Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-27 / 1593. szám
1949. augusztus 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal A szocializmus tudományos elmélete alig száz éves és már gyökeret vert a földtekének minden részében. Ma már mást sem hallunk naponta, mint a vörösek mit csinálnak és még, hogy mit fognak csinálni. A legutolsó németországi választások, nagyon megnyugtatták az itteni uralkodó osztályt, Nagy címeken hirdetik, hogy Németországban a kapitalizmus győzött. Akármilyen eredménnyel végződtek is a választások, a dolgozók millióinak helyzetén nem fog változtatni semmit. A német munkásság nagy harcok előtt áll éppen mostan a választások után. A különböző politikai pártok, hogy eltereljék a dolgozó milliók figyelmét a tényleges bajoknak okairól, ami nem éppen a megszálló hadsereg, hanem a még mindig fennálló kizsákmányolásra alapozott kapitaüsta rendszer/ Akárhogyan próbálták félrevezetni a német munkásokat az ottani politikai pártok és bármennyire is megvan az itteni uralkodó osztály elégedve az ottani választásokkal, nem rejteget jobb életviszonyokat a német munkások számára. Hiába próbálja a kapitalizmus a haladást megakadályozni, feltartózhatatlanul haladunk egy igazságosabb és boldogabb társadalmi rendszer felé. Hallottuk a rádión... Nyílt harc a haladás ellen (a.l.) A mai felcsigázott idegek, amit a tőkés társadalmi rendszerben mesterségesen szítanak, valóságban nem más, mint mindenfajta társadalmi fejlődést, vagy átalakulást megakadályozni. Csak azok merik álltani, hogy a magántulajdon rendszerén épült kapitalizmus “demokratikus”, akik gazdasági kiváltságokat élveznek. Az IWW mint forradalmi ipari szervezet, azért forradalmi, mert olyan társadalmi átalakulást kíván megvalósítani, ahol a termelésbe ténylegesen résztvevők rendelkeznek a termelt javak szétosztása felett. A fönt nevezett cél elérésére szervezni igyekszik az iparokban foglalkoztatott munkásokat, de már nem külön szakszervezetekbe. Ma már a géptermelési rendszerben minden ipari üzem, összefüggésben van a másikkal. A modern mező- gazdaságnak szüksége van gépekre, a gépiparban dolgozóknak pedig feltétlen szükségük van meg^őgazdasági termékekre. Az IWW-t megalakító egyének gyakorlati szocialisták voltak. Tudták, hogy egy ipari államban, mint az Egyesült Államod minden politikai kormányzat alárendeltje a gazdaságilag elhatalmasodott ipari trösztöknek. Azért az IWW mint ipari szervezet, soha nem tartotta szükségesnek a munkásosztály részére a párt- politikát. A munkásosztály tényleges kizsákmányolása ott történik, ahol a termelt javakat- előállítja és nem kapja meg munkájának teljes értékét. Furcsán hangzó vádak azok az IWW ellen, amikor azt állitják, hogy az IWW a kormány megdöntésére törekszik. “Az IWW mint az uj társadalom embriója, építeni igyekszik az uj társadalom szerkezetét a mainak keretem belül.” Egy olyan társadalmat akarunk építeni, ahol a termelt javak már többé nem a termelő eszközök tulajdonát képezik, hanem a termelésbe résztvevők rendelkezzenek vele. Ezt nevezzük ipari demokráciának. Természetesen az IWW által kifejezett demokrácia nem abban nyilvánul meg, hogy kerületi választások alkalmával politikusokat választunk meg az állami ügykezelésbe. Megmondhatjuk nyíltan, hogy ott, ahol különböző gazdasági osztályok vannak, ahol tényleg a gazdaságilag kiváltságos osztály rendelkezik az élet javai felett, ott szó sem lehet demokráciáról. Az emberi