Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-09 / 1587. szám
ö oldai BÉRMUNKÁS 1949. julius 9. A németek fölötti egyezmény (Vi.) Végétért a nagy reményeket ébresztő, de sikertelennek mondott konferencia, Németországot illetőleg. Azt lehetett gondolni, hogy nem igen tudnak megegyezni. Mégis szocialista szempontból nagyon fontos megegyezésre jutottak. Ugyanis a nyugati hatalmak beleegyeztek, hogy az egész Németország megkezdheti a kereskedelmet, nem csak egymás között, hanem ami nagyon fontos, a keleti államokkal is. Ugyanis az magától értetődik, hogy ha a keleti Németországban szabadon szállíthatnak a nyugati zónákból, akkor a keleti zónákból is szabadon mehet Lengyel, Orosz és más keleti országokba az áru. Eddig ezt nagyon szigorúan tiltották a nyugati hatalmak. Úgy, hogy a keleti országokban sokszor nélkülözhetetlen dolgokat, csak Svájcon vagy Anglián keresztül tudtak beszerezni. De mostan az állandóan szaporodó munkanélküliség, árufelhalmozódás a nyugati zónákban kényszeritette a nyugati hatalmakat is, hogy legalább gazdasági egységet állítsanak fel Németországban, valamint a szabadkereskedelmet. Ezt nem szívesen tették, mert ez sokkal fontosabb, mint bármilyen más, sokszor lehetetlen politikai egység. De ugyancsak a nép érdekeit ez védi legjobban. Emeli a munkaalkalmat és a keleti államokból élelmiszerek kicserélését, az ipari termékek tömegeivel, melynek nagy része már is készen van felhalmozva. A nyugati hatalmak azért nem engedték meg eddig ezt a kereskedelmet a két zóna, illetve a kétféle rendszer között, mert tudták, hogy nagyban erősítené a szocialista tervgazdaságot a keleti államokban. De ugyanakkor, sokkal közelebb hozza az egész Németországot is a keleti államokhoz. A gazdasági kapocs a legerősebb. Ezt a kapcsot kovácsolták meg a párisi konferencián, akarva nem akarva, a nyugati hatalmak kénytelenek voltak hozzájárulni, ezen fontos kapocs megteremtéséhez. Nem volt kitérő, a német nép már-már lázadással harcolt ezen mesterséges gazdasági korlátok ellen. Igen is, akárhogyan is festik, magyarázzák, győzelem ez a megegyezés a szocialista terv- gazdaságnak. Egységesíti, egymást segíti gyorsabb fejlődésre és szorosabb kapcsolatra egyengeti az utat. Kölcsönös segítésre alapozza a jövő kereskedelmet, melyben úgy a keleti államoknak, mint Németországnak csak nagy haszna lesz. Illetve az életszínvonalat emeli a munkásság részére mindenfelé, ahol ilyen kölcsönös segítség alapján egymást segítik ki a népek. Ezt nagyban elősegíti az a jó hir, hogy egész keleten, illetve a szocialista termelésre, terv- gazdaságra tért országokban, Lengyel, Magyar, Román, Bul- gár országokban nagyon jó" termésre van kilátás, melynek a nagy részét megosztják a német néppel, ha azok annak ellenében ezen keleti államoknak szüksé- [ ges ipari cikkeket fognak szállítani. Szerszámgépeket, kémiai dolgokat, melyekre ottan nagy szükség van, de az angol-amerikai tőkések igyekeztek eddig visszatartani. Nagyon könnyen lehet, hogy a kelet felé való kereskedelem nem csak a német munkásságot fogja munkához juttatni, hanem nagyban elősegíti majd Kina és más ázsiai országok fejlődését és szükségleti cikkekkel való ellátását, az életszínvonal emelését. Ipari fejlődésük gyorsítását csakis ilyen nagyobb ipari állam közreműködésével fogják tudni megvalósítani, melyben Németország legfontosabb szerepet tölthet be, ha szabadon