Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-08 / 1625. szám

1950. április 8.

BÉKMUMKÁÜ

3 oldat

A munkásosztály

évtizedes harcai

KERÜLETI ÉRTEKEZLET

CLEVELANDON

A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 16- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében.

A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára.

Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre,

Tisztelettel,

a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA.

A bányabárók és a szénbányászok szervezete a következő két esztendőre békét kötöttek. Szerződésileg megállapodtak abban, hogy a bányászok, amikor dolgozhatnak, vagyis amikor a bányabárók érdekei megkívánják napi 14 dollár és 70 centért nyolc órai munkaidőre áruba bocsátják munkaerejüket.

Eme úgynevezett fényes győzelemhez, melyet a bányászok 10 hónapi huza-vona után értek el, mindkét félt szerződés köti, egy olyan szerződés, amelyet a bányabárok akkor rúgnak fel, amikor érdekeik azt kívánja, de a bányászok az 1951 év áprilisig kötelezve vannak a fent említett fizetésért dolgozni, a nyugdíj és egyéb megállapodások 1952 áprilisáig szerződésileg kötve vannak.

Tíz hónapi elkeseredett harc után a bányászokat a szerződés szent nevében gúzsba kötötték a következő két esztendőre. Azokat a bányászokat, akiknek elszántsága, harci képzettsége bámulatba ejtette a munkásságot.

Minden osztálytudatos munkás előtt ismeretes a szénbányászok évtizedes harca. Több mint harminc esztendővel ezelőtt is elkeseredett, véres hacokat viv- tak Amerika szénbányászai. 1919-ben, az Egyesül Államok akkori elnöke Woodrow Wilson szövetségi hadsereget rendelt ki a sztrájkoló bányászok ellen. A bányászok központi szervezetének elnökét elfogták, amire az visszarendelte a bányászokat a bányába, azzal a kijelentéssel: “Nem harcolok a kormányom ellen, amely a leghatalmasabb kormány az egész világon”. Igen a leghatalmasabb, még arra is van hatalma, hogy az éhező, szenvedő, jogaikért harcoló bérrabszolgák sztrájkját megtörje. Az elmúlt harminc esztendőben Hoover kormányát kivéve, nem csak a bányabárók, hanem a kormány ellen is elkeseredett harcot kellett vívni a bányászoknak. Harding elnöklete alatt a kormány kirendelte a katonaságot a west virginiai sztrájkoló bánnyászok ellen. Coolidge ideje alatt hónapokig tartó bányász sztrájk, csaknem teljesen tönkretette a bányászok szervezetét és a sztrájkolok vereségével végződött. Hoover elnöklete alatti depresszió, mint minden más szervezetet, a bányászok szervezetét is a tönk szélére juttatta. Roosevelt elnöksége alatt — sokan úgy gondolják, — a bányász szervezet prosperált. 1941 áprilisában és ugyan azon év szeptemberében hetekig sztrájkoltak, 1943-ban a háború leg- elkeseredettebb időszakáb a n, négy ízben léptek sztrájkba. 1945-ben négy hé tik, 1947-ben három hétig és 1949 és 50-ben tiz hónapi elkeseredett harc után a fentebb vázolt reformokat vívták ki, amelyek nem maradandók. A tinta meg sem száradt a szerződő felek aláírásával, amikorra a bányabárók tudtára, adták a szenet fogyasztó közönségnek, hogy a szenet 25től 75 centig emelik tonnánként. Tehát nem a bányászok, hanem a bányabárók nyertek. Csődött mondott az a marxi elmélet, hogy a fizetés javítás és a rövi- debb munkaidő, a kizsákmányoló osztály erejét gyengíti meg. Ez nem csak a bánya iparra, hanem minden iparra vonatkozik. Két évvel ezelőtt a General Motors munkásai 110 napot sztrájkoltak, úgy mondják, hogy megnyerték a sztrájkot, kaptak fizetés javítást és egyéb más reformokat. Meggyöngült a General Motors ereje? A financiális jelentése ennek a társaságnak történetében az elmúlt két évben volt a legmagasabb, több mint egy billió dollár profit. És ez a társaság, amikor a szerződés lejár (kevesebb mint két hónap múlva) megfogja adni a nyugdíj és egyéb jóléti alap követeléseket, amint azt a Chrysler társaság is megadta, hanem annak kezelésében és szétosztásában ők kívánják a végszót kimondani. Ezért káros a bérrabszolgák apró-cseprő reformokért folytatott sztrájkjai, mert amint azt a szakszervezetek vívják és irányítják, csak reform eredményeket hoz, nem változtatja meg a társadalom formáját, éppen úgy nem, mint ahogy az elmúlt század keserves, elszánt sztrájkjai nem változtatták azt meg. A mai szakszervezetek végcél nélküli harcainak eredményeit, a kizsákmányoló osztály időközönként megsemmisíti.