küzdelem ténylegesen az élet javaiért folyik. Élelem, ruházat és lakás az emberi élet fő kelléke. Ha ezeket millióknak nélkülözni kell, csak azért mert némelyek vagyont halmoznak föl, természetesen egy ilyen rendszert nem mondhatunk igazságosnak, még akkor sem, ha talán néhányan dicsérik is. Az IWW megalakulása óta harcban van csak azért, hogy a kizsákmányolást megszüntesse. A kapitalizmus minden olyan törekvést, amely az igazságtalan gazdasági rendszer megváltoztatására törekszik, küzd ellene. Azért nem lepődünk meg azon, hogy a kapitaüsta rendszerbe minden olyan törekvést igyekeznek elgáncsolni, ami valamilyen társadalmi haladást jelent. Ma nagyon szokássá vált a kapitalista országokban, hogy bármilyen törekvés, amely a köznép érdekét volna hivatva szolgálni, ráfogják, hogy nem jó, mert az a szocializmushoz vezet. Éppen most történt, hogy a népjóléti és egészségügyi javaslatot nagykegyesen leszavazták, de az a javaslat, hogy “Amerika Hangjára” néhány milliót utaljanak ki, azt a kapitaüzmus poü- tikai szolgái lelkesedéssel fogják megszavazni. Milyen gyorsan változnának azoknak a hiszékeny embereknek gondolatai, ha megtudnák érteni, hogy minden intézkedés ami ma itten történik, kizárólag csak a kapitalizmus megmentésére irányul. Mi történne ebben az országban, ha jelenleg csak az ösz- szes szervezett munkások osztálytudatosak lennének, lapjaik, irodalmuk ténylegesen a dolgozók osztályérdekeit szolgálnák? A szocializmus egy igazságos társadalmi rendszert akar megvalósítani. Azért kell azután a szocializmus elméletét annyira félremagyarázni és lekicsinyelni, hogy a nem gondolkodó munkás már csak a szocialista szótól is irtózzon. A mai kapitalista társadalomban minden idegen elmélet, ami társadalmi haladást jelentene, bűn. Furcsa, de igy van. Állandóan demokráciáról beszélnek, de ugyan akkor, még csak az embereknek a gondolatát is erőszakkal akarják korlátozni. Az a nyílt harc, amit ma a kapitalizmus, a haladás meggátlására folytat, nem más, mint védelmi harc. Az egyedüli védekezésük amit annyira feldicsérnek a távolsági repülők és az atombombák. _____________________ gyönyörű lakás, a dolgozók ezrei nyaralnak ahol ezelőtt csak az urak lehettek. Nem tudom leírni, hogy mi minden változott meg, mert akkor napokig írnék. Az természetes, hogy minden a dolgozók javára. A gyárban, ahol rossz a levegő vagy meleg van, oda védő ételeket hoznak tejet, vajat vagy sajtot, húslevest, amit az orvos előír és viz- helyett isszák a tejet és nem kell fizetni érte és az orvosok vizsgálják az embert, hogy nem- e szorul pihenésre és leküldik szanatóriumba pihenni, mert nálunk legfőbb érték az ember. Kedves Bátyám ebből láthatjátok, hogy a dolgozók országában mennyire más minden, mint nálatok, ahol a pénz után futnak az emberek, nem törődnek sok ember letiprásával, csak minél jobban tömhesse a zsebét. Pedig ha a javakat elosztanák minden ember szép és boldog életet élhetne. Kedves Bátyám én 1200 forintot keresek 1 hónapban és nagyon szépen megélünk belőle és napról-napra olcsóbb minden az idén nagyon jó termés volt„ úgy, hogy már semmiből nem kell szűkölködni. Rétfürdő 1949 junius 20. hogy a Bethlehem Steel Corporation ez év hat hónapjában 59,878,603 dollár tiszta jövedelmet könyvelt el, amiből egy-egy részvényre 5 dollár 91 cent osztalékot fizetett. A múlt év első hat hónapjában, — mint Eugene G. Grace, a cég elnöke jelenti, 30,599,106 dollár tiszta jövedelmet értek el s