Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-10 / 1634. szám

1950. junius 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal Megoldatlan problémák (Vi.) A nagyhatalmak londoni konferenciájáról nagyon kevés s sokak előtt érthetetlen hírek jönnek. A nagynak feltüntetett és sok kényes problémát megol­dó konferenciáról szűkén és ti­tokzatosan jelentettek. A leg­égetőbb problémák között vol­tak a német és japán békekö­tés, melyet nem mernek megköt­ni és nagyon is megoszlott a vé­lemény. Ugyanis, amig az ango­lok mindkét esetben szeretnék a békét megkötni, az amerikai­ak nem látják helyesnek, mert az a csapataik kivonását is sür­getné. A japánoknál, úgy mint a né­meteknél már nagyon nyugtala­nok és tiltakoznak az ellen, hogy az amerikaiak megfojtják az iparukat, kereskedelmüket, nagy munkanélküliséget, nyo­mort idéznek elő, holott közvet­len szomszédságukban levő Oroszország, Kina és a virág­zásnak indult Lengyel, Magyar, Bolgár országokkal meginduló kereskedelem minden japánt és németet munkához juttatna. A kínai helyzetet sem tudták megoldani. Az amerikaiak ra­gaszkodnak Chiang Kai Sítek­hez, melynek ellenében elfogad­ták a franciák eszközét. Bao Dai császárt Indo-Kinában. Az an­golok már egyiket sem szeretik, tudják, hogy a forradalmi ele­meket segítik az amerikaiak a franciák, ilyen gyűlölt zsar­nok, bábuk felállításával. így ezek a kínos és égető problémák sem lettek megoldva. Marad minden olyan zavarban, hogy más Forrestalokat is meg fog bolonditani. NÉMETORSZÁGBAN Most a franciákkal együtt azon tárgyalnak, hogy ha sike­rülne egyesíteni a két ország ne­héz iparát, magánkézben, vagy pedig állami tulajdonba vegyék azt az egyesitett ipart? Ezzel igyekeznek a munkásságot is el­hallgattat tni, akik szocializálást lyeket eddig elértek, de amelye­ket az előző rendszerekben, sőt az ő általa óhajtottban sem, még ötven év múlva sem válnának valóra. Amint értesültünk, e gyűlést megelőzőleg a “Chicagói Ma­gyar Klub” látta vendégül Pe- yert és ha tudjuk azt, hogy ez a Klub a chicagói reakció — az urak — klubja, már tisztába is lehetünk Peyer karakterével. Mert: “madarat tolláról, embert barátjáról“ lehet megismerni. MÉG EGY BESZÁMOLÓ A FENTI gyűlésről Despali- nes felé vettük utunkat, mert úgy értesültünk, hogy ott Sütő­ék “farmján” valami kirándu­lás féle van a Bérmunkás támo­gatására. Ezt a kirándulást ugylátszik “titokban” készítet­ték elő, mert mi is csak az utol­só nap értesültünk arról, hogy ott kirándulás lesz szalonna sü­téssel kapcsolatba. Megérkezve, a szalonna sütés­nek már vége volt és az ottlevők már hazafelé készülődtek, de megérkezésünk még visszatar­követelnek. Ezzel szemben az amerikaiak az ellen harcolnak, akik magántőkés rendszer alap­ján akarják az egész Európa nehéziparát egyesíteni, kontro­lálni. Tehát ez sem megoldás ar­ra, hogy a munkásságot is, meg az amerikai bankárokat is kie­légítse. Ugyan akkor a franciák azt akarnák, hogy először is gaz­dasági egység, létesüljön a két ország között, mielőtt a! néme­tek megkezdenék felfegyverez­ni, amint azt az angolok és az amerikaiak akarták. Viszont ezt a gazdasági egységet Anglia nem engedheti meg, mert akkor ott lesznek milliók munkanélkül, elvesztik a piacot ezen egyesí­tett nehéz iparnak a részére nem csak Európában, hanem még a megmaradt tőkés rend­szer országaiban is, leginkább Délamerikában és Afrikában. JAPÁNBAN Az egész Ázsiára kiterjesztett Angol birodalom a cyloni