Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-23 / 1589. szám

1949. julius 23. B É K M Ü N K A S 7 oldal A reakció győzelme A HÍREK NYOMÁBAN (a.l.) A gondolat szabadságot próbálják megfojtani, minda­zok, akik a haladó eszmék ellen küzdenek. Ezzel kapcsolatban megtudjuk érteni azoknak törekvését, akik ma gazdasági kivált­ságuk révén uralják a társadalmat. A szólás, a sajtó és a gyülekezési szabadság alatt kizárólag azt értjük, hogy mindenkinek joga legyen egyéni véleményét min­den korlátozás nélkül nyilvánítani. Ahol ezt tenni nem lehet, vagy azért üldözőbe veszik az embereket, ott nem lehet szó egyéni sza­badságról. A kapitalista társadalomban minden a magánvagyon védel­mére van alapozva. Azért a szólás szabadság, csak addig a mér­tékig haladhat, amig nem ütközik a magánvagyon megsértésébe. A társadalomban a létért való küzdelem képezi mindig a har­cok eredetét. A magánvagyonok összeharácsolása egyesek részé­ről, fejlesztette ki a társadalmi osztályozódást. A gazdaságilag nincstelen tömegek állandóan harcot folytattak a megélhetés le­hetőségéért. A kapitalizmus kifejlődésével ez hozta azután tény­legesen létre magát a munkásmozgalmat. A munkásmozgalomnak tehát tényleges alapját az osztályharc kell, hogy képezze. Az osz­tályharcnak tudományos alapot a szocializmus adott. Az osz­tályharc végleges megszüntetése csak akkor fog bekövetkezni, ha a társadalomban a gazdasági különbözeteket megszüntessük. Azok a munkásszerveztek, amelyek nem az okozatok meg­szüntetéséért folytatnak harcot, nem szolgálhatják ténylegesen a a munkásosztály érdekeit. Természetesen azok, akik ma gazdasági kiváltságaik révén uralják a társadalmat, azokat megtudjuk érteni, hogy semilyen körülmények között nem helyeslik a szocialista törekvéseket. Azonban azok a munkásszervezetek, amelyek győzelemnek köny­velik a reakció azon utasitásait, hogy a haladó baloldali elemeket ki kell zárni a munkásszervezetekből, nem szolgálhatják egy per­cig sem a munkásosztály érdekeit, hanem a kapitalizmusnak tesz­nek szolgálatot. * A fenti tények valamikor történelmi adatokat fognak szolgál­ni az itteni munkások részére. Mert a Milwaukeeban gyülésező CIO-hoz tartozó automunkások szervezete, amelynek Walter P. Reuther az elnöke, aki ma a reakciós hiveivel teljesen kontrolálja a konvenciót, olyan határozatokat fogadtak el nagy többséggel hogy mindazon elemeket, akik ténylegesen az osztályharcot fo­gadják el, mint a munkásosztály harci eszközét, azokat haladék­talanul ki kell zárni a szervezet kebeléből. Ezt a szégyenletes cselekvést kiakarják terjeszteni az egész CIO szervezetre, amelynek, októberben lesz az országos konven­ciója. Az amerikai munkásmozgalom úgyszólván ebben a tekin­tetben csak gyermekkorát éli. Azok a számottevő nagy szerveze­tek, mint az AFL meg a CIO, mind hűséges csatlósai akarnak len­ni ma a kapitalizmusnak. A nagytőke által kitartott sajtó örömrivalgásba tör ki, ami­kor azokat a hireket közölhetik az autó munkások konvenciójá­ról, hogy a reakciósok teljesen kontrolálják a milliós tagsággal rendelkező szervezetet és hogy olyan határozatot fogadtak el, hogy a baloldali elemeket kizárják a szervezet kebeléből. Akkor teszik ezt, amikor az Egyesült Államok munkásai hosszantartó ipari pangásnak néznek elébe, amikor már a jelenben a munka- nélküliek száma túlhaladja az 5 milliót. A CIO konvención az képezi a fő határozatot, hogy a haladó szellemű egyéneket ki kell zárni a szervezetből. Nem is tudjuk el­képzelni, hogy ezek a CIO reakciós vezérek, minek is hangoztat­ják állandóan a Taft-Hartley törvény visszavonását, hiszen ők még túltesznek azon rabszolga törvényen is. Nem csak hüséges- küt követelnek a vezetők részéről, mint a Taft-Hartley törvény, hanem azokat, akik ténylegesen a munkásosztály érdekeit akar­ják szolgálni, kizárják a szervezet kebeléből. Az amerikai munkásoknak nagy harcot kell folytatni nem csak a kapitalizmus ellen, hanem a legelkeseredettebb harc majd magában a saját szervezeteikben fog végbemenni, amikor azok­kal a vezérekkel kell fölvenni a harcot, akik hűségesen akarják szolgálni, de nem a munkásosztályt, hanem a kapitalizmust. A CIO-nak októberban megtartandó konvenciója, sok tekin­tetben tanulságos lesz, de különösen azok részére, akik minden utógondolat nélkül együtt dolgoztak a volt AFL vezérekkel, akik megalakították a CIO-t. Bizony annak idején a figyelmeztető kri­tikának, ma teljesen igazol bennünket. Minket soha sem a félté­kenység vezet, amikor figyelmeztetjük azokat az elemeket, akik azt gondolják, hogy a munkásosztály érdekeit szolgálják akkor, amikor egy rothadó társadalmat foltozgatni akarnak, vagy egy reakciós munkásszervezetet a belülről való fúrással akarják át­formálni. Ma az itteni munkások nagy probléma előtt állnak. Kell, hogy fölismerjék a tévedéseket. Azok a haladó szellemű munkások, akik eddig azt gondolták, hogy a reakcióval karöltve lehet a mun­kásosztályt a kitűzött céljához vezetni, más utat kell választan­ok, amelyen nem támaszkodnak senkinek a segítségére, hanem, mint azt az IWW megalakulása óta hirdeti, “hogy a munkásokat, mint osztályt kell szervezni és ebben a küzdelemben a munkáso­kat állandóan az osztályharc gyakorlásával kell képezni a végcél elérésére.” ŐFENSÉGE NEVÉBEN Igen! Éppen az angliai mun­káspárt adja ki a parancsot őfensége nevében a sztrájktörés­re. Ugyanis a canadia munká­soknak a CIO-hoz tartozó része sztrájkban van és az AFL, mint szokás szerint sztrájktörő sze­repet végez, több hajót Angliá­ba vittek. Az angolországi rak­parti munkások nem hajlandók ezeket a sztrájktörőket alkalma­zó hajókat kiüríteni. Erre a munkásköpeny alatt szereplő kormány a királyhoz szaladt és diktátori rendeletekkel akarja letörni a sztrájkot. Katonasá­got, tengerészeket rendeltek ki, hogy azokkal rakassák ki a ha­jókat. De már Angliában sem igen i borulnak hasra az őfensége ne­vében kiabáló rendőrség, kato­natisztek előtt. így nemhogy megtörték volna a sztrájkot, hanem az első nap 8 hajóval többet akadályoztak meg a ki­rakodásban. Azt is beigérték, hogy amig a katonaság és hadi- tengerészek ott alkalmatlankod­nak, a király nevében, minden nap vagy 8 hajóval szaporodik a sztrájk alatt levő hajók szá­ma. HAT HÓNAP ALATTI VÁLTOZÁS . . . Január elején Truman elnök még azt hitte, hogy nincs reces­sion, sőt olyan törvényeket kö­vetel, mely az anflációt, az áre­melkedést akarta volna megaka­dályozni. Már akkor mondták, hogy “lekéste a hajót”, illetve nagyon hátra maradt. Most ép­pen maga az elnök bizonyítja, hogy milyen hamisan beszélt 6 akkor. Kijelentésé voltak: Januárban — “A költségveté­si többlet szükséges az egészsé­ges pénzügyi viszonyokhoz”. Most ezzel