Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-11-05 / 1603. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. november 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. YV. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .............A—$2.00 one Year _____________$2.00 Félévre —................... 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___________ 5c "’.somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás livatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Balkezes politika Az egyre szélesülő munkanélküliség közepette, amikor immár a nagy sztrájkokban résztvevő munkásokon kívül is négy-ötmilüó a keresetnélküliek száma, érthetetlen a washingtoni kormány­nak azon balkezü politikája, hogy két és félbillió dollárt fordít a farmtermékek felvásárlására, amit a munkanélküliek millió nem tudnak megfizetni az árak magassága miatt. Érthetetlen a munkanélküliek milüói előtt, hogy a kampány, amely a farmtermékek felvásárlására szükséges billiókat a pay roll-ból hetenként adó címen levont összegekből fedezi, ezzel az élelmi cikkek magasságban tartásával elsősorban a munkátlano- kat sújtja. Súlyosbítja a washingtoni rossz politikát az a körülmény, hogy a két és félbillió dolláros farmsegély majdnem teljes egészé­ben az ezer és több aceros gazdákhoz kerül, ugyan akkor a piacon is megkapják azt a profitot, amelyet a gazdasági élet csúcspont­ján, az 50-60 órát dolgozott munkás is megtudott fizetni. Helyén való a munkások széles tömegeinek meglátni, hogy a washingtoni törvényhozás mindkét háza, a nép képviseletében, milyen könnyű kézzel dobja a billiókat a nagy farmszövetkeze­teknek, de ugyan akkor félmillió bányamunkás, több mint egy­millió acélmunkás elkeseredett harcot kénytelen folytatni néhány centes órabér javításért. Ideje lenne, hogy a munkásság, a nép felismerné azt az igaz­ságot, hogy a saját osztályán kívül ne várjon senkitől segítséget helyzete megjavítása érdekében. Amilyen erőt összegyűjt és kép­visel a munkásság osztálytudatos szervezete, unióján keresztül, annyi előnyt tud könnyen biztosítani az életszínvonal fentartására. A novemberi hónap különösen alkalmas arra, hogy a mun­kásság, a nép felismerje az eszközöket, amelyek igénybe vételével biztosabban és tartósabban megjavítja helyzetét a maga, család­ja és sorstársai részére. Téves elgondolások (a.l.) Ha igazán naplót vezetnénk azokról a téves megálla­pításokról, amit a nemzetgazdászok jósolnak, azt kellene meg­állapítanunk, hogy bizony egyszerű elgondolással sokkal köze­lebb állnak az igazsághoz azok, akik azt állapítsák meg, hogy a jelen társadalmi rendszer nagy változáson fog keresztül menni Az ipari pangásokat a magántulajdon rendszerében mindig az hozza létre, hogy a munkások az általuk termelt javakat, az­ért a bérért, amit a jelen rendszerbe kapnak, nem képesek vissza­vásárolni. A kapitalizmus pedig csak addig termeltet, amig árui­nak megfelelő piacot talál. Mr. Slichter nem ad arra választ, hogy a kapitalizmus saját “jó” belátása szerint fogja az itteni népnek azokat az előnyöket biztosítani, hogy kétszer annyit tudjanak az élet javaiból fogyasz­tani. A jelen körülmények között a munkásoknak elkeseredett harcot kell folytatni, nem a pazar, hanem a szűkös szükségletek beszerzéséért. A MAGYAR NÉPI KÖZTÁRSA­SÁG FŐKONZULÁTUSA 1220 Huron Rd. Cleveland 15, Ohio küldte a Bérmunkáshoz az alábbi értesítést: Értesítem önöket, hogy a ma­gyar állampolgárságról szóló 1948.: LX. te. 1949. február 1- én hatályba lépett. Arra való tekintettel, hogy fenti törvénycikk a külföldön élő magyarok magyar állampol­gárságának a törvény 27. pa- ragfusa (3). bekezdésében kö­rülírt kedvező feltételek mellett való elismerésére megállapított határidő 1950. január 31.-én le­telik, továbbá különös tekintet­tel arra, hogy az amerikai ma­gyarság egy tekintélyes részé­nek fontos érdekei fűződnek ah­hoz — és igy b. lapjuk olvasó táborának is — hogy az alábbi törvénycikket megismerjék is­mételten kéretn, hogy fentemli- tett körülmények halaszthatat­lan fontosságát átérezve a most megküldendő törvénycikk pon­tos szövegét b. lapjukban lekö­zölni szíveskedjenek, amiért fo­gadják köszönetem. “Az a személy, aki 1949. évi szeptember hó 1. napja előtt a tőkés gazdasági rendszerben ke­letkezett gazdasági válság, vagy munkanélküliség miatt munka- vállalás céljából külföldre tá­vozni kényszerült — amennyi­ben ő maga és atyja (ha házas­ságon kivül született: anyja) Magyarországnak akár jelenle­gi, akár régi területén született és külföldi állampolgárságot nem szerzett — 1950. január 31.-i napjáig a magyar belügy­minisztertől kérheti magyar ál­lampolgárságának elismerését. A kérvényt a lakó (tartózko­dó) hely szerint illetékes kül­képviseleti hatósághoz kell be­adni. Abban elő kell adni, hogy a folyamodó mikor távozott kül­földre ; meg kell jelölni azokat a körülményeket, amelyek figye­lembevételével valószinüsiteni lehet, hogy külföldre távozása a tőkés gazdasági rendszerben ke­letkezett gazdasági válság, vagy munkanélküliség miatt történt, továbbá előkeli adni, hogy az 1939. évi szeptember hó 1. nap­ja óta hol és milyen munkakör­ben dolgozott. A folyamodó megfelelő okirat bemutatásával köteles igazolni lakóhelyét és foglalkozását, (állását). A kérvényhez mellékelni kell a folyamodónak és atyjának (ha házasságon kivül született: anyjának) születési anyaköny­vi kivonatát, melyekből, kitűnik, hogy mind a folyamodó, mind atyja (anyja) Magyarország­nak akár jelenlegi, akár a régi határain belül született. Amennyiben a folyamodó nős, házassági anyakönyvi kivonatát és felesége születési anyaköny­vi kivonatát szintén, ha pe­dig gyereke (i) van(nak) úgy gyereke (i) születési anyaköny­vi kivonatát is mellékelnie kell.” A clevelandi főkonzulátus jog­hatósága a következő államokra terjed ki: Arizona, California, Colorado, Idaho, Illinois, India­na, Iowa, Kansas, Michigan, Minnesota, Missouri, Montana, Nebraska, Nevada, New Mexi­co, North Dacota, Ohio, Oregon, S. Dakota, Utah, Washington, Wisconsin, Wyoming. Tisztelettel, Dr. Pataki Miklós alkonzul. ELVINYILATKOZAT rövid időn belül. A kapitalista rendszer nemzetgazdászai soha meg sem emlí­tik, hogy a társadalmi vajúdás a szocializmus felé bülenti a mér­leget. A Harvard Egyetem gazdasági professzora Summer H. Slichter, talán örökkévalónak véli a jelen gazdasági rendszer fennmaradását. Summer H. Slichter azt jósolja, hogy 1980-ban minden itteni családnak 2 autója lesz és a munkások 30 órát fog­nak dolgozni. Mr. Herbert Hoover már 1929-ben azzal ámitgatta Amerika népét, hogy “az ipari pangásnak vége és már közeledik az idő, hogy mindenkinek két autója lesz.” Mr. Hoover jóslása úgy vált be, hogy vagy 20 millió munkás várta, hogy a gyárak kapui mi­kor fognak kinyílni. Nem is nyíltak ki addig, amig nem háborúra ment a felkészülődés. ..................... Professzor Slichter adatokkal próbálja álütásait alatamasz- tani. Azt mondja 1948-ban 225 billió értéket termelt ki 57 mülió munkás. Ennek a termelési aránynak megfelelőleg minden mun­kás 4064 dollár értéket termelt, ehez arányitva a technika fejlő­dését a professzor megállapítása szerint, az itteni munkások 416 billió dollár értéket fognak kitermelni 1980-ban. Nagyon egysze­rű papíron mindezeket kiszámítani, üres szólamok azok a felele­tek, amit ő maga ad saját fejtegetéseire, hogy “egy generáció alatt Amerika népe 50-75 százalékkal többet fog fogyasztani fe­jeként.” Mostan tó megtehetné, ha az élet javai felett nem az a néhány kiváltságos rendelkezne. A professzor ur bizonyára nem számolt azzal, hogy a jelen idő és az 1980 közötti időszakban hány ipari pangás fog megis­métlődni. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek ulyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE* A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül. t

Next

/
Thumbnails
Contents