kon­ferencián, melyben India és sok más ázsiai ország is résztvett, követelték, hogy a japánokkal kössék meg a békét, hogy hely­re állhasson a kereskedelem, mi­által ezen országok sokkal ol­csóbb japán ipari terményekhez juthassanak az amerikai áruk­kal szemben. Most Russel Bamess, a “Det­roit News”-ban szintén megírja, hogy nagy bajok vannak a japá­nok körül, a tömegek — ezek között olyan tőkések is, akik ed­dig mindig támogatták az ame­rikaiakat, kezdenek nyugtalan­kodni, hogy még mindég nem engedik meg nekik a szabad ke­reskedelmet, nem csak a vörös kínaiakkal, hanem még a többi ázsiai országokkal sem, ahol az amerikai érdekekkel, árukkal ; összeütköznének. Köve telik, [ hogy kössék meg a békét, adja- I nak nekik utat a keresekedelem- re és munkalehetőséget. Ezt még McArthur is sürgeti. Neki | tóttá őket és lévén éhesek, Balog j Tuta rögtön hozzáfogott a sza- ■ Ionná sütéshez, amit j óétvágy - gyal elfogyasztottunk. Ugyan az megismétlődött hét­főn és kedden is — lévén három napos ünnep — és a későbbi na­pokon többen felkeresték Sütő­éket, akik értesültek a kirándu­lásról. A szalonnát Sütő munkástárs- ék szolgáltatták és egyéb kellé­kekkel hozzájárultak S. Balog, E. Fisher, F. Rontó, J. VÍád, A. Wiener és J. Zára munkástár­sak. A Bérmunkás támogatására adakoztak: Balog, Fischer, Köh­ler, Rontó, Vlád, Sütő és Zára munkástársak, melyeknek ered­ménye 28.00 dollár. Miután elismerésünket nyil­vánítjuk a jóakaratu törekvés­ért, csak annyit óhajtunk meg­jegyezni, hogy a jövőben hason­ló esetben ne “titokba” készít­sék elő a kirándulást és ne az utolsó napon értesítsenek, ha­nem egy-két héttel előbb, hogy alkalmunk legyen értesíteni a Bérmunkás olvasóit és minden bizonnyal nagyobb eredményről lehet majd beszámolni. megbízható jelentések mennek naponta, tudja, milyen mérték­ben fordulnak az amerikaiak el­len és már nem sokáig tudná el­nyomni az Amerika ellenes zen­düléseket. Mentői tovább tart­ják a japánokat ilyen elnyomott, fojtogató helyzetben, annál töb­ben fordulnak az amerikaiak el­len, előbb-utóbb nyílt forradal­mat indíthatnak ellenünk. De Achesonék még nem mer­nének békét kötni, a japán ipar­nak nyílt utat, az amerikai árukkal egyforma versenyt nyitni. Tudják, beismerik, hogy az ázsiai szabadverseny, mely­ben a japán ipart betudnák kap­csolni, rohamosan megjavítaná a kínai és más ázsiai népek, leg­több esetben vörös forradalmá­rok, lázadó benszülöttek hely­zetét. A japánokat azokkal való megegyezésre, kereskedelemre, közeli gazdasági kapcsolatokra, barátságos összmüködésre kény­szerítené. Az amerikai tőkések tudják, hogy ha a japánok sza­badon meglátják, hogy mennyi­re jobb a szocialista rendszer, mint a magántőkés rendszer és utánozhatják a kínai vörösök példáját, sőt csak is akkor jut­nának üzlethez, kereskedelem­hez, hogy ha nem ellenséges, hanem barátságos, megértő mó­don közelednek az ázsiai néptö­megekhez, amely megunta, meg­utálta a tőkés rendszert, annak minden hívét, eszközét. AMERIKAI ZŰRZAVAR Mindenki tudja, hogy a kínai­ak és az oroszok nélkül nem le­megrázkódtatás a legnagyobb kétségbeesés elé állította a la­kosságot. A háborús hisztéria, amit a sajtó folytat, a legna­gyobb lelki feszültséget építette föl a lelkekben. A katasztrófa pillanatában beteljesülni vélték mindazt a gonoszságot, amit az atom és hidrogénbomba elret­tentő alakjában föltalálnak. A lakosság mondhatni százszáza­lékban rohant az utcára és re­megő szájjal várta a