szembe azt mondja: “Nem várhatunk költségvetési többletet a hanyatló gazdasági viszonyok között.” (A deficit hat hónap alatt 2 billió dollár­hoz közel van.) Januárban — “Négy billió dolláros adóemelést követelek.” Ma már azt mondja: “Nem szük­séges nagyobb adóemelés jelen­leg.” Januárban — “A bankok és elárusítók kölcsöneit korlátozni (megszigorítani) kell” Ma már azt hiszi, hogy: “A bőséges köl­csön adás az üzleti világ segít­ségére van.” Azt tudtuk, hogy a mi ked­ves elnökünk nagyon lassú gon­dolkozást!, mindenben hátra marad, de azt is tudjuk, hogy okosabb tanácsadókkal van kö­rülvéve, akiknek kötelessége lett volna, még januárban meg­látni mindazt, amit csak most ismernek be. Mostan is csekély hat hónappal van hátra marad­va az elnök ur. MISZTIKUS HARC A LEVEGŐBEN Chatsworth, Californiából je­lentik, hogy egy repülőgépen nagy harc tört ki és Burbank­ban akarta a pilóta leengedni a gépet, de egy pár perc múlva a jelentése után, lezuhantak és lángbaborult az egész gép. Egy másik repülőgép meg Bombay, Indiában zuhant le egy csomó amerikai újságíróval, kik a holland kormány vendégei vol­tak és ilyen vendégségben vizs- gálgatták az ottani bajokat. Mind ilyen vendég és vendéglátó amerikai volt a repülőgépen, csak három kínai volt köztük. Nem tudják mi lett a baj, de eddig 33 holttestet szedtek ki a romok közül. Persze a holland kormány nem hiszi, vagy nem ismeri be, hogy valami szabo­tázs történt volna. De azt már minden lapolvasó tudja, hogy az ilyen vendégség­ben járó amerikai újságírók is olyan misztikusan imák, hogy rejtvényképen kell azt összerak­ni és megérteni. És bizony az is rejtvény marad, hogyan vesztet­te el az a hollandus pilóta a kontrolt és nekiszaladt a hegy­oldalnak. Nagyon sok ilyen misztikus harcok lesznek a közel jövőben, leginkább az ázsiai levegőben, melyről csak gondolkodhatunk, az igazat, még akkor sem fog­ják megírni, ha megtudják. A halottak nem beszélnek, nem ta­núskodnak. Pedik ki tudja ta­lán érdekes volna. DETEKTÍV verseny MILWAUKEE, Wis. — Frank Bayne bejelentette a rendőrség­nek, hogy valaki ellopta a 106 dollárt tartalmazó zsebtárcáját. Két detektív kiment helyszíni szemlét tartani és mialatt a ku­tatást végezték. Bayne “Skippy” nevű kutyája bejött, szájában hozva az eltűnt tárcát. A szom­szédok erre azt mondották, hogy “Skippy” külömb detektív mint akik a rendőrségtől jöt­tek. Ezek azonban tütakoztak az összehasonlítás ellen, amelyet igazságtalannak neveztek, mert mint mondották, “ha a pénztár­cát mi loptuk volna el, mint ahogyan Skippy valószínűleg el­lopta,. akkor mi is könnyen meg­találtuk volna”. így ez a de­tektív verseny egyenlőre eldön­tetlen maradt. SZOMORÚ HIRT HOZOTT A POSTA St. Louis, Mo. öntudatos ma­gyar munkás táborból hosszú betegség után julius 12-én el­hunyt BARANYAI BÉLA a Bérmunkás évtizedes olvasója. A megszűnt Munkás Betegse- gélyző Szövetségben minden idő­ben a haladó szellem harcosa volt. Az utóbbi években az Alten­heim Old Home lakója volt, ott érte a halál is. Felesége és két nős fia tiszte­letbe tartotta haladó meggyőző­dését és a 14-én végbement te­metése pap nélkül folyt le. Volt tagtársai és nagyszámú barátai jelentek meg a búcsúztatón. A Bérmunkás Lapbizottsága ezúton fejezi ki részvétét a csa­ládnak a férj, apa és munkás­társ elvesztése felett.

Next

/
Thumbnails
Contents