Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-29 / 1628. szám

Teremtés legszebb, legcsodásabb napja, Légy üdvös május elseje! Millió munkás munkáját hagyja abba, Millió munkás rabszolga láncát tépi lei Most már valóban nem üres frázis, még csak nem is túlzott állítás, hogy május elsején, az osztálytudatos munkásság nem­zetközi ünnepén millió és millió munkás hagyja abba a munkát, hogy kifejezésre juttassa együtt­érzését egy olyan uj társadalmi rendszerért, amelyben nem lesz­nek elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolok és kizsákmá­nyoltak, hanem csak osztály, a dolgozók osztálya; amely társa­dalmi rendben a megélhetéshez való jogot nem a vagyon birtok­joga, hanem a hasznos munka biztosítja. Több ezer éves már az az esz­me, hogy a közösség termelte ja­vakból csak azok részesüljenek, akik valamilyen hasznos munká­val hozzájárulnak ezen javak előállításához vagy szétosztásá­hoz, de csaknem napjainkig fi­gyelmen kívül maradt, hiába egyezik meg az általános erköl­csi felfogással Egészen napja­inkig az egész világon nem a hasznos munka, hanem a bir­toklás joga, — legtöbbször csak erőszakon nyugvó jog szolgált alapul a javak elsajátításánál. Ezer meg ezer esztendőn át egy- egy kisebbségi csoport sajátítot­ta ki magának a termelőeszkö­zöket éppen úgy, mint a termé­szeti kincseket, elzárván azoktól a dolgozókat és lefoglalták ma­guknak a termelvényekért azért, mert a munkásokat dolgozni en­gedték. A tudományos szocializmus megalkotói mintegy száz évvel ezelőtt kimutatták, hogy a ma­gántulajdon rendszeren nyugvó termelési rendszer nem csak el­lenkezik korunk erkölcsi felfo­gáséval, de egyben alkalmatlan arra, hogy fejlettebb technikai tudásunk mellett a népmilliók szükségletét ki tudjuk elégíteni ezen az alapon s ezért a munkás­nép elnyomásához, kizsákmá­nyolásához vezet. Már akkor rá­jöttek, hogy ez a rendszer idejét múlta és látták, hogy mint az előző termelőrenszerek, úgy ez is át fogja adni helyét az uj, fej­lettebb rendszernek, A KOL­LEKTIV TERMELÉSNEK. És mégis teljes évszázadon át gúnyolták, majd üldözték azo­kat, akik tudták, hogy ez a vál­tozás be fog következni s ezt hirdetni is merték. De az üldö­zések dacára is az uj rendszer­ben hívők száma egyre gyarapo­dott. Mert a társadalmi fejlő­dést nem lehet megállítani sem gúnnyal, sem erőszakkal. A kol­lektiv termelési rendszer hívei mind nagyobb számban gyűltek össze május elsején, hogy szám- bavegyék erejüket, visszatekint­senek a múltba, hogy mennyit haladtak eddig és erőt merítse­nek a jövő küzdelemre. A tőkés termelő rendszer ki­váltságosai félve gondoltak má­jus elsejére és az ünneplő mun­kástömegeket rendőr és zsan- dár szuronyokkal vették körül. De végre elérkezett az a nap is, amikor legalább egy országban nem csak szabadon, hanem nagy diadallal ünnepelték ezt a dicső napot. És most, 1950 május elsején már nem csak egy országban, hanem a föld egy harmadán, — ahol az emberiségnek csaknem fele, 7-800 millió ember él, bát­ran, büszkén ünnepük május el­sejét, a munkásság erejének tu­datában felemelt fővel, a jövő­ben bízva vonul fel a vörös zász­lók alatt, hogy tanubizonyiságot adjon a munkásság összetartá­sáról szerte a világon. Ezt látva nem lehet okunk pa­naszra még akkor sem, ha te­kintetünk azon területek felé fordul, amelyeket még mindig a tőkés rendszer ural. Meg tudjuk érteni azt a hisztériát, ami a tő­kés termelőrendszer urait elfog­ja a kollektív termelőrendszer gyors térhódítását látva. Ennek a hisztériának az eredménye a “hideg háború”, amely, ha a nagyhangú frázisokat félredob­juk, az osztályharc jellegét mu­tatja'. A tőkés termelő rendszer urai, különösen itt, Amerikában, na­gyon mereven ragaszkodnak ki­váltságaikhoz s a külső vesze­delmet hangoztatva osztályel­lenségeiket, — az osztálytudatos munkásokat igyekszenek ártal­matlanná tenni. Ma már nyil­vánvaló, hogy amikor az ame­rikai tőkések és bérenceik az oroszok ellen ordítoznak, az amerikai osztálytudatos munká­sokat akarják megfélemlíteni és bebörtönözni, ahol alkalmuk akad. Gazdasági hatalmuknál fogva kezükben tartják a közvé­leményt irányitó újságokat, a rádiót, a filmipart, az iskolát éppen úgy, mint a templomi szó­széket es azok segélyével ijeszt­getik a munkásságot a kollektív termelő rendszertől s ahol pro­Háborús uszítás régi mintára A TENGERBE ZUHANT PRIVATEER NEVŰ REPÜLŐGÉP HÁBORÚS INCIDENSÜL SZOLGÁLHAT. — NAGYON HASON­LÍT A “MAIN” HAJÓ FELROBBANTÁSÁNAK MESÉJÉHEZ. — VÁDAK MINDKÉT OLDALRÓL. WASHINGTON — Az amerikai külügyi hivatal nagyon éles- hangú választ adott a Szovjet Union azon jegyzékére, amelyben a Szovjet Union tiltakozását jelentette be azért, mert egy ameri­kai katonai repülőgép, nem csak átrepült szovjet területre, hanem rálőtt orosz harcigépekre és csak akkor távozott el a tenger felé, amikor az oroszok is megkezdték a tüzelést. Az amerikai jegyzék tagadja, »--------------------------------------­hogy az amerikai gép kezdte volna a lövöldözést. Ezzel szem­ben azt állítják, hogy az oroszok által jelzett időben Latvia vidé­kén csak egy amerikai katonai repülőgép volt a levegőben, a Navy tulajdonát képező “Priva­teer”, amely azonban nem volt felfegyverezve, tehát nem is lő­hetett az oroszokra. Ezen inci­dens után a Privateernek nyoma veszett, valószínűleg a Balti ten­gerbe zuhant s 10 személyzetével együtt eltűnt. A tiz napon át tar­tó keresés után csak egy gumi mentőcsolnak darabját halász­ták ki a tengerből. Az amerikai kormány az ápri­lis 17-én irt válaszában azzal vádolja az oroszokat, hogy min­den ok nélkül lelőtték az ameri­kai repülőgépet s most kártéri­(Folytatás a2 5-ik oldalon) Palágyi Lajos paganda szervezeteik nem bizo­nyulnak elég hatásosaknak, ott kivezénylik a rendőrséget, a ka­tonaságot, a bíróságaikat és a haldokló rendszerük bírálóival töltik meg börtöneiket. De a történelem bizonyítja, ÉS EZT a BIZONYÍTÉKOT LEGEKLATÄN S ABBAN MÁ­JUS ELSEJE SZOLGÁLTAT­JA, hogy a történelmi fejlődést az erőszak alkalmazásával leg­feljebb csak pülanatokra lehet megállítani. De az akadályokat elsöpri a fejlődés árja, amely halad tovább feltartóztathatla- nul a teljes győzelemig. így ez év május elsejét a vi­lág munkássága nagyobb öröm­mel és a jövőbe vetett több re­ménnyel üdvözölheti, mint bár­mikor ezelőtt, dacára az egyre tornyosuló háborús felháknek. A kollektiv termelő rendszer ma már nem csak ábrándkép, a “messze jövő zenéje”, hanem va­ló tény s életképességét bemu­tatja a föld egyharmadán. A technikai fejlődés tette lehetővé ezen rendszer megszületését és gyors fejlődését és ugyancsak ez a technikai fejlődés teszi le­hetővé, hogy most már a föld többi részem is talajt nyerjen TOVÁBBI VÉRES FORRA­DALMAK NÉLKÜL, ha az a kiváltságos kisebbség, amely uralja a régi rendszert, KI NEM FORSZÍROZZA A VÉRES HÁ­BORÚT. Természetesen nagyon jól tud­juk, hogy a munkásosztály tel­jes felszabadításától még na­gyon messze vagyunk a világ minden részén, mert ahoz a munkásság millióinak gazda­sági és kulturális életszínvona­lának nagymérvű emelkedése az elengedhetetlen tényező; de számbavesszük a lehetőséget s azt az ellenállást, amit az uj rendszer híveinek le kell küzde­ni, mielőtt az ipari demokráciát teljes mértékben megvalósíthat­nák. De a már eddig elért eredmé­nyek, — amit a jelen Május el­seje ünneplése mutat, — meg­erősítenek azon hitünkben, hogy a munkásosztály haladását a teljes felszabadulás felé már “eső, hó, árvíz és jégzivatar”, — DE MÉG AZ ATOMBOMBA SEM TUDJÁK TÖBBÉ FEL­TARTÓZTATNI!. HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio OF THE WORLD under the Act ét March 3, 1879 _vÖl"'xXX™^VTOLYAM—”'_”"””CUSVELANnTtsÖTpRiri»-^”"™""""^oTbíTszÁsP ........... MÁJUS ELSEJE

Next

/
Thumbnails
Contents