Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-01-14 / 1613. szám

1950 január 14. B É R M U NKÄS 7 oldal Hazugságverseny TÖBB MINT 100,000 TAGJA VAN A HAZUGSÁG KLUBBOK- NAK. — A HAZUGSÁG-VERSENYEK EREDETE. — MUTAT­VÁNYOK AZ EZ ÉVI “TERMELÉSBŐL”. — PÓRULJÁRT AZ IGAZSÁGOT HAZUDÓ. — A DÍJNYERTES HAZUGSÁG. BOREGO SPRING, Cal. — Körülbelül 20 évvel ezelőtt Chi­cago városban két fiatal újságíró kifogyott a témából, összebe­széltek tehát, hogy lapjukban “hazugságversenyt” tartanak. No­ha akkor a legtöbb “sztorit” ők Írták, az ötlet nagyon sok ember­nek megtetszett s az ország minden részében hazugság klubbokat alakítottak, amelyeknek jelenleg több mint 100,000 tagjuk van. Az ily klubbok tagjai rendesen összejönnek évenként egyszer egy-egy hazugságverse n y r e, ahol a legszellemesebb hazugság elmondóját kinevezik a környék “legnagyobb hazugjának”, de igen nagy dicsőség már csak másod, vagy harmadrendű ha­zugnak lenni is. Az ily hazugság klubbok kö­zül legismertebb lett a San Die­go (Dél-California) közelében fekvő Borego Valley környéké­nek hazugság klubbja. Az ide­tartozó hazugok a “Dessert Li- ers” (Sivatag hazugai) nevet vették fel, akik minden év utol­só estéjét a szabadban töltik a környék hajdani hires nagy ha­zugjának, Peg-Leg Smith-nek a tiszteletére. A dél-californiai le­gendák szerint ez a Thomas L. (Peg-Leg) Smith aranyásó volt, aki ezen a vidéken nagyon gaz­dag aranyérre akadt. De nem árulta el senkinek, hogy hol van az aranybányája, hanem titok­ban járt oda, magához vett jó csomó aranyat, azzal elment San Bernadinoba, vagy San Francis- coba, ahol nagyokat ivott és még nagyobbakat hazudott. Végre 1866-ban elhalt anélkül, hogy megmondta volna bárki­nek is, hogy hol van a bányája. A BELÉPŐ DÍJ Azóta mindig keresik ezt a csodálatosan gazdag bányát. A hazug meséket kedvelők pedig a dolgozók ügyeit megbízható szocialisták kezére kell bizni. Engem választottak meg tehát, nem Nagy Lajost, akinek se dip­lomája nem volt, se szocialista nem akart lenni, se a rábízott munkát nem végezte el. Nem történt vele akkor igaz­ságtalanság. Igazságtalanság most történik vele, amikor ké­pességein és jelentőségén mesz- sze túlértékelik. Nincs egy jó szava a ragyogó múltú Népszaváról, amely útját egyengette. A gáládul meggyil­kolt Révész Bélát, aki Írásait el­fogadta és akinek köszönhette, hogy megszólalhatott a Népsza­vában igy adja át az irodalmi utókornak: — “Révész Béla va­lami irodalmi dijat kapott egy­szer. Már másnap gummirádlin robogott végig az Andrássy- uton, mámoros tekintettel.” Jó szeme lehetett, hogy a járdáról is meglátta Révész szemében a mámort. De a mája és az ember­sége igen rossz, hogy igy meg­marja egykori pártfogóját. Bokányi Dezsőt, a magyar szó Defnoszteneszét, igy intézi el: — “Holmi aligazgató ur, a Bo­kányi Dezső, az persze szintén nem ismert, soha nem hallotta a nevemet ...” Hogy ez a “holmi” Bokányi, az “áltudományokban fetrengő” Groszmannal, a “kéjgázságu” Horovitzzal, a “nem köszönő” Garamival és Kunfival és még két-három tucatnyi hasonlóan megvetett szocdem “Jakabbal” trombitálta életre az alvó mun­kásosztályt — arról fogalma sincs. Nem tudja, hogy ezek az uj honfoglalók hozták ki a dol­gozókat a korcsmák mámorából, a templomok tömjénfüstjéből, a tudatlanság fekete éjszakájából. Ám aki ismeri a magyar élet utolsó fél évszázadának törté­nelmét, az tudja, hogy ők emel­ték a