Az amerikai polgárháborútól a mai napig, egy tucatnál több depresszió söpörte el a szakszervezetek vívmányait 1873-tól 1878-ig pénzügyi pánik söpörte végig az országot. Néhány évi kapitalista prosperitás után, amelyet a vasutak kiépítése idézett fel, 1893-ban újból egy öt éves pánik állott be, amelyet újból a kizsákmányoló osztály prosperitása követett és némi hullámzással eljutott egészen 1907-ig, amikor újabb pangás zudult a bérrabszolgák millióira, ezt a pangást is a bankok idézték fel, bevonták a pénzt és helyébe a Clearing House checke- ket hozták forgalomba. Némi hullámzással elértünk az első világháború kezdetéhez 1914. évhez. Az európai vérontás prosperitást adott nem csak a kizsákmányoló osztálynak, hanem az amerikai szakszervezetek vezetőségének is. Rövidebb munkaidőt, magasabb bért kapott a bérrabszolga cserébe azért a vérontásért, amelyhez az eszközöket ő gyártotta. Az 1920-as pangás csorbát ütött a munkásosztály által elért eredményeken, némi hullámzással újból fellendült, a szakképzett ipari munkások 1929 elejére elérték a dolláros, dollár ötvenes órabéreket, ugyan ezek a szakképzett munkások 1930—1933-ig 50

centért kínálták fel munkaerejüket napi nyolc, tiz, tizenkét vagy még annál is hosszabb munkaidőre, minden túlóra fizetés nélkül. Hová lettek az előző évek

sztrájkjainak eredményei ? Érdemes volt sztrájkolni reformokért? Az Egyesült Államok bérrabszolgái végtelen kizsákmányoláson, szenvedésen mentek keresztül és ezen idő alatt adtak nekik “kék sast” melynek gyönge szárnyain csiga lassúsággal indult el újból sztrájkolni, javítani, foltozgatni azt az elavult rendszert, amely már évtizedekkel azelőtt megérett a pusztulásra. Elértünk egy olyan rendszerhez, ahol az amerikai bérrabszolga nagyon sok pénzt keres, de nem eleget. Ma az ötszörösét keresi mint az 1900 évek elején. Ez a kereseti viszony változtatott az amerikai bérrabszolga helyzetén? Ezt a kereseti viszonyt óriási, elkeseredett véres sztrájkok előzték meg és az eredmény az, hogy bármit is kíván a munkásosztály az amerikai szakszervezeteken keresztül évről-évre használnia kell az elavult, ósdi módszereit. Nagyon szép és tanulságos sztrájk volt a bányászok legutóbbi sztrájkja, de az az ár amit a bérrabszolgák fizettek, nem érte meg! Nem érte meg azért, mert jövő évre újból ott kell folytatniok, ahol ma abbahagyták.

