Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-24 / 1610. szám
1949. december 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal A HÍREK NYOMÁBAN A MI KEDVES UNION VEZÉREINK Vólt idő, amikor úgy Reuther- ről, mint a többi CIO vezérekről csak átkozódva, elitélőleg Írtak a nagy polgári lapok, ha Írtak róluk. De amióta ezek a vezérek is a 10.000 dolláron felüli évi jövedelemmel rendelkezők kategóriájába tartoznak és a polgári lapok szájaize szerint Írnak, szónokolnak, mindgyakrabban és mindnagyobb dicsérettel Írnak róluk, közük beszédeiket, kijelentéseiket. Ne hogy a karácsony szeretet szellemének tulajdonítsák ezt a jámbor hívők és nem hívők tábora, meg kell mondanunk, hogy még a polgári lapok, Peglerei sem szidják jobban a vörösöket, kommunistákat és a szocialista tervgazdaságra tért országokat, mint ezek a meggazdagodott UNION vezérek. Még a Hearst lapok is örömmel közük, mint az általuk annyira félemberi tudást a nép jólétének az emelésére használja fel. A másik hazugság az, hogy a szocialista társadalom nem fejlődő képes, mert a tudósok, feltalálók nem dolgoznak, mert nem hajtja őket az egyéni érvényesülés lehetősége. Ma már tagadhatatlan tény, hogy éppen az ellenkezője az igaz. A Szó v je-' tekben a termelés minden téren, az orovsoi tudományban, müvétett demokrácia védnököket, előharcosait képviselő kiválóságokat tüntetik fel ugyanazokat, akikre néhány évvel ezelőtt éppen úgy rámondták, hogy vörösök, Moszkva ügynökei, mint Reutherék mondják mindenkire, aki a tőkés termelés és amerikai terjeszkedés rendszere ellen mer felszólalni. Meg azokra is, akik azt állítják, hogy osztályharc van és ezen UNION vezéreknek, azon osztály mellett kellene harcolni, melytől a megélhetésüket kapják, nem pedig a kizsákmányoló tőkés rendszert védeni, szentesíteni még itthol is, de leginkább a külföldi munkássággal szemben. AZ OROSZOK GAZDASÁGI SIKEREI Ezt azon diplomaták jelentik, akiknek fő hivatásuk az igazat megtudni és megbízóiknak azt jelenteni. Eltekintve azon sok mende-monda jelentésektől, melyeket az újságírók szoktak proszetben, olyan hatalmas fejlődés áll fenn, amilyent kapitalista termelési rendszer produkálni nem tud. Az Ural hegység felrobbantásával egy uj utón indult el az emberi fejlődés, találékonyság, amely nem egyeseket, de az egész emberiséget szolgálja és mutatja a szocialista termelés fölényét a kapitalista termelési rendszer felett. Figyelő paganda szempontból jelenteni. A jelentés lényege a következő: Szakértők, akik ismerik a viszonyokat Oroszországban, jelentik, hogy az oroszok állandóan javítják a gazdasági termeléseiket nagy mértékben, mely képesíti őket, hogy a termelés terén rekordot érjenek el, valamint a tervezések kivitele terén. Azt mondják a fő bizonyíték ezen sikerek meUett, hogy az atombombát is olyan hamar megszerkesztették. Szinte rámutatnak, hogy Oroszország nagy előnye az, hogy bármire, amire az államnak szüksége van, Kremlin minden energiát arra tud központosítani, tekintet nélkül az emberi jogok, vagy tulajdonokra. Másszóval, nem lehet egy maroknyi kapitalistának szabotálni az építkezést, bányák kinyitását, szükséges gépek, anyagok beszerzését, amint itten tudják megtenni csak azért, hogy mentői több hasznot tudjanak még az államtól is kicsikarni. KÍSÉRTET járja ah EGÉSZ EURÓPÁT Régebben azt mondták, hogy csak Európát járja a kommunizmus kisértete, de a napokban Mexicoból is azt jelentik, hogy egy csomó munkást összefog- dostak, akik a jövő évben megakarták dönteni a mostani kormányt, még pedig fegyveresen. Persze sok más délamerikai ország sem akar elmaradni a hatalmas Samu bácsi mellett, ha itten ezt a nagy országot is megtudná 11 kommunista dönteni, akkor minden bizonnyal egy kisebb országot három-négy is képes lenne megdönteni, ha nem börtönzik be őket idejében. Csak az a jó, hogy az okok, melyek forradalmakat szülnek, az éhség, nélkülözés, bizonytalanság, munkanélküliség, nem börtönözhetné be és amig ezek mindnagyobb mértékben léteznek az emberék között, addig mindég fogja a kisértet járni a délamerikai országokat, sőt még Eszak-Amerikát is. OROSZ-AMERIKAI KERSEKEDELEM CSÖKKENTÉSE A múlt hónapokban, amikor az orosz kereskedelmi intézmény “Amtorg” vezetőit bebörtönözték, nem igen emlegették ezen statisztikai adatokat: Az Amtorg még 1946-ban is 700 személyzettel dolgozott, mostan már csak 42 maradt a munkán. 75.000 négyszögláb irodahelyiséget béreltek ,mostan csak 25.- 000 négyszögláb helyet keresnek. A háború követő években évente 100,000,000 dollár értékben volt a bevásárlás, mostan ezen év kilenc hónapjában csak 6,299.482 dollár volt és nagyon esik lefelé. Ezzel szemben, amerikai behozatal Oroszországból, 1948-ban 78,000.000 dollár, mostan meg csak 35,749.000 dollár volt, az első kilenc hónapban. Ez azt jelenti, hogy az oroszoknak nem adtak el olyan dolgokat, melyeket azok akartak, ellenben az oroszok majdnem mindent adtak el az amerikaiaknak, amit akartak. A JÁTÉK Ilyenkor karácsony előtt, amikor az ajándékozás gondja már hetekkel előreveti árnyékát, nemcsak az apák és anyák, de egyéb nénik és bácsik is azon törik a fejüket, milyen játékkal lepjék meg a gyermekeket. A gyermek veleszületett tulajdonsága a játékosság, — mely értelmi fejlettségével együtt növekszik —, képességeinek fejlesztője és egyben fokmérője is. A csecsemő legelőször önmagával foglalatoskodik. Ujjait, lábacskáit nézegeti, forgatja, ismerkedik velük. Tapogatja saját orrát, fülét és csak később kezd a külvilággal foglalkozni. A szülők, a látogatók játékot adnak a csecsemő kezébe. Csörgőt, gumifigurákat, viaszosvá- szonállatokat. Ezektől eleinte idegenkedik, később megszokja, sőt megszereti azokat. Vigyázzunk arra, hogy a csörgő ne legyen tulhangos és azt ne csörgessük közvetlenül a füle mellett, mert ez idegesíti. Vigyázzunk, hogy a gumijáték felső bőrét ne rághassa le, a linoleum ne pattogozzék le a vászonról, mert gyomorfájást okozhat, ha lenyeli. Vigyázzunk arra is, hogy a kis gyermek az eltört celluloidjátékkal meg ne sérthesse magát! A pici gyerek kezébe adott játéknak moshatónak kell lennie, mert hiszen az a fő szórakozása, hogy kidobálja a kocsiból, ágyból, majd amikor a földről újra a kezébe kerül, menthetetlenül a szájába dugja. Amikor már a földön csúszik, mászik, úgysem lehet természetesen sterilen tartani a gyereket, de a későbbi esetleges fertőzés már nem is olyan veszélyes, mint a csecsemőkori. A kisgyerek nem tesz oly éles külömbséget tárgy és személy között, mint a felnőttek. Egy- egy játékhoz annyira képes ragaszkodni és annyi szeretetet tud rápazarolni, mint egy élő személyre. A mackót, babát csókolja, magával viszi az ágyba, szinte elválaszhatatlan tőle. De ebben a szeretetben már a gyerek érzelmi karaktere is megmutatkozik. Hogy állhatatos lesz-e vagy csapodár, mély érzelmi kötöttségek, vagy felületes kapcsolatok jellemzik-e majd később életében? A kisgyermek másként látja a dolgokat, mint a