Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-21 / 1614. szám
1950. január 21. BERMU M KAä 5 o:<! Komédia vagy tragédia (Vi.) Főszereplők: McArthur és Hoover. Szereplők: Knowland, Furge- son, Madam Chiang, Smith, Taft és számos kisebb statiszta. Kritikusok: Lippman, Pearson, Acheson, Conally. Amikor a politikusok játszanak az élet színpadján, nagyon nehéz megállapítani, hogy komédia vagy pedig tragédia lesz a játszmából a végefelé. Ezt most legjobban a kínai, illetve Formosa szigete színpadján megláthatjuk. McArthur és a volt diszkreditált elnök, Hoover mozgatja a bábukat, bohócokat, akiket megvendégelt a múlt ősszel és tele beszélte a fejüket, haditudománnyal, haditervezettel és más nagyon nehéz tervekkel és megnyerte őket terveinek. Egyenlőre még csak komédia, dacára annak, hogy majdnem az egész világra kiterjedő rádió hullámot adtak Madame Chi- angnak, hogy sírja tele a levegőt, puhítsa meg a kritikusokat, az ellenállókat ezen nagy s véres drámához, melyet az okosabbak harmadik világháborúnak neveznek és biztosra vesznek, ha a főrendezőknek sikerül azt megrendezni. Ezen rendezésben a hadsereg mellett leginkább a haditengerészet vezérei, tengernagyjai, admirálisai mozgatják a figurákat, azok szeretnének egy olcsó és nagy győzelmet aratni a kínai Népkormány vitorlás és evezős hajóraján. Ezt egészen biztosra veszik, azt megtudnák tenni, de amikor a kritikusok azt vágják a fejükhöz, hogy azután jön más is, például az atombomba, a sok ezer orosz tengeralattjáró és 450 millió kínai bosszuállása jönne, nem is számítva a sok millió ázsiai népek örökös gyűlöletét, de már addig nem látnak ezen szakértő vezérek. Ezek nem is számítanak a következményekre, hogy hol állna meg ez a hadüzenet nélkül megkezdett hadjárat. Mert amig évekkel ezelőtt amikor Chiang volt hatalmon, küldhették és küldtek amerikai tiszteket, felesleges tábornokokat, sőt ötcsillagos generálisokat is, meg haditengerészeket, hajókat, repülőgépeket Chiang védelmére, de akkor még volt Chiang kormány és terület a kezeikben, még a saját népe sem fordult annyira ellene mint most. De már a civilizált országok, de leginkább szomszédai mind elismerték a mostani Népkormányt, igy minden ilyen támadás Amerika részéről háborút jelent, mégpedig orvtámadást egy elismert ország kormánya ellen. FELBOMLOTT SZÖVETSÉG A hatalmukban elvakult admirálisok, nem is igen várnak, vagy számíthatnak szövetségesekre a Kina elleni háborúban, mert már nem csak Anglia, hanem minden az angolokkal szövetséges ország, leginkább India, Burma, Siam, Cylon, Ausztrália, New Zealand és sok más ország, amelyeket Amerika eddig szövetségesnek tartott, elismerték a kínai Népkormányt, igy nem várhatják, hogy hadat- üzenjenek azoknak, vagy hádü- zenet nélkül, minden diplomáciai szokást, becsületet fenékbe rúgva, ők is orvtámadást intézzenek a kínai nép és kormánya ellen. Meglehet, hogy Oroszország egyenlőre nem is avatkozna bele a háborúba. A megveszekedett generálisok, admirálisok legalább is azt remélik, igy érvelnek. De annyit még Truman is tud, hogy a 450 mülió kínai népet nem lehet úgy egyszerűen agyon atombombázni. Nem lehet elegendő amerikai katonát partra szállítani és ismét Chiang kötele alá terelni őket. Azt is tudja, még Truman