Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-04 / 1616. szám
1950. február 4. BÉRMUNKÁS 3 oida Sztrájkok országszerte A sztrájkoló szénbányászok száma napról-napra emelkedik. Szerte az ország bányavidékein az elmúlt héten több mint 90 ezer bányász tagadta meg a heti három napos munka felvételét, szerződést és öt napos munkahetet követelnek. A bányabárók és az ipari mágnások jobbkeze a National La- , bor Relation Board ügyésze február elsején a washingtoni szövetségi biróságtól kérvényezte, hogy a sztrájkoló és a három napot dolgozó bányászokat a Taft-Hartley rabszolga törvény igénybevételével kényszerítsék, minden szerződés nélküli munkára heti öt napon át. Úgy a bányabárók, mint a bányászok, heti öt napot kivánnak dolgozni. A bányászok szerződést, fizetés javitást és a segély alap emelését követelik, követeléseiket eddig három napos munkával kívánták elérni, de mivel a három napos munkahét mellett is termeltek annyi szenet, amennyire az ország ipari kerekeinek mozgásban tartására, valamint az épületek fűtésére elegendő volt. A bányabárók és az állam politikus szószátyárkodói, egyesülve s kitartott sajtó, rádió és a szószék minden fajtájával a bányászok ellen. A három napos munkahét, leginkább a nagy családu bányászokat sulytotta, akik teljesen letörve, a szervezet vezetőségének a három napos munkára való ösztökélése dacára, teljesen beszüntették a munkát. A bányabárók, valamint a bányászok heti öt napot követelnek, a kormány tehetetlen a bányabárókkal szemben és ennélfogva a bányszok ellen fordul és a szövetségi biróságtól követeli, hogy a bányászokat a tél idejére, vagyis a tiltóparancsban előirt 80 napra heti ötnapos munka mellett kényszerítsék vissza a bányákba. A “népet” képviselő kormány meg sem kisérli, hogy a bányabárókat kényszerítse a bányászok követelésének megadására, a magántulajdon szentségének törvénye védelmezi őket, ennélfogva fütyülnének minden kormányrendeletre. Miért nem lehet a munkásnak saját munkaerejét a saját tulajdonának minősíteni s azt akkor használja, amikor érdekeinek kielégítésére szükséges. Nem! Nem lehet, mert a Taft-Hartley törvény tiltja ezt. Ezt a törvényt a washingtoni kongresszusban a bánya és az ipari vállalatok képviselői hozták, csinálták gazdáik érdekeinek védelmére. Nem csak a bányászok, hanem a világ ipari bérrabszolgáizonyitja és éppen ideje volna ha as “istenadta nép” felébredne és saját kezébe venné sorsának és a társadalomnak irányítását. Mert akárhogy csürjük-csavarjuk is a dolgok menetét a gazdasági egyenlőtlenséget — amely minden bunak-bajnak a kutforrása — csakis úgy szüntethetjük meg, ha a szükséges javak termelését és szétosztását azok intézik, akik a termelést végzik és a termelt tárgyakat használják. nak egy olyan szervezetbe kell tömörülniök, amely szervezet tagsága maga alkotja, határozza meg, hogy mennyit termelnek és milyen feltételek, megélhetési viszonyok mellett. A Világ Ipari Munkások Szervezete, amely nem reformokért, hanem a mai társadalmi rendszer eltörléséért küzd, szervezett erejével arra kíván törekedni, hogy tanítsa, nevelje á bérrabszolgák millióit, hogy saját maguk alkossák meg saját érdekükben a törvényeket. A folytonos sztrájkok, lázadások, éhség, nyomor, elnyomatás, előbb-utóbb rá kell, hogy kényszerítse a bérrabszolgák millióit a forradalmi ipari union útjára. Az autóiparban az ország különböző részeiben, szintén 90 ezer bérrabszolga szüntette be a termelést. Követeléseik tizcen- tes órabér javítás VAGY pedig nyugdíj és baleset, betegsegély biztosítás. Az autó munkások szervezetének elnöke Reuther, szerette volna a sztrájkot elodázni, de a munkások túlnyomó, része megunta a heteken, hónapokon át eredménytelenül folytatott tárgyalást és kimondotta a sztrájkot. Félő, hogy Reuherék ebben a sztrájkban is ugyan olyan szégyenletes nyugdíj alapot fogadnak el, mint amilyet a Ford társaságnál létesítettek. Harminc évig kell, hogy egyhuzamban Fordéknak huzza az igát, amig jogos lesz arra, hogy az Egyesült Államok társadalmi biztosításának összegét kiegészítsék havi száz dollárra, amikor a bérrabszolga betölti 65-ik életévét. Lekötik a munkást egy iparhoz az az egy ipartelephez, amelyben 25-30 esztendőn át kell, hogy robotoljon, hogy jogos legyen nyugdíj alapra. Ezt nem nevezik rabszolga törvénynek, kényszermunkának, mint ahogy Reutherék és társai nevezik a népi demokrácia és a szovjetek munkástörvényeit. Ezzel aztán igazán tagjai lehetnek a Szabad Szakszervezetek Nemzet közi Szövetségének. Az ország telefon hálózatának kezelő munkásai, amely több mint 600 ezer tagot számlál és a CIO-hoz tartoznak, rövi- debb munkaidő és magasabb bérek érdekében mozgolódnak. Eme vállalat Amerika