felnőtt. Képzelete megmásítja a tárgyakat és a játékának nem maga a játékszer, hanem csapongó fantáziájának működése adja a jellegét. Csak ezzel magyarázható, hogy a kapott játékokkal a legtöbb esetben sem azt játsza, ami azok rendeltetése, hanem egészen mást: építőkockával vonatot, mesekönyvvel házat, de a legszebb és legérdekesebb játékokat nem is játékkal, hanem használati tárgyakkal lehet játszani: székekkel lovaskocsit, dívánnyal a tenger hullámain hánykolódó hajót, ágyneművel eszkimó kunyhót, virágcseréppel kertet és még oly sok mindent, amit az ember elfelejt, mire felnő. A gyerek játékát respektálni kell. Nem szabad durván belegázolni fantáziájának világába, nem szabad soha gúnyolódni felette, mert ezzel mélyen megsebezhetjük. A játékszerek számára legyen egy külön kis helye, ha nem több, egy polca és ne avatkozzunk bele, ha még oly értéktelen vacaknak tűnik is az a sok kincs, amit ott felhalmoz. Egy idő múlva úgyis megunja és maga is túlad rajta. Nagy hibát követ el az a játékot ajándékozó szülő, vagy rokon, aki a gyereknek olyan ajándékot ad, mely korát meghaladja és amelyhez még túl kicsi, mert nem tud vele mit kezdeni, idő előtt megunja s később amikor az már megfelelne korának, már hiányos, szétdobált, érdektelen és megunt. Ha tehát gyermekünk ilyet kap, azt tegyük el számára egy megfelelőbb időpontig. Nagyon ajánlatos a karácsonyra kapott játékok egy részét egyébként is eltenni és az darabot, mert az egyszerre kézév folyamán elővenni egy-egy uj bekapott túl- sok ajándék elká- bitja a gyereket és ha túl sok játéka van egyszerre, egyiket sem értékeli megfelelően. Persze nagyon sok gyereknek karácsonyra ajándék helyett csak használati tárgy jut, olyan ami mindennél fontosabb: ruha, cipő vagy harisnya. Ha a szükségleti tárgyak minden anyagi erőnket igénybe is veszik, ha még oly kicsi és igénytelen játékot is, de ajándékozzunk valami apró, olcsó játékot is a gyermeknek, mert ez fontosabb a számára, mint bármi más. Laposerszényü anyáknak karácsony előtt sok gondjuk mellé még a játék és karácsonyfadísz vásárlás gondja is járul. Mit vegyenek, ami gyermeküknek örömet okoz és nem túl drága ? A fényes kirakatok a szebb- nél-szebb játékok ugyancsak megfájditják a szegény anyák szivét. Vegyük elő a régi babát, hozzuk rendbe, varrjunk rá uj ruhát és meglátjuk, nincs ennél nagyobb öröm, főleg olyan gyerekek számára, akik ragaszkodnak játékaikhoz, rongyokból a legszebb játékokat lehet készíteni és aki lombfürészelni tud és maga is szeret pepecselni, az kisfiúk, kislányok álmait varázsolhatja valóra. Játékszobát, fü- szerüzletet, falemezre felragasztott és szétfürésZelt kivágott képeket, nagyobbaknak térképből kivágott összerakható földrajzjátékot lehet gyártani. Aki meg rajzolni tud, az papirbabá- kat, egész családokat hívhat életre, aminek dusfantáziáju gyereknél mindig nagy sikere van. A gyufaskatulyából készített bútor íróasztal, szekrény, ágy, a cérnaorsóból készített asztal és virágállvány papírral átragasztva szintén sikerre számíthat. A már nagyobb gyereknek még a meglepetésnél is nagyobb örömet okoz, ha bevonjuk a játékkészítés örömébe és a fúrás-faragásban jelentkező kézügyességet irányítjuk, fokozzuk. Az a szülő, aki megőrizte játékos kedvét, ne szégyelje magát, ha gyermekével együtt játszik, fantáziáját követi, mert nincs semmi a világon, ami oly léleküditő, mint ha a gyerek játékát nem nézzük fölényesen, hanem abban sziwel-lélekkel résztveszünk. Hajdú Ernőné
