Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-06 / 1629. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre .............................. 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE .-ssggs* 42 A Bérmunkád szállítása Kitűnt a szavazásnál, hogy ezt a reakciós esküt a Board of Regents egyetlen tagja, Lawrence M. Giannini bankár, a Bank of America elnöke követelte. A Bank of America a világ egyik leg­nagyobb bankja, Giannini a világ egyik leggazdagabb, legnagyobb befolyással biró bankára. De mint minden bankár, úgy Giannini is egyben a haladás, fejlődés legnagyobb ellensége, ami természetes is, hiszen csakis a jelenlegi termelő rendszerben élvezheti speciális kiváltságait, igy szigorúan őrködik azon, hogy a tanintézetekben meg ne gyújtsák a haladás lámpáit. És ime ennek a sötélelkü, reakciós bankárnak olyan nagy a befolyása, hogy képes volt a speciális esküre vonatkozó ajánlatát hónapokon át fentartani minden opozició ellenére is. A Regents tagjainak legtöbbje gazdag üzletember, akiknek a főbankárral jóba kell lenni, mert máskülönben . . . És egészen hasonló a helyzet a legtöbb amerikai nagy tanin­tézeteknél is. Mindegyik fölött a gazdag emberekből kiválasztott, tehát reakciós, népellenes gondolkodású igazgatóság (Regents) rendelkezik. Ezeknek osztályérdeke az, hogy az ily intézmények­ben a magántulajdon dicsőítésére és a kollektiv termelés ócsáriá- sára oktassák az ifjúságot. Hyen atmoszférában csak a meghami­sított történelmet lehet tanítani, a tudományos kutatásokat az uralkodó oszály érdekeinek előbbvitelére fogják, a haladás elleni gyűlöletet hirdetik és előkészítik az ifjúságot az újabb háborúra. Ez az a hires amerikai tanszabadság, amivel annyira eldi- dicsekszenek! A múlt év yége felé panaszok érkeztek hozzánk külföldi, — de különösen magyarországi előfizetőinktől, hogy lapunkat na­gyon rendetlenül kapják, sőt voltak lapszámok, amelyek egyálta­lán nem érkeztek meg. A posta-szállitás nehézségeire gondolva el­sősorban is kérdést intéztünk a magyar posta igazgatósághoz, hogy mi oka lehet a lapunk kézbesítésében beállt zavaroknak? Kérésünkre a magyar postahatóság heteken át különös fi­gyelemmel kisérte a Bérmunkásnak Magyarországra való érke­zését és a postaminiszter rendeletére tudatták vélünk, hogy a Bér­munkást azonnal és hiány nélkül kézbesítik Magyarországon, mi­helyt a lap oda megérkezik, a baj azonban az, hogy csak pár pél­dány érkezett a lapszámokból. A magyar postahatóság ponto­san felsorolta, hogy az egyes számokból hány példány érkezett, amelyeket természetesen kézbesítettek. A magyar postahatóság levele'nyilvánvalóvá tette, hogy la­punk, — valószínűleg rossz irányítás következtében valahol út­közben tűnt el. Ezt tudattuk az amerikai postahatósággal, ahon­nan ígéretet nyertünk a baj kikutatására és annak eliminálására. Pár hét óta zavartalanul küldjük a Bérmunkást összes kül­földi, — tehát a Magyarorzágon lakó előfizetőink címére is, még­hozzá úgy, hogy azok szállítását a postahatóságok figyelik, hogy az esetleges téves irányítást kiküszöböljék s a lapok eljussanak a címzettekhez. Reméljük, hogy külföldi olvasóink már zavarta­lanul kapják a Bérmunkást, amiről szeretnénk meggyőződni úgy is, hogy azon olvasóink, akik a lapot megrendelték magyarországi rokonaiknak, barátaiknak, szintén érdeklődjenek azoknál, hogy kapják-e rendesen lapunkat. Amerikai tanszabadság A túlsókat hangoztatott és agyondicsért amerikai tanszabad­ságról valóban tiszta képet nyújt a UCLA (University of Califor­nia, Los Angeles) esete, amely hónapok óta tartja izgalomban a pedagógiai köröket és általában azokat, akiket érdekel a tansza­badság kérdése. UCLA a világ legnagyobb tanitézete, amelynél a faculty, — vagyis a tanárok és instructorok száma meghaladja az ezret, akik­től a tanintézet felett álló “Board of Regents” azt követelte, hogy tegyenek speciális esküt arra, hogy nem tagjai a komihunista pártnak, nem