Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-23 / 1589. szám
1949. julius 23. B É K M Ü N K A S 7 oldal A reakció győzelme A HÍREK NYOMÁBAN (a.l.) A gondolat szabadságot próbálják megfojtani, mindazok, akik a haladó eszmék ellen küzdenek. Ezzel kapcsolatban megtudjuk érteni azoknak törekvését, akik ma gazdasági kiváltságuk révén uralják a társadalmat. A szólás, a sajtó és a gyülekezési szabadság alatt kizárólag azt értjük, hogy mindenkinek joga legyen egyéni véleményét minden korlátozás nélkül nyilvánítani. Ahol ezt tenni nem lehet, vagy azért üldözőbe veszik az embereket, ott nem lehet szó egyéni szabadságról. A kapitalista társadalomban minden a magánvagyon védelmére van alapozva. Azért a szólás szabadság, csak addig a mértékig haladhat, amig nem ütközik a magánvagyon megsértésébe. A társadalomban a létért való küzdelem képezi mindig a harcok eredetét. A magánvagyonok összeharácsolása egyesek részéről, fejlesztette ki a társadalmi osztályozódást. A gazdaságilag nincstelen tömegek állandóan harcot folytattak a megélhetés lehetőségéért. A kapitalizmus kifejlődésével ez hozta azután ténylegesen létre magát a munkásmozgalmat. A munkásmozgalomnak tehát tényleges alapját az osztályharc kell, hogy képezze. Az osztályharcnak tudományos alapot a szocializmus adott. Az osztályharc végleges megszüntetése csak akkor fog bekövetkezni, ha a társadalomban a gazdasági különbözeteket megszüntessük. Azok a munkásszerveztek, amelyek nem az okozatok megszüntetéséért folytatnak harcot, nem szolgálhatják ténylegesen a a munkásosztály érdekeit. Természetesen azok, akik ma gazdasági kiváltságaik révén uralják a társadalmat, azokat megtudjuk érteni, hogy semilyen körülmények között nem helyeslik a szocialista törekvéseket. Azonban azok a munkásszervezetek, amelyek győzelemnek könyvelik a reakció azon utasitásait, hogy a haladó baloldali elemeket ki kell zárni a munkásszervezetekből, nem szolgálhatják egy percig sem a munkásosztály érdekeit, hanem a kapitalizmusnak tesznek szolgálatot. * A fenti tények valamikor történelmi adatokat fognak szolgálni az itteni munkások részére. Mert a Milwaukeeban gyülésező CIO-hoz tartozó automunkások szervezete, amelynek Walter P. Reuther az elnöke, aki ma a reakciós hiveivel teljesen kontrolálja a konvenciót, olyan határozatokat fogadtak el nagy többséggel hogy mindazon elemeket, akik ténylegesen az osztályharcot fogadják el, mint a munkásosztály harci eszközét, azokat haladéktalanul ki kell zárni a szervezet kebeléből. Ezt a szégyenletes cselekvést kiakarják terjeszteni az egész CIO szervezetre, amelynek, októberben lesz az országos konvenciója. Az amerikai munkásmozgalom úgyszólván ebben a tekintetben csak gyermekkorát éli. Azok a számottevő nagy szervezetek, mint az AFL meg a CIO, mind hűséges csatlósai akarnak lenni ma a kapitalizmusnak. A nagytőke által kitartott sajtó örömrivalgásba tör ki, amikor azokat a hireket közölhetik az autó munkások konvenciójáról, hogy a reakciósok teljesen kontrolálják a milliós tagsággal rendelkező szervezetet és hogy olyan határozatot fogadtak el, hogy a baloldali elemeket kizárják a szervezet kebeléből. Akkor teszik ezt, amikor az Egyesült Államok munkásai hosszantartó ipari pangásnak néznek elébe, amikor már a jelenben a munka- nélküliek