is, hogy az 500 millióit kitevő ázsiai tömeg, meg- gyülölné Amerikát ilyen orvtámadásért, szívtelen tömeggyilkolásért, egy olyan közismert zsarnokért, az egész Ázsiát hadibázissá való átvátoztatásért. A franciak is szeretnék, ha ott béke lenne, mert még igy is alig bírják fentartani ott hatalmukat. Egy újabb háborubam meg egészen biztosan és csúfosan kizavarnák őket onnan. Az angolok is igy gondolkoznak. Még igy békés intézkedések mellett ottmaradhatnak, ha csak ideiglenesen is, de viszont egy hadüzenet nélküli háború, őket is kivégezné egész Ázsiában, még akkor is, ha ők nem kapcsolódnának bele hivatalosan. így legalább is ezen két nagyhatalom mindent megtesz, hogy megakadályozza vagy elszigetelje az amerikaiak által megkezdett, de semmi esetre be nem fejezhető háborút, mert annak csak egy vége lehetne, az összes európai befolyást, gyarmatokat, uralmat beszüntetnék véglegesen. Ilyen befejezést ezek nem akarnak. ÁZSIA BÉKÉT KÖVETEL Ezt hozzák a hírek a Ceylonban tartott konferenciáról is, ahol az összes társországok vettek részt. Nehru az indiai elnök és fővezér, valamint Bevin az angol külügyminiszter, de minden más jelenlevő társország képviselője azt követelte, hogy kössék meg a békét még a japánokkal is és mentői hamarább vonják vissza az amerikai csapatokat egész Ázsiából. Ezek békét akarnak, legalább is népeik annyira akarják a békét, hogy állásuk is attól függ, hogy ők is azt követeljék. Azt is tudják, hogy nem csak "Formosa, hanem egész Ázsia a háborús veszedelem alatt retteg mindaddig, amig McArthurék és a könnyű győzelemre éhező admirálisok egész Ázsiát hadibázisnak tekintik. Még tovább mentek ezek az ázsiai országok, még az angolokkal is megegyeztek abban, hogy Me Arthur legjobban for- radalmositja a japánokat, mentői tovább marad ott, annál közelebb sodorja a kommunista forradalomhoz. Ugyan akkor azt is megmondták, hogy minden ázsiai országban a háború veszedelme, melyet csak is az amerikaiak kezdenének meg, a népet egységesíti a békét követelő és azért harcoló forradalmárok köré. Mert ha már har- colniok kell, akkor inkább harcolnak a felszabadulásért, szocializmusért, mint Chiangokért, a japán és más császárokért, akiket az idegenek, amerikaiak, franciák, angolok ültetnek a nyakukra. Amig Mc Arthurt és az utazgató szenátorokat csak a hozzájuk hasonló reakciósok, talp- nyalók környékezhették meg, azok helyeselték Formosa és más ázsiai területeken amerikai hadibázisok felállítását. Nehru, Bevin és más kormányok kémei jelentik, hogy milyen hatással van McArthur a japánokra, milyen hatással van egész Ázsiára, azon veszedelmek, hogy egy uj háborút akarnak ottan megkezdeni. Ezek a szomszédos országok, még Anglia is tudja, hogy olyan szövetségesek, mint Chiang vagy a japán császár, nem sokat ér, sőt csak ártalmukra van. TEHETETLEN, DÜHÖNGŐ REAKCIÓ Amerikában láthatjuk, menynyire dühöng a reakció. Taft, Ms Arthur, Hoover, Furgeson, Knowland és a mögöttük álló nagy lapok, rádió rikkancsok tudják, hogy egész Ázsia veszőfélben van, ha nem védik meg Formosát, miután annyira életfontosságúnak állították be, akkor is csúfos szégyent vallanak. Ha védik, akkor meg a józanabb egyének azt látják, hogy a harmadik világháborút kezdenék meg és nem is az oroszok ellen, hanem