Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-08 / 1625. szám

Vádolják egymást a politikusok törvényes az A HÁBORÚS HISZTÉRIA EMELÉSÉT SZOLGÁLJA A KÉ­MEK KERESÉSE. — KOMMUNISTÁKNAK BÉLYEGZI AZO­KAT, AKIK SEGÍTETTEK A GYŐZELEM KIVÍVÁSÁBAN. — EISENHOWER SZEREPE. WASHINGTON — A republikánus és demokrata politikusok közötti harc még soha sem sülyedt olyan alacsony színvonalra, mint jelenleg. A republikánusok azt tartják, hogy a mai háborús hisztéria hatása alatt azzal a taktikával nyerik el a szavazók több­ségét, hogy a jelenlegi adminisztráció vezetőit “kommunista szim­pátiával” vádolják meg. Ezzel a taktikával uj vért ön- ~ ~ ~ töttek a pár héttel ezelőtt már csillapuló háborús hisztériába. A háborús őrület fejlesztésére nagy lendületet adott Joseph R. McCarthy (R. Mich.) szenátor­nak a szenátus külügyi bizottsá­ga előtt tett azon vádja, hogy a State Department tele van kom­munistákkal, vagy kommunista szimpatizálókkal. Előbb azt mon­dotta, hogy a külügyi hivatal­ban dacára az előző “tisztoga­tásnak” még mindig 250 kom­munista van, később azonban leejtette ezt a számot 57-re. Amikor az illetők megnevezését követelték tőle, végre előállt há­rom névvel, — csupa olyan em­berek neveivel, akiknek kom­munista ellenes aktivitásai köz­ismertek. Amikor McCarthy már nevet­ségessé tette magát a vádjaival, Styles Bridges, John W. McCor­mick és más republikánus sze-. nátorok siettek a támogatására. Mindegyik azt állitja, hogy a külügyi hivatalban magas állá­sa van egy orosz “mester-kém­nek”, akit azonban nem nevez­nek meg's igy egymásra muto­gatnak. McCarthy, Bridges és a többi­ek kommunistáknak mondják mindazokat, akik a háború alatt, amikor a Szovjet Union és az Egyesült Államok mint szövet­ségesek harcoltak együtt a ten­gelyhatalmak ellen bármilyen szolgálatot is végeztek a Szovjet Union részére. Elővették Joseph H. Davis volt amerikai orosz nagykövet “Mission to Moscow” cimü könyvét és abból kikere­sik mindazoknak a neveit, akik a háború sikere érdekében a szö­vetséges oroszokkal kooperál­tak, akiket most már kommu­nistáknak neveznek. MÁR “IKE” IS BELESZÓL A McCarthy által megneve­zett egyének “megrögzött ha­zugnak bélyegzik a szenátort s követelik tőle, hogy vádjait is­mételje meg a szenátusi bizott­ságon kivül is, hogy becsületsér­tésért pörölhessék, mert a poli­tikusokat nem lehet felelősség­re vonni azért, amit a szenátus­ban vagy bármely albizottságá­nak az ülésén mondanak. McCarthy, Bridges és mások is azt akarják, hogy belenézhes­senek a külügyi hivatal kémhi­vatalának az irataiba. Ezt E. Hoover, a titkosrendőrség veze­tője ellenzi, mert mint mondotta ezen iratok tartalmaznak min­denféle olyan adatot, amik nem felelnek meg a valóságnak, mert ha valaki megharagszik valame­lyik állami tisztviselőre, mind­járt vádakat ir ellene a titkos- rendőrséghez. Az ilyen leveleket is elraktározzák a levéltárban, de ez még nem jelenti azt, hogy a vádak igazak. Viszont az ilyen leveleknek a nyilvánosságra ho­zása igen nagy bonyodalmakat okozna és a republikánus politi­kusok éppen azt Szeretnék. Egyébiránt ennek a legújabb kémhajszának a lényege is csak a háborús hisztéria emelése, amelynek örve alatt még na­OSZTÁLY BÍRÓSÁG POLITIKAI PÖRÖKBEN ÁLLAMI ALKALMAZOTTAKBÓL VÁLOGATJÁK KI AZ ESKÜDTEKET. A SUPREME COURT DÖNTÉSE. — AZ OSZTÁLYBIRÓSÁG TÖRVÉNYESITÉSE. WASHINGTON — Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósá­ga, a Supreme Court 5 szavazattal kettő ellenében jóváhagyta az elsőbb bíróság által 1947-ben a Kommunista Párt titkárára, Euge­ne Dennisre kiszabott Ítéletét. Dennist az alsóbb bíróság egy évi börtönre és 1000 dollár pénzbírságra Ítélte azért, mert nem enge­delmeskedett a képviselőház “Un-American Activities” bizottsága idézésének. « ®-----------------------------------------­AZ. U ^.ULIVILICÖ U1“ zottság ezért bíróság elé idézte Dennist s az ügye esküdtszék elé került, amely bűnösnek ta­lálta a vádlottat. Dennis azon­ban megfellebbezte az Ítéletet