Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-01 / 1624. szám
1950. április 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal Okok a forradalomra (Vi.) Amig a tőkésosztály ügynökei úgy állítják be a forradalmakat, mint valami ember csinálta eseményeket, mi tudjuk, hogy csak ottan vannak forradalmak, ahol arra a legnagyobb és legtöbb okok megvannak. A vezérek, akiket az ily forradalmak tolnak felszinre, nem szülnek forradalmakat, éppen ellenkezőleg, a forradalmak szülik a vezéreket. Mindezt csak a marxi elmélet ismeri el, ámbár még a vezérek dicsőítése miatt, sokszor vezér imádást kapcsolnak a forradalmak láncolatához, az olyan emberekkel kapcsolatosan, akik segítenek szervezni, levezetni a forradalmakat, ezáltal segitenek a tőkésosztálynak azt a hitet terjeszteni, hogy a forradalom egyénektől, vezérektől ered. így magától értetődően azt a hitet is keltik, hogy ha ezeket a vezéreket eltennék lábától, akkor megszűnne a forradalom. Hasábokat, könyveket Írnak egy-egy Lenin, Sztálin, Mao Tse Tung és más nagyobb országok forradalmi vezéreiről, de annál kevesebbet az okokról, melyek azokat a forradalmakat kikény- szeritették és tömeget soroztak a harcoló forradalmárok táborába. Kínában, Viet Namban, Burmában, Észak Afrikában, sőt az elnyomó anyaországokban is, mint Francia, Olasz, Belga, Hol- lan országokban esedékes a forradalom, melyet nem emberek szülnek, sőt még nagyon sok országban nincs is meg az elismert forradalmi vezér, de az okok ott vannak a forradalomra és csak a tényleges harcok, tüzpróbák fogják a vezéreket szolgáltatni. Ezért mi' tudjuk, hogy amig az egyéneket bebörtönözhetik, akik meglátják, hirdetik az okokat a forradalomra, ezzel elodázhatják azt, de megszüntetni nem tudják, mert az igazi okozóját, az elnyomást nem tudják bebörtönözni. Elszórva némelyek, leginkább professzorok, kijönnek az okok ismertetésével. így történt, hogy George Marshall, a volt külügyminiszter és Pitrim Sorokin volt orosz tanár a Harward egyetemről, beismerték az egyik Red Cross gyűlésen, hogy sok nyomor, nélkülözés, elnyomatás, bizonytalanság van mindenfelé, melyek a legjobb okok forradalomra a mostani rendszer ellen. Azt állítják, hogy a kommunisták csak belovagolnak a hatalomba ezeken a bajokon és kikerülhetetlen forradalmakon keresztül. De ugyánakkor nem tudnak semmit ajánlani, tanácsolni, melyekkel megszüntetnék ezen forradalmakra kényszerítő helyzetet. Nem is merték az ösz- szes okokat felhozni, leginkább más országokba szaladtak az okokat keresni, ezek között leginkább a gyarmati országokba, pedig elég okot találhattak volna itten is. A vagyon mind kevesebb kezekben való központosítása, a munkanélküliség veszedelme, a tőkések kapzsisága, a polgárjogok mindjobban való megnyirbálása, de leginkább az újabb, nagymértékű munkanélküliség, milliók által az otthonok, farmok elvesztése, mint az 1930-ban történt. Marshall a következőkben fejezi ki ezt a fontos tényt: “A forradalom amelyről én beszélek az, amikor a kis emberek (munkások) kezdik felismerni, megtanulni, mi van az életben és mi hiányzik.” (Mit vesznek el tőlük.) De sem Marshall, sem Sorokin nem mondta meg olyan formában, hogy a tanár urakon és az átlag mülveltségen felül állók is megértették volna. A zárjelbe tett magyarázatokat ők nem említették, de anélkül nagyon értelmetlen az egész, már amilyennek szánták az urak. HiMost, hogy a Szovjet