Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-01 / 1612. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act «f March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 JAN. 7 NO. 1612 SZÁM HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A clevelandi közútisztrájk tanulságai A clevelandi közúti munkások, a villamos, az autóvezetők és kalauzok, hetekig tartó tárgyalás után sztrájkba mentek. A sztrájk oka, hogy a fizetéses szabadságot a vállalat lerövidítette. A vállalat a város kezében van, igy az közüzemnek számit, ezért a sztrájk mint olyan, nagyobb tanulságot és figyelmet jelent, mint egy magánvállalatnál történő munkabeszüntetés. A városi tanács a közelmúltban a fő hivatalnokok fizetését meglehetősen emelte, éppen azért felháborító az, hogy a tényleges dolgozó városi munkásoknál, kívánja behozni az emelést. Véletlen az, hogy ezt a bérlevágásnak számitó, fizetéses szabadság megrövidítését a közúti alkalmazottaknál kezdték el, valószínű, hogy hasonló akció fog történni a többi városi alkalmazottaknál is. A munkások számtalan gyűlésen foglalkoztak az őket ért sérelemmel és határozottan leszögezték, hogy az elért eredményeket harc árán is megvédik. A városi vállalatot vezető igazgatóság viszont makacsul ragaszkodott ahoz, hogy a fizetéses szabadságot 98 óráról 88 órára vágja le, aminek a következtében karácsony előtt 3 nappal a munkások abba hagyták a munkát, mind egy szálig sztrájkba mentek. Szinte hihetetlen, hogy milyen vad dühhel támadták a sztrájkolókat, főleg a unió local elnökét Tom Meaneyt, valóságos lincshangulatot igyekeztek a lapok teremteni. A lap első oldalán nagy cikkben támadták Meaneyt. Követelték a unió éléről való eltávolítását. A polgár- mester a Fehér Házból kért utasítást, mely után a legvadabb támadást intézte a sztrájkolok ellen és parancsot adott, amelyben utasította az alkalmazottakat, hogy a munkát haladéktalanul vegyék fel, ellen esetben a sztrájktörőket rendőrséggel, katonasággal fogja megvédeni. A unió local az AFL-hez tartozik, amelynek a városi vezetősége a sztrájkolok ellen fordult, követelve, hogy hagyják abba a sztrájkot, mert az sérti a munkások és a kereskedők érdekeit. Az AFL elnöke, Bill Green is parancsot adott ki a sztrájk beszüntetésére. A sztrájkolok gyűlése minden terror dacára, egyhangúlag utasította vissza a polgármester és az AFL vezetőinek a parancsát a sztrájk abbahagyására. A 4000 munkás közül mindössze 2 alak jelentkezett munkára, de ezekkel nem is próbálkoztak a sztrájkot megtörni. Most aztán a már megszokott módszerhez fordultak a város urai, bírói tiltóparancsot vettek ki, amelyben a biró elrendelte, hogy a unió és annak elnöke kedden délután 2 óráig vétesse fel a munkát, a kilátásba helyezett következmények terhe alatt. Ezeket a “következményeket” nem tartották titokban, beígérték, hogy a ünio locált 50-60 ezer dollárra bünteti a biró és elrendeli a vezetőség elfogatá- sát is. Ez az akció azután megijesztette a union vezetőségét, amely minden erőt megfeszített, hogy a sztrájkolókat a harc abbahagyására bírja. Hiába voltak nagyon megszívlelendő ajánlataik a harcnak a munka helyére való átvitelére, mint a forgalom lelassítása, a szabályokhoz való ragaszkodással, a jegyek, illetve a viteldijak be nem szedése, újabb tiltakozó sztrájkok kimondása. A unió vezetősége, minden ilyen javaslatot elutasított, a feltétel nélküli, azonnali sztrájk beszüntetést vitte keresztül. A város urai győztek, ez a győzelem nem csak a közúti munkások veresége, hanem minden városi munkásé, akiknek a sztrájk jogát elkobozták és kiszolgáltatták őket a városi urak kénye-kedvének. A harcnak tanulságaként levonhassák a munkások azt, hogy a demokrata polgármester éppen úgy letöri a munkások harcát, mint a republikánus kartársa, hogy a polgári lapok egyhangúlag a munkások harcát támadta és szított annak erőszakos megtörésére, de tanulság az is, hogy a mostani szervezeti forma értéktelen, hogy a vezetőik árulók, kik hátbatámadják, eladják a munkások harcát. A polgári politikusokkal, a kapitalista lapokkal való teljes szakítás, a szervezeteknek Ipari Uniókká való átalakulása, adja meg a lehetőséget, hogy a munkások győzelmesen vigyék keresztül a harcaikat, még akkor