Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-02 / 1607. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. YV. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre .—......................... 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___________ 5c 'Jsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 ról pedig, hogy mennyire megbízható azoknak az utazó képviselőknek és szénátoroknak a véleménye, azt a további utijelentés- ből megállapíthatja az olvasó. Ugyan azon képviselők meglátogatták a Franco fasizmus alatt sínylődő Spanyolországot és onnan is azzal távoztak, hogy Amerikának okvetlen segíteni kell a véres kezű diktátort. Bizonyára megtetszett nekik az a rendszer, ahol a munásoknak jobb viszonyokért küzdő előharcosait középkori módszerekkel kínozzák halálra. Marshallizáít Munkás Szövetség “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Csőd jelei (K) Nem kellett ahoz nagy jóstehetség, hogy előre lássuk a Marshall terv csődjét. Minden közgazdasággal, társadalmi kérdésekkel foglalkozó ember előtt nyilvánvaló, hogy a kapitalista termelési rendszer súlyos betegségben szenved. Az egész rendszer alapjában véve a pusztulás utján van. A betegség jelei hol itt, hol ott ütköznek ki, idült fekélyek formájában. Munkanélküliség, túltermelés, éhező tömegek, háború, lázadások, forradalmak követik egymást. Sarlatánnak neveznék azt az orvost, aki csak a fekély eltüntetését tűzné ki céljául, ahelyett, hogy a betegséget alapjában gyógyítaná. Éppen ilyen sarlatán módszerrel, kívánják a kapitalista termelési rendszert — amely már képtelen a hivatását betölteni — orvosolni a közgazdasági sarlatánok. A Marshall terv lett volna hivatva arra, hogy a kiütköző fekélyeket eltüntesse, a tesnek egészséges látszatot adjon. Ezzel az orvossággal meglehetett szédíteni hozzá nem értőket ideig-órákig, de a fekélyek újra felfakadtak és most sokkal szembetűnőbben mutassák a rendszer menthetetlenségét, mipt bármikor a múltban. Sok nehéz billiókat öltünk bele, hogy “talpra állítsuk” a végelgyengült európai kapitalizmust. A három legnagyobb országban, amely a billiók nagyrészét kapta, ütöttek ki legjobban a rothadás jelei. Angliában a font leértékelése, csak még lejjebb sülyesztette az amúgy is alacsony életnívóját az angol munkásosztálynak. A kormányon levő munkásvezérek ideig-órákig eltolhassák a krízis kitörését, de a jelek azt mutassák, hogy a munkástömegek akcióra készülnek, megelégelték az Ígérgetéseket. Franciaországban egy napos tiltakozó sztrájkkal figyelmeztették a kormányt, hogy nem tűrik tovább a bőrükre menő “újjáépítést”. Az alapiparok, a közlekedés, bánya, autó és a vasipar 100 százalékban követte a sztrájkra hivó szót, még a kormányban ülő szoc. dem. vezérek sem tudták megakadályozni, hogy a szoc. dem. szervezetek ne csatlakozzanak a sztrájkhoz, de azt tette a katolikus szakszervezetek jórésze is. öt millió sztrájkoló, másik 10 milliót kényszeritett tétlenségre. Olaszországban a földnélküli parasztság lépett akcióba. Megelégelte az ígérgetést és direkt akcióba lépett, elkezdte felosztani a földet. A munkásság kijelentette, hogy minden eszközzel a forradalmi parasztság mögé áll. Ez a lépés megbuktatta az Amerika által életrehivott olasz kormányt, mert az csak véres harccal próbálhatta volna visszavenni a földet, de ehez a hadsereg megbízhatatlan. A három fő marshallizáít ország forrong és a forrongás mutassa azt, hogy semmiféle Marshall tervei, Atlantic paktummal megmenteni nem lehet a magát túlélt kapitalista rendszert. (K) Londonban összeültek a Marshallizáít tervországok szak- szervezeti vezérei, hogy megalakítsák a szakszervezetek uj Világ Szövetségét. Itt a vezető szerepet az AFL, a CIO és az angol munkáspárt vezérei játszák, a többi országokból, mint Francia, Olaszországok, csak a szervezett munkások egy kis töredékét képviselték. Mi, akik jól ismerjük a két amerikai szervezetet az AFL-t és a minden forradalmiságtól megtisztított CIO-t, jól tudjuk, hogy ennek a megalakult szervezetnek, semmi köze sincs a munkás érdekéhez. Ez csak a kapitalista rendszer zsoldosainak az érdekszövetsége, amely a szervezett munkásokat kívánja szállítani a kapitalizmus imperialista háborújához. Hogy ez igy van, azt maguk a vezér urak se titkolják, sőt kihangsúlyozzák, hogy az alakulás célja a meglevő világszervezet megbontása, mert az túl radikális, vörös. Természetesen hangoztatni fognak nagy jelszavakat, de ez nem téveszti meg az osztálytudatos munkásokat, mert azok már megtanulták azt a tételt, hogy olyan szakszervezet, amelynek a célkitűzésében nincs bent a szocialista végcél és azért nem hajlandó állandóan harcolni, az nem munkásszervezet, hanem a kapitalizmusnak a segédcsapata a munkásság átadója. Bármüy sajnálatos is, hogy szétszakítsák a Világszervezet egységét, valójában ez csak hasznára válik a Világszövetségnek, amely megszabadulva a kapitalista bérenc kölönctől, annál erélyesebben, egységesebben teljesítheti a hivatását a világ dolgozóinak az egybefoglalását a közös célért: a világbékéért, a szocialista termelési rendszerért. A közel jövő igazolni fogja, hogy a most megalakult jobboldali szervezet folyton gyengülni fog, mig a harcos baloldal állandóan uj erőket sorakoztat fel maga mögé az uj társadalomért való harcban. Garsson testvérek, akik sok millió dollár erejéig megkárosiközmondás azt tartja, hogy “kéz, kezet mos, vagy egyik kutya nem harapja meg a másították a kormányt, amelyért 8 hónaptól 2 évig terjedő börtönre ítélték őket még 1947-ben, a felsőbb bíróság is helybenhagyta az ítéletet, de még mindig szabadon járnak 2.000 dolláros biztosíték mellett. Sőt mi több, kérvényt nyújtottak be az Egyesült Államok elnökéhez, hogy mentse fel őket a büntetés alól. Sőt még ennél is több! Kölcsönért fordultak a RFC-höz, hogy tönkrement .. gyárukat újból üzembe hozhassák! Nincsen semmi kétségünk aziránt, hogy meg is kapják azt. A magyar kát.” Pár sorban hozza a táviró, hogy az olaszok Siciliában több mint 10.000 acer földet lefoglaltak és saját maguk részére dolgozzák azt meg. Nagy táblákon hirdetik, hogy “Ezt az olasz földet az olasz nép foglalta le”. A földbirtokosok kirendelték a rendőrséget, amely eddig tehetetlen a földet lefoglaló néppel szemben! A gyomruk megtanította őket a direkt akcióra! Ott vesznek, ahol van! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikMelyik az igaz? (a.l.) Már annyit hangoztatják a “demokráciát”, hogy tényleg kíváncsiság fogja el az embert az igazságot megtudni róla. Igen ám, csak hogy az igazságot is többféle különböző mérleggel mérik. Azért van az, hogy mindenkinek külön fogalma van a demokráciáról is. Ezek a különböző felfogások azután gondolkodóba ejtenek, különösen akkor, amikor egy polgári lapnak ugyan azon oldalán olvasom a következőket: “A nácik veszik át Németország vezetését”. Ezt a jelentést teszi General Taylor az Egyesült Államok katonai bizottságának ügyésze, majd ezeket mondja, “Azok a náci gonosztevők, akik bűnösek sok millió zsidónak Idirtásáér, soha nem is vonták őket felelőségre.” Ilyen hivatalos jelentések után megállapíthassuk, hogy nácinak lenni nem volt bűn azelőtt sem és most sem. Egy másik jelentés éppen az ellenkezőjét akarja bizonyítani. Néhány amerikai képviselő, akik körúton jártak Európában, Németországról ezeket Írják: “Németország nyugati része gyorsan halad a “demokrácia” feié.” Hogy a fenti két külömböző jelentésből milyen tanulságot vonhatunk le, véleményem szerint az itteni meglátások szerint, minden demokratikus, ami ellenkezik a szocializmussal. Más oldalból a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és. ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