azon az alapon, hogy a 12 es­küdt közül 7 szövetségi állami gyobb és nagyobb hadiköltség­vetést akarnak kierőszakolni. Legújabban már Eisenhower generálist is bevonták a hiszté­ria növelésébe. A volt főparancs­nok kijelentette, hogy a mai költségvetéssel Amerika hade­reje a veszélyponton alul marad. Johnson honvédelmi miniszter, aki a hadikiadások leszállítását ajánlja, erre azt felelte, hogy a mai költségvetést éppen Eisen­hower tanácsára állapították meg, aki három hónapon át dol­gozott a költségvetés összeállí­tásán. A Chrysler sztrájkról nem sokat tudunk, csak azt, hogy áll és kevés remény van a hamaros megegyezésre. Vala­mint azt a tény tudjuk ezen a vidéken — és azt hisszuk más­felé is — hogy még mindig le­het Chrysler és Dodge meg De Soto kocsikat kapni, nem is igen kell várni rá. Vagyis, még mindég van kész autó, melyet el kell adni, mielőtt megindíthat­ják a gyárat. Talán ez adja az ellenállásra a legnagyobb erőt Chryslerék- nek. Ugyanis, sok megtévesztő hirdetések, jelentések után már úgy látszott, hogy 30 mülió dol­lárt tesz Chrysler a penzió alap­ra és ha úgy lett volna, amint a lapok és Chrysler kijelentette, akkor már meg is egyezhettek volna, de ezzel szemben Reuth- er az autó munkások szervezeté­nek elnöke kijelentette, hogy csak csalás volt, mert azt a pénzt csak a kompánia kezelné és oda csak akkor tenne, amikor akarná és azt más célra is fel­használhatná, melyet sem az ál­lam, sem a union nem tudna megakadályozni. Az üzemvezetőség úgy akarja elintézni a pennzió alapot, hogy adna is meg nem is, “nesze sem­mi fogd meg jól”. Nem hajlan­dók óránkénti fizetések utáni lefogást, direkt . csak is penzió alapra való félrerakást. Nem akarja, hogy akár az állam, akár a union beleszóljon, ellen­őrizze ezt az alapot, annak ho- vaforditását, kifizetését. így a sztrájk 65 napja után, még mindig nincs kilátás a ha­maros elintézésre. Most elképzel­hetjük, mennyivel nagyobb el­lenállást fog tudni a General Motors kifejteni, amikor nekik még sokkal több kész kocsijuk lesz felhalmozva mint Chrys­lernek a nyár folyamán, amikor ott is lejár a szerződés. És még tagadják a union ve­zérek az osztályharcot. (Vi.) alkalmazott volt. Ez tisztán mu­tatta, hogy az esküdteket tuda­tosan úgy választották ki, hogy a többségük befolyásolható egyén legyen. Az esküdteknek ily kiválasz­tása nyilvánvalóvá tette, hogy itt “osztálybiróságot” állítottak össze. Az ilyen esküdtek, akik­nek az állásaikat kell félteni a kormánytól, amely az ily pörök- ben a vádló szerepét tölti be, nyilvánvalóan nem hozhatnak pártatlan ítéletet s igy a jog­szakértők biztosra vették, hogy ezt az ítéletet a Supreme Court meg. fogja semmisíteni. A Supreme Court ítélete tehát rendkívül nagy meglepetést oko­zott, mert az valójában az osz- tálybiróság törvényesitését je­lenti. A többség álláspontját Sherman Minton, a legutoljára kinevezett biró olvasta fel és a megokolásban kijelentette, hogy véleményük szerint a szövetségi állami alkalmazott is hozhat igazságos és elfogulatlan Ítéle­tet politikai pörökben s nem kell félniök attól, hogy felmentő íté­let esetén elvesztik állásaikat. Hugo L. Black és Felix Frank­furter bírák azonban nagyon élesen ellenezték ezt a többségi véleményt. Ez az ügy nem áll összekötte­tésben azzal a másik pörrel, amelyben Dennis 10 más társá­val együtt volt vádlott s amit általában a “kommunisták elle­ni” pömek neveznek. Winston Churchill azt ajánlot­ta az angol parlamentben, hogy a németeket fel kell fegyverez­ni. De mi lesz akkor, ha nem az oroszok, hanem felénk fognak lövöldözni a fegyverekkel, — kérdezte Bevin külügyminiszter. Az Európát látogató Louis Johnson honvédelmi miniszter nagy “haladást” jelent az Atlan­tic Szövetségbe tartozó államok­kal folytatott tanácskozására vonatkozólag. — Valószínűleg mindegyik állam hajlandó még több dollár elfogadására. HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD ^jj§r ' under the Act »f March 3, 1879

Next

/
Thumbnails
Contents