is, ha a harc nem magánvállalat, hanem városi kizsákmányolás ellen folyik. Ismét elmúlt egy Karácsony, mely semmi különös változást sem hozott a mindennapi életünkre, akár csak az előbbi Karácsonyok. Lehet egyes vallási szakértők szerint Karácsonyt pogány eredetinek minősíteni ez mind nem változtat azon a tényen, hogy a földön élő emberiség egy számottevő része, még az atombombák hullása közben is, Karácsonyt a béke és emberszeretet ünnepének tartja. Karácsony megteremtése előtt és azóta sem, sohasem volt tartós béke a földön s az emberek, a testvérszeretet és béke hirdetése közben, ismét is ismét halomra gyilkolták egymást. Ez a történelmi láncolat vonult végig évezredek óta s akik ezt tudják azok részére nem jelent csalódást Karácsony eszméje, mert legfeljebb csak egy kézszoritást, vagy egy sem árt, sem nem használ, üdvözlő kártyát jelent a részükre. Ami mégis változást jelentett az ez évi Karácsonyon és ami különösen kételyes szint adott ennek a Karácsonynak, az az a körülmény volt, hogy föltűnően sokat beszéltek a békéről, sokkal de sokkal többet, mint minden más Karácsonykor. Ez az ami azt bizonyítja, hogy veszélyes időszakba értünk be és nagyon kell félnünk attól, hogy ránk zuhan a béke, mely után a “béke hamvaira” megnevezés lesz az eredmény az emberiség nagy többségének. A pápa is békéről beszélt, de ugyanakkor a vallás ellenségeinek kürtását célzó emberszeretetett nagyon könnyen föllehetett fedezni beszédében. Az angol király is elmondta a szokásos karácsonyi szózatát, melynek lényege az volt, imádjatok engem és a régi“békében” fogtok részesülni, melyhöz hasonló jókat az amerikai dollár már is biztosit. Truman elnök sem maradhatott némán, ő is beszélt és olyan békebeszédet mondott, melyhöz csak az ágyudörej zenéje hiányzott. A kezét nyújtotta a “rabigában” tartott országok felé, persze csak az egyik kezét, a másik kezében valami más volt, a meg nem nevezett “rabszolga” tartók felé. A karácsonyi hangulatot nem lehetett figyelmen kívül hagyni Moszkvában sem, mert az már egy újabb alapos vád lett volna, hogy a legnagyobb ellenségei a békének. Ott Malenkov beszélt a karácsonyi szellem hangulatától áthatva arról, hogy a Kelet és Nyugat nagyon szépen megférhet egymás mellett békés együttműködésben. Ez is olyasmi volt, mint a szenteltvíz, vagy olyan utolsó kenet féle, "a másvilágra szóllitott lélek békés távozására. így sorolhatnánk a végletekig a nagy vezetők beszédeit, amelyhöz hozzá csatolhatnánk a társutazó vezetőket, a legalsóbb- rendü politikai hivatalig. Mind békéről beszélt és most különösen olyan tele tüdővel, hogy komolyan félnünk lehet a békétől. Most volt Karácsony és mivel még ma béke van, talán legjobb volna ha ezek a vezetők követnék az alkoholistákat gyógyító egyesület taktikáját, ők nem azt ígérgetik meg az erősen ivó emberrel, hogy fogadja meg, hogy egy egész évig nem iszik, csak azt ígérje meg reggel, amikor fölkel, hogy aznap nem iszik. Másnap és azután mindennap csak egy napra Ígérje, hogy nem fog inni. Ha ezt teszik a tegnapi hangos békeapostolok a jövő Karácsonyig mindennap, reggel ha fölkelnek csak azt mondják, “ma béke lesz”, úgy a jövő Karácsonykor könnyebben fog lé- legzeni az egész emberiség. Egy kellemetlen vita folyik mostanában bizonyos lapokban, a CIO-ban most már elég durván folytatódó úgynevezett tisztogatási művelet kérdésénél. Állítólag bizonyos katolikus papok, többet vannak a CIO gyűlésein és irodáiban, mint a templomban, mig a katolikus vallá- su szakszervezeti munkásokat külön localokba tömöritva, úgyszólván irányitó benyomást gyakorolnak a CIO szakszervezet politikájára. Hogy miért kellett éppen a katolikus papoknak a szakszervezetbe már beszervezett munkásokat még egy katolikus szervezetbe tömöríteni, ez olyasmi, amire bátran rá lehet mondani, hogy zavarosban halászás. Mert azok a katolikus munkások, akik hisznek a pap szavainak, azok már úgyis templomtagok és áldozati alanyok az egyház föntartásához, a szak- szervezetbe azért tartoznak, hogy munkaviszonyukat és megélhetési lehetőségüket megvédelmezni képesek legyenek. Itt már nem mint katolikusok jönnek számításba, hanem mint munkaerőt szolgáltató kizsákmányoltak. Itt már se szin, se vallás, se nemzetiség többé nem
