Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-05 / 1603. szám
-> oiöai ♦ BÉUMU NKÄS 1949. november 5. Háború vagy béke? Irta: KÖHLER SÁNDOR Amerika külömböző munkásszervezeteinek forradalmi elemei, több mint 40 évvel ezelőtt Chicagóban összesereglet- tek s meginditották a háborút, a Tőke és a Munka háborúját. Kimondották, hogy “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Tudatára ébredtek annak, hogy a világ proletáriátusát évezredeken át a királyok, császárok, nagybirtokosok, üzletemberek, bankárok, papok és politikusok a szuronyra támaszkodva zsákmányolják ki. Tudatára ébredtek annak, hogy a kizsákmányolási rendszer ellen, egy az egész világra kiterjedő forradalmi ipari szervezetre van szükség, amely kíméletlen harcot folytat a rohamosan fejlődő elnyomatás és kizsákmányolás ellen. Eme értekezletükön megüzenték, érthetően és vüágosan a harcot, a háborút a világ kizsákmányoló osztálya s annak közegei ellen.” A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet ösz- szes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” A Világ Ipari Munkásainak Szervezete megalakulásától kez- dődőleg több mint négy évtizeden át megalkuvás nélküli, kíméletlen harcot, háborút folytat azok ellen, akik az éhség és nélkülözést a profit szent nevében a világ proletáriátusára rákényszerítik. A mi háborúnk, a mi harcunk nem a világ más részében élő proletáriátus ellen irányul, a mi harci eszközeink nem bombák, fegyverek, nem a pusztítás és vérontás eszközei, hanem a világ munkásságának egy hatalmas forradalmi ipari szervezetben való tömörítése, mely álta1 gazdasági erejére támaszkodva ”Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Ennek a társadalmi rendszernek a felépítési eszközeit mindenkoron az adott körülmények szabják meg, minden ország sajátos viszonyaihoz képest. Ez a mi háborúnk, ez a mi harci eszközeink, hogy megszüntessük a világ kizsákmányoló osztályát s vele együtt a bérrendszert. A kizsákmányoló osztály háborúja az egész világon a kereskedelem, a profit rendszerén alapul. Felfegyverezik a világ kizsákmányolt osztályát, hogy a proletáriátust ágyukkal, gépfegyverekkel gáz és atombombákkal jelszóra borzalmas vérontást, gyilkolást végezzenek egymás között. Az első világháborút egy az egész világra kiterjedő pangás előzte meg. A háború kitörése 1914-ben egészen 1920-ig piacot, prosperitást teremtett a világ kizsákmányoló osztálya számára. 1914-től 1918-ig borzalmas embermészárlást vittek végbe az egymással szemben álló proletáriátus, urainak parancs szavára. Kiszámíthatatlan károkat okoztak a munkás kezek által előállított javakban. Eme gyilkolás és rombolás billió és billió dollár profitot hajtott a kizsákmányoló osztály, a finánc kapitalizmus asztalára, egészen 1929-ig. A kizsákmányoló osztály eme prosperálását egy a világra szóló pangás követte, amely tartott egészen 1939-ig. A második világháború elképzelhetetlen gyilkolást vitt végbe az egymással szemben álló proletáriátus soraiban. Kiszámíthatatlan károkat okoztak a városok, gyárak, a vagyon pusztításában. Ennek következménye folytán egy újabb érvágást csinált a finánc kapitalizmus. Hallatlan profit, hallatlan kizsákmányolás billió és billió dollár profitot hajtott fel. A háború kezdetének elején az Egyesült Államok területén 1939-ben három egy- egy billió alaptőkével rendelkező korporáció volt, 10 esztendő elmúltával, 1949-ben 12 vállalat van, melyek egy büliótól 4 billió dollár alaptőkével rendelkeznek. A militarizmus fegyvereire támaszkodva, a proletáriátus kiomló vérében áztatott billiók fekszenek a tőkés osztály asztalán. Határtalan vagyon, határtalan hatalom áll rendelkezésükre. 1949-ben egy újabb pangás előtt állunk. Hol és merre, milyen utakon keresi a kizsákmányoló osztály és annak közegei a kivezető utat? Az Egyesült Államok egy újabb prosperitásra, egy újabb háborúra, a világ proletáriátusának mészárlására készül. Az Egyesült Államok kormánya 1946-48 és 1949-ik években elköltött 177 billió dollárt, melynek óriási részét a militarizmus emésztette fel. Ma 1949-ben a militarizmus fentartására _ és fejlesztésére az Egyesült Államok az év minden napján 27 millió és kétszázezer dollárt költ el. (Az itt közölt számadatok a CIO-UAM kiadványaiból, valamint a “Technocrat Digest”-bő! vannak átvéve. — Szerk.) A második világháborút megelőző 152 esztendőben vagyis 1789-től 1940-ig, az Egyesük Államok kormánya 167 billió dollárt költött el, mely idő alatt négy háborút és számtalan pangást úszott meg. Másfél évszászadon keresztül az Egyesült Államok kormánya 10 billió dollárral kevesebbet költött, mint a második világháborút követő négy esztendőben. Az Egyesült Államok polgárháborúja, amely négy évig tartott, 3 billió 350 millió dollárba került. Ma, a mi békebeli kormányunk egy hónap alatt költ egy ugyan ily összeget. Az első világháborúban az Egyesült Államok két esztendei résztvétele alatt 31 bülió dollárt költött el. Ma a békebeli kormány 10 hónap alatt többet költ. Az Egyesült Államok történetében beigazolódott, hogy a kormány háztartási költsége és j a militarizmus fentartása foly- ton-folyvást emelkedik. Washington elnöksége idején az államháztartásának kölségei 4 és 7 millió dollár között váltakozott évente. Az első 10 millió dolláros évi költségvetést 1800- ban szavazta meg a kongresszus. Az 1912-iki háború 30 millió dollárra emelte az évi költségvetést. A polgárháború utolsó esztendejében 1 billió dollár lett a költségvetés. Ezidőtől kezdve soha nem érte el ezt a magaslatot egészen az első világháború kitöréséig. Az első világháború évi 18 billió dollárt emésztett fel. A második világháború legmagasabb költségvetése 100 billió dollár volt. Eme statisztikai kimutatás bizonyítéka annak, hogy a háborúk alatt elért költségvetések soha nem térnek vissza a régi kerékvágásba a háború előtti kiadásokba. Az 1812-es háború előtt a költségvetés átlagos évi kilenc millió dollár volt, a háború után duplájára emelkedett. A polgárháború költségvetése 60-70 millió dollár között váltakozott. A spanyol-amerikai háború előtti költségvetés évi 350 millió dollárt tett ki. A háborút követő években 500 millió dollárra emelkedett. Az első világháború előtt a háztartás évi 700 mülió dollárba került, ez az ösz- szeg a háború befejezte után a négyszeresére emelkedett. A második világháború előtt az évi háztartás 6 és 9 billió dollár között váltakozott. A háború megszűnte utáni negyedik esztendőben 40 billió dollárra emelkedett és a “mi urunk Jézus Krisztus” 1949-ik esztendejében nagyon megfogja közelíteni az 50 billió dollár költségvetést. Micsoda rettenetes számok. Micsoda rettenetes vagyon. Az Egyesült Államok hadseregei 1948-ik évben 9 billió 953 millió dollárt emésztettek fel. A tanítás és nevelésre 1948-ban a szövetségi kormány az államok és városok kormányzatával együttvéve 1 billió dollárt használtak fel. Egyedül az atombomba kísérletezései több mint két billió dollárba került. Ma egy atombomba előállítása egy millió dollárt emészt fel. A világ 40 nemzeti állama az elmúlt évben 27 billió 400 millió dollárt költött el a hadsereg fen- tartására és felfegyverezésére. Ezen horribilis összegből Amerika és Európa össznépességének életszínvonalát a bibliai mesebeli paradicsomi életre lehetne átváltoztatni. A vallás, a kapitalizmus a népek millióinak elnyomatására, kizsákmányolására szövetkezve tartják tenn hatalmukat. A Világ Ipari Munkásainak szervezete csaknem 45 esztendővel ezelőtt zászlajára irta: Le a kapitalizmussal, Le a bérrendszerrel ! A szocializmus megbukott (a.l.) Egy pár nappal ezelőtt az itteni lapokban fejeimen ezeket olvastam. Angolországban a szocializmus megbukott. Az a szocializmus ami Angolországban megbukott, csak azoknak volt szocializmus, akik soha nem is akarnak tényleges szocializmust, csak szocialista jelzővel bélyegzett államkapitalizmust. A tényleges szocializmus közösségen alapszik, melyben a társadalomnak minden hasznos munkát végző tagja egyformán jogos a közösen termelt javak részesedésére. Ez pedig Angolországba nem volt és nem is haladtak abban az irányban, hogy azt meg is valósíthassák, azért, akik azt mondják, hogy Angliában a szocializmus megbukott, tudatosan rémíteni akarják a népeket attól, hogy a tényleges szocializmus tanítására felfigyeljenek. Hogy a jelenleg uralmon lévő “munkás párt” Angolországban csődbe jutott, annak tudható be, hogy a kapitalista reakcióval karöltve, minden erejüket arra fecsérelték el, hogy a tényleges szocializmus útját eltorlaszolják. Mi, a magunk részéről nem hullajtunk könnyeket az angol “szocializmus” csődbejutásáért, abban a reményben, hogy az angol munkásság más utakat fog keresni céljainak elérésére. Annyi bizonyos, hogy nagyon helyes az a megállapítás, hogy mindenki saját kárán tarnd a legjobban. Mindig azt a tanácsot adtuk a munkásoknak, hogy a munkásság igazi ereje, csak a gazdasági szervezeteikben van, ahol a munkaerőt egyesitik a munkásosztály célkitűzéseinek elérésére. Az adott engedmények, vagy reformok, amit a munkások közvetett cselekvések révén értek el, csak addig maradnak érvényben, amig a közvetítők érdekei másképpen nem kívánják. A jelenlegi angol “munkás” kormány a munkások rovására próbálja a teljes csődnek elejét venni. Több munkát követelnek a munkásoktól, hogy olcsóbb árukat tudjanak a külföldi piacokon elhelyezni. Olcsóbb áruhoz az angol kormány úgy vél hozzájutni, hogy a munkások bérét akarják alábbszállitani, még pedig úgy, hogy az eddigi 40 órás munkahét helyett 48 órára akarják a munkahetet emelni 40 órás fizetéssel. Azért ujonganak azután az itteni lapok, hogy a szocializmus nem vált be. “Nem tudnak eleget termelni, azért legjobb a kapitalizmus.” Ilyen és ehez hasonló érveket hangoztatnak azok, akik ellenzik a szocializmust. A szocializmusnak nincsen szüksége túltermelésre. Alapjában véve a szocializmus szükségletre termel, nenj. pedig haszonélvezetre. Azért egy szocialista társadalomban tervszerű gazdálkodás kell hogy folyjon. Az angolországi szocializmus nem is bukhatott meg, mert nem volt tervszerű gazdálkodás és nem is termeltek csak szükségletre, hanem külföldi piacokon befolyandó profit volt minden törekvésük, hogy a sok lordokat és parazitákat továbbra is jómódba tarthassák.