száma túlhaladja az 5 milliót. A CIO konvención az képezi a fő határozatot, hogy a haladó szellemű egyéneket ki kell zárni a szervezetből. Nem is tudjuk elképzelni, hogy ezek a CIO reakciós vezérek, minek is hangoztatják állandóan a Taft-Hartley törvény visszavonását, hiszen ők még túltesznek azon rabszolga törvényen is. Nem csak hüséges- küt követelnek a vezetők részéről, mint a Taft-Hartley törvény, hanem azokat, akik ténylegesen a munkásosztály érdekeit akarják szolgálni, kizárják a szervezet kebeléből. Az amerikai munkásoknak nagy harcot kell folytatni nem csak a kapitalizmus ellen, hanem a legelkeseredettebb harc majd magában a saját szervezeteikben fog végbemenni, amikor azokkal a vezérekkel kell fölvenni a harcot, akik hűségesen akarják szolgálni, de nem a munkásosztályt, hanem a kapitalizmust. A CIO-nak októberban megtartandó konvenciója, sok tekintetben tanulságos lesz, de különösen azok részére, akik minden utógondolat nélkül együtt dolgoztak a volt AFL vezérekkel, akik megalakították a CIO-t. Bizony annak idején a figyelmeztető kritikának, ma teljesen igazol bennünket. Minket soha sem a féltékenység vezet, amikor figyelmeztetjük azokat az elemeket, akik azt gondolják, hogy a munkásosztály érdekeit szolgálják akkor, amikor egy rothadó társadalmat foltozgatni akarnak, vagy egy reakciós munkásszervezetet a belülről való fúrással akarják átformálni. Ma az itteni munkások nagy probléma előtt állnak. Kell, hogy fölismerjék a tévedéseket. Azok a haladó szellemű munkások, akik eddig azt gondolták, hogy a reakcióval karöltve lehet a munkásosztályt a kitűzött céljához vezetni, más utat kell választanok, amelyen nem támaszkodnak senkinek a segítségére, hanem, mint azt az IWW megalakulása óta hirdeti, “hogy a munkásokat, mint osztályt kell szervezni és ebben a küzdelemben a munkásokat állandóan az osztályharc gyakorlásával kell képezni a végcél elérésére.” ŐFENSÉGE NEVÉBEN Igen! Éppen az angliai munkáspárt adja ki a parancsot őfensége nevében a sztrájktörésre. Ugyanis a canadia munkásoknak a CIO-hoz tartozó része sztrájkban van és az AFL, mint szokás szerint sztrájktörő szerepet végez, több hajót Angliába vittek. Az angolországi rakparti munkások nem hajlandók ezeket a sztrájktörőket alkalmazó hajókat kiüríteni. Erre a munkásköpeny alatt szereplő kormány a királyhoz szaladt és diktátori rendeletekkel akarja letörni a sztrájkot. Katonaságot, tengerészeket rendeltek ki, hogy azokkal rakassák ki a hajókat. De már Angliában sem igen i borulnak hasra az őfensége nevében kiabáló rendőrség, katonatisztek előtt. így nemhogy megtörték volna a sztrájkot, hanem az első nap 8 hajóval többet akadályoztak meg a kirakodásban. Azt is beigérték, hogy amig a katonaság és hadi- tengerészek ott alkalmatlankodnak, a király nevében, minden nap vagy 8 hajóval szaporodik a sztrájk alatt levő hajók száma. HAT HÓNAP ALATTI VÁLTOZÁS . . . Január elején Truman elnök még azt hitte, hogy nincs recession, sőt olyan törvényeket követel, mely az anflációt, az áremelkedést akarta volna megakadályozni. Már akkor mondták, hogy “lekéste a hajót”, illetve nagyon hátra maradt. Most éppen maga az elnök bizonyítja, hogy milyen hamisan beszélt 6 akkor. Kijelentésé voltak: Januárban — “A költségvetési többlet szükséges az egészséges pénzügyi