a kínai nép, de leginkább egész Ázsia ellen, amig Amerika vérezne ezen sok milliós népek elleni háborúban. A józanabb amerikai szakértők, de leginkább a titkos jelentések birtokában levő State Department emberei, keserűen vágják oda a háborús uszitóknak, hogy direkt Oroszország malmára akarják hajtani a vizet, egy ilyen őrült háború megkezdésével. Döntő érveket, propaTudatom önökkel, hogy az 1950. naptárt megkaptam, köszönet a figyelmességükért. Mellékelve küldöm érte a dollárt. Körtvéjesi János, Akron Általános tiszteletet érdemel Geréb munkástárs azon szép tanításért, amiket nyújt a Bérmunkás 1950-es naptárán keresztül. G. Kuhn, Cleveland A Bérmunkás 1950-es naptárát átlapozgattam, ezúttal is a tudományok tárháza tartalmas cikkeivel. Ajánlatos azt minden dolgozó kezébe adni, hogy összehasonlítást tehessen a más lapok által kiadott naptárakkal. A sok cikkek közül itt csak egyre hívom fel a figyelmet. A Magyar Népköztársaság alkotmányára, amelyről magyar berkekben sok szó esik manapság. Köszönet az íróknak és általában, ganda fegyvert adnának a kommunisták, leginkább az oroszok kezébe Amerika ellen. Ha pedig nem kezdik meg ezt az őrült háborút, akkor előbb- utóbb el kell ismerniük a vörös Népkormányt és lenyelni a leg- keserübb pirulát, a csúfos vereséget. Nem csoda, hogy dühöng a reakció. Munkanélküliek prosperitása (a.l.) Az 1949-es év volt, amikor az Egyesült Államokba számbelileg a legtöbben húztak munkanélküli segélyt. A munkaügyi hivatal kimutatása szerint. Amúgy máskülönben a rádió bemondók, meg a kapitalista sajtó állandóan prosperitásról beszélnek. Természetesen ők csak a kapitalisták jó üzleti évét könyvelik el. A munkaügyi hivatal azt is kimutatja, hogy 1949 december havában ismét 920 ezer ember vált munkanélkülivé, azzal a megjegyzéssel, hogy szezon munkások voltak. Akárhogy is próbálják szépíteni a helyzetet, de a számok azok, amelyek legpontosabb adatokat szolgálnak. így azután megállapíthatjuk, hogy bizony a munkásoknak az elmúlt év nem volt olyan nagyon fényes kimenetelű anyagilag, amikor 7 millió 500 ezer tengődött munkanélküli segélyen. Hogy azután félrevezessék a közönséget, mindig arról beszélnek, hogy a mező- gazdasági munkások teszik ki a munkanélküliek nagy számát. A mezőgazdasági munkások pedig nem kapnak munkanélküli segélyt. Úgy szintén olyan kisiparban dolgozó munkások sem, ahol kevesebb mint 5 munkás van alkalmazva nem jogosak a munkanélküli segélyre. Mindezek dacára, több mint 7 és fél millió munkás húzott segélyt a múlt évben. Nem lehet az igazságot sok félrevezető hazugságokkal mindig letakarni. akik munkájukkal segítették megjelentetni. G. Bakos, Los Angeles A naptárt megkaptam és már át is néztem. Nagyon jó. Azt hiszem, hogy mindenki meglehet vele elégedve, mert nincsen egy másik, amely meg is közelítené. Azt hiszem, nekünk nem jövendőmondó kell, hanem tudomány és ebben abból van bőven. Tudom, hogy nagy munka volt, tehát köszönet elsősorban Geréb munkástársnak és mindazoknak, akik közreműködtek az előállításában. A. Gross, Trenton A naptár, mint előzőleg, most is jó, hasznos olvasni valókkal, megérdemelné, hogy minden amerikai magyar kezébe kerüljön. Mellékelve öt dollár a költségekre. Németh József, Chicago AZ OLVASÓK ÍRJÁK
