Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-27 / 1632. szám
1950. május 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Leleplezik a hazug szenátort AZ AMERIKAI KORMÁNY TUDATOS HAZUGSÁGGAL VÁDOLJA SZENÁTOR McCARTHYT. — “FEHÉR PAPÍR” Mc- CARTHYRÓL. — McCARTHY NAGYSZERŰ SPÓROLÁSAI. — NEM FIZET JÖVEDELMI ADÓT A DEMAGÓG SZENÁTOR. Az amerikai kormány “Fehér Papirt” adott ki, amelyben egész komolyan “védekezik” a már közismerten demagóg szenátor Joseph McCarthy (R. Wis.) azon vádjai ellen, hogy a külügyi hivatalban még mindig sok kommunista tölt be számottevő pozíciót. -A kormány nevetséges védekezését mitsem enyhiti az, hogy ebben a “Fehér Papirban” McCarthyt “tudatos hazugnak” nevezi. McCarthy viszont azzal állt*-----------------------elő, hogy a kormány a “White Paper’’-ben félre akarja vezetni az amerikai közönséget. A publicitásra vágyó McCarthy szószátyárkodásával kapcsolatban az a legfontosabb tény, — amit Amerika népének észre kellene venni — hogy az amerikai sajtó ha nem nyiltan, de alattomban a McCarthy pártján van és nagy igyekezettel segiti a demagóg szenátor hazugságainak terjesztését. Ezek a hazugságok annyira nyilvánvalók, hogy az újságok ugyan nem merik magukévá tenni, de azért nagybetűkből szedett headline- okban hozzák napról-napra. És ami még ennél is fontosabb, a' lehetőségig elnyomják a McCarthy jellemét igazán feltáró leleplezéseket. Kétségtelen tehát, hogy a sajtó urai, a National Association of Manufacturers, az American Chamber of Commerce és a bankárok egyesületei McCarthy mögött vannak már annyiban, amennyiben jól tudják, hogy a fröcskölődő szenátor nagyban éleszti a háborús hisztériát és igy hozzájárul ahoz, hogy minél nagyobb összegeket költsenek háborús célokra. NEM AKAR ADÓT FIZETNI Amig a háborús uszításra kész lapok naponként hasábokat töltenek meg McCarthy hazugságaival, egy-kettő kivételével a többi mind elhallgatta a McCarthy személyi integritására tói érthetőnek vesznek, hogy elismerik a gazdasági szervezetek létezését, a uniont, itten legtöbb esetben sztrájkokkal kell azt kierőszakolni, újból meg újból megmutatni a tőkéseknek, hogy még van szervezet és elég erős megvédeni a tagságát. Az öregkori segélyt,^ orvosi, kórházi kezelési biztosítást, melyek otthon már megszokott dolgok, nem kellett érte sztrájkolni a mostani rendszer alatt, itt óriási nagy sztrájkok sorozatán keresztül is csak félig-meddig, sok esetben az ilyen biztosítási összegnek csak felét képesek a munkáltatókkal megfizettetni. A Ford, a Chrysler már megadta félig-meddig az ilyen penzió és biztosítási költségeknek a fizetését, de minden más iparban újabb sztrájkra kényszerítik a munkásokat, legújabban a General Motorsnál esedékes, hogy ottan is kicsikarják a mások által már megadott követeléseket. Amint a unionok elismerését is, minden egyes gyárnál külön-külön sztrájkkal kellett kivívni, úgy minden, még a legcsekélyebb követelést is, ilyen harcok, sztrájkokon keresztül lehet csak kivívni a jólszervezett tőkésektől. vonatkozó azon leleplezéseket, amelyeket a “Madison (Wis.) Capital Times” hozott napvilágra s ajánlott fel átvételre a többi lapoknak is. A “Madison Capital Times” cikkeiből, — amelyeket csak a munkássajtó vett át, — megtudjuk például, hogy ez a szájhős szenátor 1943-ben a saját eskü alatt tett adóbevallása szerint 42,353 dollárt keresett, de olyan jól gazdálkodott, hogy abból képes volt 84,605 dollárt megtakarítani, amiből aztán részvényeket