Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-15 / 1626. szám
1950. április 15. ß É R M L N K A > OI (1 » TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI ATOMBOMBA — HIDEGHÁBORÚ Néhai elvtársam és barátom, másik kifogása az volt, hogy a “Bérmunkás amerika i a 11 a n, mert nem látja meg, hogy a Szovjet és a Népi Demokráciák agresszív (támadó) magatartást tanúsítanak Amerikával szemben, Amerika és szövetségesei ellen hidegháborút folytatnak”. Hogy nem támadjuk a Szovjetet mert az nem fogadja el az atombombával kapcsolato s a n Amerika által javasolt Baruch- tervet, ezzel az emberiség fejére zuditsák az atomháború szörnyűségeit. Hogy nem Írjuk meg, hogy a Szovjet fel akarja robbantani, vagy legalább meg akarja kerülni a nemzetek szövetségét amikor nem azon keresztül, hanem közvetlenül akar tárgyalni a békéről Amerikával. Hogy nem helyeseljük Ache- son külügyi államtitkár úgynevezett 7 pontos béke programját. No. 1 — Csakis az öntudatos munkások lehetnek igaz amerikaiak, vagy ha úgy tetszik hazafiak, mert munkások és igy azok lápja a Bérmunkás nem egy kis réteg önző érdekeit takarja el az amerikaiasság, vagy a hazafiság köpenyével, hanem az egész nép, sőt az egész világ népeinek a jólétéért, biztonságáért, békés és boldog életéért harcol, tehát joggal vindikáljuk magunknak az igazi amerikaiasság cimét. No. 2 — Az agresszív magatartás. Nyugodt, elfogulatlan bíráló, nagyon könnyen feltalálja az agresszív magatartást tanúsító kormányokat. Az úgynevezett hidegháború elindítása Churshill müve volt. Ez a vén nemzetközi bajtkeverő, amig a háború idején megegyezett a szövetségesével a Szovjettel, amely valósággal megmentette Angliát azzal, hogy lekötötte és megverte a náci haderőket. A yaltai, postdami megegyezések felosztották egymás között az érdekszférákat. A szovjet elakarja kerülni, hogy még egyszer bekerítsék ellenséges kormányokkal és elismerjék azt a jogát, hogy barátságos kormányzatok alakuljanak a szomszédságában. A ravasz Churchill, az okos, intelligens Roosevelt, tisztába volt azzal, hogy ez a “barátságos” kormányzat mit jelent, de Churchill a helyzet kényszere alatt elfogadta, de már akkor el volt tökélve, hogy azokat a megegyezéseket nem tartsa be. A hírhedt fultoni beszédében jött ki nyíltan azzal, hogy le kell törni a “szovjet imperializmust”, fel kell szabadítani az “elnyomott” népeket a szovjet uralom alól, ha kell atombombával is. A beszéd jelentőségét és Amerika külpolitikai vonalának az elhajlását mutatta az a tény, hogy ott megjelent Truman elnök is. Azután következett a Truman plan, a Marshall terv, Atlantic paktum, amely akár tetszik, akár nem, bizony először beleavatkozott más országok belü- gyeibe, gazdasági bojkot alá helyezte a Szovjeteket és a Népi Demokráciákat, megtiltotta, ha nem sikerült korlátozta a mar- shallizált országok gazdasági kapcsolatait a Szovjetekkel és a szövetségeseivel, katonai bázisokat épített ki körülöttük. Amerikai vezérkar szószólói nyíltan dicsekedtek, hogy már ki van jelölve az a 70 orosz város, amelyet egy háború esetén atombombával támadnak meg. Az amerikai és angol követségeket megtömték alkalmazottakkal, 4-5 sőt tízszeresre emelték azok személyzetét, amelyek nyü- tan tartottak fen összeköttetést a rendszer ellenségeivel. így lehetne folytatni oldalakon keresztül, de még a legvadabb szovjet ellenes Hearst lapok sem tudnak arról, hogy a Szovjet vezérkar Amerika vagy Anglia megtámadására készülne. Sehol sem olvastunk arról, hogy a vörös hadsereg kijelölte az elpusztítandó