Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-04 / 1616. szám

1950. február 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI KAPITALISTA ERKÖLCS PACIFIZMUS Cleveland városában nagy tisztogatási akció folyik, hogy kiirtsák a különböző racketeer- eket. Különösen a fogadó iro­dák, játékbarlangok ellen indult meg a harc. Természetesen ha ez a “tisz­togatás” komoly volna, úgy 24 óra alatt le lehetne zárni min­den ilyen lebujt, mert minden clevelandi tud legalább egy tu­catot megnevezni, csak a tiszto­gatást végző rendőrségnek üt­közik nagy nehézségbe megtalál­ni azokat a helyeket, amelyek­ben — mint egy ilyen racketeer a biróság előtti vallomásában mondott — naponként megfor­dulnak egyen- és civilruhás ren­dőrök, mint potya vendégek. A nagy hü-hóval lefolytatott vizsgálat és bírósági tárgyalás után, mint nagy sikert könyve­lik el, hogy vagy egy féltucat racketeert sikerült pár hónap­ra börtönbe juttatni. Nagyon jellemző, hogy az ál­lam tanúi kivétel nélkül az alvi­lág embereiből kerültek ki, kik­nek kivétel nélkül megfelelő re­kordjuk van az ellen gangbői kerültek ki és bosszúból lettek besúgókká. “Sikerült szétrobbantani” a policy game racketet — hirdet­ték az ítélet után a lapok és csak hetek múlva írták meg, hogy eben-gubát cseréltek, mert az állam tanúi egyszerűen átvet­ték a lecsukott racketeerek vál­lalatait és ma éppen úgy fo­lyik a csaló hazárdjáték. Éppen úgy fosztogassák a tudatlan né­pet, mint azelőtt, csak most más gangszterek állnak az élen. Hogy milyen komoly “Big business” ez, arra jellemző, hogy több mint kétezer alkalmazott­juk, felhajtójuk van és havi for­galmuk meghaladja az egy mil­lió dollárt. Ezek a recketeerek, miként az elődük, nagyon óvatos emberek, hnert a törvényellenes jövedel­mük után pontosan fizetik a jö­vedelmi adót. Nyíltan beszélnek és írnak ar­ról, hogy ez a nagyszabású rac­ket, amely egy cseppet sem ti­tokban folyik, csak úgy lehet­séges, hogy magas, nagyon ma­gas, előkelő politikusok védelme alatt állnak. Egy cseppet sem titok, hogy az előkelőén beren­dezett lebujaikat, előkelő urak látogassák. Az igy kifakadt fekélyek, csak világosabban mutatnak rá arra, hogy ez a társadalmi rend­szer nem csak halálosan beteg, de létével megfertőzi az embe­rek lelkét és a mélypontra süly- lyeszti a társadalmi és emberi erkölcsöket. Lassan elhaltak a régi világ­beli “Béke Ligák”, melyek időn­ként összejöttek és ott nagy szó­noklatokat vágtak ki és utána, mert a főszónokok legtöbbször politikusok voltak, hazmentek és megszavzták a parlamentek­ben a magsabb hadifelszerelé­sekre szükséges adókat. Ezek a “béke” konferenciák egy jottányit sem vitték előre a béke ügyét, csak porhintések voltak a tömegek szemébe, ne­hogy kezdjenek komoly akciót a béke biztosítására. A háború és béke kérdése nem oldható meg lagymatag szónok­latokkal, éppen úgy nem, mint vallási vagy világnézeti alapon való egyéni szolgálat megtaga­dásával. A háború és béke kér­dése nem egy különálló problé­ma, hanem az szoros összefüg­gésben van a társadlmi rendszer egész felépítményével. A kapitalista társadalmi rend­szer, miként a magántulajdon alapon álló elődei, a felmerülő gazdásági kérdéseket, miután azt egymás között békésen meg­oldani képtelenek, időnként há­borúkkal igyekeznek megoldani, természetesen sikertelenül, mert a háborúk közötti időt fegyver­zés fokozásával töltik ki. Min­den háborúnak az okai gazdasá­gi kérdésekben keresendők, bár­mily módon is igyekeznek azt el­kendőzni. A fentiekből következik az, hogy aki komolyan akar küzde­ni a háború fúriái ellen, annak elsősorban a háború okozója, a profit ellen, a kapitalista társa­dalmi rendszer ellen kell küzde­nie, mert csak ennek a rend­szernek egy profit és kizsákmá­nyolás nélküli rendszerrel való felváltása hozhassa el az embe­riség békéjét, a háborúk meg­szűnését. Ha a régimódi Béke Ligák ki is múltak a két világháború tü- zében, a békéért való küzdelem nem szűnt meg, csak a régi vize­nyős, szájhősködő pacifizmust, a harcos pacifizmus váltotta fel, amely ma már világméretek­ben küzd a háború ellen, a hábo­rú szülőanyjának, a kapitalista társadalmi rendszer ellen való harcai. Amikor figyelmen kívül' nem hagyva a háború okait, adott esetben nagyon éles, tényleges harcot folytatnak a háború el­len, mint jelen esetben