Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-23 / 1589. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 JULY 23 NO. 1589 SZÁM Vizsgálódási mánia NEMCSAK A SZÖVETSÉGI KORMÁNY, DE AZ EGYES ÁLLAMOK IS IGEN NAGY ÖSSZEGEKET KÖLTENEK VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOKRA. — A TÖRVÉNYHOZÓK MELLÉK- JÖVEDELME. SACRAMENTO, CAL. — Rolland Vandergirt állami számvevő olyan jelentést nyújtott be a californiai állami törvényhozó testületnek, amely az országszerte nagy érdeklődést váltott ki, mert mutatja, hogy a törvényhozó testületek valóságos “vizsgáló” mániába estek, valószínűleg azért, mert az ilyen vizsgálatok igen jelentékeny mellékjövedelmet nyújtanak. A törvényhozó testületek ál-" tál folytatott vizsgálatok lényege az, hogy a törvényhozók megismerjék a vizsgálat alá fogott tárgykört és igy megfelelő törvényeket hozzanak. Az ilyen vizsgálatok természetesen pénzbe kerülnek. A költségeket előzőleg megszavazza a törvényhozó testület és ezen összeget szabadjára költheti a bizottság. Miután ezen összegből külön fizetést kapnak a bizottság elnökei és tagjai, mind több és több okot találnak ki a vizsgálatra, küldenek ki bizottságokat és szavaznak meg ily célra óriási összegeket. így van ez országos méretekben a kongresszus mindkét házánál, ahol már minden régebbi szenátor vagy kongressmen részére kitalálnak valamilyen vizsgálatot és összeállítanak egy- egy bizottságot. De igy van a legtöbb állam törvényhozó testéletében is, tehát California államban is. Ezekről nyújt most érdekes képet Vandergirt számottevő jelentése. A jelentés szerint California állam törvényhozó testületé az utolsó 19 évben 3,212,011 dollárt szavazott meg vizsgálatokra. A vizsgáló-bizottságok költségei állandóan emelkednek 1937 óta. Abban az évben 25 vizsgáló bizottság működött és 40,373 dollárt költött; 1949-ben már eddig 93 bizottság “dolgozik” és a költségük 2,501,646 dollárt tesz ki. Elmondja a jelentés, hogy a következő két évre már 50 bizottságot szavaztak meg s az előirányzott költség meghaladja a millió dollárt. Ezen bizottságok legtöbbje fölösleges, mert ugyanazon tárgykörben mozognak. így például a földműveléssel kapcsolatban 23 bizottság “kutat” adatok után; másik 23 az adókérdést firtatja s igy tovább, pocsékolják az adófizetők pénzét — mondja a jelentés. Már elismerik a válságot TRUMAN ELNÖK AZ IPARI VÁLSÁG ELMÉLYÜLÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA BIZOTTSÁGOT NEVEZETT KI. — ÉLES HARC AZ ELNÖK ÉS A KONGRESSZUS KÖZÖTT. WASHINGTON — Végre a 2 Egyesült Államok kormánya hivatalosan is beismerte, hogy itt nagyarányú ipari válság vette kezdetét. Ennek további elmélyülését Truman elnök úgy akarja megakadályozni, hogy a válság által már erősebben sújtott területeken megkezdeti az eddig megszavazott közmunkákat. Egyébiránt a válságért az elnök és a még mindig republikánus vezetők irányítását követő kongresszust okolják. A kongresszusban ugyan a demokraták vannak többségben, de a déli demokraták a republikánusokkal szövetkezve megakadályozzák a Truman adminisztráció javasla- tainek megszavazását. Az adminisztráció ellenes koalíció le akarja szállítani az adókat, mert az adóleszállitás mindenkor igen népszerű a néptömegek előtt. Az adóleszállitás esetén azonban nem jut elegendő összeg sem a közmunkákra, sem a farmtermelvények árainak fentartására. Azért a kormány nem tudja összevásárolni a földművelési department által ajánlott agrárterményeket, minek következtében a farmerok bevételé nagyban fog esni. A farmerok jövedelmének csökkenése viszont azt jelenti, hogy kevesebb ipari termelvényt fognak eladni, ami a gyárak egy részének a leállítását hozza maga után. A munkanélküliek számának emelkedése viszont az ipari munkások vásárlóképességét csökkenti. Ez a körfolyamat, — ha egyszer megindul, — igy tart tovább a teljes méretű depresszióig. Ennek a körfolyamatnak a ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Nekünk régi amerikás maroknak ugylátszik, hogy ismét sablonossá válik az amerikai életmódunk. Már-már alig