amerikai városokat. Nem fegyverezte fel Amerika ellen a szomszédos országokat. Agresz- szivitásról legjobb ha hallgatunk, mert könnyen Amerikára süthetik a bélyeget. No. 3 — A Bérmunkás az első pillanattól kezdve felismerte azt a veszélyt, amelyet az emberiségre az atomháború jelentene és igy természetesen helyeseltük és követeltük, hogy egy nemzetközi megegyezés történjen, amely lehetetlenné teszi az atombomba használatát. De ugyan ezt követelte minden józan eszü ember, szerte a világon és a Nemzetek Szövetségébe is napirendre került, amikor is Amerika benyújtotta az úgynevezett Baruch tervet, amely tervnek a legfőbb baja az, hogy amikor készítették, akkor még az volt a tudat, hogy az atombomba Amerika monopóliuma és erre épült fel az egész terv, amelyet a Nemzetek Szövetsége elfogadott, de a Szovjet és szövetségesei visszautasítottak. A Baruch terv lényege a következő : Egy nemzetközi bizottságot ajánl, amely rendelkezne az összes nyersanyagok felett, ők rendelkeznek az összes atom telepek felett, meghatároznák az atom kutatás területét, a résztvevő államoknak nem volna joguk az atomenergiát mint fűtőanyagot sem felhasználni. Egy szóval ez a nemzetközi ellenőrző testület, tulajdonába menne át az atom kérdés minden részlete, amelynek ellenébe Amerika Ígéretet tett, hogy ha a Nemzetek Szövetségének minden tagja elfogadja ezt a tervet és az már valósággá válik, akkor Amerika fokozatosan beszünteti az atombomba gyártását. A Szovjet ellenjavaslata a legteljesebb ellenőrzést javasolja, de nem hajlandó lemondani^ arról, hogy az atomenergiát békés termelésre fel ne használhassa. Törvénytelennek kívánja kimondani az atombomba gyártását, de ragaszkodik ahoz, hogy nem csak a bomba termelést szüntessék meg haladéktalanul, hanem, hogy a meglevő készletek is azonnal megsemmisitessenek. Amikor a Szovjet ezt az ellenjavaslatot tette, akkor még a világ nem tudta, de a Szovjet már gyártotta az atombombát, tehát* nem csak Amerika, hanem a Szovjet is hajlandó volt az akkor már gyártott bombáit megsemmisíteni és a további gyártást beszüntetni. Mig Truman elnök bejelentése, hpgy a Szovjetnek is van atombombája nem történt meg, lehetett szó, hogy Amerika diktálja a feltételeket, de ez a bejelentés egyenlő tárgyaló félé tette a Szovjetet. így érthető, hogy megmozdultak Amerika legkiválóbb tudósai élükön az atom tudósokkal és követelték a két ország közötti közvetlen tárgyalást egyenlő alapon, ezt követelték a protestáns papi testületek, irók, művészek, tanárok ezrei, egyes, politikusok, szak- és társadalmi szervezetek, csak az illetékesek ragaszkodnak a Baruch tervhez, amelynek az elfogadását teszik előfeltételnek a tárgyalás megkezdéséhez, mint Mr. Truman kijelentette, hogy a Baruch terv “ma is” éppen olyan jó, mint annak előtte. Minden józaneszü ember előtt nyilvánvaló, hogy a Szovjet sohasem fogja a Baruch tervet elfogadni. Sohasem lesz hajlandó arra, hogy ő beszüntesse az atombomba gyártását, megsemmisítse a meglevő készleteit, adja át az atomenergia telepei és nyersanyag készletei feletti rendelkezést a Nemzetek Szövetsége bizottságának, amelyet Amerika dominál, mig Amerika csak “fokozatosan” szüntetné meg az atombomba gyártását és megtartaná a meglevő bomba készletét. Mindazok, köztük a Bérmunkás is, akik azt hangoztatják, hogy az atom kérdés megoldása előfeltétele a Baruch,terv elejtése és a két hatalom egyenlőségének az alapján való tárgyalás! megkezdése, azok nem kommunisták, nem szovjet barátok, hanem a béke hívei, kik elakarják hárítani