Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-01-28 / 1615. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. január 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ----------------------- 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c 'Jsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még* •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás' hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE *®»42 Olvasóinkhoz Olvasóink jól tudják, hogy a bevándorlás megszorítása kö­vetkeztében Amerika idegennyelvü lakóinak száma egyre gyor­suló arányban fogy s ezzel arányosan esik az idegennyelvü sajtó tere is. Amíg azonban ez a számbani fogyatkozás és elöregedési folyamat a magántulajdont képező lapoknál csak a gazdasági kér­dést érintette, a Bérmunkásnál csak a lap irányításának problé­máját hozta előtérbe, mert a Bérmunkás olvasó tábora az elmúlt évek folyamán állandóan nőtt. Mert a Bérmunkás nem magántulajdon, hanem a forradalmi ipari unionizmus elveit helyeslő osztálytudatos amerikai magyar- ajkú munkások lapja. Ezen munkások a háborút megelőzőleg az ország különböző városaiban csoportokat alkottak, amelyek a megszabott időközönkénti gyűléseiken megvitatták a munkás­mozgalom napi problémáit és a Bérmunkás az ily vitákon át le- szürődött konklúziót tárta olvasói elé. a tény, hogy a Kremlinnek hatásosan tud ellenállni bátorítólag hat a csatlós országok összes nemzeti kommunistáira, mint pél­dául a japán Sanzo Nozakara is, akit éppen most intett meg Moszkva. Tito az a fáklya, amelynek fénye életet nyújt a kommu­nista ellenes erőknek.” “Az Egyesült Államok éppen úgy nem szerelmese Franconak sem, de miután reális politikát folytatunk, tudjuk, hogy Spanyol- ország milyen fontos stratégiai terület. Tudjuk mi nagyon jól, hogy Franco a háború alatt lz ellenségeinket segítette, de kérdez­hetjük: a praktikus szempont nem-e azt parancsolja, hogy ezt már el kell felejteni? Hiszen arra is gondolnunk kell, hogy Spa­nyolország után igazodik Latin-Amerika nagy része is. Igen fon­tos, hogy az Egyesült Államok ezeknek támogatását osztatlanul bírja az Egyesült Nemzetek határozatainál.” Ez aztán nyilt, őszinte beszéd! Megmondja nyíltan, hogy a közeljövőben Tito “elvtárs” és Franco “kamarád” ugyanazon tá­borba kerülnek. A szociálisták-kommunisták a “komrad” megszó­lítást használják, amit a német nácik a “kamarád” formában ej­tettek ki. Felmerül tehát a kérdés, hogy amikor ez a két, ezelőtt egymásnak ellentétes politikai irányt képviselő egyén az amerikai demokrácia védőszárnya alatt egymásra talál, vájjon a Moszkvá­ban tanult Titoból lett-e kamarád, avagy a Hitler-Mussolini inas­ból elvtárs? De tudjuk jól s maga az amerikai kormány szószólója is elis­meri, hogy Franco nem változott, ma éppen olyan gaz elnyomó, népgyilkos, mint évekkel ezelőtt, de az amerikai érdekeltség úgy kívánja, hogy ezt el kell felejteni, miután segítséget nyújthat a kollektív termelési rendszer továbbterjedésének meggátlására. így tehát ha mégis ágyastársak lettek Titoval, akkor bizonyára csak ez utóbbi változhatott meg. Ezért lelkiszemeinkkel szinte látjuk, hogy az egykori osztály­harcot hirdető, a munkásság felszabadításáért harcoló Tito, de aki most otthagyta az osztályfront nemzetközi táborát az ellen­félhez csalakozva, kitárt karokkal siet Franco felé, hogy uj fegy­vertársát ezzel a kitörő örömkiáltással üdvözölje: KAMARÁD! ______________________________________ HETI KRÓNIKA A háború azonban végetvetett az ily csoportok működésének és nincs remény arra, hogy a már megfogyott, elöregedett és az ország minden részében szétszóródott magyarajku ipari unionis- ták újból csoportokat alkithatnának. Ezért elérkezettnek talál­tuk az időt, hogy egy Országos Lapbizottság megszervezésével uj- ból bevonjuk lapunk irányításának körébe mozgalmunk még meg­maradt régi, kipróbált harcosait. Ezért ez év első napján több régi, aktív munkástárs bevoná­sával Cleveland városban értekezletet tartottunk, ahol elhatároz­tuk egy ilyen Országos Lapbizottság életrehivását. A határozat értelmében a bizottság titkára levélben kéri fel azon aktív mun­kástársakat, akiket az Országos Lapbizottságban látni szeretnénk legalább is a következő országos konvencióig, amikor ezen uj in­tézményt, ha beválik, állandósíthatjuk s a tagokat újból választ­hatjuk. Ezen levélben egyben megírtuk az érdekelt munkástár­saknak, hogy mit várunk az Országos Lapbizottság tagjaitól. A január elsei rendkívüli lapbizottsági gyűlés egyben elha­tározta, hogy a lap szerkesztésére újból felkéri Geréb József mun­kástársat abban a reményben, hogy az irógárdisták, valamint az Országos Lapbizottság tagjainak kooperálásával az eddiginél is jobb, tartalmasabb lapot nyújthatunk olvasóinknak. De tesszük ezt leginkább abban a tudatban, hogy a mai vál­ságos időkben a megváltozott viszonyok között rendkívül fontos szerepet tölt be az osztálytudatos munkások által kiadott és irá­nyított magyarajku Bérmunkás. A jelenlegi sorsdöntő napok uj kötelességet rónak ránk. Hisz- szük, hogy a Bérmunkás régi gárdája nem hátrál meg ezen köte­lességek elől és nemcsak továbbra is fentartja, de nagyban meg­erősíti azt az egyetlen magyarajku munkáslapot, amelynek célja az Ipari Unionizmus hirdetése és a munkásosztály hü szolgálata. A Bérmunkás Lapbizottsága. Kamerads (Folytatás az 1-ső oldalról) Ami aztán azt bizonyítja, hogy falunkban semmi sincs rendben, az a tény, hogy a városi segélyen tengődő legtöbb öreg és beteg embereknek a ha­vi átlagát arra való hivatkozás­sal, hogy most már olcsóbb min­den, alaposan leszállították. El­vettek jó néhány falatot azok­nak a szájából, akik amúgy is keveset falatoznak és oda adták a városi lézengő politikus urak­nak, akik amúgy is jólétben dő­zsöltek. Csak ezért az egyetlen aktusért megérdemelné az egész városi vezetőség, hogy drót sep­rűvel söpörjék őket ki onnét, így változnak az idők, de az em­berek és ebben az esetben a vá­lasztó polgárok tömegei, azok maradtak, akik voltak, falhoz állított, becsapott tökfilkók. De rövidesen újra jön a vá­lasztás és megkezdődik az igér- getési idők változása s közben egészen elfelejtik a tátott száj­jal hallgató tömegek ezt az ar- culcsapást. S megy minden to­vább a maga utján, a tömegek jajgatnak, nincs miből élni, a választás után bársonyszékbe jutott politikusok pedig azt mondják, többet, többet nekem, mert nincs olyan sok, ami ne­kem elég volna. Mindazok, akik ebben a változott időkben még mindig tisztán látnak, kérdezzé­tek saját magatoktól, hát borul­hat-e, ennél nagyobb sötétség a világra ? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné Dean Acheson külügyminiszternek a kongresszusi bizottsá­gok és az újságok részére adott nyilatkozataiból kitűnik, hogy az amerikai külpolitika irányelvének két igen fontos pontja: (a) a jugoszláv Tito kormány gazdasági támogatása és fegyveres se­gítsége, ha arra sor kerülne; (b) a spanyol fasiszta diktátor, Franco teljes elismerése és a Nyugati Blockba való bevonása. A United Press szerint egy magát megnevezni nem akaró magasrangu külügyi hivatalnok igy magyarázza ezt a dolgot: “Az Egyesült Államok nem szeretett bele (fall in love) Tito- ba, ma sem kedveljük jobban, mint évekkel előbb. Most azonban igen jó okunk van arra, hogy támogassuk, hiszen mi reális politi­kát folytatunk. Mint nacionalista lázadó a Kremlin imperialista poütikája ellen megbecsülhetetlen szolgálatot nyújt nekünk, mert gátat emel az orosz terjeszkedésnek. Lázadásával meggyujtotta a széthúzás fáklyáját a kommunista táborban; nagy rést nyitott a Vassfüggönyön és elzárta az oroszokat a Földközi tengertől. Az teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents