Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-19 / 1605. szám
1949. november 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “KIK VESZIK EL a szegény ember búzáját Romániában, az ottani kommunisták, vagy az oroszok. Itt azt mondják, hogy az oroszok veszik el, kérem világosítsanak erről fel engemet.” írja J. H. olvasónk Chicagóból. Hát pontos felvilágosítást arról, hogy Romániába milyen törvények szabályozzák a termés beszolgáltatását, nem tudunk adni, de egyben biztosak vagyunk, hogy az, hogy 16 mázsából 12-t elvesznek, azt nem hisz- szük el, mert miként Magyarországon, úgy a többi Népi Demokráciákban is, a termelés egy egész kis hányada az, amelyet adóba kötelesek beszolgáltatni, de csak abban az esetben, ha megmarad elegendő a fejadagra, amely bőségesen elegendő egész évre. Az amit ezen felül önként beszolgáltat, azt az állam megfizeti a megállapított áron. Ezt tudjuk a Romániából kapott levelekből is. A “népek” itt azt a hazugságot, amit ön említ a papjuktól és a hazug lapok-' ból hallják. Ezt hirdetik Magyarországról is, mert fáj nekik, hogy a Népi Demokráciákban vége van a papi és földesúri világnak, azért gyűlölködnek, hazudnak. Hazulról is jönnek ilyen levelek olyanoktól, akiknek elvették a munkanélkül való megélhetésüket és olyanoktól, kik igy akarnak az amerikai rokonoktól csomagokat kapni, mert másként “éhen halnak”, ne üljön fel se a papok, se a kolduló rokonok meséjének, nem fenékig tejfel még otthon sem, de folytonosan javul az életnívó. Kezünkbe van egy Temesvárról irt levél, amelyet egy clevelandi olvasónk kapott, ez nem panaszkodik, ir az ottani viszonyokról és a Bérmunkásról ilyen formán: “A Bérmunkás szept. 10-iki száma nagyon sok érdekes írást hoz. Az akroni proli cikkét már rég nem olvastam, hol volt mostanáig? (Mi is kérdezzük, hol van azóta?) Szintén ebből a számból értesültem Qeréb testvér betegségéről is, már sokszor gondoltam rá, miért nem ir. “Örömmel olvastam, hogy a Naptárt 1950-re is kiadják. Ugy-e én is kapok egyet Józsi bátyám? “Nagyon jól ir Mezőségi. Csuda jó pofák lehetnek a Bérmunkásnak a szerkesztői. Nagyon szeretném személyesen megismerni őket és résztvenni egy gyűlésükön.” KI KÜLD NEKI? A következő levelet kaptuk: Bérmunkás Szekesztőségének! A napokban egy Bérmunkás lap jutott a kezembe, minden betűjét kiolvasva, arra az elhatározásra jutottam, hogy megkérem a Bérmunkás szerkesztőségét, hogy lehetne-e az én részemre is egy példányt küldeni. Ha a lapot megkapom, azt én odaadnám az összes ismerőseimnek elolvasni és azután eltenném megőrzésre az értékes újságjukat. Előre is hálásan köszönve egy hadiözvegy özv, Klein Zoltánná Szeged A lapot természetesen megindítottuk Szegedre, mint ahogyan mindenhová elküldjük, ahová kérnek az amerikai olvasóink jóvoltából, de ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha ez az áldozat- készség nem csökken. Az országos értekezlet határozata folytán minden magyar faluba el akarjuk juttatni a lapunkat, de ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha az olvasóink ezt előfizetéssel lehetővé teszik. Ki fizeti meg Klein Zoltánná lapját? Várjuk a Szegediek válaszát. AZ UTÓREZGÉSEK A Rajk ügy hullámai csak nem akarnak elmúlni. A nemzetközi imperializmus kémrendszerét nem csak Magyarországon, de az egész Népi Demokráciákban felszámolta. A leleplezés, természetesen nagyon kellemetlen az imperialista fronton és igy érhető, hogy tagadnak mint a tetten ért cigány és igyekeznek megmagyarázni, hogy miért vallottak Rajk és társai úgy, ahogy tették. Emlegetnek terrort, dópolást, csak nagyon óvatosan, mert hisz a tárgyalásokon egy csomó külföldi laptudó- sitó és az összes sajtóirodák tudósítói jelenvoltak, bizony azok nyomát se látták annak, mintha a vádlottak és tanuk bármilyen kényszer alatt lettek volna. A tárgyalás anyaga, a vádlottak és tanuk vallomásai, gyorsírói jegyzetek alapján megjelent angolul és magyarul. Kétszáznyolcvan oldalon olvashatjuk a vallomásokat, amely oly szabatosak és pontosak, hogy azt kikényszeríteni nem lehet, ezért inkább agyonhallgassák a lényeget, hogy ne kelljen dajkamesék feltálásával magyarázkodni. Ilyen gátlások a magyar lapoknál nincsenek, ők hazudnak ferdítenek rendületlenül. A “szocialista” hetilapnak két “budapesti” tudósítója is beszámol. Az egyik megírja, hogy Rajk hívei között óriási felháborodás van a kivégzés miatt és azok készülnek valamire. A másik megállapítja, hogy Rajkot és Brankovicsot, repülőgépen szállitgatták Moszkvába és ott preparálták a vallomásokra. Tetejébe a főszerkesztő egyszerűen megállapítsa, hogy az egész kivégzés mese, Rajk és társai végigjátszották • a szerepüket és azután elszállították Oroszországba és most valahol a Kaukázusban pihenik ki a fáradalmaikat. Más magyar lapok már nem üyen leleményesek, ők verésekről, oltásokról, 40 órás egy helyben állásról, erős villannyal napokon keresztül a szembe sütésről, titokzatos “fekete kávéról” beszélnek, hogy elhitessék az olvasóikkal, hogy az egész kém históriát csak kitalálták, hogy az ártatlan imperialista kémrendszert kompromitálják a világ szemében. Egyetlen hely, ahol már tul- tették magukat a Rajk ügyön, ez Magyarország, ahol elvégezték a nagy tisztogatást, levonták belőle a tanulságokat és a jövőben nagyobb éberséggel figyelik az ellenség vonalait. Ide kívánkozik a bridgeporti lap buta propaganda cikke is, amely arról számol be, hogy a Szovjetekbe óriási deportálások folynak. Tartományonként felsorolja, hogy honnét és hány embert deportáltak Szibériába. Hogy milyen megbízhatóak ezek a tudósítások, arra álljon itt a következő rész: “A kaukázusi deportálások junius közepén kezdődtek. A deportáltak száma 10 ezerre rúg. A deportálás áldozatai görögök, törökök, perzsák és örmények. A deportált görögök száma meghaladja a 17 ezret.” Hogy milyen butának tartják ezek a fickók az olvasóikat, ar ra jellemző ez a kis cikk. Tízezer görögöt, törököt, örményt és perzsát deportálnak, most azután a szerencsétlen olvasó törheti rajta a fejét, hogy ebből a 10 ezerből, hogy lehet 17 ezer görög .... Hiába nincs szennyesebb prostituált, mint egy-egy ilyen hazug, mindenre kapható magyar polgári újságíró. RAJNÁTÓL AZ ELBÁIG A második világháború előtt Hitlerrel szemben a kormányunk leszegezte azt, hogy az amerikai védelmi vonal a Rajnánál van, vagyis ha Hitler elhagyja Németországot a hadaival úgy ez az amerikai védelmi vonal megtámadását jelenti. Ez a megállapítás csak egy nagy kijelentés volt, amely azonban nem gátolta meg Hitlert abban, hogy meg ne indítsa a náci csapatokat Lengyelország és az egész nyugat ellen. Éppen olyan nagyhangú kijelentés az, amit az Európában levő külügyi államtitkár tett, hogy most az amerikai védelmi vonal az Elba folyónál van, de éppen olyan felesleges is volt, mert a Szovjeteknek eszük ágában nincs, hogy hóditó szándékkal átlépjék az Elbát, mint ezt még a reakciós Taft szenátor is megállapította. Az elbai vonal nem Amerika védelmi vonala, hanem a magát túlélt kapitalista társadalmi rendszernek a védelmi vonala és a külügyi államtitkár és ß vele tanácskozó franci-angol kollegái nem a Szovjet hadsereg, hanem az uj társadalmi rendszert akarják hóditó útjában megállítani. Nem a “hóditó” orosz hadsereget akarják összezúzni, hanem a Szovjet és a Népi Demokráciák uj társadalmi rendszerét. Ezért nem csak az Elbán túl, de az Elbán innen hatalmas szervezett munkás hadseregek nőnek ki, amelyek egységesen vonulnak fel egy uj társadalmi rendszer felépítésére, amelyeket nem tud feltartóztatni semmiféle “védelmi vonal“ abban a törekvésében, hogy felépítsék az emberiség boldog, szabad társadalmát, amelyben nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmányoltak és feleslegessé válnak a védelmi vonalak. NEM ISMERJÜK EL! Az angol kormány titokban megbízottat küldött a kínai Nép- köztársaságba, amely tárgyalásba bocsátkozott a kormánnyal a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvételét illetőleg. Ez a tény nagy felháborodást váltott ki az amerikai reakciós berkekben, amelyet még fokozott az az angol hivatalos kijelentés, hogy még ebben az évben meg fog történni a hivatalos kapcsolatok felvétele. A párisi külügyminiszteri tanácskozások egyik pontja volt a Vörös Kina elismerése, amelynek a határozatát titokban tartják, de a külügyi hivatalunk nyüatkozatot adott ki, amelyben kijelentette, hogy nincsen szándékában elismerni a Kínai Népköztársaságot. Tény az, hogy a kínai birodalom és lakosság több mint háromnegyed része a Népköztársasághoz tartozik. Tény az is, hogy az amerikai kormány által pénzelt és felfegyverzett nemzeti kormány állandó futásban van, 3-4 hetenként változtassa a székhelyét, és még arra sincs ideje, hogy kipakoljon, mert máris futni kell a győzelmes Néphadsereg elől. Legfőbb tény az, hogy a kínai nép, mint a legilletékesebb, elismerte az uj társadalmi rendszert építő nép uralmat, amelyen egy cseppet sem változtat az a tény, hogy Amerika elismeri-e vagy sem a tényleges hatalmat. Nem áltatjuk magunkat, hogy Bevin elvtársék nagyon lelkesednének a Vörös Kínáért, azért akarják elismerni, dehogy, csak a kényszerhelyzet állította szembe az angol kormányt az amerikai patrónusával, mert szüksége van az ipari termékeinek a hatalmas kínai piacra, másrészt mert retteg az ázsiai gyarmataival határos forradalmi Kina erejétől, amely könnyűszerrel szüntetheti meg egy ellenséges Anglia uralmát Ázsáiban. A piacokért való verseny a most szövetséges kapitalista hatalmak között folyton élesebb lesz, a Marshallizált országok kezdenek kapálódzni az amerikai gyámság ellen. Nem hajlandók magukat kiszorítani a piacokról. A kínai kérdésben az amerikai monopol tőke csúfos vereséget szenvedett már eddig is, éppen igy vereséget szenvedett az az elgondolása, hogy Kínából egy második Jugoszláviát csinál. Ha a vereségek nem vették el az illetékeseknek az eszét, akkor be kell látniok, hogy az atombombára, Marshall tervre épített külpolitika megbukott és nincs más hátra, mint megegyezni, elismerni a tényleges helyzetet és feladni az agresszív külpolitikát, miután az az egész vonalon csődöt mondott. Nincs az az erő, amely a népek felszabadulási törekvését meggátolhatná és nincs olyan erő, amely a profit rendszer alól felszabadult 800 müliónyi népet újra a tőke igájába hajthassa. Kina felszabadult, ezt a tényt nem változtassa meg az, hogy Amerika elismeri-e mint hatalmat, legfeljebb az amerikai tőke elveszíti azt a piacot, ahol a túltermelésből származó áruját eladhassa, amely árut Anglia készséggel fog neki szállítani.