csap belé az a szenzáció, mely az utóbbi három évben megnnydörgés- szerüen tombolt, a több mint harminc év alatt bevándorlástól mentes amerikai horizonton. Ha összehasonlításba vesszük az utóbbi három évet az előbbi harminc esztendővel, kérdés marad előttünk, hogy vájjon melyiket volt könnyebb elviselni az utóbbi hármat, avagy az előbbi harmincat? Harminc év alatt mit is ért az amerikai magyarság élete, amikor soha nem volt szerencséjük annyira nagystílű magyar vezért soraik fölött látni, mint például Sulyok Dezsőben aki nagyobbnak tartja magát az ösz- szes idelógott nagyvezéreknél. Ez az úriember, akiről megírtuk ismertető bemutatásunkat annak idején, amikor az Amerikai Magyar Népszava főszerkesztője lett, ugylátszik, hogy egészen komolyan vette azt, hogy a magyar nép szabadsága őnála nélkül nem létezhet. Ez a beképzelés egész betegséggé fajult nála, amelyről eddig csak a saját fényképének a naponta való közzéadása a lap első oldalán adott némi bizonyítékot. Ez a főszerkesztő a saját pofázmányát az Amerikai Magyar Népszavában egy hónap alatt többször mutogatta, mint az összes többi szerkesztők az elmúlt ötven év alatt. A hiúság netovábbja ez az ur, aki a fényképével akarja bizonyítani, hogy úgy írni mint Ő, senkisem tud a föld kerekségén. Az eddigi Népszava szerkesztők szerinte mind egytől-egyik analfabéták voltak, mintha csak a legfelsőbb irástu- dási képességhez kizárólag csendőrségi kiképzés lenne szükséges. Ahogyan a magyar nép nála nélkül nem szabadulhat föl, ugyanúgy az amerikai magyarmegtörésére Truman elnök egy bizottságot nevezett ki Dr. John R. Steelman vezetése alatt, remélve, hogy ha a farmerok szubvencióját még egy ideig fenn tudják tartani és megkezdik a közmunkákat azon kerületekben, ahol már sok a munkanélküli, akkor a válság nem mélyül el. És ha ezek dacára is elmélyül, akkor az elnök a kongresszust, az pedig az elnököt fogja érte okolni, ami ugyan mitsem segít az országon. ságot ő szabadítja föl az Amerikában teljesen elfajult, tört magyar nyelvtan alól. Amerikában eddig nem volt magyar újságírás, csak ezután lesz, mert én, Sulyok Dezső itt vagyok. Magyarországon csak volt szabadság amig én, Sulyok Dezső ott voltam, de amióta én meglógtam onnét, a régi magyar szabadságnak még nyoma sem maradt meg. A föld forog az tény, de a kiinduló pont Sulyok Dezsőnél kezdődik és nála végződik. Erre a vezérfonalra van helyezve az Am. Magy. Népszava szerkesztése és úgy a magyar mint az általános világesemények megbirálása ezt a nagy tudományt tükrözi vissza. így aztán nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a vezércikk oldalon közli az egyik délamerikai hölgyolvasójának állítólagos levelét, melyben a hölgy kérdezi Sulyok úrtól, hogy körülbelül mikor számit visszatérni Magyarországra a magyar népet fölszabadítani? Kéri, hogy tudassa vele a dátumot, mert ő is elakar készülni és ugyanazon időben haza akar érkezni, mert látni akarja Sulyok által létrehozott magyar fölszabadulást. Az Am; Magy. Népszava olvasóinak a szellemi képessége minden időben lekicsinyelve volt a saját vezetőik által, de ennyire nullára leszállítva, még soha sem volt, mint az utóbbi időben, amióta a Horthy-nyilas-náci szellemtől áthatott menekült magyar vezérek rontják itt a levegőt. Hát csak várják a visz- szatérést a magyar vezérurak, három év már eltelt és ahogyan látjuk Sulyok ur fényképét, legjobb lesz ha megüzeni annak a délamerikai magyar hölgynek, hogy hiába minden várakozás, mert legfeljebb csak ibolya formájában kerülhetnének vissza. Még néhány év és egész biztos, hogy ezen sorsukra ráeszmélni fognak a ma, még makkal álmodozó menekült magyar vezérek. Az ilyen nagy tudósok aztán nem ismernek náluknál nagyobb authoritást az események bírálatánál és addig mig a múltban az Am. Magy. Népszavában másnap megcáfolták azt amit ma írtak, az uj tudós szerkesztők nem állnak ilyen visszama- radottsági nívón és ott nyomban egymás után az egyik cikkben meghazudtolják amit az előbbiben írnak. így pl. az egyik szám(Folytatás az 5-ik oldalon) HÉT1! KRÓNIKA
