Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-29 / 1628. szám
1950. április 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI A MI KORMÁNYUNK AZ NEM OLYAN . . .! A lapjaink és politikusaink, nem mulasztanak el egyetlen napot sem, hogy a hidegháborút ne indokolják. Kétségtelen, hogy a cél érdekében, nem nagyon ragaszkodnak a tárgyilagossághoz, vagy az igazsághoz. A lényeges, hogy minden napra meg legyen a gyülöletkéltő, a hidegháborút igazoló hir. Azt Írják lapjaink, hogy a Szovjet “erős nyomást” gyakorol a fin, a török és az irán kormányokra. Megírják azt is, hogy Finországban az amerikai befolyást akarják csökkenteni, mig Iránban olaj-koncessziókat akarnak szerezni. Törökországtól meg a hadihajóik részére követelnek a Dardanellákon átjárást. Csak egyről felejtkezik el felvilágosítást adni az olvasóknak, hogy ez az “erős nyomás” miben nyilvánul meg. Miután ezt nem írják meg, nagyon kézenfekvő az a gyanú, hogy ezek az erős nyomások, csak a szerkesztőségekben volt érezhető, mert ha a Szovjet tényleg ilyen ‘‘antidemokratikus módon avatkozna be” a fenti országok belügyeibe, nem mulasztanák el megírni azt is, hogy az “erős nyomás“ miben nyilvánult meg. Kihangsúlyozzák azonban azt, hogy ezt csak egy kommunista kormány teszi meg, mert egy nyugati demokratikus kormány, mint a mienk, ilyesmit nem követ el, mert az tiszteletben tartja az országok függetlenségét. Nem, mi nem avatkozunk be, mi nem gyakorolunk “erős nyomást”, csak egyszerűen és demokratikusan azt mondjuk: vagy úgy táncoltok ahogy mi fütyülünk, vagy pedig nincs dollár, nincs élelmiszer, coca-cola, sőt még hadianyag sincs. Azt megsúgtuk az összes Mar- shallizált kormányoknak, ha dollárt akartok, akkor dobjátok ki a kormányból a kommunistákat, ne kereskedjetek a szovjetekkel, öleljétek kebletekre a nácikat és fasisztákat. Ezek a kormányok nagyon szeretik a dollárt és eszük-ágában sincs azt állítani, hogy Amerika “erős nyomást” gyakorol rájuk. Itt van Görögország, sok százmillióba, sok ezer emberéletbe került, amíg a görögök megtanulták, hogy mi a “demokrácia”. Amikor a görög nép tízezreit legyilkolták a monarcho- fasiszták amerikai fegyverekkel a megmaradt ellenzéket meg szigetekre deportálták, amig megtartották a “demokratikus” választásokat. A választások után kinevezett kormány nem tetszett Amerikának és a követünk kereken kijelentette, hogy ha ez a kormány marad, akkor nincs Marshall segély, nincs kölcsön, nincs hadianyag szállítás. A kormány kénytelen volt lemondani, de ugyan ez a helyzet az uj kormánnyal is és kétségtelen, hogy ánnak is le kell mondania, mert ellenkező esetben olyan gazdasági bajok közé kerül, hogy meg fog fulladni. Ez sem beavatkozás, még csak “erős nyomás” sem. Ez egyszerűen kapitalista demokrácia, amelynek csak addig számit a “demokrácia”, amig a tőke érdekeit szolgálja. Bizony mielőtt ilyen “nyomásokról” kiabálnak, jó volna körülnézni a maguk házatáján és ott sepergetni egy kissé. Higy- jék el a hidegháborús urak, hogy ott mindig találnak tisztogatni valót. PÓRÁZRA kerültek az amerikai magyar^ református papok, kik a haladás vad gyűlöletében észre se vették, hogy teljesen Róma irányítása alá kerültek, hogy már nagyon régen úgy táncolnak, ahogyan Rómából fütyülnek nekik. Mig odaát a Népi Demokráciákban a protestáns egyházak teljesen megegyeztek az állam- hatalommal, mert az megszüntette azt az állapotot, hogy protestáns egyházak csak másod, sőt harmadrangú egyházaknak számítottak, mig a katolikus egyház mint állam-vallás elnyomta a többi felekezetet. A Népi Demokrácia megvalósította a protestáns egyházak régi követelését, az egyház és az állam szétválasztását és a teljes egyenlőség alapjára helyezett minden vallást. A református, evangélikus, baptista, stb. protestáns egyházak, teljesen elszakadtak a római reakciótól és tudomásul véve a változott társadalmi viszonyokat, mint a nép egyházai, támogassák az államhatalom törekvéseit a nép jóléte emelésére, a szocializmus megvalósítására, mert azt teljes összhangban valónak ismerik el a krisztusi tanításokkal, teljes zavartalansággal, sőt állami támogatással élik a maguk egyházi életét. Addig az amerikai protestáns papok, teljesen a reakció szolgálatába szegődtek, megtagadva a protestánizmus hagyományait, a haladás halálos ellenségeivé lettek. Elvakultságukban észre sem vették, hogy teljesen Róma pórázára kerültek és az csak kihasználja őket világuralmi céljaira. Róma mind szemérmetlenebben kezelte őket, úgy annyira, hogy a legnagyobb sértéseket követte el a református hagyományok iránt, igy a Habsburg dinasztia visszaállítását szorgal- maztatta velük, mig azután egy nagyon durva támadás érte a protestáns papokat, amely arra késztette Dr. Vincze, egyik leg- szájasabb református papot, hogy feljajduljon és arra hívja fel a szaktársait, hogy tagadják meg az együttműködést a katolikus kollégáikkal. Egy ünnepély rendezése körül bujt ki a szeg a zsákból, amelyen Dr. Vinczének együtt kellett volna szónokolni katolikus papokkal. Az ünnepély előtt hirtelen műsor változás állt be és a katolikus papok, köztük Vargha Béla a “Nemzeti Bizottmány” cimü ellen-kormány elnöke, visz- szaléptek a szerepléstől, mert amint kitűnt Spelhnan bíboros megtiltotta papjainak, hogy bármely alkalommal is együtt szerepeljenek, egy szószékről beszeljenek protestáns papokkal, akiket szakadároknak, az egyház halálos ellenségeinek tart. Nem hiszem, hogy a protestáns papokat észretériti ez a jól megérdemelt pofon, ők itt any- nyira belesülyedtek a reakció mocsarába, hogy nem tudnak onnét kiszabadulni, megtagadva a hagyományaikat és elárulva a magyar népet, az itteni híveiket és továbbra is ott fognak ágálni a haladás és a magyar nép ellenségeinek a szolgálatába, eltűrve még súlyosabb arculcsa- pasokat is, mint amelyet Spellman bíboros kiosztott nekik. PIRULÁS NÉLKÜL Az emberiség lealjasodásának a legalsó fokát jelenti a spicli, különösen az a fajtája, amely mint jelenleg oly gyakran vagyunk tanúi, befurakodnak a munkásszervezetekbe és nem csak elárulják társaikat, hanem agent-provokatőr szerepet végeznek, szemérmetlenül hazudnak, meséket találnak ki, hogy megszolgálják a judás bért, amelyet kapnak gazdáiktól. A felháborító nem annyira az, hogy ilyen patkány természetű alakok léteznek, hanem az, hogy ezeket mint teljes értékű tanukat vonultassa fel a kormányzat és hogy a bíróságok is érvényes, hiteles tanúvallomásoknak veszik a hazugságaikat, amelyek alapján ekzisztenciákat törnek össze, értékes, becsületes embereket tesznek börtönökbe. Budenz, Chambers és társaikról minden elfogulatlan ember megállapítsa, hogy notórius ha- zudozók. Orvosszakértők állapítsák meg, hogy megbízhatatlan jellemű, inkább jellem nélküli fráterek és ennek dacára ismételten felhasználják őket, tisztességes emberek ellen. Most Budenz volt a soron. Ez egy méltó tanúja McCarthy szenátornak, ennek a nagyszájú üres