végső pusz­tulást. A telefonszolgálat megsza­kadt és emiatt senki nem tudta mi történt. A vészjelek leadása után mozgósítva lettek az ösz- szes orvosok és a kórházak be­tegápolói, de amig az összeköt­tetés helyre nem állt, a legna­gyobb volt a tanácstalanság. New Brunswickon a teljes se­gély szervezet a Squibb Biologi­cal Laboratóriumba vonult azt hívén, hogy a hónapok előtti robbanás megismétlődött, ami­nek egy halottja és több sebe­sültje volt. A távoli helyekről is jöttek a segélyszerek és hord- .ták a rengeteg sebesültet a kór­házakba. A vizfrontnak ahogy ezt a vi­déket nevezik, szomorú emléke van még az első háborúból. Tud­ni illik akkor is rettenetes rob­banás volt a Raritán Arzenál­ban igen sok halottal. Ez mind visszatért a lakosság emlékeze­tébe. Hetek teltek el a robbanás óta, de a lakosság ma is annak a hatása alatt áll. így is marad, hét megkötni a békét a japá­nokkal. Amerika nem akarja el­ismerni azt a Kínát, amely neki nem tetszik, de egész Kínában kormányoz és Chiangot hiá­ba ültetnék le a békeasztalhoz, nem képviselheti Kínát, melyet elvesztett. Ugyanakkor az oro­szokat is kiakarják túrni a béke­asztaltól, helyettük behozni Ausztráliát, New Zealandot, a franiákat, a hollandokat, hogy nekik tetsző módon diktálhassa­nak. De ez megint nem hoz bé­két, csak nevetségessé tenné az egész próbálkozást. Az ameri­kaiak rettegnek leülni egy asz­talhoz a vörösökkel, a kínai és orosz delegátusokkal. Barnes Írja: “Washingtonból jelentik, hogy a State Depart­ment és general McArthur, va­lamint a megszálló parancsnok­ság sürgetik a japánokkal való békekötést, amilyen gyorsan csak lehetséges. Azzal érvelnek, hogy a megszállás a japánokat minden nap jobban ingerli. Ha mostan cselekszik Amerika, mig ezen ellenzékeskedés nem terjed el, mi megtarthatnánk az ameri­kai hadi bázisokat és a nép na­gyobb részének barátságát.” De nem tudnak, nem mernek békét kötni a japánokkal. Min­den józan észt, logikát ellensú­lyoz az amerikai tőkések gaz­dasági érdekei, a szocializmus­tól, a vörösöktől való rettegés. Elvannak vakulva azon féle­lemtől, hogy egész Japán, egész Ázsia elvész a részükre. Ezt a veszteséget nem látják kikerül- hetőnek, csak elódázhatónak egy bizonyos időre. amig a vezetők nem találnak be- ' csületes megoldást a háborús hisztéria megszüntetésére. Rend­kívül fontos a béke híveire az a lelki megnyilvánulás, ahogy a lakosság a robbanás idejében és most is viselkedik. A lakosság egyrésze összetört és magába roskadt és az “egek urához“ fohászkodott. A másik része, különösen a magyarság igen agresszív kifejezésre ragad­tatta magát a hazug és a háború mérgét keverő vezetői, az uszító sajtó ellen hangzottak el furcsa szavak. Nem lett volna tanácsos a sajtóbetyároknak és a “Hazug­ság Bizottmánynak” itt tartóz­kodni. Rengeteg publicitást kapott ez a szomorú esemény' De, hogy kiküszöböljük mindenkorra a hasonló katasztrófát, ezt a kér­dést kerülgetik. Miért /Csináltak olyan helyzetet, hogy Pakistán- ba kelljen szállítani dinamitot, kézigránátot “útépítéshez”. A kielégíthetetlen profit kap­zsiság dönt bennünket háború­ba, pusztulásba. Ez igy lesz ad­dig, amig a dolgozók nem veszik a saját irányításuk alá a teljes ipart és az ország irányítását. Fel a harcra! Vagy gyáván elpusztulni. Tessék választani! Regiszter Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­'•pp’óhp 7 A South Amboy-i robbanás (Folytatás az 1-sö oldalról)

Next

/
Thumbnails
Contents