szocialista gondolkodás és cselekvés magasságába a dolgo­zók szolgásitott, elbutitott, alantjáró tömegeit. Az ő mun­kájuk tette lehetővé az 1918-19- es forradalmakat. Az is az ő magvető munkájuk eredménye, hogy Magyarországon a dolgo­zók ma felülről vívhatják az osztályharcot. Egy lehiggadtabb korban majd megírja ezt a tár­gyilagos történetiró. Ezeket a derék és úttörő em­bereket szólja le ez az irodalmi “gólyakalifa”, akit a véletlen ve­tett fel a Kossuth-dij uborkafá­jára. A kontár, kontárnak szid­ja a mestert. Mint a porcellán- boltba beszabadult bika, eszet­len tör-zuz maga körül. Irigy. Tudatlan. Humortalan. Könyve olyan derütlen, mint egy vasúti menetrend, olyan vigasztalan, mint egy bírósági ítélet indoko­lása. Nagyon lehangoló és szivemet fájditó tény, hogy a magyar dol­gozók most Nagy Lajos Írásá­ból tanulják az erkölcsi megúj­hodást. Ceterum censeo; — Ady volt a legény, mert megírta, hogy: A Duna-táj bus villámháritó, Fél-emberek, fél-nemzetecskék Számára készült szégyen­kaloda Ahol a szárnyakat lenyesték S ahol halottasak az esték. Félember ez a Nagy Lajos és szégyenkaloda volna a magyar irodalom, ha ilyen munkát — ellentmondás nélkül — lehetne egekig dicsérni benne. * * * A Szerkesztő megjegyzése: Helytadtunk ennek a cikknek dacára annak, hogy sok esetben nem értettünk egyet a Nagy La­jos által kipellengérezett el­hunyt szociáldemokrata vezérek politikai tevékenyked é s é v e 1, akiknek érdemeit azonban most, az idő és a geográfiai távolság messzeségén át elismerjük és be­csüljük. Éppen azért károsnak tartjuk, hogy bárki is most a munkásosztály elhalt nagyjai­nak lekicsinyléséből igyekszik magasba vezető hágcsót készíte­ni magának. kőhalmazt hordtak össze Peg- Leg Smith tiszteletére. Decem­ber 31-én este minden verseny­ző hazugnak egy rakás követ kell hoznia, amivel nagyobbitja a kőhalmazt. Ez a befizetés a részvételre. Este aztán tábortü­zeket raknak, pecsenyét sütnek, énekelgetnek s közben a főha­zug címre pályázók elmondják a “sztorikat”. A szabályok szerint nem igaz, hanem csak “amatőr” hazugok vehetnek részt a versenyen. Az­ért egy versenyzőt mint “pro­fesszionalistát’ ’ diszkvalifikál­tak. Azt mondták róla, hogy akármilyen igazságot úgy tud elmondani, hogy abból hazugság lesz. Egy másik versenyzőt vi­szont azzal pipáltak le, hogy az igazat mondotta. Ez a szeren­csétlen ugyanis azt újságolta el, hogy náluk igen nagy zápor eredt, amiből mindjárt olyan nagy árvíz lett, hogy ők minde­nüket elveszítették s csak 10 mérfölddel odébb szedték össze a holmijaikat. Az anyósa azon­ban csak a hangját veszítette el, de ez olyan éles volt, hogy ami­kor az árvíz elsodorta, úgy be­leütötte egy kőfalba, hogy a fal is megrepedt tőle. HALÁSZ MESÉK Persze ilyenkor a halászok is elmondják, hogy milyen hallat­lan nagy halat fogtak. Az egyik nem is tudta megmondani, hogy milyen nagy volt. Hosszas un­szolásra csak azt mondotta, hogy jó nagy lehetett, mert csak az árnyéka is nyomott vagy 8 fontot. Egy másik halász meg azt mondotta, hogy miután ő hozzá közel nem jönnek a halak, hát nagyon hosszú póznát használt. A rúd végén van persze a csiga, amin keresztül leszalad a zsinór. Egyszer csak érzi, hogy valami nagy hal akadt a horogra. Fel is tekerte a zsinórt, de a hal még akkor is nagyon messze volt tő­le, lévén a halászó rúd igen hosz- szu. Nem akarta elveszíteni a fickándozó halat, igy felemelte a rúddal