Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-16 / 1588. szám

1949. julius 16.

B ÉEM UNKA ü

5 oidai

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

AZ EGYHÁZ, MINT

ÉLHARCOS

Nap-nap után az amerikai lapok élén ott látjuk a nagy, illetve felnagyított tudósításokat az Egyház üldözéséről. A magyar, cseh, bolgár, román, albán és lengyel kormányokat vádolják az egyház vezetőinek a prímásoknak, püspököknek, papoknak az üldözésével. Tele jajgassák a világot, hogy a fenti országokban nincs vallásszabadság és ezen az alapon, a kormányunk szinte naponta küldi a tiltakozó jegyzékeit a fenti kormányokhoz, a minisztereink és elnökünk u n o s - untalan “mélységesen” megdöbbenve elitélik a “vallás- szabadság” korlátozását.

Minden gondolkodó ember tudja azt, hogy a nyugati block kormányainak a tiltakozásai, nem annyira a vallásszabadságot védik, mint azt a bizonyos hideg háborút élesztik. A vallás- szabadságért való harc csak ürügy arra, hogy olyan hangulatot teremtsenek, amely alkalmas arra, hogy a katonai felkészülés programját keresztül hajszolják és indokolté tegyék a háborús hisztéria állandósítását.

AZ EGYHÁZ ÉS AZ

ÄLLAM

Évszázados harcot viv az Egyház mindenütt azért, hogy az állam keretébe olyan hatalomra tegyen szert, amely egyeduralmat biztosítson neki, hogy a katolikus vallást az állam hivatalos vallásává tegye. Ez a harc az Egyesült Államokban ismeretlen, mert az alkotmány megtiltja bármely vallás támogatását, bármely egyház tanainak a köziskolákban való tanítását. De számos országban ez a harc sikerrel járt az egyháznak és ezeken a helyeken az egyház kiváltságokat élvez vagy élvezett.

Ilyen kiváltsága volt Magyar- országon az állam vallás, az egyházi adónak a kötelező volta, az egyház hatalmas birtokai, az egyház intézményeinek az állami támogatása, az egyház főpapjainak törvényhozó tagsága, stb.

Évtizedes harc folyt Magyar- országon is, a haladó szellemű polgárság és a protestáns egyházak4 részéről is az egyház eme privilégiumának a megnyirbálására, az egyház és az állam szétválasztására, a nagynevű Bal- thazár református püspök egész életét erre a harcra állította be.

Természetesen ott, ahol a haladó elemek kerültek többségbe, ott igyekeztek, hogy az egyház nagy hatalmát megnyirbálják és főleg, hogy a tevékenységét a vallás és egyházi életre és tanításra korlátozzák.

Ilyen irányú intézkedések történtek Magyarországon és a fentnevezett országokban is, amelyek azonban messze mögötte vannak a U.S.A. alkotmánya által megszabott korlátozásnak.

Magyarországon az állam tekintélyes összeggel támogassa

az egyházakat, kötelezővé tette az iskolákban a vallás oktatást, behajtja az egyházi adókat és korlátlan szabadságot nyújt minden vallásnak a hitélet gyakorlására. Egyetlen templomot be nem záratott, sőt állami segítséggel építette fel a háború által szétrombolt templomokat is, anyagi segítséget nyújt uj templomok felépítésére is.

De felosztotta az egyház hatalmas birtokait, amelyekből egy-egy püspökségnek csak 100- 200 hold földet hagyott meg, viszont földet adott a szegényebb egyházaknak, amely földek a papok fizetésének egy részét jelenti. Az iskolai hitoktatókat az állam fizeti.

HOL A VALLASÜLDÖZÉS?

Ami áll Magyarországra, az többé-kevésbé meg van az ösz- szes Népi Demokráciákban is, mindegyikben teljesen szabad a vallás kultiválása. Egyetlen papot sem bántottak a vallás gyakorlásáért, de viszont egyetlen ország sem tűrheti azt el, hogy az államhatalom intézkedéseivel szembe állítsák az egyházi apa- rátust és a vallás gyakorlás ürügye alatt az államhatalom megdöntését hirdessék.