a szegény részvényesek csak 3 dollár és 5 centet kaptak egy-egy részvény után. És mégis, ugyanez a Eugene G. Grace tiltakozik a legerélyesebben úgy a munkabérek felemelés^, mint az acél árának a leszállítása ellen. Miért? Azért mert a szegény részvényeseket soha sem lehet kielégíteni. hogy a kínai nemzeti hadsereg repülő ezredese, bizonyos Lin Wen-Kwei most Amerikában jár, hogy amerikai repülőket szerződtessen. Ez a Lin azt mondja, hogy már eddig több mint 5 ezer amerikai repülő jelentkezett nála, akik “égnek a vágytól, hogy kommunistákat gyilkolhassanak”, persze meglehetősen magas fizetésért. Lin Wen-Kwei most már azt szeretné, ha az amerikai kormány a Marshall terv keretében adna neki egy csomó repülőgépet, no meg néhány mülió dollárt is, hogy a gyilkolásra kész amerikai repülők kielégíthessék vágyaikat. És haragszik, hogy nem dobálják feléje a milliókat. hogy Robert A. Taft, Ohio államba való szenátor, a Taft- Hartley munkásellenes törvény szerzője, aki 1950-ben újból választás elé kerül, már most megkezdte a korteskodást. Egyik újságírónak bevallotta, hogy hetenként propaganda anyagot szállít 650 Ohio állami újságnak és igen gyakran tart rádió beszédeket is, hogy az ohio munkásokat “felvilágosítsa”. Azzal a nagy összeggel, mint amibe az ilyen kampány kerül, nem felvilágosítja, hanem inkább FÉLREVEZETI a közön- égést. hogy az oroszok nagyon éles- hangú jegyzéket intéztek Jugoszláviához, mert Titoék állitó- leg megkinoztak és kegyetlenül bántak 31 orosz alattvalóval. Nem tudjuk, hogy mi igaz, mi nem ebből a vádból, de azt igazán észrevettük, hogy milyen szerfelett nagy örömet vált ki az amerikai sajtó és rádió irányitóiból az orosz és a jugoszláv ellentétek kiélesedése. Úgy örülnek neki, mintha valami nagy csatát nyertek volna. hogy Lincoln, Neb. városkában Dale Markel tengerésznek pontosan 1678 dollár és 60 centjébe került egy csók, amit a jegyesének adott, mikor meglátogatta. A számla ilyenformán szólt: Büntetés $25, bírósági költség $3.60, kár az automobilban, amelyen kikocsikáztak $600 és $1000 a költsége annak a villamos transzformátornak, amit a póznáról leütöttek, amikor az automobil nekiment, miután a csók hevében Dale mindkét kezét levette a kormányrudról. Hát megér egy csók ennyit? — kérdezi most Dale Markel. hogy Harold E. Stassen, volt republikánus elnöki aspiráns, neves republikánus politikus, “hatalomkapzsinak” nevezte Truman elnököt. Stassen szerint Truman hatalomvágya, vagy a hatalomkapzsisága magyarázza meg, hogy miért kell felfegyverezni az egész világot. Lehet, hogy ezek a nagynevű “államférfiak" jól ismerik egymást. hogy John Maragon, aki közpályáját Kansas Cityben mint cipőpucoló fiú kezdte, most pedig abból él, hogy benfentese az elnök adjutánsának, Harry Vaughan generálisnak, nagyon megharagudott, hogy őt is öt- percentes hazafinak mondták az újságírók. Ötpercentes hazafiak azok, akik rendeléseket vagy másféle üzleteket járnak ki öt percentes részesedési jutalom ellenében. Maragon sértésnek vette, azt, hogy ő ötpercentért bárkinek is kijárjon rendeléseket, amikor ő ötven percentet is számit és kap is. hogy Angliában Yorkshire- ban a tyúkok egyszerre csak olyan tojásokat kezdtek tojni, amelyekben zöldszinü “sárgáját” találtak. A kémek után kutató titkos redőrség véleménye szerint a tyúkokat bizonyára az ájrisok bujtatták fel, hogy a régi sárga szint a zölddel cseréljék fel csak azért, hogy az angolo- I kát bosszantsák vele.