az emberiség feje felől a történelem legborzalmasabb katasztrófáját, az atom háborút. Ismételten leszögeztük, az emberi társadalom ma osztályokon épül fel, a két fő osztály a dolgozók és a dolgoztatok osztálya között, szünet nélküli harc folyik, amelyet a gazdasági ellentétek idéznek elő. Minél öntuda- tosabb a dolgozók osztálya, minél világosabban látja meg azt, hogy ki van zsákmányolva, annál élesebbé válik ez a harc, amelyet osztályharcnak nevezünk. A kizsákmányolok osztálya a végsőkig ragaszkodik az előjogához, egyetlen centet sem hajlandó önként feladni a profitjából, természetes, hogy mindenre hajlandó, ha a profiton felépült rendszere veszélyben van. A tőke nemzetközi, a pénzét befektette a világ minden részében, ki akarja zsákmányolni a világ összes dolgozóit. Profitot és minél több profitot akar. Ezek voltak a múlt háborúnak az előidézői és a profit szentségének a védelme idézte elő a hideg háborút, Marshall, Truman, Baruch tervekkel együtt. A Szovjet és a szövetségesei elleni hideg háború, az osztályharcnak világméretekben való megnyilvánulása. A kapitalista alapon álló államok halálos küzdelme azok ellen az államok ellen, amelyek már megszüntették a kapitalista rendszert. “Elvtársam és barátom”, te is ezen az alapon indultál el velem együtt 45 évvel ezelőtt. A cél egy évszázada lett tudományoson lefektetve és ez a kapitalista rendszer megdöntése és egy szocialista társadalmi rendszer felállítása. Az “elméletet” ma is vallód és még is haragszol azokra, akik az elméletnek a gyakorlati megvalósítására léptek. Finyáskodol, szépség hibákat fedezel fel. Kifogásolod, hogy nem a te elképzelésedet valósítsák meg. Odáig mész a kifogásaiddal, hogy észre se veszed, hogy 100 százalékosan a kapitalista rendszer védnökévé csaptai fel, a sok kifogásaid között természetes, hogy azt is kifogásolod, hogy a Bérmunkás megmaradt és amig megjelenik meg is marad, az osztályharc utján. Az “Elvinyilatkozat” alapján állva teljesiti a történelmi hivatását egy uj társadalmi rendszer felépítését. Meg van erre a lefektetett elmélete, de egyáltalán nem sértődik meg azért, hogy a világ egy-negyed részén vagy 800 millió ember más elvi alapon, más taktikával döntötte meg a kapitalista rendszert. Ti szépen fésült szocialisták, a nagy irigykedésbe a kapitalista rendszer védelmezői közé kerültetek és haragszotok, hogy a Bérmunkás nem követ benneteket ebbe a táborba. Nem a kommunista párt, nem a kominform —- amelyekkel sem a Bérmunkásnak, sem az egyes irógárdistáknak semmiféle kapcsolata nincs — irányit bennünket, hanem az osztályharc elmélete, ez szabja meg minden irányítás nélkül minden egyes sorunkat, amelyet a Bérmunkásban leirlunk, mindaddig, amig a toll ki nem esik, / vagy ki nem ütik a kezünkből. ÜZENET A hozzám küldött clevelandi szennyes pletyka újságot megkaptam, de ne kívánja, hogy azzal ‘ foglalkozzam. L. munkástársunk, aki egy hosszú életet harcolt végig önzetlenül az IWW magyar mozgalmában, oly magasan felette áll, a rendőrkém-szerkesztő és annak informátorai felett, hogy ez a társaság abból a mocsárból, amelybe belesülyedt, nem tudják undok váladékaikat felköpködni L. munkástárs tiszta, ön- ■ zetlen személyére. Hagyjuk csak megfulladni őket a maguk választotta mocsárban, amelyben oly szépen beleillenek. Mrs. Eleanor Roosevelt panaszkodik, hogy a United Nations “Emberi Jogok Bizottsága” semmire sem halad, mert akármilyen minimális módon is áUitják össze az “emberi jogokat”, mindig akadnak országok, amelyek még azt is túl soknak találják.
