Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-09-10 / 1595. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1949. szeptember 10.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .......................$2.00 One Year _________ $2.00

Félévre .—........................ 1-00 Six Months ___________ 1.00

•ígyes szám ára ........ ,5c Single Copy ____ 6c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c

Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre.................... $2.50

“Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

Szakszervezetek politikai akciója

Az utóbbi hetekben az amerikai nagy szakszervezetek vezetői titkos tárgyalásokat tartottak valamilyen politikai egység kovácsolására. A régi American Federation of Labor (AFL) és az újabb Congress of Industrial Organization (CIO) szervezetek között azonban még mindig olyan nagy az ellentét, avagy a versengés, hogy közös politikai szervezet megalakításáról szó sem lehet, csupán abban állapodtak meg, hogy a választásokkal kapcsolatos politikai akcióikat harmonizálják.

A CIO politikai bizottságának (Political Action Committee) igazgatója, Jack Kroll, Los Angeles városban járva ezt a nyilatkozatot adta közzé erre a megállapodásra vonatkozólag: “Közösen főgunk dolgozni minden olyan politikai cél elérésére, amely a szervezett munkásság érdekeit szolgálja, de különösen a JELÖLTEK VÄLASZTÄSÄNÄL. Arra törekszünk, hogy a választásoknál a CIO, az AFL, sőt a többi független munkásszervezetek, mint a vasutasok unionjai (Railroad Brotherhoods), a bányászok (United Mine Workers of America) és a fémmunkások (International Association of Machinists) is ugyanazon jelölteket támogassák.”

így tehát nem alakítanak uj munkás politikai pártot, hanem lepaktálva a két reakciós polgári párttal, személyenként indorszál- nak egyeseket az azok által előtérbe tolt jelöltek közül- De ugyanakkor, midőn ezt a kétes értékű kooperációt bejelentik, azt is közzéteszik, hogy az említett szakszervezetek mindegyike igyekezni fog megtisztítani sorait kommunista tagjaitól, — másszóval kizárással büntetik azokat, akik a tőkés termelő rendszert ellenző politikai irány hívei.

Ez a két határozat, amit az őszi konvenciókon az erre a célra kiválasztott delegátusok valószínűleg “nagy lelkesedéssel” fognak majd helyeselni, mutatja, hogy az amerikai szakszervezetek valójában a tőkés termelőrendszer védbástyáivá lettek. Amig eddig többé-kevésbé szabadutat engedtek tagjaiknak politikai felfogásuk követésére, most már büntetés terhe alatt szabják meg, hogy csak a tőkés termelőrendszert alátámasztó politikai irányt követhetnek, ellenkező esetben kizárják őket, ami munkaelvesztést, tehát a megélhetési lehetőség megvonását jelenti.

Az amerikai szakszervezeteknek a politikai porondra lépése látszólag a tőkés termelési rendszer megerősítését jelenti. De csak látszólag, mert valójában azt mutatja, hogy a nagytőke autokratikus hatalmas megdőlt és azér takarva nem akarva, az állami hatalom kezelésében helyet enged a szakszervezeteknek is. Miután itt nem alakult ki számbavehető munkáspárt, vagy olyan szocialista párt, amely csak a nevében szocialista, mint láttuk ezt az európai országokban, a szakszervezetek veszik át szerepüket.

Az amerikai szakszervezeti vezéreknek politikai szárnycsat- togatása valójában az amerikai tőkés termelő rendszer inogását mutatja. *•

Furfangos észjárás

Az amerikai sajtó és rádió kelletlenül ugyan, de azért kénytelen volt a közönség tudtára adni, hogy azon két orosz repülőtiszt egyike, akik pár hónappal ezelőtt a Szovjet Union területéről átrepültek az ausztriai amerikai zónába, mert az Amerika Hangja olyan csábitó módon festette le nekik Amerikát, de különösen Virginiát, hogy azt még életük kockáztatásával is látni akarták, most megbánták tettüket és egyik visszament Oroszországba.

Annak idején oldalakat szenteltek az amerikai újságok a két fiatal tiszt ömlegéseinek, amikor mint hősöket ünnepelték őket s diadalmenetben vitték Virginiai megtekintésére. A két szökevény tiszt nem győzte eleget dicsérni ezt az áldott országot, amelytől legalább is egy szép farmot s állandó nagy jövedelmet reméltek kapni a dicséretért. A nagy jutalom azonban nem jelentkezett, mire Anatol Barsov, a szökevények egyike, felkereste a new yorki szovjet konzulátust, bejelentette, hogy megbánta a tettét és visz- sza akar menni hazájába, ahol hütlenül otthagyta feleségét és két gyerekét is.

A konzulátusnál Ígéretet nyert, hogy kérését továbbítják Moszkvába s megegyeztek abban, hogy a válaszért majd újra eljön. Miután a megszabott időre nem jelentkezett és az általa adott

címen sem találták, a konzulátus bejelentette eltűnését. Válaszul az amerikai titkos rendőrség (FBI) azzal állt elő, hogy állandóan figyelték a két repülőtisztet s amikor látták, hogy Barsov tárgyal az orosz hatóságokkal, elfogták, repülőgépre tették, Ausztriába vitték, ahol a saját kívánságára átengedték az orosz zónába.