a magasba, a rúd vas­tagabb végét beszúrta a vízbe, majd elővette a vadászkését, felmászott a rúdon, hogy elvág­ja a hal torkát, de véletlenül a zsinórt vágta el, mire a hal visz- szaesett a vízbe és elúszott. Az­ért nem tudta most idehozni, hogy megvendégelje vele a hall­gatókat. Biztosan elhitték neki a tör­ténetet, mint ahogyan elhitték azt is, egy másik verseny­zőnek, hogy milyen gyorsfutó lova volt. De kár, hogy elpusz­tult ez a táltos, amivel egyszer a könnyű ‘buggy’ elé fogva majd­nem megjárta, mert éppen ha­zafelé tartottak, amikor ^hirte­len megeredt az eső. Eső! De­hogy is eső, igazi nagy felhősza­kadás! Odasuhintott hát a “tál­tos” fölé, aki megindult oly se­besen, mint a szélvész és ő meg a buggy még szárazon értek ha­za, de a kutyája, amely vagy 20 lábnyira kocogott a buggy után már mindenütt 6 láb mély vízben úszott utánuk. A DÍJNYERTES “SZTÁR” A díjnyertes főhazug ezzel a ! “sztorival” érdemelte ki a “leg­nagyobb hazug” címet, amit most már a jövő december 31- ig hivatalosan viselhet. Tudvalevő, hogy most már nem aranyat, hanem urániumot kutatnak Californiában. Ezt a tudósok valami “Geiger coun­ter” nevű istrumenttel keresik, ami állítólag csenget, ha uráni­umot tartalmazó talajra teszik. Ő azonban talált egy olyan tek­nősbékát, amely az uránium kö­zelében reszketni kezd. Elhatá­rozta tehát, hogy ezzel a Geiger- teknőssel elmegy uránium ke­resésre a környékbeli homoksi­vatagba. Szerzett is egy kitűnő öszvért, amelyik még az aranykereső korszakból maradt, tehát jól is­merte a sivatagban a járást. Nagy szerencsétlenségre azon­ban az öszvér lába megakadt egy pókhálóban, mire elesett és kitörte mind a négy lábát. Ez azonban nem vetett véget az uránium kutatásnak, mert az öszvér egyszerűen a hátára for­dult és a két fülét evezőnek, a farkát meg kormányrudnak használva, mint csónak a vizen, úgy evezett előre a homokban. így mentek, mendegéltek, — jobban mondva “eveztek” egy darabig, amikor egy gödörhöz értek, melyből különös misztikus hangok hallatszottak. Leszállt tehát az öszvér hasáról s most már a saját hasán csúszva má­szott a gödör felé. Már biztosra vette, hogy rátalált a Peg-Leg Smith titkos aranybányájára. Betekintett a gödörbe, hát uramfia, mit látott ott?. Két FLORIDAI ember nagy lapátok­kal hányta zsákokba a felséges jó, sivatagi, száraz KALIFOR­NIAI LEVEGŐT s rakták ösz­vérek hátára, készen az elszál­lításra. így uránium helyett ar­ra jött rá, hogy a floridaiak in­nen szállítják azt a kevés szá­raz levegőjüket, amikkel a tu­ristákat tartják. READ THE INDUSTRIAL WORKER If you want to get authentic labor news, of what the workers are doing here and everywhere else in the world. What the paper urges is that workers ought to make it their world, for themselves and their children after them. To do that will of course take some co-operation from the younger generation, the ones who read English probably easier than they read Hunga­rian. If you want to keep them plugging for a world for the workers, they need a paper ex­plaining something about How and Why. So how about getting the Industrial Worker delivered to your home each week. The subscription price is still $2.00 a year,, though there’s a referendum out now on raising it. If you’d like a sample copy to get acquainted, just write in for it, to Industrial Worker 2422 N. Halsted St. Chicago 14, 111.

Next

/
Thumbnails
Contents