba mint a villámcsapás ütött le egy korcsmái hangú kurjantás, hogy: Ki a legény a csárdába! A legfőbb hadügyi államtit­kár, Mr. Johnson vágta bele a bicskáját a korcsma asztalába és nagy hangon kötött bele a Szovjetekbe, mint akinek az a célja, hogy elgáncsoljon minden lehetőséget a békés megegye­zésre. Nemzetközi viszonylatban egé­szen szokatlan módon, egy vidé­ki egyetem diákjai előtt hőskö- dött és üzente meg “Joe Sztálin­nak”, hogy vigyázzon magára, mert ha elkezd valamit, úgy “pokolian elfogjuk verni”. Az ilyen legények az igazi há­borús uszítok. Mr. Johnson na­gyon hasonlóan viselkedik előd­jéhez Mr. Foresthalhoz, ki szin­tén ilyen nagyszájú legény volt és csak hajszálon mullott, hogy háborúba nem vitte ezt az or­szágot, szerencse, hogy rövide­sen annyira kitört rajta az ül­dözési mánia, hogy zárt intézet­be kellett vinni. De ugylátszik eben-gubát cseréltünk, mert Johnson ur már a kínai kérdés­ben háborús lépéseket akart tenni és most azzal akarja fel­rúgni a megegyezés lehetőségét, hogy; ilyen durva hangon kur­jongat. Ötven millió amerikai és talán sok százmillió más nép életéről van szó és ott nem szabad meg­engedni, hogy felelős emberek ilyen felelőtlenül kurjongassa­nak. Az amerikai nép egy harma­dának az életéről, a városaink­ról, ipartelepeinkről, az egész kultúránkról van szó és itt csak egy lehetőség van, megtiltani az atombombák bármely fajtájá­nak a használatát és a meglevő­ket haladéktalanul megsemmisí­teni, mielőtt egy őrült gonoszte­vő rombodöntheti vele az egész emberi civilizációt. A California State Depart­ment of Agriculture jelentése szerint ezen állam farmerjainak multévi bevétele 1,253,762,000 dollár volt, ami az 1948-as év be­vételéhez hasonlítva 100 millió dollár esést mutat. Most, hogy már hidrogénből készítenek atombombát, az ame­rikai tudósoknak nem szabad el­árulni, hogy a vízben is van hid- rigén, nehogy az orosz atomtu­dósok is megtudják. A hidrogénbombát, amit rövi­dítve H-bombának írnak, most már Hell-bombának nevezik, je­lezve, hogy pokollá lesz az a hely, ahol felrobban.

Next

/
Thumbnails
Contents