viszonyokhoz”. Most ezzel szembe azt mondja: “Nem várhatunk költségvetési többletet a hanyatló gazdasági viszonyok között.” (A deficit hat hónap alatt 2 billió dollárhoz közel van.) Januárban — “Négy billió dolláros adóemelést követelek.” Ma már azt mondja: “Nem szükséges nagyobb adóemelés jelenleg.” Januárban — “A bankok és elárusítók kölcsöneit korlátozni (megszigorítani) kell” Ma már azt hiszi, hogy: “A bőséges kölcsön adás az üzleti világ segítségére van.” Azt tudtuk, hogy a mi kedves elnökünk nagyon lassú gondolkozást!, mindenben hátra marad, de azt is tudjuk, hogy okosabb tanácsadókkal van körülvéve, akiknek kötelessége lett volna, még januárban meglátni mindazt, amit csak most ismernek be. Mostan is csekély hat hónappal van hátra maradva az elnök ur. MISZTIKUS HARC A LEVEGŐBEN Chatsworth, Californiából jelentik, hogy egy repülőgépen nagy harc tört ki és Burbankban akarta a pilóta leengedni a gépet, de egy pár perc múlva a jelentése után, lezuhantak és lángbaborult az egész gép. Egy másik repülőgép meg Bombay, Indiában zuhant le egy csomó amerikai újságíróval, kik a holland kormány vendégei voltak és ilyen vendégségben vizs- gálgatták az ottani bajokat. Mind ilyen vendég és vendéglátó amerikai volt a repülőgépen, csak három kínai volt köztük. Nem tudják mi lett a baj, de eddig 33 holttestet szedtek ki a romok közül. Persze a holland kormány nem hiszi, vagy nem ismeri be, hogy valami szabotázs történt volna. De azt már minden lapolvasó tudja, hogy az ilyen vendégségben járó amerikai újságírók is olyan misztikusan imák, hogy rejtvényképen kell azt összerakni és megérteni. És bizony az is rejtvény marad, hogyan vesztette el az a hollandus pilóta a kontrolt és nekiszaladt a hegyoldalnak. Nagyon sok ilyen misztikus harcok lesznek a közel jövőben, leginkább az ázsiai levegőben, melyről csak gondolkodhatunk, az igazat, még akkor sem fogják megírni, ha megtudják. A halottak nem beszélnek, nem tanúskodnak. Pedik ki tudja talán érdekes volna. DETEKTÍV verseny MILWAUKEE, Wis. — Frank Bayne bejelentette a rendőrségnek, hogy valaki ellopta a 106 dollárt tartalmazó zsebtárcáját. Két detektív kiment helyszíni szemlét tartani és mialatt a kutatást végezték. Bayne “Skippy” nevű kutyája bejött, szájában hozva az eltűnt tárcát. A szomszédok erre azt mondották, hogy “Skippy” külömb detektív mint akik a rendőrségtől jöttek. Ezek azonban tütakoztak az összehasonlítás ellen, amelyet igazságtalannak neveztek, mert mint mondották, “ha a pénztárcát mi loptuk volna el, mint ahogyan Skippy valószínűleg ellopta,. akkor mi is könnyen megtaláltuk volna”. így ez a detektív verseny egyenlőre eldöntetlen maradt. SZOMORÚ HIRT HOZOTT A POSTA St. Louis, Mo. öntudatos magyar munkás táborból hosszú betegség után julius 12-én elhunyt BARANYAI BÉLA a Bérmunkás évtizedes olvasója. A megszűnt Munkás Betegse- gélyző Szövetségben minden időben a haladó szellem harcosa volt. Az utóbbi években az Altenheim Old Home lakója volt, ott érte a halál is. Felesége és két nős fia tiszteletbe tartotta haladó meggyőződését és a 14-én végbement temetése pap nélkül folyt le. Volt tagtársai és nagyszámú barátai jelentek meg a búcsúztatón. A Bérmunkás Lapbizottsága ezúton fejezi ki részvétét a családnak a férj, apa és munkástárs elvesztése felett.
