Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-11 / 1617. szám
1950. február 11. bérmunkás 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HOVÁ—MERE? A háború elején együtt dolgoztam egy west virginiai Hill- Billy-vel, aki az első félórába feltette a kérdést, hogy “te melyik templomba jársz?” Nagyon elcsodálkozott amikor azt mondottam, egyikbe se. “Az nem lehet” — mondotta — “mindenkinek keU valahová tartozni”. Sok idő kellett ahoz, hogy megértse, hogy lehet máshová is tartozni, nem csak a templomhoz. Manapság mindenkinek odaszegezik a nagy kérdést, hogy hová tartozol? A világ jobban mint valaha két részre oszlott. Az egyik oldalon áll a régi, magát túlélt monopol kapitalizmus az imperialista törekvéseivel, amely köröm szakadtáig védi a rendszerét, a másik oldalon az uj rend hivei sorakoznak fel, akik a történelmi fejlődés törvényei szerint, a már hivatását betöltött profitrendszer helyébe egy uj társadalmi rendszert akarnak felépíteni, amely az emberiség nagy bajait; háború, munkanélküliség, bűn, nyomor, kizsákmányolás, a profitra való termelés eredményeit, egy csapásra megoldaná. Mert a magántulajdon megszüntetésével, megszűnnének a fenti bajok is, amelyeknek az okozója a mai gazdasági rendszer. E két részre oszlása a világnak, bármilyen nevet is adnak neki, nem más, mint a kiélesedett tiszta osztályharc, amely a két osztály, a kapitalista és a munkásosztály között a végső fázisához érkezett el. Ebben a helyzetben senki sem lehet semleges, mert az akár akarja, akár nem, a kapitalista * frontot erősiti. Senki sem mehet a középuton mert az a két ellenfél között morzsolódik fel. Nincs semlegesség, nincs középút. New Yorkba a veteránok hívására 150 országos szervezet jött össze, köztük a két nagy unió központja, az egyházak országos szervezetei, a kimondottan fasiszta és antiszemita alakulaltok együtt a Chamber of Commercel, a polgári liberálisokkal, kik nem csak azt határozták el, hogy a legélesebb harcot indítanak meg a vörösök ellen, hanem felszóllitották a kormányt arra, hogy sokkal erélyesebben üldözzék a kommunistákat, mint eddig. A londoni Világ Szakszervezeti alakulatnak, sem más a programja, mint a fentinek, ezért érthető, hogy a gyárosok szervezetei éppen úgy mint a Vatikán, meleg szeretettel üdvözölte az uj alakulást, amelyre jellemző az, hogy a CIO fő-delegátusa büszkén jelentette ki, hogy az uj szövetségnek semmi köze sincs a szocialista mozgalmakhoz, igy az nem más, mint a Marshall terv egyik segítő organizációja. A “Szabad Szak- szervezeti Szövetség”, a huligánok gyülekezete. Clevelandon a Holy Name társulat tartott országos kongresz- szust, amelyen a Szent Nevet megcsufolva, háborút követeltek a főpapi szónokok a vörösök ellen és helyeselték a Hidrogén bombára való költségek megszavazását, mert arra szükség van a “védekezésre”. A szociáldlemokraták úgy itt, mint Európába, szőröstől-bőrös- től eladták magukat a kapitalista frontnak, vad gyűlöletük nagyobb mint bármely kapitalistáé. Az osztályharc másik frontján állnak azok a népek, amelyek komolyan veszik a szocialista tanokat és azt igyekeznek gyakorlatba átvinni. Ez a front folyton erősödik, mind nagyobb területen szüntette meg a kapitalista termelési rendszert és lép rá arra-az útra, amely szerintük elvisz a végcélhoz a szocialista társadalmi rendszerhez. Ma már 7-8 száz millió ember él az uj rendszer alatt és Európába, valamint Ázsiába