vett a tőzsdén. Persze jövedelmi adót elfelejtett fizetni. A szenátor gyenge oldala a jövedelmi adó fizetésének az elfelejtése. Elfelejti úgy, hogy a kormány csak pörök utján tud tőle kicsikarni valamit. A múlt április havában 28,947 dollár jövedelmet jelentett az előző évre, de egyetlen cent jövedelmi adót sem fizetett, mert megesküdött, hogy a tőzsdén 28,881 dollárt veszített. McCarthy évi fizetése 12,500 dollár és bizonyos külön kiadások megtérítése, amiket a szenátoroknak engedélyeznek. A fenti nagy jövedelmet azonban nem ezen mellékesszenátori jövedelemmel érte el, hanem azon szolgálatával, amiket a Lustrom Corporation nevű telekügynökségnek tett. McCarthy kijárására ez a telekügynökség 32 millió dollár kölcsönt kapott a Reconstruction Finance Corp.-tól (RFC). Ezért McCarthy 10 ezer dollárt kapott, — de nehogy törvényellenes legyen a dolog, mert végre is egy szenátornak nem illik 10 ezer dollárokat elfogadni kijárásért, — igy felcsapott házépítő szakértőnek, terjedelmes cikket irt, (legalább is azt mondották, hogy ő irta) az olyan tipusu házak dicséretére, mint amilyeneket a Lustrom Corporation épit s ezért a cikkért jutalmazták a tízezer dollárral. CSODÁLATOS SPÓROLOK Egyébiránt a McCarthy családjában nagyon ragadós az, hogy többet tudnak megtakarítani a teljes jövedelmüknél is. Howard nevű bátyja 1943-ban megesküdött, hogy az évi teljes jövedelme 3,692 dollár volt és mégis ebből a jövedelemből 10,- 600 dollárt adott a McCarthy választási kampányra. Az apja, aki megesküdött, hogy abban az évben semmi jövedelme sem volt, képes volt 4000 dollárral hozzájárulni a szájhős szenátor megválasztásához. Amikor McCarthyt 1943-ban rajtafogták, hogy 84,605 dollár értékű részvényt vásárolt az évi 42,353 dollár jövedelemből, azzal vágta ki magát, hogy az előző években gyűjtötte össze ezt a nagy összeget. Erre az adótisztek átnézték az előző öt évben bevallott jövedelmeit és megállapították, hogy McCarthy teljes jövedelme ezen hat évben összesen 66,379 dollárt tett ki, vagyis 18,226 dollárral kevesebbet, mint amennyi részvényt vett a hatodik évben. Ilyen spórolásra csak a McCarthy féle szenátorok és egyéb hasonló politikusok képesek. Amikor a Madison Capital Times leleplezte ezt a nyilvánvaló csalást s McCarthyt demagógnak, csalónak és fékernek nevezte, felhívta, hogy indítson sajtó port besületsértésért, a szenátor kijelentette, hogy a szenátus ülésén fog válaszolni a vádakra. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a törvényhozókat' nem lehet kérdőre vonni azért, amit a törvényhozásban, vagy annak bizottsági ülésein mondanak. Ugyancsak elhallgatják a lapok azt a tényt is, hogy a Wisconsin állami ügyvédi kamara már évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy McCarthy erkölcsileg nem felel meg a bírói tisztségre. Ez természetesen áll a törvényhozó testületre is. És mégis a lapok s egyes politikusok támogatják ezt a hihetetlenül alacsony jellemű embert. Az amerikai népnek talán soha sem volt még olyan jó alkalma annak meglátására, hogy a népellenes érdekek mily készséggel szövetkeznek az erkölcsileg legelzülőttebb emberekkel is, ha azok a nép elbolonditását, összeveszitését és ennélfogva a kizsákmányolást szolgálj ák. A fejlődés törvénye Visszatekintve fejlődés történelmünkre, megállapíthatjuk, hogy a fejlődési fokozatok mindég az akkori társadalom értelmi s szellemi állapotát tükrözik vissza. Valamely társadalmi állapot hogyan és miértje mindég az