Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-12 / 1592. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. augusztus 13. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. SZAKSZERVEZETI “CÁROK” ÉS A MUNKÁSSÁG A MUNKÁSOSZTÁLY felszabadulási harcának egyik legfontosabb feltétele a szervezett munkásság osztálytudatra ébredése, mely lehetővé teszi, hogy az erőt, melyet a szervezettség kölcsönöz, céltudatosan tudja használni. Bár a szervezett erőt akkor is hatalmat jelent, ha azt osztálytudatlan tömegek alkotják, de ez esetben meg van az a lehetőség, hogy ezen erő felett illetéktelen egyének rendelkeznek és a munkásosztály érdekeivel ellenkező célra használják. Erre gyakorlati példával szolgálnak az amerikai szakszervezetek — habár legtöbb ország szakszervezetei sem kivételek — hogy mily káros következményei vannak annak, ha a munkásság nem rendelkezik saját szervezett ereje felett. A Bérmunkás, de különösen ezen rovat gyakran -foglalkozik ezzel a témával, de lapunk egész terjedelme heteken, sőt hónapokon keresztül sem volna elegendő mindannak a szervezet és munkásellenes tevékenységnek az elmondására, amelyek kifogásolhatók, sőt nagyon is hátrányosak nemcsak a szakszervezeti tagság, nemcsak az amerikai munkásság, hanem az egész világ egyetemes munkás- osztály harcának sikeres befejezéséhez, mely csak akkor jut révbe, ha a munkástömegek itt és az egész világon felismerik, hogy ez az ő harcuk s ezt csakis együttes erővel tudjuk végrehajtani. Amig egyes egyének rendelkeznek a munkástömegek szervezett ereje felett, legyenek azok jóhiszemű, vagy rosszaka- ratuak, addig a munkásság harca kockázatos, sokszor végzetes vizekre terelődik és évtizedes •munka vész kárba. A szakszerfőbíró ajánlatára nevezte ki, ami már maga is azt jelenti, hogy olyan embert választott ki, aki hozzá hasonlóan gondolkozik, így valószínű, hogy most ebben az összetételben már a főbiró- ság esetleg foglalkozni fog azzal a kérdéssel is, hogy vájjon maga a kommunista párt alkotmányellenes-e. Eddig ezt a kérdést a Supreme Court TUDATOSAN kikerülte, noha már több olyan ügyben rríondott ki végzést, amelyek keretében ezt a kérdést is döntés alá kellett volna vinni. Nem döntöttek ebben a kérdésben azért, mert egy politikai párt eltiltása azonos a gondolatszabadság megnyirbálás á v a 1. Előbb eltiltják a kommunista pártot, majd a szocialista pártokat és végre az uralkodó párt törvényellenesnek mondhat ki minden más politikai pártot. A régi többsége a Supreme Courtnak erre nem volt hajlandó. Az uj többség talán nem lesz annyira válogatós. I vezetek hatalommá növekedésével erre mindig több eshetőség, sőt gyakorlati példa adódik és ezeknek megismerése annyira fontos, hogy nem csak hogy haszontalanul használnánk e hasábot, de bűnt követnénk el, ha nem foglalkoznánk azokkal. Példának akár az American Federation of Labor, (AFL) akár a Congress of Industrial Organization (CIO) kötelékébe tartozó országos szakszervezeteket vagy akár a nagyobb független szakszervezeteket is vehetnénk, mind egy kaptafára vannak formálva és mennél nagyobb a taglétszámuk, annál nyilvánvalóbbá lesz a tagság bűnös nemtörődömsége, melynek következtében a szervezet irányítása teljesen a cárok kezébe került és azok saját önző érdekeik és hatalmi vágyuk kielégítésére használják. Az alábbiakban ismertetjük az AFL-hez tartozó Teamsters Union nyugati kerülete mindenható cárjának Dave Beck-nek aljas munkás és szervezet ellenes működését, mely Joe Miller tollából a “New Republic” egyik késői számában jelent meg. “DAVE BECK a nyugati teherautó vezetők feudális főura országos szervezési akciót kez- dtt, melynek intenciója őt Amerika leghatalmasabb munkásvezérévé emelni. Miután az* egész nyugatot hatalmába kerítette, küépett a Seattlei citadeljéből hatalmának országos kiterjesztésére. “Miután nyilvánosságra hozta, hogy szervezete országos szervezési akciót indít az egy- milliónyi tagság megduplázására, Beck az egész ország utain terepszemlét tartott a teherautók vezetői felett. A tervezet nyilvánosságra hozatala után Taft szenátor és Hobbs képviselő aggodalmuknak adtak kifejezést (állítólag ezen tervezet ismertetése után szövegezték meg az anti-racketeering törvényjavaslatot) de Davenek nem volt ideje velük polémiába bocsátkozni. Nagyon el volt foglalva az AFL Building Service és a Re- taü Clerks ünionok elnökeivel folytatott tanácskozással. A viszonyok megérettek Beck terveire. A munkásszervezetek látszólag elérték a legmagasabb csúcsot az ipari téren, kivéve a déli államokat, de még mindig több mint egy millió szervezetien munkás van a szétosztási területen. Dave, akinek nagyméretű ideái vannak “az én hatásköröm” felői, útban van azok megszerzésére. Bár a nominális elnöke a teamsters szervezetnek még mindig az ősz Dan Tobin, a játékot azonban a végrehajtó al-elnök, Beck irányítja. “Beck személyében az ország többi része egy uj vágású munkásvezérrel találkozik, aki nyilvánosan kérkedik azzal, hogy előtte éppen oly fontos a munkáltató profitjának védelme, mint a munkásság jóléte. Jelenleg a munkáltatók fórumai előtt ismerteti tervezetét ilyen nyelvezettel : ‘Én határozottan hiszem, hogy az iparnak muszáj profitot csinálni» hogy fizethessék a munkásokat. Az üres hordóból semmit sem lehet kikaparni”. Beck filozófiája a szervezkedésről az, hogy az ő irányítása alatt levő szervedet szövetkezzen az üzleti érdekeltséggel mindenki más ellen, beleértve a más szervezeteket és a közérdeket is. “A SEATTLEI kocsist i teamster) nem szabad alábecsülni. Dacára a pojáca viselkedésének, tehetséges, könyörtelen és határtalan ambícióval van telve. Beck egy mester szervező: az elmúlt 11 évben 290.000 tagdíj fi- ztő alanyt terelt be a szervezetébe a nyugaton. Huszonnégy év alatt a teherautó vezetőből a gazdag nyugat cárjává emelkedett fel. “Dávid (ezt a nevet utálja) Beck egy szeplős, vöröshaju 4 éves fiú volt, amikor Seattlebe hozták 1898-ban az alaskai aranyroham évében. Dacára azonban a város kielégítő prosperitásának, a Beck család ritkán volt mentes a nélkülözéstől és Davenek újságot kellett menni árulni, amikor az elemi iskola első évét járta. Szerette az iskolát és szabad idejét történelem és biográfia olvasásával töltötte. De 1911-ben, a középiskola első éveiben a nincste- lenség kényszeritette arra, hogy félbehagyja az iskoláit s munkát vállalt a mosodában, ahol az anyja dolgozott. “A mosoda szervezetlen munkásokat alkalmazott s amint Beck visszaemlékszik: ‘Anyám és én 10-12 órát dolgoztunk minden nap. Hazafelé menet gyakran mondogattam anyámnak, hogy én valamit csinálni fogok, hogy az embereknek ne kelljen az életüket eldolgozni, mint nekünk. És ezt beváltottam.’ “1917-ben Dave autóvezető Jett a mosodában és tagja lett a szakszervezetének. Néhány hónappal később az autóvezetők sztrájkba léptek a szervezet elismertetéséért és győztek. Beck- re ez nagy hatással volt. “AZ ELSŐ világháborúban teljsitett néhány évi katonai szolgálat után visszatért a régi munkára és részese lett az első általános sztrájknak. Akarata ellenére belesodródott az IWW által irányított mozgalomba és azóta ellensége a munkás radikalizmusnak. “Azok a Wobblik eszelősek — szokta mondani Beck. A munkáltatókat nem lehet úgy legyőzni, hogy megakarjuk semmisíteni őket. Énnekem nem kell az osztályharc. “És mégis későbbi sikereit a szervezés terén az IWW-tól tanult taktikával érte el az által, íogy a kocsivezetőket az egész vonalon szervezte és az összes munkáltatókkal egyidőben kötött szerződést Seáttletől San Franciscoig. “Dave szervező képességével magára vonta Dan Tobin figyelmét és 1925-ben levette őt a mosodai truckról és kinevezte a nyugati partok általános szervezőjének. Ily minőségben Beck rövid időn belül megszervezte a AKKON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói, ismét KIRÄ NDULÄST tartanak augusztus 14-én, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Ebédre ismét kitűnő csirkepaprikás lesz a hozzávaló mellék ételekkel. Jó hűsítőkről és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- ra, itt jobbra fordulni egészen a Krumroy Roadig, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmunkás olvasó. nyugati országúti teherszállító munkásokat és uj területek után nézett meghódításra. “Azon törekvése azonban, hogy' hegemóniáját kiterjessze más iparágakra erőszakos ellent- állást váltott ki más szervezetekből. Beck ezen véres harcokat könyörtelen ügyességgel irányította. Az ő fegyveres brigádjai szorították vissza Bridges longshoremens unionját a nyugati kikötőkbe; az AFL újságárus fiuk unionjának tagjait főbeverték ha ellenkeztek elfogadni Beck metódusait és az AFL Brewery Munkások tagjait husángokkal és bokszoló vasakkal verték fejbe. “Amint Beck bárósága terjedt a késő harmincas években, ami demokrácia volt a nyugati teamsters szervezetben, eltűnt. A közvélemény kielégítésére gyakran beszél a “szabad, demokratikus szakszervezetről” de a saját szervezetében ilyesminek nyoma sincs. Beck nevezi ki a titkárokat, akik a csoportok gyakorlati irányitói. ‘Mi a parancsot teljesítsük és nem teszünk fel kérdéseket’ mondotta az egyik nagy Seattle-i csoport titkára. A tagságnak nagyon kevés alkalom adódik a seattlei csoport gyűléseken véleményük nyilvánítására és azokkal, akik kilépnek a sorból, elbánnak. .Egyik kocsovezető, akit elbocsátottak a munkából, mert megtagadta a kocsiját hajtani egy másik szervezet sztrájkőrvonalán vallotta a NLRB előtt: “Tudomásunk van arról, hogy tagokat összeverték (Beck bérencei). Minden tag félelemmel van eltelve, hogy hasonló megtorlásban lesz része, ha küép a sorból. A tagok félnek a szervezet irányitóit kritizálni, mert jegyzeteket vezetnek erről és nagyon egyszerű az ilyen tagokat elfogni a gyűlés után . . . “Beck nem is tagadja az autokratikus kontrolt a szervezetben. Mint mondani szokta: ‘Én 25.000 dollár évi fizetést kapok azért, hogy irányítsam ezt a vállalatot. A szervezet egy hatalmas üzleti vállalat. Miért adjunk lehetőséget egy autóveze tőnek, vagy üvegmosónak a szervezetet illető fontos kérdésekben dönteni ? Megengedi azt bármely korporáció? (Folytatás a 7-ik oldalon)