Union szerződést kötött az egész országot elfoglaló kínai kommunista kormánnyal, amelynek elismerését az Egyesült Nemzetek titkára, Trygve Lie is követeli, a Kínára vonatkozó alábbi adatok ismerete időszerűvé lett. Kina a vüág egyik legnagyobb állama, területe (1940-es adat) 3,913,935 négyzetmérföld. (Az Egyesült Államoké, ugyancsak 1940-es adat szerint 3,022,- 387) A trapéz alakú terület kelet-nyugati hossza körülbelül 3000 mérföld, észak-déli szélessége pedig 2400 mérföld. Ezen roppant nagy területnek a felét óriási hegyek borítják, másrésze pedig sivatag, ezért Kina területének három-ötödén nagyon kevés ember lakik, vagyis az 500 milliónyi lakosság óriási többsége a keleti termékeny síkságon lakik. Ezt a síkságot a Hwang, a Yangtze, a Peiho, Se- kiang és egyéb folyóvizek szelik át és szolgáltatnak kitűnő vizi- utakat. Az ország legnagyobb része a mérsékelt öv alá esik, de a déli részén vannak tropikus területek, az északin pedig állandó a hideg idő. Dacára annak, hogy a roppant nagy terület gazdag ércekben és ásványokban is, az ipar nagyon kezdetleges. De ily kezdetleges maga a földművelés is, amiből a nagy tömegek élnek igen nagy szegénység közepette. Kina elmaradottságát a vallási és politikai történelmükkel magyarázzák meg. A kínai civilizáció igen régi. Ennek alapja a szülők iránti rendkívüli tisztelet, amely türelmessé, tekintélyt tisztelővé nevelte a kínaiakat. De ez a felfogás fokozta gyors szaporodást, amellyel nem haladt arányosan az ipari fejlődés, igy időközönként nagy éhínség végezte azt a számbeli korlátozást, amit a szülések szabályozásával kellett volna elintézni. A kínaiak legfőbb élelmiszere a rizs és a soya bab. Minden talpalatnyi földet megművelnek, természetesen csak primitiv módozatokkal. Ipara közül a seába van ezen tanári oktatás, még olyan urakat nem ismerünk, akik saját jószántukból leszáll- nának a tóról és a fáradt munkásokat engednék lovagolni. Ezeket csakis forradalmak és nem ilyen tanári oktatások rázzák le a társadalom nyakáról. Ezek a forradalmak, melyekről a tanár urak — mert ők tisztábban látják — megvannak ijedve a tőkés osztállyal egyetemben, mindég jobban szaporodnak mindenfelé.A kínai piac elvesztése, majd a délázsiai népek diadalmas forradalma, mindjobban kiélezi a gazdasági válságot, minden tőkés országban, fokozza a munkanélküliséget, a nyomort, bizonytalanságot, az osztályharcot, melyet még az itteni professzorok sikeresen letagadtak, de már nem sokáig. lyémszövés, papírgyártás és a porcellán edények készítése lett jelentékenyebbé. A kínai civilizáció emlékei a mai időszámítás (B.C.) előtti 2900 évre mutatnak, a történelmi korszakot azonban a Chou dinasztia tróntralépésétől, (1122 B.C.) számítják. Ez a dinasztia egész 256 B.C. uralkodott s akkor élt Confucius (551-479 B.C.) a legismertebb kínai vallásos filozófus is. A Chou dinasztia után a Chin dinasztia kövétkezett s ettől nyerte az ország a “China” (Kina) nevet. A Chin uralkodók megszüntették a feudálizmust és építették a Nagy Falat. Kina aranykorát a mai időszámítás 7-10-ik századaiban élte a Tang dinasztia alatt (618-907 A.D.), amelynek hatalma egészen a Káspi tengerig terjedt. Ezután következett a Sung korszak (960-1278), amelyben a kínai irodalom és művészet fejlődött igen magas tökélyre. Kina a mongolok uralma alá került Genghis Khan és Kublai Khan alatt 1280 és 1368 között. Ebben az időben