Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-28 / 1615. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. január 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ----------------------- 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c 'Jsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még* •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás' hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE *®»42 Olvasóinkhoz Olvasóink jól tudják, hogy a bevándorlás megszorítása következtében Amerika idegennyelvü lakóinak száma egyre gyorsuló arányban fogy s ezzel arányosan esik az idegennyelvü sajtó tere is. Amíg azonban ez a számbani fogyatkozás és elöregedési folyamat a magántulajdont képező lapoknál csak a gazdasági kérdést érintette, a Bérmunkásnál csak a lap irányításának problémáját hozta előtérbe, mert a Bérmunkás olvasó tábora az elmúlt évek folyamán állandóan nőtt. Mert a Bérmunkás nem magántulajdon, hanem a forradalmi ipari unionizmus elveit helyeslő osztálytudatos amerikai magyar- ajkú munkások lapja. Ezen munkások a háborút megelőzőleg az ország különböző városaiban csoportokat alkottak, amelyek a megszabott időközönkénti gyűléseiken megvitatták a munkásmozgalom napi problémáit és a Bérmunkás az ily vitákon át le- szürődött konklúziót tárta olvasói elé. a tény, hogy a Kremlinnek hatásosan tud ellenállni bátorítólag hat a csatlós országok összes nemzeti kommunistáira, mint például a japán Sanzo Nozakara is, akit éppen most intett meg Moszkva. Tito az a fáklya, amelynek fénye életet nyújt a kommunista ellenes erőknek.” “Az Egyesült Államok éppen úgy nem szerelmese Franconak sem, de miután reális politikát folytatunk, tudjuk, hogy Spanyol- ország milyen fontos stratégiai terület. Tudjuk mi nagyon jól, hogy Franco a háború alatt lz ellenségeinket segítette, de kérdezhetjük: a praktikus szempont nem-e azt parancsolja, hogy ezt már el kell felejteni? Hiszen arra is gondolnunk kell, hogy Spanyolország után igazodik Latin-Amerika nagy része is. Igen fontos, hogy az Egyesült Államok ezeknek támogatását osztatlanul bírja az Egyesült Nemzetek határozatainál.” Ez aztán nyilt, őszinte beszéd! Megmondja nyíltan, hogy a közeljövőben Tito “elvtárs” és Franco “kamarád” ugyanazon táborba kerülnek. A szociálisták-kommunisták a “komrad” megszólítást használják, amit a német nácik a “kamarád” formában ejtettek ki. Felmerül tehát a kérdés, hogy amikor ez a két, ezelőtt egymásnak ellentétes politikai irányt képviselő egyén az amerikai demokrácia védőszárnya alatt egymásra talál, vájjon a Moszkvában tanult Titoból lett-e kamarád, avagy a Hitler-Mussolini inasból elvtárs? De tudjuk jól s maga az amerikai kormány szószólója is elismeri, hogy Franco nem változott, ma éppen olyan gaz elnyomó, népgyilkos, mint évekkel ezelőtt, de az amerikai érdekeltség úgy kívánja, hogy ezt el kell felejteni, miután segítséget nyújthat a kollektív termelési rendszer továbbterjedésének meggátlására. így tehát ha mégis ágyastársak lettek Titoval, akkor bizonyára csak ez utóbbi változhatott meg. Ezért lelkiszemeinkkel szinte látjuk, hogy az egykori osztályharcot hirdető, a munkásság felszabadításáért harcoló Tito, de aki most otthagyta az osztályfront nemzetközi táborát az ellenfélhez csalakozva, kitárt karokkal siet Franco felé, hogy uj fegyvertársát ezzel a kitörő örömkiáltással üdvözölje: KAMARÁD! ______________________________________ HETI KRÓNIKA A háború azonban végetvetett az ily csoportok működésének és nincs remény arra, hogy a már megfogyott, elöregedett és az ország minden részében szétszóródott magyarajku ipari unionis- ták újból csoportokat alkithatnának. Ezért elérkezettnek találtuk az időt, hogy egy Országos Lapbizottság megszervezésével uj- ból bevonjuk lapunk irányításának körébe mozgalmunk még