kereskedhet a keleti államokkal. Anglia, Amerika és szövetségesei, mind nagyobb gazdasági válság előtt állnak, de még sem akarnak a keleti államoknak, illetve a szocialista tervgazdaságra tért államoknak szállítani fontos gépeket, szerszámokat, melyekkel azok a saját iparukat fejleszthetnék, a termelést meggyorsíthatnák. Más oldalról meg olyan követelésekkel állnak elő, melyeket kevés ország hajlandó teljesíteni, mint például az amerikai követelés Kínában, hogy a Chiangnak adott billiókat fizessék vissza és tartsák tárva-nyitva az ajtójukat. Azt a követelést, hogy ismerjék el, tiszteljék és becsüljék a külföldi tőkéseket, bankárokat és befektetéseiket, igazán nem lehet már sok országra ráerőszakolni még Ázsiában sem. Ezen Németországra vonatkozó egyezmény, nagyban gyorsítja az egész világ fejlődését, haladását a szocializmus — közös termelési és gazdasági szabadság, felszabadulás felé. A NÉV NEM SZÁMIT LOS ANGELES — A 42 éves David Moscow, los angelesi lakos, kétségbeesett kérvénnyel fordult a bírósághoz, hogy engedjék meg nevének Moss-ra való átváltoztatását, mert a Moscow név miatt őt mindenki veszedelmes kommunistának tartja. A bíróság eleget tett a kérésének. DRÄGASÄGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÄSAHOZ Julius 2-ig: Frank Koos. Terra Haute 2.00 G. Barcza, Bridgeport .... 2.00 F. Salay, E. Chicago ___ .50 St. P. So. Bend ................. 6.00 L. V. New Jersey______ 1.00 J. Kish, Rrunswick _____ 3.00 IWW osop., Akron ........ 151.85 J. Szabó, Trenton ..... ... 1.00 J. Pataky, Jackson Hgts. .. 3.00 St. Weidenberger, Detroit 1.00 S. Horgos New York .... 3.00 A. Papp, Hudson Hgts. ..... 2 00 Lapolvasók, Cleveland . 96.01 J. Frajták, Trenton ... ... 2.00 F. Dobler, Fairfield........... 3.00 Lapolvasók, New York ... 26.45 Eleanor Kohn, Dunedin .... 1.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 2.00 G. Deme, Akron ___ 1.00 J. Barabás, Wadsworth ... 1.00 [A. Székely, Cleveland .... 2.50 Utat kell engedni a fejlődésnek (a.l.) Soha nem fogunk könnyeket hullatni a kapitalizmus kimúlásáért. Akárhogy is okoskodnak sokan és jósolgatnak, azért még is a magántulajdon rendszerén épült kapitalista rendszernek napjai megvannak számlálva. , Anglia a második világháború befejezése óta rengeteg amerikai adomány dollárt emésztett föl és még is ma gazdaságilag teljesen az összeomlás előtt áll. Az első amerikai kölcsön 3 bülió és 750 millió dollár már régen elfogyott, amit alig két éve folyósítottak. Azonfelül a Marshall adományból is ők húzták a legnagyobb összeget, 1 billió 884 millió dollárt. Azonkívül az állami tartalék nagy részét is fölemésztették. Az angol font sterling álladóan esik a pénzpiacon. Sir Stafford Cripps, aki most valósággal gazdasági diktátor, figyelmeztette az angol kormányt, hogy az ország gazdasági ösz- szeomlás előtt áll. Ebből a célból az angol birodalom összes külügyi képviseletét összehívta tanácskozásra Londonba juluis hóra. Churchillék most megint nagy hangadók lettek és a “szocializmust” okolják a gazdasági összeomlásért. Ebben az agitációban nagyon jó segítőtársakra találtak itt az Egyesült Államokban. A kapitalizmus szócsövei akár a sajtóban, vagy a rádióban, most figyelmeztetik a mindenkori hívőket: “Lássátok Angliát ott szocializmus van? Azért jutott az ország gazdasági csődbe.” Azután ugyanazon sajtótermékben, vagy rádióban azon siránkoznak, ebben az országban, hogy a munkanélküliek száma már meghaladta az 5 milliót és még állandóan szaporodik. A fentiekhez azon kommentárt fűzhetjük csak hozzá, lássátok, itt pedig kapitalizmus van. Az angolországi “demokratikus” szocializmus és az amerika kapitalizmus között, csak annyi a kü- lömbség, hogy az egyik ott, a másik pedig itten zsákmányolja ki a munkásokat. Nem nagyon lelkesedtünk, amikor hírül hozták annak idején, hogy Angliába a “munkás’ párt nagy győzelmet aratott. Nagyon sokszor hangoztattuk már hogy párt győzelem sokszor nem jelent semmit, a munkásosztály szempontjából. Tudunk mi már más szocialista győzelemről, az első világháború után, például Németoi-szágban. Az olyan szocializmus, amely nem a munkások egyenes célkitűzéséért küzd, hanem az omladozó kapitalizmust igyekszik alátámasztani, vagy talán a jobb hangzás végett mondjuk igy “demokratizálni” a kapitalizmust. Anglia és az Egyesült Államok egy utón és egy cél felé haladnak. Ez pedig semmi más, mint mind a kettő termelési anarchiába evezett. Mondjuk meg őszintén, Hogy egy olyan termelési rendszerbe, ahol nem szükségletre, hanem kizárólag profitra termelnek és a profit források berekednek, nem is következhet más, mint egy ipari pangás, ami sokszor bizony társadalmi átalakulást követel. Hogy Angolország ma csőd előtt áll, azt bizonyítja, hogy ott nincsen szocializmus, mert ha az volna, akkor a kollektív termelési mód szerint, nem volna munkanélküliség a raktárak pedig nem volnának tele kész árukkal, amelyeknek ma nem találnak piacot az eladásra. A sok felhalmozott áru Angliába és a “munkáspárti” politikusok, most ugv akarják a gazdasági krízist megoldani, hogy a munkások életszínvonalát alacsonyabb nívóra redukálják. A Marshall tervezet dollárjai nem oldották meg az angol nép sorsát, de nem csak az angolokét nem, hanem egyik országot sem mentették meg. Gasperi az olasz miniszterelnök is kezdi vakarni a fejét és nem hibáztatja az egyszer a kommunistákat a jövő kialakulására vonatkozóan. Az amerikai dollárok segítették valamennyire az iparokat megindítani, de azért még ma is Olaszországba több mint 2 millió a munkanélküliek száma. Azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi lesz majd akkor, ha ak ész áruk számára nem fognak piacot találni, mert minden országba termelnek mindenből még fölöslegeset is. Minden jel arra hagy következtetni, hogy a kapitalista termelési mód idejét múlta. Demokrácia nagyon szépen hangzó jelző különösen ha gyakorlatba is ténylegesen alkalmaznák, de nem csak mint ma teszik, hogy megvonják a népek millióit az életlehetőségtől. A szocialista társadalmi rendszer az, amely mindenki részére biztosítja az élet javait, akik hajlandók annak előállítására. A kapitalizmus folytathat ádáz harcot a szocializmus tényleges kibontakozása ellen, azonban a technika fejlődése társadalmi Változást követel. Az emberek gondolatát és cselekedetét mindig gazdasági érdekik irányítják. Ami fontos, különösen azok részéről, akik állandóan a reménytelen jövőnek néznek elébe, hogy rájönnek erre az igazságra. Minden ember aki szüle tett, annak joga is van az élet javaihoz és hogy ma ez nincsen úgy azért van, mert a magántulajdon rendszerén alapuló kapitalista társadalomba élünk és azok rendelkeznek az élet javai fölött, akiké a föld és a termelő eszközök. Ha ezt megértitek, akkor küzdeni fogtak a szocializmus megvalósításáért.