látogatta meg Kínát Marco Polo hires világutazó, akinek leírásából ismerjük az akkori kínai viszonyokat. Lerázva a mongol uralmat a kínaiak a Ming, majd a Manchu dinasztiák uralma alá kerültek. Közben a központi hatalom ereje mindinkább elveszett s az igazi uralom az egyes vidékek katonai parancsnokainak kezeibe került, minek következtében az ország az európai imperialista hatalmak prédájává lett. Ez a külső és belháboruk egész sorához vezetett, mig végre 1911-ben a köztársasági formát vették fel, de a további fejlődést megakadályozták a belső harcok, majd a japán támadás. A folyó események szerint a kínai nép már megunta nemcsak azt, hogy idegen országok vadászterülete legyen, hanem a saját kizsákmányolóit is s az orosz példát követve uj társadalmi rendszer keretében igyekszenek megszervezni maguknak azt a helyet, ami számuknál fogva megületi őket. Népszámlálás a U. S.-ben Az Egyesült Államokban minden 10 évben általános s minden öt évben földművelési népszámlálást tartanak. Az 1950-es nép- számlálást április elsején fogják kezdeni. A modern népszámlálásnál, — amelyet általában “Census“ néven említenek, már nem csak a lakosok számát, hanem a faji eredetükre, vallásukra, nemzetiségi eredetükre, foglalkozásukra, jövedelmükre, továbbá az iparokra, földművelésre és a kereskedelemre vonatkozó adatokat is összegyűjtik. A Népszámlálási Hivatal igazgatója, Dr. Philip M. Hauser a lapok utján arra kéri Amerika lakosságát, hogy segítsenek az adatok összegyűjtésében. A nép- számlálásnál bevallott adatokat semmiféle más célra felhasználni nem lehet, nem kell tehát attól tartani, hogy azok az adóhivatal, vagy más valamilyen hatóság kezeibe kerülnek. Miután az ilyen országos census adatai fontos ismereteket nyújtanak mindannyiunk részére, a Bérmunkás szerkesztősége is kéri olvasóinkat, hogy teljes mértékben kooperáljanak a cen- sust végző tisztviselőkkel. Az ilyen tisztviselők hivatalos jelvénnyel és okmányokkal igazolják magukat, semmiféle pénzt sem kérhetnek, semmit sem árulhatnak. Ha valaki a census örve alatt pénzt kér, vagy valamit el akar adni, akkor az csaló, akit fel kell jelenteni. A bevándorlóktól azt kéri Dr. Hauser, hogy születésük helyéül azt az országot említsék, amelyhez az a terület akkor tartozott. így például aki Erdélyben született az Magyarországot mondjon, ahová az a terület akkor tartozott és nem Romániát, ahová most tartozik. Úgy az ilyen, mint a számos egyéb kérdésre mindenki a legjobb tudása szerint és készséggel válaszoljon. EGYSÉG A HAJÓSOK FRONTJÁN WASHINGTON — A tengeri kereskedelemmel kapcsolat o s munkások hét nagy szervezete, amelyek részben a CIO, részben az AFL-hez tartoznak, egység frontra léptek a Taft-Hartley törvény azon rendelkezésének eltörlésére, amely törvénytelennek minősiti azt a gyakorlatot, hogy a munkásokat a unionok által fentartott helyiségekből fogadják fel munkára. A “Hire- ing Halls” gyakorlatot olyan fontosnak tartják a hajómunkások, hogy annak további fen- tartásáért a legélesebb harcot fogják folytatni tekintet nélkül arra, hogy melyik hajós szervezetbe tartoznak. A “Hireing Halls” gyakorlat előtt a hajómunkásokat a korcsmákból szedték össze a hajóstársaságok ügynökei, természetesen olyan fizetésekért és munkaviszonyok mellett, amilyet éppen megszabtak. A hajózási munkások csak a “Hireing Hall” gyakorlat óta élnek igazán emberi életet. Amiről beszélnek... KÍNA
