Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-10 / 1608. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 10.. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ________A. 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE *@i»42 Politikai s gazdasági forradalmak Sokan elfelejtették, még az értelmesebb munkások is, hogy a politikai forradalmak, még ha sikeresek is, csak nagy kapuk, melyek a fejlődésre, gazdasági forradalomra nyitják meg az utat. Sőt a politikai forradalom lehet elnyomó, mint felszabadító, de a gazdasági forradalomnál csak a tömegek gazdasági érdekeinek védelme válik igazi forradalmi tényezővé. Amig a politikai forradalmak, leginkább elméleteken, emberek politikai felfogásán alapszik, amely lehet reakciós is, a gazdasági forradalom, ha igazán gyökeres változást akar előidézni, amint minden ilyen forradalom célja, akkor a tömegek gazdasági helyzetén javít, változtat. ' így a haladó proletáriátus gazdasági forradalma, kizárólag a tömegek, a munkás gazdasági helyzetének javítását szolgálja. De a nagy kaput, a politikai forradalmat kell túlélni, megnyerni mielőtt ezen gyökeres gazdasági forradalomhoz hozzákezdhet. Sokszor polgárháborúk, mint a szemeink előtt láttuk, világháború következtében, de legtöbbször harcok és rombolások közepette kerülhet ki a nép az uj útra, a gazdasági forradalom terére. Ezen rombolás, mely nem csak épületekre, hidakra, éppen olyan, sőt még nagyobb mértékben egyénekre is szól. Intézményeket, szokásokat, felfogásokat kell lerombolni, hogy az újnak helyet teremtsünk. Az ilyen rombolás iránt ellenszenvei van még sok olyan munkás is, akik a gazdasági forradalmat óhajtják, szükségesnek látják, de a romokat nem akarják eltakarítani, hogy az uj építményt szilárd alapzatra fektethessük le. így Sokan akadnak, akik még elhiszik azt a szép mesét, hogy az uj építményt, azt a gazdasági demokráciát felépíthetjük a régi keretein belül. De még nem láttunk olyan építészmérnököt aki egy modern nagy épületet egy rozoga, omladozó épületen belül akarna, vagy merne felépíteni. Először a régit kell lerombolni, a romokat eltakarítani, hogy a jobbat, szebbet építhessük annak a helyére. A ROMELTAKARÍTÁS Nem valami kellemes munka, piszkos, sok olyan emléktárgyakat, helyeket kell lebontani, mely némelyeknek kedves emlék, no meg háládatlan ez a munka, éppen a bevégzése után úgy látszik, mintha semmit sem csináltak volna. Az eltakarított romokat könnyű elfeledni és a kész épületeket megcsodálni, melyek azon romok helyén épültek, de a romeltakarítást is el kell végezni. A romok között nagyon sok olyan intézmény van, melyek még sokaknak tetszenek és nem akarják meglátni, hogy útban van és le kell rombolni, mielőtt az ujjáépitkezéshez hozzá kezdhetünk. Ez éppen úgy áll az emberek lelki építményeire is, elfogultságaikra és felfogásaikra, tévhitükre. Ez a kényesebb dolog, amit szintén le kell rombolni és újjáépíteni, nehogy az uj építményt ezekkel lerombolják, vagy csak az értékét is rontsák. A gazdasági forradalom szükségleteihez tartozik, hogy az emberek megtanulják, hogy nem az enyém, hanem a miénk a gyár, a föld, modern gépszerszámok, az ország, a hatalom és a dicsőség. Ezzel felelőség jár, nem azért kellene erősen dolgozni, épiteni, hogy egyének meggazdagodjanak mint a múltban, hanem azért, hogy mi, az összesség gazdagodjon, erősödjön, hogy a gazdasági demokrácia, gazdasági egyenlőség mentői jobban, gyorsabban megvalósulhasson. Ezen egyszerű szó értelmét, hogy az ÉN helyett MI szót megérthessük, sok tanítás, képzés, gyakorlati szemléltetés kell. Ezt nem lehet máról-holnapra megtanítani. Éhez kellett a politikai forradalom, az iskolák újjászervezése, tantárgyak átírása, ezen szó helyes értelmezése ellen harcoló erők lerombolása, romjaik eltakarítása. GAZDASÁGI FORRADALOM Amig a politikai forradalom lehet gyors, máról-holnapra való átmenet, a gazdasági forradalom sok évtizedekig, sőt mint a fejlődés évszázadokig tartó és a türelmetleneknek nagyon is lassúnak látszó alakulat. De sokkal szebbet és állandóbbat mutat fel eredményként, mint a politikai forradalom. A tömegek életszínvonalának állandó javítása, modern gépipari termelés 1 bevezetése által, a munkaidő csökkentése. A tanulási lehetőségek megnyitásával, jobb, több szakemberek, tudósok nevelésével, akik már az uj szellemben, a MI érdekünkben terveznek, tanítanak és az egyéni érdekeket, az Én-t beleolvasztják a többség érdekeibe. így minden nap gyorsabban haladhat a gazdasági forradalom, a technika vívmányait a többség, a MI szolgálataikba állítva. A Szovjetekben is, a politikai forradalom, polgárháború formájában vagy négy évig tartott. A gazdasági forradalom mindég nagyobb és nagyobb méreteket ölt még ma is. Az atomenergia ipari célokra való fel- használása csak egyike ezen gazdasági forradalmi csatáknak, melyet nem csak a természettel hanem az ellenséggel, a tőkés rendszerrel is vívnak. Minden technikai eredmény, feltalálás, egyszerüsités, tömeg- termelésnek fokozása, csak egy egy nyert csata a magántőkés rendszer és a MI közös gazdasági rendszerünk között. Minden téren, úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelésnél, a rövidebb idő alatt, mentői többet, jobbat való termelés a gazdasági forradalom legerősebb fegyvere. Erről nagyon keveset beszélnek, nem annyira romantikus, mint a politikai cselszövések, forradalmak, harcok, polgárháborúk, de sokkal lényegesebbek, maradandóbbak ezen a gazdasági csatatéren elért eredmények. A KÍNAI PÉLDA Szemeink előtt folyik le a világ legnagyobb országának, politikai forradalma és győzelme. Ez több mint két évtizedig tartott polgárháború formájában. Itt látjuk, hogy nem any- nyira a politikai forradalom győzelme, mint inkább a nagy tömegek ellátása, többtermelésre való megszervezése, a legnagyobb probléma, mely a győztes népkormányt mostantól kezdve foglalkoztatja. Ugyanakkor látjuk, hogy az ellenséges tőkés rendszer szónokai, védnökéi abban reménykednek, hogy erre a gazdasági forradalom kivitelére nem tartják elég erősnek a népkormányt és csak is az ilyen résen keresztül reménykednek visszaszivárogni, visszaállítani a régi intézményeket, a régi rendszert, a MIENK helyett az ENYÉMET. Ugyanakkor azt is látjuk, amint Oroszország esetében is volt, hogy gazdaságilag rémsé- gesen elmaradt ország próbálta, vagy kezdte meg a gazdasági forradalom megvívását. Tudjuk, milyen nehézségekkel, szabotázzsal, a külföldi tőkés hatalmak bojkotálásával kellett az oroszoknak megbirkózni, de mégis haladást tettek. Ugyan ez áll fen a kinai nép részére is, mivel sokkal nagyobb és még talán elmaradottabb gazdasági rendszere volt mint az oroszoknak, igy tehát még nagyobb változást kell nekik bevezetni, még több romot eltakarítani, intézményeket, tévhiteket, mint az oroszoknak. De már nekik több segítség lesz, mint az oroszoknak. Sokkal gyorsabb iramban mehet az átépítés. Nem csak anyag, hanem építők is többen lesznek, úgy szellemi, mint ipari téren. Ez a gazdasági forradalom, mely leginkább csak épit, javít, tervez, észszerüsit, hogy a gazdasági demokrácia, a népek egyenlősége és bőséges ellátása mentői hamarább megvalósulhasson. (Vi) MUNKÁS SORS CLEVELAND — Lapunk régi olvasója Kövi Dezsőt halálos baleset érte november 26-án a kora esti órákban, amikor ja West 40th St. lakásából egy látogatóját kikisérte a Lorain avenuera. Kövi meggondolatlanul lelépett az úttestre és egy gyors irammal hajtó automobil oly erővel ütötte meg, hogy vagy 100 lábra előre esett. Egy éppen arra haladó rendőrkocsi vitte be a kórházba, ahol a 62 éves munkás rövidesen kiszenvedett. Temetése november 30-án nagy részvéttel ment végbe a virágkerté varázsolt Bodnár féle kápolnából. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s a/, élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az Iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti, E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.