egyik leghatalmasabb vállalata és mint minden más társulat, hallani sem akar munkásainak követeléséről. A reakciós szervezetek valamennyi munkásvezérei békét ígértek az 1950-ik esztendőre Amerika iparmágnásainak, de ugylátszik, hogy az év első hónapja harcot jósol, kíméletlen harcot az emberségesebb munkaviszonyok, a megélhetés lehetőségéért. A bérrabszolgák egyedüli fegyvere — tiltóparancsok ellenére is — a sztrájk, de amint azt ma használják, vagy használtat j ák, a munkásosztálynak nem előnyére, hanem a további rabszolgaságban tartására szolgál. Köhler AZ OLVASÓK ÍRJÁK Itt küldök öt dolláros money ordert a lap meghosszabbítására és naptárért, valamint drágasági pótléknak. A naptárt most is szeretem. J. Tőzsér, So. Norwalk Soraimhoz mellékelten küldök négy dollárt, kettő az előfizetésem, kettő a naptárért, amely mint a múltban, úgy most is nagyon értékes. St. Leleszi, Flemington * A két dollárt jó érzéssel küldtem a Bérmunkás fentartásához, bár többet tudnék, de sajnos, beteges ember vagyok és képtelen vagyok többet mint ami telik tőlem, mert már ötödik éve munkaképtelen vagyok, de minden bérért dolgozó munkásnak szüksége volna ilyen újságra, legalább megtanulná, hogy hol van a helye ebben a fáin demokratikus világba, hogy hogyan kellene élni. A kalendárium kifogástalan, egy tudománnyal tele értékes könyv, amely ellen csak annak lehet kifogása, aki nem akarja megérteni és ellensége saját magának. St. Phillips, So. Bend Itt küldök három dollárt, amelyből kettő a Bérmunkás előfizetésének megújítása, egy pedig a naptárért, amelyet megkaptam és nagyon jó olvasni valók vannak benne. John Kociskó, Chicago Itt küldök öt dollárt. A lap egy évi megújítására, a naptárért, a többit felülfizetésre. A hozzászólásom csak annyi, hogy most is értékes és tanulságos tartalommal van teli úgy a lap, mint a naptár. Mike Zajacz, Cleveland Hisst elítélték NEW YORK — Több hétig tartó tárgyalás után az esküdtszék bűnösnek találta Alger Hisst, Roosevelt egykori tanácsadóját s Henry W. Goddard bíró ötéYi börtönbüntetést szabott ki a nagytehetségü emberre, akinek állítólag döntő része volt a United Nations szervezet szabályainak megalkotásában. Hiss ellen az volt a vád, hogy hamisan esküdött, midőn tagadta, hogy a pör koronatanújának, a saját bevallása szerint is többször hamisan esküdő és többféle gazságot elkövető Whittaker Chambers-nek még a háborút megelőző időkben állami titkokat tartalmazó iratokat adott át. Ha Hiss átadta is a szóban- forgó iratokat Chambersnek, az olyan régen volt, hogy már a törvény értelmében elévült. Ezért a Justice Department furfangos módon nem a bűn elkövetéséért, hanem a hamis eskü vádja alapján fogta pörbe Hisst, miután ez a pör Roosevelt régi híveinek a bemocskolását szolgálta. Érdekes jelensége volt ennek a pörnek az a tény, hogy Chambers aki bevallotta, hogy szállította a titkos iratokat s azonkívül számtalanszor esküdött hamisan, nem csak büntetlenül menekült, hanem még mint “korona tanú” nagy fizetést is húzott a szövetségi kormánytól. BELHARC A CIO-BAN WASHINGTON — Phillip Murray, a CIO központi elnöke feloszlatta a szervezet califor- niai állami tanácsát, miután a szervezet által kiküldött háromtagú vizsgálóbizottság azt jelentette, hogy a California CIO State Council reménytelenül kommunisták befolyása alá került s nem hajlandó végrehajtani a központ politikai rendeletéit. A feloszlatás után uj állami tanácsot szerveztek a kommunisták kihagyásával. , — Nem tudom, hogy mi történt ezzel a Gyuri barátunkkal. Jó és állandó munkája van, sokat keres és még sincs soha öt dollárja sem. — Aztán tőled kér kölcsön ugy-e? — Azt éppen nem mondhatnám. — Akkor honnan tudod, hogy nincs még öt dollárja sem ? — Abból, hogy ő maga mondja nekem, valahányszor én kérek tőle kölcsön öt dollárt. — Ugyan kérem, — mondja a union vezér a munkáltatóval folytatott tárgyalásnál, — az ön ajánlata olyan jelentéktelen, mint a kötőjel Taft és Hartley között a Taft-Hartley törvényben. — Ide bemegyünk és ISZUNK egy szendvicset, — mondja a részeges egy barátjának a szalon előtt. \ — Dehogy ISZUNK, talán ESZÜNK egy szendvicset, — javítja^ ki a barátját. — No csak ne javítsd ki, amit mondottam. Itt inni fogunk egy szendvicset. — Hát hogyan lehet az? — Úgy hogy két pohárka viz között felhajtunk egy pohár pálinkát. * Az egyházi gyűlésen valami ügyből kifolyólag nagyon összekaptak a hívek és az egyik asz- szony különösen nagyon kiabált. Miután nem tudták elhallgattatni, végre is három férfi felemelte és vitte kifelé. A kapálódzó asszony ekkor mérgesen kiáltotta: — Látom, hogy többre becsülnek az Ur-Jézusnál, mert azt csak egy szamár hordozta, engem most három is visz egyszerre.