Már pedig azt a tényt nem lehet letagadni, hogy az egyház a fenti országokban ellenezte a földosztást, a gyárak államosítását. Az egész rendszerrel szemben ellenséges álláspontra helyezkedett, egyházi átokkal fenyegette meg mindazokat a híveiket, akik az állam intézkedéseit meghozzák és végrehajtsák.

Milyen felháborodást váltana az itt ki, ha az egyház kiátkozná azokat a törvényhozókat, akik most ellene szavaztak annak, hogy az állam támogassa az egyházi iskolákat, vagy ha a Legfelsőbb Bíróságot átkozná ki, mert alkotmány ellenesnek mondotta ki a vallás tanítást az iskolákba. Már pedig ez történt Magyarországon, sőt mint a Mindszenty ügyben látjuk, odáig mentek el, hogy külföldi állam részére kémkedtek, valuta csempészéssel foglalkoztak, nem egy esetben véres zendülést idéztek elő.

Természetesen a Népi Demokráciákban éppen úgy, mint minden országban, törvény elé kerül mindenki, aki a törvényeket megszegi, még akkor is, ha a bűntett elkövetője papi ruhát visel is. Nem véletlen az sem, hogy amig a protestáns papság 100 százalékosan alávetette magát az állam rendelkezésének, sőt azt elősegíteni igyekeznek, addig a hivatalos katolikus egyház ellenzi, szabotálja és magaköré gyűjti az összes reakciós elemekét.

A PÁPAI HATALOM

Az gyház a múltban ha azt látta, hogy az állam, vagy rendszer elleni harcát elvesztette, alkalmazkodott, megalkudott az adott helyzettel és igyekezett a

lehető legnagyobb előnyöket elérni.

Ez az alkalmazkodási törekvés megvan a papság nagy részében is, de a pápai hatalom megakadályoz minden ilyen lépést és ellenállásra, engedetlenségre utasítsa a papjait.

Nagyon jellemző példa erre a magyarországi választások előtt a magyar püspöki konferencia nyilatkozata, amely a választásokban való részvételre szóllitot- ta fel a híveket, egyben amikor elismerte az elért eredményeket, a további munkába való részvételre buzdította az egyház tagjait.

Ezen a nyilatkozaton felbátorodva, az alsó papság százai adtak ki felhívásokat, amelyben helyeselték a Népi Demokrácia intézkedéseit és sürgették, hogy az egyház egyezzen meg az állammal és adja fel a Népi Demokrácia elleni harcát.

De ez a megbékélési akció abbamaradt, mert Róma leintette a papságot és a további ellenállásra utasította őket. Ha az ellenállás Magyarországon nem is fokozódott, de a megbékélési törekvés abbamaradt, mert mint az itteni magyar papi lap megírta, az egyház politikáját mindenütt a pápa határozza meg és nem a püspökök, vagy a papok.

Ez a megállapítás nekünk nem uj, mi azt régen tudjuk, hogy az egyház a legtökéletesebb nemzetközi szervezet, mely felett mint egy diktátor áll a pápa, akinek döntő szava van nem csak a hitélet terén, de az élet minden megnyilvánulásába is. Ő szabaja meg a hívek politikai álláspontját is.

De azt is jól tudjuk, hogy Őszentsége politikáját viszont a nagytőke, a nemzetközi imperializmus szabja meg és ezért követ el a főpapság mindent, hogy az egyház és az állam között az ellentéteket kiélezze, a híveket az állam minden esetben a haladás, most a szocializmust végcélul kitűző kormányzat ellen ugrassa.

