Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-10-22 / 1601. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. október 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. VV. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy __________ 6c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■^3*. 42 ellenezték a Social Security feljavítását, mert az a munkaadók által felerészben fizetett biztosítási dijak felemelését vonja maga után. Ebben a kérdésben most már engedékenyebbek, mert a szer­vezett munkásság most magasabb bérek helyett inkább biztosí­tást követelnek s az eddig létrejött vagy most vita alatt levő ipari és vállalati biztosítások úgy szólnak, hogy a Social Security nyug­dijat kiegészítik havonta ennyi meg ennyi dollárra. Most tehát egyre kevesebb jelentősége van annak, hogy hány százalékot tar­tozik befizetni a munkaadó, mert hiszen amit nem fizet be a Social Security alapba, azt a vállalati biztosításra fizeti. A sztrájkhelyzet is szoros kapcsolatban van az elmondottak­kal, amennyiben most a nagy munkásszervezetek főleg nyugdíj­ért harcolnak. Körülbelül élmillió acélipari munkás és 380,000 bányász sztrájkol. Mig a bányászatban, ahol már megvan a jóléti és nyugdíjalap, csak az összegről van szó, az acéliparban elvi kér­dések vannak előtérben. Az elnöki tényvizsgáló bizottság azt a megoldást ajánlotta, hogy a vállalatok egyedül fizessenek be a nyugdíjalapra; ezt az ajánlatot a union természesen elfogadta, vi­szont a munkaadók, élükön a U.S. Steel vállalattal, szívósan ki­tartanak álláspontjuk mellett, hogy az illetékeket részben a mun­kaadók, részben a munkások fizessék. Az aggkori biztosítás megjavítását, amely már régóta esedékes volt, megszavazta a képviselőház. Most még a szenátus hozzájárulása szükséges, hogy az uj törvény életbelépjen. Ez az első általános öregkori biztosítás Amerikában és 1937 január 1-től van működésben. Je­lenleg körülbelül 35 mülió személy van biztosítva, főleg munká­sok és tisztviselők az iparban és a kereskedelemben. A nyugdijak igen alacsonyak, nem csak azért, mert összegü­ket igen szigorú számítás alapján állapították meg, hanem — fő­leg — azért, mert 1937 óta a dollár vásárlóereje csaknem felére csökkent, úgy hogy a valóságban minden nyugdíjas ma csak fél nyugdijat kap. Jelenleg körülbelül egy mülió és kétszázezer sze­mély élvezi ezt a sovány nyugdijat. Az átlagos nyugdíj 25 dollár 79 cent havonta. Az uj törvény a biztosítást kiterjeszti tizenegy millió személy­re, úgyhogy ezentúl biztosítási dijakat fizetnek majd és nyugdijat kapnak fizetéses alkalmazottakon kívül “ön alkalmazottak”, vagyis olyanok, akik saját vállalatukban dolgoznak, kivéve farme­reket és szabadfoglalkozásuakat (orvosok, ügyvédek, művészek, stb.), továbbá bizonyos állami és községi alkalmazottak, háztar­tási alkalmazottak és jótékonysági intézetek alkalmazottai. Hetven százalékkal emeli fel az uj törvény átlagban a nyug­dijakat. Például egy 65. életévét elért munkás és ugyancsak 65 évet elért felesége, ha tiz éven át átlag havi 100 dollár kereset után történtek befizetések, a mostani törvény szerint 41 doüár nyugdijat kap, az uj törvény szerint 79 dollárt. Ha ugyanennek a nős munkásnak 10 éven át maximális ($3000) keresete után tör­téntek az 1-1 százalékos befizetések, a nyugdíj 110 dollár havonta. Az illetékek emelését is tartalmazza az uj törvény. Az eddigi 1-1 százalék helyett a jövő évben 1 és fél százalékot kell befizetni a munkásnak is, a munkaadónak is; 1951-ben 2 százalékot, 1960- ban 2 és fél százalékot, 1965-ben 3 százalékot, 1970-ben 3 és egy­negyed százalékot. Ugyanakkor a befizetési alapot felemelték évi S3000-ről 3600 dollárra. Vagyis az Uletékeket ezentúl 3600 dol­lárig vonják le, ami január 1-től kedve 1 és fél százalékos alapon évi 54 dollár befizetést jelent, az eddigi 30 dollárral szemben. A szövetségi nyugdíj feljavításáért már évek óta harc folyt és bizonyos köröknek mindeddig sikerült azt elhalasztani. Azért ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belüL