hatalmas tömegek igyekeznek erre az útra vinni országukat. Ezek az országok, köztük a szülőhazánk Magyarország is, a kommunista vonalon állnak, amelyeknek az irányvonalát, mint első, legnagyobb és legfejlettebb ország, Szovjet Oroszország adja meg. A mi elgondolásunk, a társadalmi rendszer megváltoztatását, felépítését illetőleg, mint az az Elvinyilatkozatunkba le van fektetve, egészen más, mint az a mód és ut, amelyen a Szovjet, a Népi Demokráciák és Kína halad. Az ők hatalmas erejük, elért sikereik dacára is hiszünk a mi útvonalunkban és megvagyunk győződve annak célirányos voltáról, de nem vagyunk sem szektáriánus önimádók, sem sárga irigységtől megzavart köldök vizsgálók és éppen mert teljesen ^ függetlenek vagyunk a fenti országokat irányitó pártoktól, velük semmiféle kapcsolatunk nincs, igy elfogulatlanul állapítjuk meg^ hogy ezek az országok, ha más elvi alapon is mint a mienk, hatalmas lépést tettek a szocialista társadalom felé. Miután onnan jöttük, ismerjük az ottani viszonyokat, bátran állítjuk, hogy Kelet-Európa népei felmérhetetlen nagy fejlődésen mentek kérészül úgy gazdaságilag, mint kulturális vonalon. Tudjuk, hogy ma még a dolgozók bérért dolgoznak, de azt is tudjuk, hogy nem a privát kapitalista viszi el az értéktöbblet által elért profitot, hanem abból építik az országot, emelnek gyárakat, gépesítik a mezőgazdaságot és nem utolsó sorban ezt az értéktöbbletet használják fel munkáslakások, jóléti intézmények, iskolák, kórházak, üdülő helyek építésére. Tudjuk, hogy a gyárak, bányák, az egész termelés és köz- igazgatás élén, nagyrészt ipari munkások és dolgozó parasztok állnak. Ennek tudatában, nem kétséges, hogy hol a mi helyünk, egy életen keresztül rendületlenül harcoltunk a munkásosztály fel- szabadulásért. Önmagunkat, harcos múltúnkat tagadnánk meg, ha nem az osztályharc, a kapitalizmust megdöntő országok vonalán állnánk és nem a legmelegebb bajtársi álláspontot foglalnánk el velük szemben. A Bérmunkásnak és az írógárdájának nem kell, de nem is lehet feltenni a kérdést, hogy “melyik templomba jársz?”, mert ma is mint mindenkor, az osztályharc vonalán áll és ez a tény kijelölte az utunkat, az osztályharc útját, amely mindenkor a munkásosztállyal és soha sem a kapitalista osztállyal jár egy utón. Sem fenyegetés, sem hangzatos szólamok, jobb és baloldali frázisok minket erről a vonalról le nem térítenek. Kevesen vagyunk, megöregedtünk, de helyünkön, amelyet magunk választottunk maguknak, rendületlenül állni fogunk mindvégig, bármily megpróbáltatást is hoz a jövendő. 50 MILLIÓ AMERIKAI Az elmúlt hét izgalommal tele volt, a Hidrogénbomba gyártása nem hogy megnyugtatta volna a kedélyeket, hanem még felizgatta, az emberek mintha kezdenék meglátni azt a szörnyű katasztrófát, amely már az H-bomba gyártásával is rászakad az emberiségre. Ma már elmúlt az az idő, amikor még azt hittük, hogy pár jó helyre ledobott atombombával el lehet intézni az egész Sziv- jetet. Ma már tudott dolog, hogy a botnak két vége van és a Szovjet legalább is úgy vissza tud ütni, nem csak Amerika Európai szövetségeseire, de magára Amerikára is. A repülésügyi államtitkár, Mr.. Symington jelentése szerint a Szovjet hadsereg erősebb mint Amerika és a szövetségesei együttvéve, nem csak létszámban, de felszerelésben is. A repülő állománya legerősebb a világon és nekik van a legnagyobb tengeralattjáró flottájuk. A kongresszus