Nem rajta és a papjain múlik az, hogy a Népi Demokráciák életét nem tarkítják állandó lázadások, ők mindent elkövetnek ebben az irányban, de a nép ma már nem tudatlan, fanatikus, bigot tömeg, amelyet minden reMOSZKVA — A moszkvai lapok gyászkeretes hírben adták a világ tudtára, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egyik legismertebb és legtevékenyebb képviselője, Georgi Dimitrov, Bulgária volt miniszter- elnöke, 67 éves korában elhunyt. Dimitrov hónapok óta betegeskedett és az utóbbi időben máj- betegsége gyógyítására egy a Moszkvától 20 mérföldre fekvő szanatóriumban feküdt.

Georgi Dimitrov már kora ifjúságától kezdve vezető szerepet vitt a balkán népek szocialista majd kommunista, mozgalmában s egyike volt azoknak, akik Lenin és Stalinnal együtt megalakították a Harmadik, vagy Kommunista Intemacion álét, amelynek jóidéig elnöke volt.

Neve 1933-ban lett ismertté az egész világon, amikor a néakciós törekvésre fel lehet használni. A néptömegek szemei kinyíltak és látják, hogy őket a vallás gyakorlatában senki sem gátolja, de látják az elért eredményeket is és mind szorosabban zárkóznak fel az uj kormány rendszerhez. Látják azt, hogy a szocializmus nem Krisztust, hanem a kizsákmányolást, a nyomort szünteti meg. Az alsó papság látja a tömegek elfordulását és igyekeznek az uj rendszerhez alkalmazkodni, ahogyan százával helyezkednek szembe a pápa, főpapi politikával. de a papok többségét oly szorosan a kezében tartja a pápai hatalom, hogy vakon engedelmeskednek, nem csak a lázi- tásnak, de más törvényellenes cselekedeteket is elkövetnek szabotálást, kémkedést, szerveznek maguk köré gyűjtve a lecsúszott rendszer haszonélvezőit és velük együtt reménykedik.

Ma már nem egy belső ellen- forradalomba, hanem egy külső segítésben, egy uj világháború eljövetelében bíznak, amely visz- szaállitaná a kapitalista rendszert és biztosítaná továbbra is az egyház hatalmát a hívők gondolkodása felett.

Nem befelé, hanem kifelé van szükség főpapi “mártírokra” azért az imperialista államok népei előtt szükségesnek, elkerülhetetlennek állítsák be az “istentelen” vörösökkel való leszámolást. Ezért kellett a Mindszenty ügy Magyarországon, ezért kell a Berán ügy Csehszlovákiában és azért van a hazugság hadjárat a többi Népi demokráciák “vallásüldözése” miatt.

Az imperializmus “szégyenlős” volt mindig, a háborút minden esetben vallási hazug ürügygyei indította el, most a vallás- szabadság jelszava alatt készíti elő a háborúját a szocializmus ellen, hogy a kizsákmányolás alól felszabadult népek nyakára visszategye a kapitalista termelés jármát és ebben a törekvésében hü szövetségest talált az Egyházban, mely mindig hajlandó volt még az ördöggel is szövetkezni a haladás, a felvilágosodás ellen. Ezt tette a múltban és ezt teszi ma is, ez a szerepe nyissa fel mind nagyobb tömegek szemét az egyház igazi szerepéről.

met nácik felgyújtották a német képviselőházat és őt fogták vád alá. Dimitrov olyan erélyesen és hősiesen viselkedett a szenzácós tárgyaláson, hogy az egész világ munkásságának az elismerését nyerte el. A második világháború után Bulgária újjáépítésében jutott vezetőszerephez, az utóbbi időkben azonban egyre erősbödő máj betegsége akadályozta a tevékenységét.

A moszkvai lapok külön kiadásokban számoltak be Dimitrov életéről. Ravatalához az utolsó tiszteletadásra Stalin vezetése alatt felsorakoztak a régi “bolsevik” gárda összes nevesebb tagjai, mielőtt a holttestet katonai diszpompával elszállították Bulgáriába, ahol mint a nemzet nagy halottját temették el.

A kommunista mozgalom veMeghalt Georgi Dimitrov