A Bérmunkás chicagói olvasóihoz Az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói november 5- én szombaton este 7 órai kez­dettel a Lincoln Aditorium föld­szinti helyiségében disznótoros vacsorát rendeznek, melynek tiszta jövedelme a Bérmunkás magyarországi előfizetés e i r e lesz fordítva. A rendezőség ezúttal is a szo­kott vendégszeretetben részesí­ti a megjelenteket. Házilag ké­szített hurka, kolbász, családi­as felszolgálás, mindenki azt eszik amit szeret. Felszólítjuk a Bérmunkás minden Chicago és környéki ol­vasóját, hogy az estély sikere érdekében barátaik, ismerőseik között agitáljanak. Magyarország proletáriátusa lerázta magáról évezredes rab­láncait, megßzüntette a földesú­ri, a kapitalista rendszert és a felszabadulás útjára lépett. A kizsákmányoló osztály az egész világon a népi demokrá­cia megbuktatására törekszik. Felhasználnak minden eszközt, hogy céljukat elérjék. Nekünk, amerikai osztálytu­datos magyar munkásoknak, er­kölcsi kötelességünk, első sor­ban Magyarország proletáriátu- sát nehéz harcukban támogas­suk. Ellensúlyoznunk kell a Rajkok, Minszenty fekete lelkű csuhások aljas árulásait. Tud­tára kell, hogy adjuk Magyaror­szág ébredő proletáriátus nagy tömegeinek, hogy a tengeren túl Amerikában is van egy osz­tálytudatos magyar szervezet, amely velük együtt válvetve dol­gozik a kizsákmányolás, a bér­rendszer megszüntetéséért. Tudtukra kell, hogy adjuk a Bérmunkás utján. Ezért kell, hogy a magyarországi dolgozók asztalára helyezzük a Bérmun­kást.. Levelek százai jönnek Ma­gyarország dolgozóitól, akiknek a Bérmunkás jár, hogy szeretik a Bérmunkást. Kézről-kézre ad­ják és olvassák amig az széjjel nem szakad. Sok levelet közölt már a Bérmunkás és számtalan levél van a szerkesztőségben, melyeket lapunk szűk tere foly­tán képtelenek vagyunk közöl­ni, amelyekben Írják, hogy a magyar dolgozók pártjának, va­lamint a Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségének gyűlésein felolvassák a Bérmunkás cikke­it, hogy tanujelét adják az ame­rikai magyar bérrabszolgák szo­lidaritásának. Munkástárs! Chicagóban és más amerikai városokban lakó Bérmunkás olvasók, fogjunk hozzá terjesszük el a Bérmun­kást Magyarország dolgozói kö­zött. Jön a karácsony, a vallások tanításai szerint, az embersze­retet napja. Ön munkástárs nem tehet szebbet és nemeseb­bet mint, hogy ha megrendeli a Bérmunkást szülővárosában la­kó munkások számára. A magyar kormány az ország minden falujában, városában megszervezte a Magyar Dolgo­zók Pártjának, valamint a Ma­gyar Nők Demokratikus Szö­vetségének csoportjait, amelyek rendszeresen gyüléseznek. A Bérmunkás magyarországi előfizetési ára egy évre két és fél dollár. Nem adhat ön mun­kástárs ennél szebb és hatható­sabb karácsonyi ajándékot szü­lővárosában élő harcos munkás­testvéreinek. Két és fél dollár nem is egész háromnegyed cent egy napra. Ha egy cigarettával vagy egy pipa dohánnyal kevesebbet szív el naponta, nem csak egészségét védi meg, hanem megspórolta a két és fél dollárt, amelyért a Bérmunkást küldheti szülőváro­sának karácsonyi ajándékul. Chicago és környéki Bérmun­kás olvasók ne feledjétek no­vember 5-én tartandó disznóto­ros vacsora sikere érdekében dolgozni. Németországban egy lutherá­nus püspök, megtalálta a mód­ját, hogy hogyan lehet igaz em­berszeretet, béke e földön. Minden gyerek 20 éves korig, naponta egyszer el kell, hogy mondja a tiz parancsolatot — állapítja meg a püspök ur. 20 éves korától naponta kétszer 30 éves koráig és azon túl három­szor naponta élete végéig. Ha magas állású kormányhivatal­nok, akkor naponta négyszer kell hogy elmondja. Ha a nem­zet kormányzója vagy elnöke, akkor naponta tízszer kell, hogy elmondja a teljes tiz parancso­latot. Miért akarja a püspök ur, hogy mi rebegjük el a tiz paran­csolatot. Miért avatkozzunk mi bele a papok dolgába. Miért nem tanulják meg ők, csak azt a szakaszát a tiz parancsolatnak “NE ÖLJ”. Ha ezt megtanulják, akkor nem lesznek Gaponok, Rasputinok, Mindszentyek.

Next

/
Thumbnails
Contents