atombizottságának elnöke McMahon szenátor kijelentette, hogy a Szovjet pár pillanat alatt 50 millió amerikait ölhet meg atom támadásával. Londonban letartóztatták Dr. Fuchs atomtudóst, aki tökéletesen ismeri az atombomba minden titkát, még a hidrogén bombáét is. Dr. Fuchs állítólag a Szovjet kéme és az összes titkokat átadta a Szovjetnek. Ezek a tények és a felébredt emberi érzés adta az atom tudósoknak azt az elhatározást, hogy kötelező Ígéretet kérjenek az elnöktől, hogy az H-bombát Amerika nem fogja használni először, csak abban az esetben, ha azt előzőleg az ellenség használná. Szenátor Connally és szenátor Wandenberg sürgetik az elnököt, hogy uj tárgyalásokat kezdjenek az atombombák használatának a megtiltására. Már a jingo lapok háborús uszítása is alábbhagyott, úgy nézett ki a dolog, hogy a közhanglat nyomása alatt mégis csak történik valami, ami elhárítja az emberiség feje fölül azt a borzalmat, amit az atomborh- ba jelent. Kétségtelen, hogy ma Amerikán múlik a háborús őrület elhárítása. Az európai szövetségesek kétségbeesve látják, hogy Európát polgárháború fenyegeti háború esetén, ma már nem csak a francia, olasz munkások lépnek fel támadólag a háborús készülődés ellen és tagadják meg a hadiszerek gyártását és szállítását, de az elterjed az egész világon, igy ezek a kormányok kénytelenek megegyezést keresni. Ebbe a békülékeny hangulatba mint a villámcsapás ütött le egy korcsmái hangú kurjantás, hogy: Ki a legény a csárdába! A legfőbb hadügyi államtitkár, Mr. Johnson vágta bele a bicskáját a korcsma asztalába és nagy hangon kötött bele a Szovjetekbe, mint akinek az a célja, hogy elgáncsoljon minden lehetőséget a békés megegyezésre. Nemzetközi viszonylatban egészen szokatlan módon, egy vidéki egyetem diákjai előtt hőskö- dött és üzente meg “Joe Sztálinnak”, hogy vigyázzon magára, mert ha elkezd valamit, úgy “pokolian elfogjuk verni”. Az ilyen legények az igazi háborús uszítok. Mr. Johnson nagyon hasonlóan viselkedik elődjéhez Mr. Foresthalhoz, ki szintén ilyen nagyszájú legény volt és csak hajszálon mullott, hogy háborúba nem vitte ezt az országot, szerencse, hogy rövidesen annyira kitört rajta az üldözési mánia, hogy zárt intézetbe kellett vinni. De ugylátszik eben-gubát cseréltünk, mert Johnson ur már a kínai kérdésben háborús lépéseket akart tenni és most azzal akarja felrúgni a megegyezés lehetőségét, hogy; ilyen durva hangon kurjongat. Ötven millió amerikai és talán sok százmillió más nép életéről van szó és ott nem szabad megengedni, hogy felelős emberek ilyen felelőtlenül kurjongassanak. Az amerikai nép egy harmadának az életéről, a városainkról, ipartelepeinkről, az egész kultúránkról van szó és itt csak egy lehetőség van, megtiltani az atombombák bármely fajtájának a használatát és a meglevőket haladéktalanul megsemmisíteni, mielőtt egy őrült gonosztevő rombodöntheti vele az egész emberi civilizációt. A California State Department of Agriculture jelentése szerint ezen állam farmerjainak multévi bevétele 1,253,762,000 dollár volt, ami az 1948-as év bevételéhez hasonlítva 100 millió dollár esést mutat. Most, hogy már hidrogénből készítenek atombombát, az amerikai tudósoknak nem szabad elárulni, hogy a vízben is van hid- rigén, nehogy az orosz atomtudósok is megtudják. A hidrogénbombát, amit rövidítve H-bombának írnak, most már Hell-bombának nevezik, jelezve, hogy pokollá lesz az a hely, ahol felrobban.