szimpatizálnak a kommunizmussal. Amikor a facul­ty tagjai vonakodtak ezen eskü letételére, a Regents határozatot hozott, hogy április 30-án elbocsátja az egyetem mindazon alkal­mazottját, aki nem teszi lé ezen speciális esküt. Ezzel a határozattal szemben 800 tanár és tanársegéd nyilat­kozatot irt alá, amelyben kereken megtagadták az eskütételt. Ezen nyilatkozatban azt mondották, hogy teljesen elegendőnek tartják a jelenlegi esküt, amelyben megfogadják, hogy hűen kö­vetik az Egyesült Államok és California állam alkotmányait. Hyen esküt le kell tenni minden közhivatalnoknak és ezen kívül semmi­féle más esküre nincs szükség. A speciális eskü a demokrácia meg­semmisítéséhez vezető ut, ugyanezt csinálták a németek Hitler vezetése alatt, ez az első lépés a totalitär állam kiépítésénél. A professzorok tiltakoztak, hogy a speciális eskü másodrendű polgárokká tenné az egyetem alkalmazottait mert lojalitásukat kérdésessé teszik és csak külön speciális esküvel hiszik el, hogy jó amerikaiak. Ezért ezt a speciális esküt maguk részéről sértőnek tartják és megtagadták. De rámutattak arra is, hogy az ilyen eskü utat nyit a vádas­kodásra, rágalmazásra. Ilyen eskü alapján nem azt nézik, hogy az egyes tanerők mennyire felelnek meg hivatásuknak, hanem azt, hogy kivel társalognak, milyen könyveket és újságokat olvasnak és ezek alapján indítanak hajszát ellenük, mint azt már annyi esetben tapasztaltuk. Hónapokon át tartó huza-vona után végre 23-an a Board of Regents ülést tartott és 20 szavazattal egy ellenében visszavonta a speciális esküre tett előbbi határozatát. És akkor derült ki az a dolog, amire itt fel kívánjuk hívni az olvasók figyelmét annál is in­kább, mert az amerikai lapok ezt a nagyon fontos tényezőt elhall­gatták vagy lekicsinyelték. ÚJABB KÍNAI GYŐZELEM WASHINGTON — Ideérkező teljesen megbízható jelentések szerint a kínai vörös hadsereg csaknem minden ellenállás nél­kül elfoglalta Hoihow várost, majd pedig az egész Hainan szi­getet s végetvetett ott Chiang Kai-shek uralmának. Hainan sziget Kina legdélibb csúcsától 15 méltföldnyire fek­vő, 13,166 négyzetmérföld terje­delmű sziget, amelynek normá­lis körülmények között 2 millió lakosa van, most azonban jóval több, mert a Koumintang kor­mány hívei közül sokan mene­kültek oda. Chiangék nagy re­pülőteret tartottak fen a szige­ten, ahonnan az amerikaiaktól kapott gépekkel bombázták a nagyobb kínai városokat. Hainan sziget elvesztése igen nagy csapást jelent a kínai na­cionalistákra. A jelenleg Formo­sa szigeten meghúzódó Chiang ki is adta a rendeletet, hogy a szigetet nem szabad feladni s az utolsó emberig védeni kell. A Hsueh Yueh generális vezetése alatt álló katonák azonban nem tartották érdemesnek feláldozni magukat Chiangért és feladták a szigetet. Hainan sziget igen sok vasér­cet tartalmaz és onnan látták el a japán vasgyárakat, ezért is sokat jelent a sziget felszabadi- tása. Hainan elvesztésével már csak Formosa sziget maradt a Chiang Kai-shek kezében s mi­után ott is egyre erősebb a fel- szabadulásért folyó partizán mozgalom, valószínű, hogy Chi- angot onnan is rövidesen kive­rik. John J. Huber, kirúgott FBI ügynök, aki a szenátor McCar­thy adatait szolgáltatja, olyan nagyot akart hazudni, hogy be­leőrült, elvesztette emlékező te­hetségét, már a saját nevét sem tudja. — így éppen megfelelő tanú a boszorkányüldöző pörök- nél. Tighe E. Woods, a házbér kontrol adminisztráció vezetője azt mondja, hogy a kongresszus tagjai hajlandók ugyan meg- hosszabitani a házbér-kontrol törvényt, de nem adnak pénzt a törvényt ellenőrző tisztviselők fizetésére, igy a törvény meg­hosszabbítása csak üres szem­fényvesztés. ELVINIILÄTKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. TJgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú áUapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer- énitiiilf a r£fii társw%dnlon> keretein belül,

Next

/
Thumbnails
Contents