Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-23 / 1589. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 JULY 23 NO. 1589 SZÁM Vizsgálódási mánia NEMCSAK A SZÖVETSÉGI KORMÁNY, DE AZ EGYES ÁLLA­MOK IS IGEN NAGY ÖSSZEGEKET KÖLTENEK VIZSGÁLÓ­BIZOTTSÁGOKRA. — A TÖRVÉNYHOZÓK MELLÉK- JÖVEDELME. SACRAMENTO, CAL. — Rolland Vandergirt állami szám­vevő olyan jelentést nyújtott be a californiai állami törvényhozó testületnek, amely az országszerte nagy érdeklődést váltott ki, mert mutatja, hogy a törvényhozó testületek valóságos “vizsgáló” mániába estek, valószínűleg azért, mert az ilyen vizsgálatok igen jelentékeny mellékjövedelmet nyújtanak. A törvényhozó testületek ál-" tál folytatott vizsgálatok lénye­ge az, hogy a törvényhozók megismerjék a vizsgálat alá fo­gott tárgykört és igy megfele­lő törvényeket hozzanak. Az ilyen vizsgálatok természetesen pénzbe kerülnek. A költségeket előzőleg megszavazza a törvény­hozó testület és ezen összeget szabadjára költheti a bizottság. Miután ezen összegből külön fi­zetést kapnak a bizottság elnö­kei és tagjai, mind több és több okot találnak ki a vizsgálatra, küldenek ki bizottságokat és szavaznak meg ily célra óriási összegeket. így van ez országos méretek­ben a kongresszus mindkét há­zánál, ahol már minden régebbi szenátor vagy kongressmen ré­szére kitalálnak valamilyen vizs­gálatot és összeállítanak egy- egy bizottságot. De igy van a legtöbb állam törvényhozó tes­téletében is, tehát California ál­lamban is. Ezekről nyújt most érdekes képet Vandergirt szá­mottevő jelentése. A jelentés szerint California állam törvényhozó testületé az utolsó 19 évben 3,212,011 dollárt szavazott meg vizsgálatokra. A vizsgáló-bizottságok költségei állandóan emelkednek 1937 óta. Abban az évben 25 vizsgáló bi­zottság működött és 40,373 dol­lárt költött; 1949-ben már ed­dig 93 bizottság “dolgozik” és a költségük 2,501,646 dollárt tesz ki. Elmondja a jelentés, hogy a következő két évre már 50 bi­zottságot szavaztak meg s az előirányzott költség meghalad­ja a millió dollárt. Ezen bizott­ságok legtöbbje fölösleges, mert ugyanazon tárgykörben mozog­nak. így például a földművelés­sel kapcsolatban 23 bizottság “kutat” adatok után; másik 23 az adókérdést firtatja s igy to­vább, pocsékolják az adófizetők pénzét — mondja a jelentés. Már elismerik a válságot TRUMAN ELNÖK AZ IPARI VÁLSÁG ELMÉLYÜLÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA BIZOTTSÁGOT NEVEZETT KI. — ÉLES HARC AZ ELNÖK ÉS A KONGRESSZUS KÖZÖTT. WASHINGTON — Végre a 2 Egyesült Államok kormánya hi­vatalosan is beismerte, hogy itt nagyarányú ipari válság vette kezdetét. Ennek további elmélyülését Truman elnök úgy akarja megakadályozni, hogy a válság által már erősebben sújtott terü­leteken megkezdeti az eddig megszavazott közmunkákat. Egyébiránt a válságért az elnök és a még mindig republiká­nus vezetők irányítását követő kongresszust okolják. A kong­resszusban ugyan a demokraták vannak többségben, de a déli de­mokraták a republikánusokkal szövetkezve megakadályozzák a Truman adminisztráció javasla- tainek megszavazását. Az adminisztráció ellenes ko­alíció le akarja szállítani az adó­kat, mert az adóleszállitás min­denkor igen népszerű a néptö­megek előtt. Az adóleszállitás esetén azonban nem jut elegen­dő összeg sem a közmunkákra, sem a farmtermelvények árai­nak fentartására. Azért a kor­mány nem tudja összevásárolni a földművelési department által ajánlott agrárterményeket, mi­nek következtében a farmerok bevételé nagyban fog esni. A farmerok jövedelmének csökkenése viszont azt jelenti, hogy kevesebb ipari termelvényt fognak eladni, ami a gyárak egy részének a leállítását hozza ma­ga után. A munkanélküliek szá­mának emelkedése viszont az ipari munkások vásárlóképessé­gét csökkenti. Ez a körfolyamat, — ha egyszer megindul, — igy tart tovább a teljes méretű de­presszióig. Ennek a körfolyamatnak a ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Nekünk régi amerikás ma­roknak ugylátszik, hogy ismét sablonossá válik az amerikai életmódunk. Már-már alig csap belé az a szenzáció, mely az