Az 1900 évek elején az Egyesült Államok iparaiban, a munkaügyi minisztérium jelentése szerint, kevesebb mint egy millió nő volt alkalmazva, ma közel jár a kilenc millióhoz. Férj, feleség együtt robotol, hogy a mindennapi megélhetést megkeressék. Milliókra rúg azoknak a száma, akik 8 órai munka után, más üzemben 4 vagy több órát dolgoznak, hogy a család részére szükséges megélhetést előállítsák.

A szakszervezetek által vívott sztrájkok levezetik a bérrabszolgákat a tényleges osztályharcról, a tőke és a munka harcáról. Hová lettek az 1936 évtől lefolyt sztrájkok eredményei? Ma már több mint öt millió bérrabszolga járja a munkanélküliség kálváriáját.

Amerika bérrabszolgáinak éppen úgy, mint a világ minden országában levő bérért dolgozó rabszolgáknak, meg kell, hogy változtassa harci eszközét és az apró-csepró reformokért folyó részleges sztrájkjait ÁLTALÁNOS sztrájkra kell, hogy változtassa. Az egész vüág termelési rendszere már kifejlett arra, hogy a termelés és szétosztás eszközeit átvegye a munkásság. Ez fogja megszüntetni a reformokért folyó sztrájkokat és megteremti azt a rendszert, amelyben nem lesz kizsákmányolás, nem lesz bérrendszer. Ez áz osztályharc, amelyet a világ termelő hadseregeinek magukévá kell, hogy tegyék.

Köhler

Az oroszok követelik, hogy Hirohito japán császárt mint háborús bűnöst vonják felelősségre, MacArthur azonban Inkább érdemkeresztet adat neki.

ELŐFIZETÉST KÜLDTEK április 1-ig:

A. Alakszay, Van Nuys ___ 1

J. Dolgos, So. Bend _______ 1

A. Miklós, Chicago ............... 1

Ch. Nagy, Fort Lauderdale .. 1 A. Vágó, Simcoe _________ 2

F. Zsámár, Philadelphia ___... 1

A. Feitlich, Chicago ______ 1

Wm. Berkovits, Cleveland _ 1

Emery Juhász, Cleveland _ 2

Jim Farkas, Akron ______ 1

B. Farkas, Cleveland .............. 1

J. Tenkács, Cleveland _____ 1

A. Sibak, Long Island........... 1

Mrs. J. Szilvágyi, Detroit..... 1

J. Kozák, Philadelphia ____ 1

St. Topercer, Cleveland____ 1

A. Lachkó, E. Saugatuck _ 1

S. Végh, Toledo __________ 3

G. Bakos, Los Angeles_____ 2

Helen Adams, Los Angeles_ 1

Julia Horváth, Ravenna ___ 1

M. Földi, Detroit ................... 1

P. Berkes, Hamilton _______ 1

J. Z. Hunter, Zeigler______ 1

Gross-Krajnik, Trenton ....... 3

E. Spaal, Newark ................. 1

P. Turucz, Newark _______ 1

J. Vizi, Akron ___________ 6

Mátyás Rest. Cleveland____ 1

J. M. McMehen___________ 1

M. Bakos, Cleveland ______ 1

B. Goldstein, New Brunswick 1

A. Székely, Cleveland ........... 1

P. Csorba, New York _____ 1

A. Bordás, Philadelphia ...._ 1

A. Kucher, Pittsburgh ____ 2

Juha Bécsi, Philadelphia __ 1

R. Deutsch, Miami _______ 1

J. Zára, Chicago__________ 1

Mrs. J. Pék, Suffield______ 1

Nézze meg a Bérmunkást csomagoló papíron a neve mellett hogy meddig szól az előfizetése. Ha már lejáratban van, ne várja a lapkezelőt, mert azok is elöregedtek és nem tudnak utána járni, hanem egy 3 centes bélyeggel küldje be a Bérmunkás címére P. O. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland 20, Ohio.