akkori civilizáció hü kifejezője. A pápák, cárok, királyok és egyéb társadalmi vezetők elgondolásainak a legfőbb hiányossága abban nyilvánult meg idők- len-időkig, hogy törvényeiket és annak alapgondolását, szent és sérthetetlennek, megváltozha- tatlannak jelentették ki. Sőt igyekeztek céljaik, törvényeik megokolásban isten rendeltetését belemagyarázni. így a vallási kegyetlenségeket, önkinzá- sokat, Isten szent akaratának jegyében hajtották végre. Pápák, cárok és egyéb zsarnokok uralkodását, Isten kegyelméből valónak nyilvánították, hogy annak megváltoztatásától mindenki féljen. Eme szent és sérthetetlen fogalom volt és ma is fejlődésünk — részleges — kerékkötője. Századunk elején terror, anarchista, nihilista alakulatok tagjai komolyan elhitték, hogy a társadalmi ellentéteket, uralkodók meggyilkolásával lehet csak megváltoztatni. A korai szocialisták megvoltak győződve, hogy csakis békés utón, szavazással, békés tüntetéssel érik el céljukat dacára annak, hogy eme békés tüntetéseket karddal, puskával, börtönnel verték szét. Valamennyi alakulatnak szilárd meggyőződése volt, hogy csak is az ők elképzelésük az egyetlen helyes, MEGVÁLTOZHATATLAN. Minden haladó szellemük dacára beleestek évszázadok tradicionális hibájába. Sajnos vannak ma is egyszerű munkások, akik vallásos fanatizmussal ragaszkodnak egy elavult fogalomhoz. Haladásra hajlamos társaikat “ köpenyeg-forga- tóknak” nevezik. Valamint minden vallásos szekta — kevés kivétellel — mind a bibliát fogadja el vezérkönyvének, úgy a munkás alakulatok is nagy részben Marx Károly elméletét fogadják el az utolsó száz évben vezérfonalul. Mint a bibliát, úgy Marxot is mindegyik alakulat máskép magyarázza. Bizonyos mellébeszélést alkalmaznak: Félremagyarázzák, jelenlegi értelmiségi állapotuknak megfelelőleg. Ez a tény mozgalmak visszaesését és ujravaló átcsoportosítását eredményezi. Ezen folyamattól csak azon alakulatok mentesek, melyek nem kötik le magukat vál- i tozhatatlan törvényekhez. Hajlamosak a viszonyoknak megfelelőleg, fogalmaikat, törvényeiket vizsgálat tárgyává tenni, szükség esetén megváltoztatni. Marx ezt ilyenformán fejezi ki: “Semmi sem tökéletes, amihez az idő nem járult hozzá a maga részével.” Ebből érthető, hogy minden megmozdulás, minden előző mozgalom saját idejében — bizonyos fokban — hozzájárult a fejlődés menetéhez, de a változhatatlan törvényekben való hiedelem folytán a fejlődés menete elhagyta őket, megdöntötte azokat, amit napjainkban igen sok esemény igazol. A modern fejlődés mértföldes csizmákkal való haladása, egyszerűen megköveteli az eseményekhez való alkalmazkodást. Mindazon becsületes társadalmi mozgalmak vezetői, szószólói, akik értelmiségük magaslatán állanak, ezt meg is teszik. Akik eme történelmi folyamatnak — tehetség vagy más okok hiányában — ellen állnak, azokat a tömegek figyelmen kívül hagyják. K. B. TRUMAN SIKEREKRŐL BESZÉL CHICAGO — Truman elnök azon a nagy gyűlésen, amellyel a Demokrata Párt a választási kampányt megkezdte, azzal dicsekedett, hogy a 81-ik kongresszus hasonlítva az előzőhöz, nagy sikereket mutathat fel! De ugyanakkor azt is elismerte, hogy a Taft-Hartley törvényt nem tudták visszavonni, sem tárgyalás alá venni a faji diszkriminációt megszüntetni célzó FEPA (Fair Employment Practice Act) javasalatot. És azt is elismerte, hogy akadtak elegen a saját pártjában is, — vagyis a Demokrata Pártban, — akik obstruáltak minden progresz- sziv és népjóléti törvényhozást.