Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-27 / 1593. szám
1949. augusztus 27. BÉRMUNKÁS 3 olda: Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ TITO SOKAT AKAR Mostanában valóban túlságos nagy melegek járnak arra, hogy az ember nehéz gazdasági problémákon törje a fejét. És hamár saját b. személyemet nem is sajnálnám, de gondolnom kell e ro- vet olvasóinak egészségére. Félek, ebben a cudar kanikulás időben nem tudnák megemészteni a nehéz gazdaságtani kérdések analizálását s azért csupán csak az olvasó egészségét és kényelmét tartva szemelőtt, ebben a számban egy kis “nemzetközi pletykát“ továbbitok, amit két amerikai újságírónak a rovatában találtam a jugoszláv diktátor, Tito meg a Kommunista Informáló Iroda közötti viszályról/ Megjegyzem még, hogy úgy az amerikai politikusok, mint a közvéleményt irányitó intézmények rendkívül nagy örömmel fogadják azon híreket, amelyek Jugoszlávia és a Szovjet Union meg a népi köztársaságok közötti ellentétek kimélyitéséről számolnak be. Nem csoda tehát, ha az ezen ellentétek hátterét bemutató minden anyag nagy érdeklődésre tart számot és jól megfizetik azon újságírókat, akik ilyesmit szolgáltatnak. Azt hogy vájjon az ilyen adatok mennyiben igazak, mennyiben csak merő hazugságok, képtelenek vagyunk megmondani s igy a felelőséget teljesen a szerzőkre hárítjuk át. Sőt éppen azért mondottuk, hogy jelen számunkban “pletykát” adunk. KÚTFÚRÓ FILMEK A pletyka első részét Leonard Lyons nevii rovatiró szolgáltatja, ajd a következőket mondja: Amikor Eric Johnston (jelenleg az amerikai filmipar “cárja”, előbb pedig a U.S. Kereskedelmi Kamara elnöke) Jugoszláviában járt tanácskozott a filmipari miniszterrel abban a reményben, hogy Jugoszlávia amerikai filmeket fog vásárolni. A jugoszláv miniszter azonban kijelentette, hogy semmi szin alatt sem fognak filmeket importálni Amerikából. Johnston ekkor arra kérte a filmminisztert, hogy terjessze az ügyet Tito marshal elé, mire Tito kihallgatáson fogadta az a harcba, ennek azonban most semmi jele. Az AFL példáját követve, hátba támadják egymást és ahelyett, hogy az egész vonalon egységesen szállnának harcba, megvárják amig egyik szervezet, vagy egyes telepek munkásai kimerülnek. A munkáltatók már a látszatot sem kímélik és csak a vakok nem látják, hogy a cél a szervezetek felrobbantása, vagy azok meggyengítése, hogy kezes bárányként kezelhessék. A munkáltatók ezen támadása ki kell ábrándítsa azokat, akik azt hiszik, hogy a munkáltatók és munkások érdekei azonosak. A piac, sőt a raktárak is megteltek árukkal, ami elegendő ok a munkáltatóknak, hogy megamerikai filmügynököt, de ahelyett, hogy filmekről beszélt volna, azt kezdte magyarázni, hogy Jugoszláviának milyen nagy szüksége van olajkutfuró felszerelésre. Johnston többször közbevágott, hogy ő csak a filmipart képviseli, de Tito úgy tett, mintha észre sem vette volna a figyelmeztetést. Végre Johnston megértette, hogy Jugoszlávia csak úgy hajlandó amerikai filmeket venni, ha Johnstor kijárja, hogy olajfúró gépeket kapjanak. Lyons még megjegyzi, hogy amikor Johnston hazajött, elmondta a dolgot a miznpar igazgatóinak, akik munkához láttak, meggyurták az érdekelt hatóságokat, Jugoszlávia ígéretet kapott, hogy vásárolhat olajkutfuró gépeket, Jugoszlávia viszont ígéretet tett, Hogy megnyitja moziszinházait a hollywoodi filmeknek. ACÉLGYÁRAT AKAR A másik dolgot Marquis Child nevű kolumnista szolgáltatja. Ez ilyenformán szól: Úgy Amerika, mint Anglia külpolitikájának egyik legfontosabb azonnali célkitűzése, hogy Tito marshalt megerősítse any- nyira, hogy sikeresen tudjon ellenállni a Szovjet Unionnak, mert amig ez az ellentét elsimulás helyett, egyre élesedik , addig Oroszország nem gondolhat erejének konszolidálására és a további terjeszkedésre. Mind azt, ami ezzel a politikai elvvel kapcsolatos, nagyon szigorú lakat alatt őrzik Washingtonban. Mégis annyit meg lehet állapítani, hogy a jugoszláv és orosz ellentét azzal kezdődött, hogy Jugoszlávia engedélyt kért az Egyesült Államoktól olyan gépek vásárlására, ami egy acélgyár felszerelésére kell. Hosz- szas huzavona után a nemrégiben szabadságra hazatért Sava N. Kosanovich jugoszláv amerikai követ már vitte is magával az ígéretet, hogy a kért engedélyt Jugoszlávia meg fogja kapni. Az engedély kiadását azonban nagy vita előzte meg, mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen újabb acélgyár csak emelni fogja a “vasfüggöny” országai szakítsák a “testvéri” viszonyt a munkásokkal és ezen gazdasági ellentét kényszeríti a munkásokat az osztályellenség felismerésére. A szakszervezetek azon rossz- akarat, vagy tudatlanságból eredő tanítását, hogy a munkáltatók megértőek és belátják, hogy a munkások is emberek, a gyakorlat alaposan megdönti és azt bizonyítja, hogy a munkásokat csak eszköznek tekintik mint a gépet, akiknek egyedüli hivatásuk profitot termelni. Ellentétbe ezen félrevezető tanítással a munkások a termelés szinterén ismerik meg a valódi osztályharcot, mely szerint a “munkás és munkáltató osztály között semmi közösség nincs.” Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 4-én, VASÁRNAP D.E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Boádon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmunkás olvasóit, hogy szeptember 4-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmunkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. acéltermelését, ami egyben a hadierő emelkedését is jelenti. Úgy a külügy, mint a kereskedelmi minisztériumban jól tudták, hogy egy ilyen uj acélgyár Jugoszláviában az amerikai hadibiztonság szempontjából “nagy kockázat”, de úgy tartották, hogy érdemes megtenni ezt a kockázatot a várható előnyökért. Ezért hajlandók megadni az engedélyt és egy new yorki cég mérnökei már Belgrádba is utaztak a felállítandó acélgyár helyének megvizsgálására és az előzetes tárgyalásokra. A HADÜGYMINISZTER ELLENZI A rendelés előbb még pénzügyileg is kockázatnak látszott, mert kitűnt, hogy jugoszláviá- nak nincs dollár valutája fizetni a rendelésért. Azonban fizetés gyanánt felajánlott ólmot, rezet és egyéb nyersanyagot,, amelyekből máris szállít Amerikának. így a fizetés kérdését is elintézték s már minden további ut simának látszott, amikor Louis Johnson honvédelmi miniszter közbelépett. Johnson ellenzi a Jugoszláviával kötött üzletet, azt »hiszi, hogy Titoék vermet ástak, amibe Amerika vakon belement. Szerinte minden látszólagos ellentét és veszekedés dacára is Jugoszlávia mégis csak “vasfüggöny” ország és ha kenyértörésre (értsd, háborúra) kerül a dolog, akkor a Szovjet Unióhoz áll az uj acélgyárral együtt. Márpedig ez a gyár a szovjet szféra acéltermelését 5 százalékkal emelné. Johnson ezen állítását azonnal kétségbe vonták a szakemberek. Ezek szerint a Szovjet Union most évente 17 millió (méter) tonna acélt készít, a népi köztársaságok pedig 9 millió tonnát, vagyis összesen 26 millió tonnát. Mármost abban a kis acélgyárban, amelyet Jugoszlávia akar építeni mindössze 3 millió dollár költséggel, nem öt, de még egy százalékát sem lehet megtermelni ennek az acélnak. De azért Johnson mégis kereken megtagadta a belegyezését és most valószínűleg Truman elnöknek kell dönteni, hogy vájjon Jugoszlávia kap-e uj ecélte- lepet, vagy sem. TUDÓSÍTÁS J. Korén munkástársék 39 éves házassági évfordulója szép keretben folyt le augusztus 14- én. Már kora délután kezdtek a munkástársak gyülekezni és megkezdődött az eszmecsere úgy az itteni, mint az európai helyzetet vitatgatták a késő esti órákig, a jobbnál jobb harap- nivalók és hűsítők mellett. De nem feledkeztek meg lapunkról a Bérmunkásról sem, a jót hasznossá is tettük. Akik nem tudtak valami okból megjelenni, a támogatásban vették ki a részüket, F. Pekárovics, Li- pusz, Anna Kalapos egészítették ki a bevételt 46 dollárra, miért is köszönettel itt nyugtázzuk a munkástársak szives hozzájárulását a Bérmunkás támogatására. g. Bakos A Bérmunkás lapbizottsága ezúton is üdvözli a Korén házaspárt akik, a múltban is kivették részüket a 4ap támogatásából. BESZÁMOLÓ Az akroniak családi kirándu- dulása, amit augusztus 14-én tartottak, kitünően sikerült nem csak erkölcsileg, de anyagilag is. Többen eljöttek olyanok, akiket már évek óta nem láttunk körünkben. A jó csirkepaprikás megint nagyon gyorsan elfogyott, de a később jövők sem maradtak éhesen, mert volt egyéb harapnivaló is. A szépszámú közönség olyan jól érezte magát, hogy csak tiz óra felé lehetett hozzáfogni a “munkásoknak” a hazafelé való készülődéshez. A különféle társasjátékoknak pedig csak az esti sötétség vetett véget. Clevelandi vendégeink ismét szép számmal voltak jelen, köztük Buzay munkástársnő, aki nagy szorgalommal árulta a sorsolási jegyeket, amelyért külön $12.00 folyt be. A kisorsolt tárgyakat Mrs. Gőgös, Mrs. Derne, Mrs. Vizi és Mrs Buzay ajándékozták, mig Mrs. Kurovs- ky három kosár saját termésű ugorkát adott, amit szintén értékesítettünk ott helyben. Süteményt adtak Mrs. Deme, Mrs. Fodor és Mrs. Vizi. Nem említünk külön neveket, de meg kell köszönni mindazoknak a fáradtságos munkáját, akik különösen a konyhán dolgoztak, akik a kiszolgálást végezték és Farkas munkástár- séknak a piknik hely díjtalan átadását. Dicséretes összhangban végezte mindenki a munkából reá eső részt. Reméljük a jövőben is igy folytatjuk. A kirándulás teljes jövedelme $97.41 beleszámítva a paprika lopásért M. Neumark által fizetett egy dollárt. Megérte a fáradtságot, mert sok uj címre indíthatjuk meg lapunkat Magyarországra, ahol kérik és várják azt. V. J.