megmaradt régi, kipróbált harcosait. Ezért ez év első napján több régi, aktív munkástárs bevonásával Cleveland városban értekezletet tartottunk, ahol elhatároztuk egy ilyen Országos Lapbizottság életrehivását. A határozat értelmében a bizottság titkára levélben kéri fel azon aktív munkástársakat, akiket az Országos Lapbizottságban látni szeretnénk legalább is a következő országos konvencióig, amikor ezen uj intézményt, ha beválik, állandósíthatjuk s a tagokat újból választhatjuk. Ezen levélben egyben megírtuk az érdekelt munkástársaknak, hogy mit várunk az Országos Lapbizottság tagjaitól. A január elsei rendkívüli lapbizottsági gyűlés egyben elhatározta, hogy a lap szerkesztésére újból felkéri Geréb József munkástársat abban a reményben, hogy az irógárdisták, valamint az Országos Lapbizottság tagjainak kooperálásával az eddiginél is jobb, tartalmasabb lapot nyújthatunk olvasóinknak. De tesszük ezt leginkább abban a tudatban, hogy a mai válságos időkben a megváltozott viszonyok között rendkívül fontos szerepet tölt be az osztálytudatos munkások által kiadott és irányított magyarajku Bérmunkás. A jelenlegi sorsdöntő napok uj kötelességet rónak ránk. Hisz- szük, hogy a Bérmunkás régi gárdája nem hátrál meg ezen kötelességek elől és nemcsak továbbra is fentartja, de nagyban megerősíti azt az egyetlen magyarajku munkáslapot, amelynek célja az Ipari Unionizmus hirdetése és a munkásosztály hü szolgálata. A Bérmunkás Lapbizottsága. Kamerads (Folytatás az 1-ső oldalról) Ami aztán azt bizonyítja, hogy falunkban semmi sincs rendben, az a tény, hogy a városi segélyen tengődő legtöbb öreg és beteg embereknek a havi átlagát arra való hivatkozással, hogy most már olcsóbb minden, alaposan leszállították. Elvettek jó néhány falatot azoknak a szájából, akik amúgy is keveset falatoznak és oda adták a városi lézengő politikus uraknak, akik amúgy is jólétben dőzsöltek. Csak ezért az egyetlen aktusért megérdemelné az egész városi vezetőség, hogy drót seprűvel söpörjék őket ki onnét, így változnak az idők, de az emberek és ebben az esetben a választó polgárok tömegei, azok maradtak, akik voltak, falhoz állított, becsapott tökfilkók. De rövidesen újra jön a választás és megkezdődik az igér- getési idők változása s közben egészen elfelejtik a tátott szájjal hallgató tömegek ezt az ar- culcsapást. S megy minden tovább a maga utján, a tömegek jajgatnak, nincs miből élni, a választás után bársonyszékbe jutott politikusok pedig azt mondják, többet, többet nekem, mert nincs olyan sok, ami nekem elég volna. Mindazok, akik ebben a változott időkben még mindig tisztán látnak, kérdezzétek saját magatoktól, hát borulhat-e, ennél nagyobb sötétség a világra ? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné Dean Acheson külügyminiszternek a kongresszusi bizottságok és az újságok részére adott nyilatkozataiból kitűnik, hogy az amerikai külpolitika irányelvének két igen fontos pontja: (a) a jugoszláv Tito kormány gazdasági támogatása és fegyveres segítsége, ha arra sor kerülne; (b) a spanyol fasiszta diktátor, Franco teljes elismerése és a Nyugati Blockba való bevonása. A United Press szerint egy magát megnevezni nem akaró magasrangu külügyi hivatalnok igy magyarázza ezt a dolgot: “Az Egyesült Államok nem szeretett bele (fall in love) Tito- ba, ma sem kedveljük jobban, mint évekkel előbb. Most azonban igen jó okunk van arra, hogy támogassuk, hiszen mi reális politikát folytatunk. Mint nacionalista lázadó a Kremlin imperialista poütikája ellen megbecsülhetetlen szolgálatot nyújt nekünk, mert gátat emel az orosz terjeszkedésnek. Lázadásával meggyujtotta a széthúzás fáklyáját a kommunista táborban; nagy rést nyitott a Vassfüggönyön és elzárta az oroszokat a Földközi tengertől. Az teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