Francia- országban, amelynek a tőkés kormánya évek óta háborút folytat a gyarmatainak a felsza­badulási törekvései ellen. Külö­nösen véres háború folyik Indo- Kinában, a Viteman köztársa­ság ellen. Ez a háború nagy em­Népidemokráciákban. De még nagyobb változást észlelhetünk, ha az addig hatalmasok, a gazdagok, a kizsákmányolok sorsát néz­zük, mert az uj rendszer ezeknek nem nyújt semmi létjogosult­ságot. Ezért ha minket kérdeznek, hogy ki gyakorolt legnagyobb befolyást erre az elmúlt, jobban mondva most mulóban levő fél századra, mi habozás nélkül feleljük: Nicolai Lenin, a kollektiv termelőrendszer bevezetője. bér és anyag áldozatába került a francia népnek, amely erősen ellenzi a háború folytatását az­ért, hogy a francia tőkések to­vábbra is kirabolhassák a vite- mani népet. Természetesen amig ez az el­lenzés csak szónoklatokban nyil­vánult meg, addig nem igen za­vartatta magát a kapitalisták kormánya, de most komoly gon­dot okoz a szervezett munkások megmozdulása. A szervezett munkásság szervezetei egymás után határozzák el, hogy meg­tagadják a háborús munkákat, igy a hajó rakodó és vasúti mun­kások határozták el, hogy hadi­anyagot nem szállítanak a vite- mani gyarmatokba és ezt a ha­tározataikat keményen állják is. Számtalan esetben akadályoz­ták meg hadianyagok, sőt csa­patok elszállítását. De mind több azoknak a gyá­raknak a száma, ahol a munká­sok kimondják, hogy hadianya­got nem gyártanak. Az akció támogatására meg­mozdultak az anyák is, akik erő­szakkal akadályoztak meg csa- patszállitásokat. De a határozatok nem csak a vitemani háborúba szólnak bele, hanem minden háború ellen és minden háborús készülődés ellen is. így az is határozatba ment, hogy az Amerikából az Atlantic Paktum alapján érkező hadi­anyagokat sem rakják ki az amerikai hajókról is, azokat nem szállítsák el a vasutak, ha azt katonasággal vagy sztrájktörők­kel ki is raknák. Az akció mind szélesebb tö­megeket mozdít meg. Tekintve a francia munkások nagy tömeg­sztrájkjait a közel múltban, sok remény van arra, hogy a fran­cia munkásság elég erős és elég harcias lesz, hogy megakadá­lyozza egy uj háborúba Francia- ország bekapcsolását. Ha figyeljük a francia mun­kásság bátor forradalmi meg­mozdulását, a háborús őrület el­len, úgy akaratlanul is össze kell ezt hasonlítani az IWW hős­korának az 1917-es háború el­leni harcaival. Abban az időkben az IWW tagjai még nem voltak számbelileg elég erősek, hogy megakadályozzák a háború ki­törését, de eleget tettek a forra­dalmi kötelességüknek, mikor minden áldozatra készen, szem­beszálltak a háborús uszitókkal is, leleplezték annak okait. Hogy forradalmi kötelességüket telje­sítsék, szembe tudtak nézni nem csak az üldözéssel, börtönnel, lincseléssel, de elkellett viselni­ük a “német bérenc” bélyeget is. Ma a francia munkások na­gyobb erővel rendelkeznek, mint annak idején az IWW és a tö­megek, amelyek két világhábo­rún mentek keresztül, megér­tőbbek a harcias forradalmá­rokkal szemben. A francia testvéreink is szá­molnak az üldözéssel és “moszk­vai bérenc” elnevezéssel, de ez nem tartja vissza őket sem at­tól, hogy forradalmi kötelessé­güket teljesítsék, mint az IWW tagjai 1917-ben. Angolország szénbányászai 1949-ben termeltek összesen 202 millió 500 ezer tonna szenet. Eme széntermelésben 715 ezer szénbányász vett részt, akiknek átlagos napi termelése egy és egyötöd tonnát tett ki. Az amerikai szénbányász ter­melőképessége 6 és egy negyed tonna naponta, átlagosan. Az angol bányamunkások heti ke­resete 48 órai munkaidőre 18 dollár, az amerikai bányász heti keresete 40 órára 70 dollár. Amig az angol bányász 7 és egy ötöd tonna szenet termel heten­ként, addig az amerikai bányász 31 és egy negyed tonnát termel 40 órai munkaidőben. Eme ter­melőképességet a mechanizált bányák teszik lehetővé. Számunkra igen “örvendetes” hir jön Washingtonból, a poli­tikusok boszorkánykonyhájából. Mivel a sertéshús ára az utóbbi hónapokban néhány centet esett, a jó mezőgazdasági minisztéri­umunk elhatározta, hogy az árak fentartása érdekében a kö­vetkező hat hónapban, vagyis januártól júliusig 90 millió dol­lár ára sertéshúst vásárolnak, illetve elraktároznak. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek miUiói között s az élet'összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents