Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-29 / 1602. szám
uiaai BEK iVl t iN K Á S 1949. október 29. Nemzetközi szemle (a.l.) Talán a legfontosabb események egyike, hogy az őrült fegyverkezés hová fog fejlődni. Akik abban hisznek, hogy fegy verekkel lehet az állandó békét biztosítani, azok minden időben hívei az elnyomatásnak. A napi eseményekkel kapcsolatban a kínai kérdés soha nem marad el. A vörös hadsereg győzelme rettegésben tartja az egész világ kapitalizmusát. Az angol imperializmus legjobban félti keleti uralmát, azért már hajlandó is tárgyal ni a Peipingban székelő kommunista kormánnyal, olyan feltétellel szeretnének egyezményt kötni, hogy az angolok uralmát Hong Kong-ban a kínai vörös kormány elismerje. Angolország nem csak az ázsiai gyarmatait szeretné megtartani, hanem kereskedelmi szerződést is akar a vörös Kínával. Azonban nem mert saját belátása szerint cselekedni, mert attól is fél, hogy kegyvesztett lesz az Egyesült Állmokban és nem jönnek olyan könnyen az amerikai dollárok. A kapitalista osztály már előre borzong, hogy egész Ázsia a kommunizmusnak fog behódolni. Ennek megakadályozására rendelték ide Nehrut, az indiai miniszterelnököt, hogy valami módon lekenyerezzék. Jawaharlal Nehru New Yorkban beszédet tartott és a többek között ezeket mondotta: “Egész Ázsia egy nagy változáson megy keresztül. Hogy miért nem fejlődhettek az ázsiai országok, az annak tudható be, hogy legnagyobb részük csak leigázott gyarmatok voltak.” Az előadás után kérdéseket intéztek hozzá, leg- többnyire Kinát érintő kérdéseket, amelyre egyenesen kinyilatkoztatta, hogy a “tények elől nem szabad kitérni és India már is küldött képviselőt Peipingba és barátságos viszonyt akar vörös Kínával föntartani.” Arra a kérdésre pedig, hogy elfogad-e India kölcsönt a nyugati kapitalista országoktól, többek között az Egyesült Államoktól? Felelete az volt, hogy “minden segítséget elfogadnak, de nem olyan feltétel alatt, hogy azután azért gazdasági ós politikai engedményeket adjanak. Minden ilyen törekvést elleneznek és minden erejükkel ellenállnak.” A világ bonyodalom már olyan naggyá nőtte ki magát, hogy egyszerű ijesztgetéssel nem lehet a fejlődő társadalmi kérdést megállítani. A “demokráciának” nevezett országokban sem megy minden egészen simán. Franciaországban már két hét óta nem tudnak kormányt alakítani és ha fog is egy alakulni, akkor sem lesz életképes, mert a kuszáit gazdasági viszonyokat nem tudják elintézni. Hiába jelentik, hogy már van elegendő ennivaló, de ha a dolgozó tömegek nem tudják megvásárolni, abból azután még komolyabb bajok is származhatnak. A német helyzet sem jobb, a megélhetéshez az élet javai szükségesek. Berlin városának nyugati része az úgynevezett nyugati demokráciához tartozik, ahol a munkanélküliség napról-nap- ra növekszik. Nyugat és kelet azért nem fognak soha békésen megegyezni, mert a két különböző gazdasági rendszert sohasem lehet összeegyeztetni. 1 ENGLI GYULA | most a Biró Istvánnék, a Nyíri Sándornék kerülnek, hogy ott szolgálják az ország népe és a dolgozók ügyét. Tíz év nem nagy idő, de ha a két folyóiratot nézzük, úgy meglássuk azt, hogy ebben a tiz évben Magyarország dolgozó népe nagyobb előre haladást tett, mint a megelőző évszázadok alatt. Csak hadd sírjanak a “bal”- oldali szocdemek az itteni lapjukban, hogy “kofa asszony” került a főispáni székbe. Mi ezen egy cseppet se busulunk, sőt bevalljuk. hogy végtelenül jóleső érzés azt tudni, hogy az ezeréves elnyomatás után, amelynek a súlyát a magyar dolgozók asszonyai kétszeresen érezték, ma mindenütt ott látjuk a dolgozó nőt az élen, a gyárban, a szövetkezetekben, a hivatalokban, az élet minden területén. És még azt is elárulhassuk, hogy egyszerűen kívánjuk, sőt harcolunk is ezért, hogy az egész világon, a dolgozó asszonyok hozzájussanak ahoz a lehetőséghez, mint a magyar sorstársaik. Három centes bélyegbe és öt perc munkába kerül neked, beküldeni hat olyan magyar címét, aki még nem olvasója a lapunknak. Megér neked ennyit a Bérmunkás? Ha igen, akkor cselekedj! A TECHNIKA MINDENÜTT A HÁBORÚ SZOLGÁLATÁBAN Néhány héttel ezelőtt az Egyesült Államok elnöke tudtára adta Amerika népének, hogy az oroszok is tökéletesítették az atombombát. Eme bejelentés nagy riadalmat okozott a kapitalista osztály, a politikusok, a magasrangu katonai körökben. Most újabban hírét hozza a táviró, hogy az oroszok egy repülőgépet építettek, amely a leggyorsabb az egész világon. Hogy hány mérföldet tesz meg óránként, arról nem adnak jelentést, csupán annyit, hogy a repülőgépet bemutatták a népnek, akik óriási tömegekben gyűltek össze Moszkvában a Lenin téren, hogy láthassák az uj találmányt. Nagy csalódás érte az összegyűlt tömeget, mert a gépek olyan gyorsasággal repültek, hogy lehetetlenség volt megállapítani, hogy hogyan is néz ki az uj repülőgép. A hangszóró bemondók táv- csövön vizsgálták a levegőt, a nép visszafolytott lélegzettel várta a pillanatot, hogy láthassák a csodát. Az egyik bemondó elkiáltotta magát: “Jönnek, jönnek! Mire ezt kimondta már el is mentek! Ezek az oroszok! Ezek az oroszok! Clevelandnak és általában mozgalmunknak az elmúlt nyolc napban két halottja volt. Múlt lapszámunkban Győry Lajos munkástársat parentáltuk el, most Engli Gyula munkástárs haláláról kell hirt adnunk. Közel félszázada, hogy Engli munkástárs Amerikába érkezett. Még odahaza tanulta az asztalos szakmát és felszabadu lása után rövidesen Budapestre került, ahol szakszervezete révén megismerkedett a szocialista eszmével, amelynek halála órájáig aktív harcosa lett. Hosszabb ideig munkálkodott Chicagóban, majd Philadelphiában, New Yorkban Az utolsó tiz esztendőt Clevelandban töltötte. A háború befejezéséig a Fisher Body telepen dolgozott, de amikor ott a munkabérek levágásával kívánták a termelést tovább folytatni, Engli munkástárs otthagyta a munkát és előrehaladott korára való tekintettel a gyártól nyugalomba vonult. Helyesen állapítjuk meg, hogy Engli Gyula munkástárs a gyártól vonult nyugalomba, mert annál agilisabb lett a munkásmozgalom számára. Már Chicagóban tágja lett a IWW-nak és annak magyar mozgalmában aktív munkát fejtett ki. Ezt folytatta Phila, majjd New York és Cleve- landon. A gyártól való nyugalomba vonulása után tagja lett a West Sidei Munkás Dalárdának és azt East Sidei Munkás Otthonnak, ahol mint házbizottsági tag működött. Ennek a bizottságnak október 17-én tartott gyűlésén, amikor egy megbízatás vállalását jelentette be, alig hogy leült székébe, szive megszűnt működni és a következő percekben már halott volt. A 73 éves Engli munkástársnak csak egy öccse él itt New City, N. Y.