Kétségtelen, hogy Barsov ezen kiábrándulása igen jó propaganda anyagot nyújt az oroszoknak. Barsov állítólag naplót vezetett, amelyben az első na] tokban áradozva dicséri Amerikát, de később már hasonlítja az amerikai és a szovjet demokráciát s ezen összehasonlításnál az utóbbi kerül ki előnyösebben. Ez a napló a Time-Life vehemensen or «tsz ellenes folyóiratok tulajdonosának a kezeibe került, de az amerikai demokráciára adott szigorú kritika miatt nem használhattákAz amerikai sajtónak természetesen valami módon meg kellett magyarázni Barsov pál fordulását. Az amerikai újságírók furfangos észjárására vall, hogy Barsov csalódását és természetesen kiábrándulását mellőzve azt akarják bizonyítani, hogy Barsov tulajdonképpen csak egy ügyes orosz kém volt, aid a fent említett mesével jutott be az Egyesült Államokba.

De még sem volt olyan nagyon ügyes kém, — teszik hozzá megnyugtatókig, mert az amerikai ellenkém szolgálat résen volt, figyelte minden lépését és azért eltávolították innen anélkül, hogy valami értékesebb titoknak jutott volna birtokába. Az atombomba gyártásának még csak a közelébe sem jutott.

Szóval nincs semmi baj, az amerikai kém és ellenkém szolgálat újból dicsőségesen megmentette a hazát!

Konvenciós képek

Egy kicsit megszokott kép tárul elénk. Egymás után jönnek be az ország különböző részéről jött munkástársak. A már ottlevők meleg szeretettel köszöntik az újonnan jöttét, nagyon meglátszik, hogy nem csak elvi kapocs van a küldöttek között, hanem évtizedes barátság melegsége sugárzik ki abból, ahogy egymást üdvözlik.

A küldöttek nagyon hamar észreveszik ha valaki esetleg elmarad és igy érthető, hogy feltűnt, hogy az országos értekezletek megszokott és kedvelt alakja Pika munkástárs hiányzik a delegátusok közül, Zára munkástársék nem győzik magyarázni és megnyugtatni a delegátusokat, hogy “nem öregszik még a legény”, csak múló betegeskedés tartja távol közülünk Pika munkástársat és mindannyian szivből kívánjuk a mielőbbi talpra állást.

De helyette egy régen nélkülözött, veterán harcos, Köhler Sándor munkástárs jött el töretlen harcikedvvel Chicagóból. Más uj arcok is újra eljöttek Irma Phillips South Bendről He- ringék nagy örömére. Bécsi munkástársnő Philaból, Horváth Wyandottaból, Dénes Det- roitból régi újak, kiket szeretettel üdvözölnek a delegátusok.

Végre mint utolsók megérkeznek a clevelandiak is és igy megkezdődhet a behirdetett népgyü- lés, amelyet Lefkovits munkástárs nyit meg és Zára munkástársat kéri fel gyülésvezetönek, aki megnyitja a gyűlést és atad- ja a szót a napirend első pont előadójának, Fishbein munkástársnak, aki egy órás beszédben mutatott rá az amerikai és a világ gazdasági helyzetére.

Ifjú Kollár József munkástárs igazi művészi élvezetet nyújtott a megjelenteknek a harmonika játékával.

A másik előadó az uj magyar alkotmányról beszélt. Párhuzamot vont a válsággal küzdő kapitalista államok és a népL demokráciák közöttA jelenlevők késő esti 11 óráig nagy figyelemmel hallgatták az előadókat.

Vasárnap reggel is a megszokott kép: A delegátusok lassan gyülekeznek és “bizi”-vé teszik Lefkovits munkástársat a magukkal hozott pénzek átadásával úgy, hogy 11 óra elmúlt, amikor Visi munkástárs megnyitja az országos értekezletet. Lefkovits munkástárs egy kis büszkeséggel teszi meg a lapbizottság jelentését, amelyben az olvasótábor szaporodásáról és anyagi megerősödésről tesz jelentést. Évek óta az első eset, amikor ilyen jelentést kapunk

Geréb munkástárs Írásos jelentése után a delegátusok teszik meg jelentésüket. Minden jelentésnek két mottója van, a magyarság elöregedése és az, hogy az olvasók nagy szeretettel és megelégedéssel vannak a lapunkal szemben.

Számos üdvözlő levél felolvasása után, elköltve a kitűnő ebédet, az értekezlet hozzáfogott a jelentések megvitatásához.

Elsőnek a los angelesi munkástársak indítványa került napirendre, hosszú vita után egyhangúlag állapítják meg, hogy a mai nemzetközi helyzet alkalmatlan arra, hogy a Bérmunkás képviselőt küldjön az épülő Magyarországba.

Hosszú építő vita indul a lap irányvonaláról, amelynek eredménye annak a megállapítása, hogy a lap továbbra is a legoda- adóbb támogatást fogja nyújtani a szocializmust építő magyar szülőföldnek.

A vita folyamán kiemelkedett Geréb munkástárs munkájának elismerése úgy a lap, mint a naptár szerkesztése terén.

Indítványok, ajánlatok tömege kerül a napirendre, mind a mozgalom és a lap érdekeit célozza.

TJj irógárdisták felsorakoztatását lelkesedéssel fogadta az országos értekezlet.

Már 9 óra felé járt az idő, amikor Visi munkástárs lelkes szavakkal zárta be az értekezletet.

Vacsora közben ifjú Udvar- noky Károly és Francis adtak nagy zenei tudásukkal élvezetes műsort, akiket nem akart a hallgatóság leengedni a dobogóról.

Nem volna teljes e beszámo-