politikusnak. Budenzet most a jezsuiták készitik ki, mindenkire eskü alatt bizonyítja, hogy “veszedelmes kommunista”, “orosz kém”, aki a reakciónak, amelyet itt is az egyház irányit, útjában van,. Budenz soha sem látta Latti- mort, nem is ismeri, a tagsági könyvét sein látta, de “biztos forrásból” tudja, hogy kommunista “orosz kém”. Személyes tapasztalatból tudom, hogy ezek a kémek menynyire aljasok és hogy az aljasságuknál csak a butaságuk nagyobb. És itt nincs külömbség, hogy müyen nemzetiségűek, a spicli mindig aljas, mindig buta és hazug, ezt tapasztaltam úgy a “honfitársaimnál”, akik ugyan nyöszörgnek, mint a rühes kutyák, mikor nyilvánosságra cipelik őket, mert ezek a nyomorult alakok csak a sötétben, suttyomban szeretnek szerepelni, félnek a világosságra hozni aljasságukat, de éppen ilyen förtelmesek azok is, akik mint “vörös” szakértők szerepelnek a ha*1 tóságok előtt. Tudatlanok, amit j a hazugságaikkal akarnak elta- ! karni. De minden szószátyárkodó természetük dacára is, nagyot lélegzenek, amikor kikerülnek a kihallgatás fényszórója alól, felvéve a judás bért, vissza bújhatnak a patkány társaik közé, a csatornákba. Szégyenletesen elszaporodott ez a csürhe a “szabadság hazájába”. Ma már mindenki gyanússá lesz, hogy nem-e tartozik ebbe a társaságba, a tisztességes embereknek kellene fellépni és kiközösíteni ezt a szemetet az emberi társadalomból és tiltakozni kellene az ellen, hogy a hatóságok ezeknek a megfizetett bérenceknek a vallomásait bizonyitékul elfogadják, mert ezzel meggyalázzák az emberiességről, az igazságszolgáltatásról alkotott fogalmakat. AMINT VÁRHATÓ VOLT Megszokott jelenség volt a kínai Néphadsereg felszabadító hadjáratába az, ami most történt. A lapok jelentették tegnap, hogy Chiang Formosa szigetére zsugorodott birodalmába nagy öröm-ünnepet rendeztek abból az alkalomból, hogy a nemzetiek védő serege összetörte a Néphadsereg támadását a Honan sziget ellen. A vörösökből 3 ezret megöltek és az életben maradt 6 ezer meg letette a fegyvert. Mi nem keseredtünk el és vártuk a további jelentést, amely nem is késett, mert 12 óra múlva, már nem olyan lelkesedve jelentették a lapok, hogy a Nép: hadsereg szétverte Chiang zsoldosait, amelynek a maradványai észnélkül menekülnek a szigetről. Még egy ilyen “győzelem” és Chiang is kifog kötni az amerikai partokon és bandájával szaporítani fogja a bukott nagyságok, amerikába szökött tekintélyes nagyszámú csoportját. Háborús uszítás régi mintára (Folytatás az 1-sö oldalról) tést, elégtételt és bocsánatkérést követelnek. Ezzel az incidenssel a már valamennyire enyhülő hidegháború újra kiélesedett. Egyes amerikaiak szerint ez az incidens nagyon hasonlít arra, ami a “Main” nevű hajóval történt 1898 február 15-vén, amikor ez a hajó felrobbant Havana kikötőben. Az amerikaiak azt állították, hogy a hajót a spanyolok robbantották fel s okozták a 250 főnyi legénység halálát. Ekkor indult vüággá ez a jelszó: “Remember Main” s ezzel a propagandával erőszakolták ki a spanyol-amerikai háborút. Később kiderült, hogy a hajót belső robbanás pusztította el, amihöz semmi közük sem volt a spanyoloknak. A látszat szerint a Privateer lezuhanásából egy másik “Main” esetet akarnak kovácsolni. Louis F. Budenz, a renegát kommunista, akiből besúgó lett amikor a jezsuiták közé került, már megint árulkodik, pedig állítólag egész nap a bibliát forgatja. — De igy jár az, aki korpa vagy jezsuiták közé keveredik.