-ban, aki értesülve a történtekről Clevelandba érkezett és Koncz Róza munkástársnő segítségével, aki háziasszonya volt Engli munkástársnak az utolsó öt évben, a west sidei Bodnár temetkezési intézetbe ravatalozták fel. Engli munkástárs, hogy mennyi barátot és tisztelőt szerzett e tiz év alatt, itt is meglátszott, a halottas kápolna állandóan látogatott volt, A koporsóján a magyar IWW- isták gyönyörű piros szekfü virágja feküdt. Hatalmas virágkosarat helyezett el az East Sidei Munkás Otthon, a West Sidei Munkás Dalárda és Boyd— Füspök lakószomszédai. Szerdán este a kápolnában a Munkás Dalárda gyászdalokkal búcsúzott Englí Gyula tagtárstól. A dalárda elnöke Kish Gábor meleg szavakkal méltatta Engli munkástárs munkáját a dalárda érdekében. Kovách Ernő munkástárs a kidőlt proletár félszázados munkálkodása előtt hajtotta meg a mozgalom lobogóját. Csütörtökön délután 2 órakor a Dalárda nevében Erdei Mihály munkástárs, a Munkás Otthon részérő1 Klem Rudolf munkástárs, mior a Bérmunkás és a ma- gvar IWW-isták nevében Ko-1 vách Ernő munkástárs mondtak búcsúztatót. Majd a hosszú kocsisor kíséretében a Highland Parki temető kápolnájában Kovách munkástárs búcsúztatója közben Engli munkástárs koporsója leereszkedett a hamvasztóba. Engli Károly, elhunyt munkástársunk öccse ezúton mond köszönetét a fenti testületeknek, Koncz Róza munkástársnőnek, a részvétet kifejezők mindegyikének a gyászban való osztozá- sukért és egyéb segítségükért. A vallás hanyatlása (Folytatás a 3-ik oldalról) Szétrombolni gazdasági szervezeteiket. Kiszolgáltatni őket a kapitalisták kénye-kedvének, az éhségostor alkalmaz á s á v a 1. Mindezek és hasonló dolgok világméretben, nem lehetnek alkalmas eszközök a vallás iránti hűség talpraállitásához. A közelmúlt történelmi eseményekből megállapítható, hogy a kapitalizmus teljes megszűnésével is, a vallás még élni fog bizonyos ideig, még az uj társadalmi rendszerekben is, u.m. a Szovjet Unióban és az uj demokratikus országokban a vallás a közelmúltban, alapos átszervezésen ment át. Egyelőre a katolikus hierarchia mutatja a legkisebb hajlandóságot az átformálásra, dacára, hogy Magyarország és más országokban a közép papság követeli az állammal való kiegyezést. Legújabban Kínában is ez a helyzet bontakozik ki. A katolikus egyház, mely minden társadalmi formát átélt és a mindenkori uralkodó osztály érdekeit hűen szolgálta, valószínűleg képes lesz az uj társadalmi formába is beleilleszkedni. Ha elhagyja eddig követett rablási politikáját, megszűnik egy osztály eszköz lenni és a szocialista elmélet realitását elfogadja, életét némileg meghosszabbítja. A marxi ideológia felfejlődésével, a vallás mindjobban teherré válik szocialista társadalomban, minden vallási szabadság ellenére a vallás teljesen elhomályosul. A vallás és kapitalizmus, elkerülhetetlen lépés volt az ember történelmi fejlődésén át. dacára, hogy a vallás szégyenletes formába lett használva az agyak elsötétítésére, mint “a népek ópiumát” használták, mégis a primitív embert sokban kielégítette. Az ipar és tudomány kifejlődésével, mind sűrűbben összeütközésbe jött, az élet mindennapi követelményével. így jutottunk el a mai — világot átölelő — állapothoz, melyben a vallás mindjobban veszti jelentőségét. Rövidesen elérkezik az az idő, midőn minden előítélet és babonától felszabadult ember csodálkozni fog, hogy miként volt lehetséges, évezredekig megtűrni a józan észszel mindenben ellenkező vallást.