utób­bi három évben megnnydörgés- szerüen tombolt, a több mint harminc év alatt bevándorlástól mentes amerikai horizonton. Ha összehasonlításba vesszük az utóbbi három évet az előbbi har­minc esztendővel, kérdés marad előttünk, hogy vájjon melyiket volt könnyebb elviselni az utóbbi hármat, avagy az előbbi harmin­cat? Harminc év alatt mit is ért az amerikai magyarság élete, amikor soha nem volt szerencsé­jük annyira nagystílű magyar vezért soraik fölött látni, mint például Sulyok Dezsőben aki na­gyobbnak tartja magát az ösz- szes idelógott nagyvezéreknél. Ez az úriember, akiről megírtuk ismertető bemutatásunkat an­nak idején, amikor az Amerikai Magyar Népszava főszerkesztő­je lett, ugylátszik, hogy egészen komolyan vette azt, hogy a ma­gyar nép szabadsága őnála nél­kül nem létezhet. Ez a beképzelés egész beteg­séggé fajult nála, amelyről ed­dig csak a saját fényképének a naponta való közzéadása a lap első oldalán adott némi bizonyí­tékot. Ez a főszerkesztő a saját pofázmányát az Amerikai Ma­gyar Népszavában egy hónap alatt többször mutogatta, mint az összes többi szerkesztők az elmúlt ötven év alatt. A hiúság netovábbja ez az ur, aki a fény­képével akarja bizonyítani, hogy úgy írni mint Ő, senkisem tud a föld kerekségén. Az eddigi Nép­szava szerkesztők szerinte mind egytől-egyik analfabéták voltak, mintha csak a legfelsőbb irástu- dási képességhez kizárólag csen­dőrségi kiképzés lenne szüksé­ges. Ahogyan a magyar nép ná­la nélkül nem szabadulhat föl, ugyanúgy az amerikai magyar­megtörésére Truman elnök egy bizottságot nevezett ki Dr. John R. Steelman vezetése alatt, re­mélve, hogy ha a farmerok szub­vencióját még egy ideig fenn tudják tartani és megkezdik a közmunkákat azon kerületek­ben, ahol már sok a munkanél­küli, akkor a válság nem mélyül el. És ha ezek dacára is elmélyül, akkor az elnök a kongresszust, az pedig az elnököt fogja érte okolni, ami ugyan mitsem segít az országon. ságot ő szabadítja föl az Ameri­kában teljesen elfajult, tört ma­gyar nyelvtan alól. Amerikában eddig nem volt magyar újságírás, csak ezután lesz, mert én, Sulyok Dezső itt vagyok. Magyarországon csak volt szabadság amig én, Sulyok Dezső ott voltam, de amióta én meglógtam onnét, a régi ma­gyar szabadságnak még nyoma sem maradt meg. A föld forog az tény, de a kiinduló pont Su­lyok Dezsőnél kezdődik és nála végződik. Erre a vezérfonalra van helyezve az Am. Magy. Nép­szava szerkesztése és úgy a ma­gyar mint az általános világe­semények megbirálása ezt a nagy tudományt tükrözi vissza. így aztán nincs mit csodálkoz­nunk azon, hogy a vezércikk ol­dalon közli az egyik délamerikai hölgyolvasójának állítólagos le­velét, melyben a hölgy kérdezi Sulyok úrtól, hogy körülbelül mikor számit visszatérni Ma­gyarországra a magyar népet fölszabadítani? Kéri, hogy tu­dassa vele a dátumot, mert ő is elakar készülni és ugyanazon időben haza akar érkezni, mert látni akarja Sulyok által létre­hozott magyar fölszabadulást. Az Am; Magy. Népszava olvasó­inak a szellemi képessége min­den időben lekicsinyelve volt a saját vezetőik által, de ennyire nullára leszállítva, még soha sem volt, mint az utóbbi időben, amióta a Horthy-nyilas-náci szellemtől áthatott menekült magyar vezérek rontják itt a levegőt. Hát csak várják a visz- szatérést a magyar vezérurak, három év már eltelt és ahogyan látjuk Sulyok ur fényképét, leg­jobb lesz ha megüzeni annak a délamerikai magyar hölgynek, hogy hiába minden várakozás, mert legfeljebb csak ibolya for­májában kerülhetnének vissza. Még néhány év és egész biztos, hogy ezen sorsukra ráeszmélni fognak a ma, még makkal ál­modozó menekült magyar vezé­rek. Az ilyen nagy tudósok aztán nem ismernek náluknál nagyobb authoritást az események bírá­latánál és addig mig a múltban az Am. Magy. Népszavában másnap megcáfolták azt amit ma írtak, az uj tudós szerkesz­tők nem állnak ilyen visszama- radottsági nívón és ott nyomban egymás után az egyik cikkben meghazudtolják amit az előbbi­ben írnak. így pl. az egyik szám­(Folytatás az 5-ik oldalon) HÉT1! KRÓNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents